DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dolog összekeveredett a vitában, ezeket szeretném tisztázni. Egyrészt felmerült, hogy az országgyűlési képviselők vonatkozásában egyéb politikai tisztségeket be kell-e tiltani vagy sem - erre gyakorlatilag már kész megoldások állnak rendelkezésre -, másrészt, hogy a civil foglalkozás vonatkozásában engedélyezzük vagy tilalmazzuk-e ezt. Itt sok minden elhangzott, Kozma képviselő úr - minden rossz szándék nélkül hozzáteszem - egy kicsit összekeverte azokat a szavakat, gondolatokat, amiket elmondtam, ugyanis valóban azt mondtam, hogy a civil foglalkozás és az országgyűlési képviselő tisztségei közötti tiltás vonatkozásában el kell gondolkodni az ellene szóló érveken meg a mellette szóló érveken is. Ezeket megemlítettem, Ivanics képviselő úr ezt egyébként helyesen idézte. Az biztos, hogy az országgyűlési képviselők egyéb politikai tisztégét be kell tiltani. Ez 2014-től részben vagy egészben megvalósul, ezen nem is akarok lovagolni, hiszen ez gyakorlatilag már majdnem kész tényként kezelhető.

Mi csak azt mondtuk, hogy a javadalmazás tekintetében 2014-ig, tehát a következő választásokig tartó időszakban be kell vezetni azt a szabályt, hogy döntsék el a helyi vagy megyei politika szereplői, hogy egyik vagy másik javadalmazást veszik-e igénybe. Ez nem ugyanaz, mint hogy összeférhetetlenné tesszük országgyűlési képviselők tisztségét más politikai tisztségekkel. Az, hogy aztán a civil foglalkozások tiltásáról gondolkodjunk, az egy valóban hosszabb folyamat, hiszen azért a ló másik oldalára sem szabad átesni, ennek nagyon komoly kockázatai, mellékhatásai vannak, bár nem tartjuk feltétlenül elvetendőnek azt sem, hogy valaki minden kockázat tudatában lépjen a politikai pályára, annak a tudatában is, hogy esetleg csak négy évig, nyolc évig, tizenkét évig, tehát viszonylag rövidebb ideig tart, és viselje annak a kockázatát, következményét, hogy hogy tud visszatalálni a közszférába vagy a civil szférába korábbi polgári foglalkozásához, de természetesen ez lehet egy komoly ellenérv is. Tehát ez mindenképpen megfontolásra érdemes, most egyelőre a politikai álláshalmozás kérdéseit kell egyrészt anyagi jogi, másrészt pedig javadalmazási oldalról rendezni. Csak ezt szerettem volna tisztába tenni, nehogy itt összekeveredjenek az egyes gondolatok és javaslatok.

Ami a vezérszónoki felszólalásomból és a különböző kétperces felszólalásokból kimaradt, azt most szeretném kiegészítésként elmondani. Egyelőre csak vitaindítóként, úgymond hangos gondolkodásként vagy ötletként szeretném frakcióvezető úrral, illetőleg kormánypárti képviselőkkel is megosztani, hogy következmények, jogkövetkezmények, szankciók azért kimaradtak ebből a javaslatból. Ezeket részben bele lehetne foglalni ebbe a törvénybe, másrészt meg lehetne jeleníteni akár a képviselők jogállásáról szóló törvényben is. Nevezetesen arra gondolok, hogy aki képviselői munkájához nyújtott juttatással, támogatással jogerős bírói ítéletben megállapított módon visszaél - azzal együtt, hogy nem abból indulunk ki, hogy bűnözők, csalók, gazemberek gyülekezete az Országgyűlés, de azért az elmúlt több mint húsz év sajnos adott bőven okot a kétkedésre is -, tehát azt, aki jogerős ítéletben megállapítható módon visszaél ilyen juttatással, azt egyrészt kötelezzük legalább kétszeres mértékű pénzegyenérték visszafizetésére - ez csak egy ötlet, ettől természetesen el lehet térni bármilyen irányba -, másrészt a jogállásról szóló törvényben akár addig is el lehetne menni, és nem hiszem, hogy túlságosan fundamentalista álláspontot mondanék, hogy akár a mandátuma megszűnésével, mandátuma elvesztésével is számoljon az, aki üzemanyagkártya, lakhatási vagy bármilyen egyéb támogatás, juttatás, járandóság tekintetében visszaél. Hiszen akár nyilatkozatok, akár okiratok szintjén ilyen visszaélésekre lehetőség van, hiszen azért ahhoz, hogy valóban olajozottan működjön a rendszer, nem tudunk mást tenni, mint hogy számítunk a képviselők erkölcsére, a képviselők megfelelő, becsületes hozzáállására. Bízunk benne, hogy a legtöbb esetben ez működni is fog és elegendő lesz, de, mint ahogy mondtam, az elmúlt több mint két évtized alapján azért némi kétkedésre is adtak okot bizonyos képviselők. Éppen ezért ezeket a biztonsági szabályokat be kell építeni.

Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közvélemény is teljesen más szemmel fog nézni akár a javadalmazási törvényre, akár a jogállási törvényre akkor, ha ilyen szigorú és egyértelmű szabályokat bevezetünk. Mert gondoljunk csak bele abba, hogy mi történik, ha valaki esetleg üzemanyagkártyával vagy lakhatási támogatással visszaél, úgy veszi fel, hogy nem jogosult rá, vagy többet vesz fel annál, mint amennyire jogosult lenne. Akkor egész egyszerűen megy az élet tovább? Ez nyilvánvalóan megengedhetetlen. Tehát akár pénzegyenértékbeli visszafizetésre is szükség lehet, akár pedig súlyosabb jogkövetkezményeket kell hozzáfűzni, pontosan azért, hogy már jó előre elvegyük az ügyeskedőknek és okoskodóknak a kedvét, azoknak a kedvét, akik stikliken törik a fejüket, hogy ezt a létező legsúlyosabb következmények terhe mellett tehetik meg.

Biztos vagyok benne, hogy a megelőzés és ilyen értelemben az elrettentő hatás egy teljesen új értelmezést fog nyerni, hiszen ezerszer meg fogja gondolni bárki, vagy akár mindenki, hogy ilyen eszközökhöz nyúljon-e. Ezeket a rendelkezéseket én személy szerint hiányolom ebből a törvényből, de soha nem késő. Egyrészt még előttünk áll a részletes vita és a záróvita, ezeket a részleteket tehát még bele lehet tenni. Főleg az előterjesztők figyelmét hívnám fel erre, az ebben való közös gondolkodásra. Biztos vagyok benne, hogy minden magyar választópolgár elképzelésével, ízlésével és tetszésével találkozna, és nem hiszem, hogy egy túlzottan szigorú, sokkal inkább arányos álláspontot és szabályozást jelentene mindez.

(12.40)

Ami pedig a javaslat végső soron való támogathatóságát vagy nem támogathatóságát illeti, hogy most konszenzus fog létrejönni vagy nem, az ellenzéki pártok támogatják vagy elutasítják, nyilván mindenki sepregessen a saját háza tájékán, mindenki feleljen a saját szavaiért, felszólalásaiért. Én a Jobbik nevében egyelőre azt tudom mondani önöknek, hogy a konszenzus létrejöttével vagy a konszenzus elmaradásával azért várjuk meg a záróvitát meg a zárószavazást, konszenzusról csak a zárószavazás végeredményében beszéljünk, addig minden ilyen kijelentés korai.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu