GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gaudi képviselőtársamnak próbálok meg válaszolni a kompenzációval kapcsolatosan. Miközben természetesen lehet a kompenzáció módját vitatni, önmagában először is rögzítsük azt, hogy van kompenzáció, tehát nem demokratikus kritérium a kompenzáció sem. Van kompenzáció, és ez a kompenzáció ráadásul nem egy kompenzációs listára terjed ki, mint eddig, most mindegy, hogy azt országos listának hívták, hanem a lista egészére, az összes listás mandátummal összefüggésbe hozható.

Ezért az, hogy ott egyáltalán ne jelenjen meg a legnagyobb győzelem esetén sem semmilyen, a győztesre leadott szavazat, természetesen egy ilyen rendszert is el lehet képzelni, de ez egy igen erős kompenzációhoz vezetne. Még egyszer mondom: az eddigi rendszerben az összes megszerezhető mandátum egyhatodára, egyhetedére korlátozódott a kompenzáció, azok a mandátumok erre voltak. Ebben az esetben viszont itt mind a 93 mandátum kompenzációs mandátum bizonyos részben, és az összes, vesztesre leadott szavazat az országos listára fut, nem pedig egy külön listára.

Karácsony Gergely, remélem - tekintettel arra, hogy választójogi felkészültségét nem vitatom -, érti, amit mondok, hogy ebben az esetben nem korlátozódik egyhetedre vagy egyhatodra a kompenzáció, mint ha meghatározunk egy meghatározott mandátumszámot. (Karácsony Gergely: Nem tudok válaszolni, mert már nincs időnk.)

Úgyhogy erre tekintettel a szabályozás értelme és logikája ebben látható, ebben nyilvánul meg, és a lényege éppen az, hogy valamilyen formában és valamilyen mértékben a győzelem nagyságát is visszaigazolhassa. Egyébként pedig két szavazat sehol sem hasznosul, mert a győzelemhez szükséges szavazatok nem kerülnek a listára, tehát ez effektíve nem igaz. Ettől még lehet vitatkozni, hogy az efölötti szavazatok odakerüljenek-e vagy sem, de ami a győzelemhez szükséges, az természetesen nem kerül a kompenzációs listára.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu