DR. SZAKÁCS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a képviselőtársaimon túl a parlament munkáját figyelemmel kísérő honfitársainkat is köszöntsem itt reggel.

A Ház előtt fekvő T/4995. számú törvényjavaslat, az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló benyújtott javaslat látszólag nem sok embert érint, és nem sokakat érdekelhet. Arról a 386 emberről szól, azoknak a jövedelméről, különböző juttatásairól, akik itt ülnek a parlamentben, de ez ne tévesszen meg senkit, valószínű, hogy a tízmillió magyar állampolgár többsége nagy érdeklődéssel figyeli a mai napot és a vitát. Nagy érdeklődéssel, hiszen az átlagember mindig nagy figyelemmel kísérte azt, hogy azok a személyek, azok a beosztások, amelyeket az ő adófizető forintjaiból áll az állam, milyen módon alakulnak, milyen módon kapják ezek az emberek, ez esetben az országgyűlési képviselők a pénzüket, a javadalmazásukat.

(8.40)

Maga a szó, a javadalmazás is egy összetett fogalmat takar. Általában csak az országgyűlési képviselők fizetéséről szól a köznyelvben ez a rész, de tudjuk jól, hogy a fizetés és amellett a különböző juttatások elkülönülnek egymástól.

Bizonyára a figyelem középpontjának köszönhető az is, hogy a Ház úgy döntött, hogy a többi törvényjavaslatot, amit a héten tárgyal általában a parlament, azok 4 óra 20 perces időkeretben történnek, ez az, amelyik 6 órás időkeretet kapott, de tényleg nagy a jelentősége.

Az elmúlt húsz évben, 1990 óta mindig nagy figyelmet kapott a magyar állampolgárok részéről az, hogy milyen fizetéseket kapnak a különböző közszolgálatban dolgozók, legyenek azok országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok vagy pedagógusok, köztisztviselők. A törvényjavaslat tárgyalásának indokoltságát jelzi, hogy az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott Magyarország Alaptörvénye rendelkezései alapján, amely 2012. január 1-jétől hatályba lép, Magyarország köz- és államjogi berendezkedését átfogóan szabályozó, a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával támogatott sarkalatos törvények elfogadásának kötelezettsége alapján került ide. Maga az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, törvény is sarkalatos törvénynek, úgynevezett kétharmados törvénynek minősül.

A mai rendszerünket még az 1990. évi LVI. törvény tartalmazza, amelynek a számozásából is kiderül, hogy a rendszerváltoztatás után került elfogadásra. Csak érdekességként jelzem képviselőtársaimnak, hogy az első javaslat 1990-ben 32 500 forintban állapította meg az akkori országgyűlési képviselők javadalmazását, ez nőtt mára, tehát húsz év alatt 231 900 forintra. Ez tulajdonképpen az a fizetési elem, az a rész, amelyet úgymond kvázi a mindennapi szóhasználattal élve fizetésként kapnak az országgyűlési képviselők, hiszen önök is tudják, hogy a fizetésrésznek az a járulékkötelezettségi befizetési része, amely az országgyűlési képviselőket is természetszerűen terheli, akár egészségbiztosítási, akár a nyugdíjjárulék tekintetében, ezeknek az összegeknek, illetőleg a bizottsági pótlékokkal növelt összege adja. Az ezen felül kapott összegek az országgyűlési, parlamenti képviselőséggel kapcsolatos tevékenységeknek, a választókkal való kapcsolattartásnak, a választókerületben történő mozgásnak, illetőleg magának a parlamentben történő képviseletnek és munkának a költségtérítési részét adják.

Valószínűleg azokat a képviselőtársainkat kellene megkérdezni, akik már 1990-ben is a parlament padsoraiban ültek, hogy mi volt az indoka az ilyen jellegű megosztásnak, miért nem lehetett egy olyan rendszert akkor elfogadni, amely gyakorlatilag, mint bármelyik vállalkozásban... - egy adott fizetésből kell hogy megoldja a parlamenti képviselő az összes ezzel kapcsolatos tevékenységét. A rendszer azonban így alakult ki történelmileg, és ennek minden előnyét, illetőleg hátrányát az elmúlt öt ciklus parlamenti képviselői elszenvedték, illetőleg élvezték.

Ha megnézik a sajtóhíradásokat az elmúlt húsz évben, nem volt olyan ciklus, ahol ne került volna a közfigyelem középpontjába a parlamenti képviselők juttatása. Talán a számomra legdurvább minősítés úgy hangzott, hogy megélhetési politikusok, és ezen kívül sok más egyéb jelzővel is illették azt a tényt, hogy az országgyűlési képviselők döntő többsége Magyarországon - mint ahogy egyébként a volt szocialista tömb utódállamaiban - olyan közélettel, politikával foglalkozó személyekből kerültek ki, akiknek nem volt olyan magánvagyona, amely lehetővé tette volna, hogy annak jövedelméből úgymond a parlamenti fizetés felvétele nélkül tudjanak politizálni.

Nyilván sokszor elhangzott a húsz év ilyen jellegű vitái és polémiái alatt az is, hogy nézzük meg, mondjuk, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország parlamentjeit, ott nagyon sok olyan képviselő van, aki nem is vesz fel tiszteletdíjat. Azonban azt tudni kell, hogy ott a 200 éves vagy annál is hosszabb idejű demokráciát nem szakította meg egy totális szocialista diktatúra, amely elvette az embereknek a korábban megszerzett vagyonát, illetőleg egy nagyon egyenlősítős fizetési rendszert bocsátott ki. Ennek következtében '90-ben nyilván a képviselők döntő többsége valóban abból a fizetésből tartotta el családját, amelyet a parlamenttől kapott.

Érdemes még egy gondolatot megemlíteni itt a felvezetőben, amelyet már Lázár János frakcióvezető úr is, a törvényjavaslat benyújtója elmondott, nevezetesen, hogy amikor benyújtotta a javaslatát, és ez a médiában is megjelent, szinte kizárólagosan a fejcímekben és az egyéb médiahíradásokban úgy jelent meg ez az előterjesztés, hogy az országgyűlési képviselők 750 ezer forintra fogják emelni a fizetésüket. Gyakorlatilag egy negatív hangulatot és érzelmet sugallva ezzel, hogy ameddig az országban nagyon sokaknak napi megélhetési problémáik vannak, addig az országgyűlési képviselőknek nincs jobb dolguk, mint hogy a saját fizetésüket megemeljék.

Azt gondolom, hogy ezt vissza kell utasítani innen, a Ház falai közül is, illetőleg olyan sajtócikkekre kell hivatkozni, amelyek cáfolják, illetőleg egyenesen más beállítást adnak, amikor arról volt szó, hogy mondjuk, a Lázár János képviselőtársunk által javasolt 2012. szeptember 1-jei időpontot toljuk ki az adóévhez kapcsolódóan, mondjuk, 2013. január 1-jére. Volt olyan sajtóorgánum, amely ezt úgy fogalmazta meg, hogy van képviselő, aki négy hónappal tovább akarja a magas fizetését felvenni, mint ahogy a javaslat teszi.

Magyarán szólva: az újságírók is, és ez az újságíró is pontosan tudta, hogy a javaslat az országgyűlési képviselők jelentős részénél a jelenlegi jövedelemnél kevesebb juttatást fog adni, azaz ténylegesen a társadalmi szolidaritás jegyében lehet ezt így mondani, a nehéz gazdasági, pénzügyi helyzethez igazodóan, ahogy az átlagemberek jövedelme nem nő adott esetben, hanem csökken, vagy egyre nehezebbé válik a megélhetés, ez a parlamenti képviselőknél is így fog történni.

Azt gondolom, erre egyébként a legjobb példa vagy a legjobb mutatószám az lesz, amikor majd megnézzük, hogy az új javadalmazási törvény hatálybalépése előtti időben egy hónapban vagy egy évben, mondjuk, a parlament hivatalának költségvetése mekkora összeget tartalmazott az országgyűlési képviselők fizetésére, és megnézzük majd, hogyha ez az új törvény hatályba lép, az utána következő egy hónapos vagy egyéves időszakot, mennyiben fog változni. Én biztos vagyok benne, hogy csökkenni fog a főösszeg nagysága.

A képviselői javadalmazáshoz még egy gondolattal talán kapcsolódik az, hogy a parlament mindig szerette volna - és ez '90-től így volt -, hogyha a parlamenti képviselők jövedelme átlátható lenne. Ehhez kapcsolódik az a vagyonnyilatkozat-tételi rendszer, amelyet a képviselők minden évben, illetőleg egyébként a közszolgálatban dolgozók minden évben meg kell hogy tegyenek, és ez a kettő a parlament honlapján egyes képviselőknél található, havonta frissített, és pontosan az előző havi jövedelmek megbontása, valamint a vagyonbevallás alapján, azt gondolom, hogy az állampolgárok, akiket ez érdekel, pontosan nyomon követhetik az országgyűlési képviselők juttatásait.

(8.50)

Ha megengedik, akkor a javaslat egy-két elemére térnék most ki. Lázár János képviselőtársunk elmondta azokat az indokokat, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását indokolták, illetőleg én említettem, az alaptörvényünk, az új alaptörvény rendelkezései értelmében is sarkalatos törvényként ennek a megalkotási kötelezettsége az Országgyűlésre hárul.

De a jelentős változások közül, amelyek a jelenleg hatályban lévő törvényhez képest megjelennek, talán a legfontosabb, azon kívül, hogy az úgynevezett fizetési része, tehát az a rész, amely után járulékokat is fizet az országgyűlési képviselő, az valóban növekedhet. Bár ha megnézzük, hogy a mai rendszer szerint egy-egy országgyűlési képviselő a különböző bizottságokban, a különböző bizottsági munkában való részvétellel milyen kiegészítéseket, úgynevezett bizottsági pótlékokat kaphat, akkor én azt gondolom, hogy a közszolgálati bértáblához és ez esetben is a helyettes államtitkár javadalmazásához, illetőleg béréhez kapcsolódó hozzáillesztés mindenképp indokolt. Eddig is egyébként így volt, akik nem kísérték ezt a témát annyira figyelemmel, tudhatják, hogy az országgyűlési képviselők is a köztisztviselőkről szóló törvény bértáblája alapilletményének egy bizonyos százalékát kapják.

A lakhatási téma volt talán az egyik legtöbbet felhánytorgatott és pikáns történetekkel is példálózó része az elmúlt évek időszaka során, amelyet felhoztak. Valóban úgy történt, hogy ez az elmúlt húsz évben többféle módon változott és módosult. Azt hiszem, azt senki sem vonja kétségbe, hogy azok az országgyűlési képviselők, akiknek Budapesten nincs lakása, tehát úgymond vidéki képviselőknek minősülnek, és mondjuk, nem Érden laknak vagy Budaörsön, esetleg a budapesti agglomerációban, azoknak egy-egy olyan ülésnapon, amelyik - itt az elmúlt hetekben a nagyközönség is tapasztalhatta - éjszakába nyúló, sőt ülésnapokat átfedő ülésnapok esetében teljesen indokolt. Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor ez jó pár félreértésre és olyan lehetőségre adott korábban okot, amely támadható.

Én azt gondolom, hogy a javaslatnak ez a része talán a legelőrébb mutató, és a leginkább objektív módon átláthatóvá teszi a lakhatási kérdést, hiszen a javaslat értelmében, ha elfogadja a parlament Lázár János képviselőtársunk ez irányú javaslatát, akkor az Országgyűlés Hivatala fog arról gondoskodni, hogy azoknak a képviselőknek, akiknek nincs Budapesten lakása és vidéki képviselők, megfelelő szálláslehetőség álljon rendelkezésükre. A javaslat nagyon mértéktartó, hiszen itt is lehet különböző méretű, nagyságú és komfortfokozatú lakásokról beszélni. A javaslat ezt is próbálja egységesíteni mind négyzetméterszámban, mind egyéb tekintetben, és azt gondolom, hogy jól érzékelhető, hogy valóban ez a lakás azt a célt kívánja szolgálni, hogy ha az országgyűlési képviselőnek több napot, egy éjszakát vagy több éjszakát kell a fővárosban töltenie, akkor legyen egy olyan lakás, olyan hely a fővárosban, ahol kipihenheti az előző nap fáradalmait.

Amikor a képviselőkkel kapcsolatosan a képviselői javadalmazás szóba került, szinte minden alkalommal megjelent az a gondolat is, hogy de hát megdolgoznak-e ezek a képviselők azért a pénzért, amit kapnak. Ha már Lázár János képviselőtársam is blogbejegyzésekre hivatkozott, hadd mondjam én is, hogy nagyon sokszor azt lehet olvasni, hogy azért a munkáért, amit végeznek, nem jár pénz, a nem plenáris ülésnapokon történő részvétel, az átlagembernek érthetetlen, hogy miért foghíjasak a padsorok. Tehát nagyon sok olyan felvetést adott, amely úgymond az országgyűlési képviselői tevékenységgel, munkával, teljesítménnyel kapcsolatos.

Én azt gondolom, hogy a javaslatban ez is egy előremutató rész, hogy egyrészt a bizottságoknál a bizottsági munkában történő részvétel, és mi magunk, képviselők tudjuk, hogy ez nem elhanyagolható, hiszen a jövedelemnek adott esetben egy jó részét a különböző bizottságokban végzett munka után honorálja az Országgyűlés, tehát ez egy nem elhanyagolható része. A helyettesítési rendünk miatt ez is többször a közvélemény elé került különböző összefüggésben, de lényegesen az, hogy nem vesznek részt a bizottsági ülésen a képviselők, viszont fölveszik a képviselői tiszteletdíjat ezek után is; ezt próbálja azzal keretek közé szorítani, hogy a javaslat szerint adott ülésszakban öt igazolatlan bizottsági hiányzás után gyakorlatilag a javadalmazásban megvonás történhet.

A gépkocsihasználatról Lázár János részletesen beszámolt. Én is azt gondolom, hogy talán ez lehet a legvitatottabb pontja. Jómagam tagja voltam annak az alkotmányügyi albizottságnak, amely benyújtott... - pontosabban a kezdeményezés után fölállt és egy javaslatot tett az Országgyűlés elé szintén, és ebben a legtöbb vita és a leghosszasabb töprengés azzal kapcsolatos volt, hogy hogyan lehetne igazságosan, figyelembe véve az összes adott tényt, egy olyan rendszert kidolgozni, ami viszont átlátható, ellenőrizhető, a hatályos jogszabályoknak megfelel, és a gépkocsifutások költségeit mégis megfelelő módon honorálja.

Amit Lázár János frakcióvezető úr talán nem említett, színesíti a dolgot, hogy különböző autói vannak képviselőtársaimnak, az elhasználtság foka, a különböző szervizköltségek és egyebek még ezt tovább színesítik. Én azt gondolom, hogy a képviselőtársaimmal történt folyosói beszélgetéseken kapott információk alapján talán ehhez a részhez fog kapcsolódni a legtöbb módosító indítvány is.

Új eleme a javaslatnak, ami eddig nem jelent meg, az, hogy az országgyűlési képviselőnek a választókerületében, illetőleg az adott megyében, ahol megyei listásként megválasztották, bekerült a parlamentbe, milyen lehetősége van az ottani munkavégzésre. Nem példa nélküli, hogy olyan településeken, ahol kisváros a választókerületi központ, és akár több tucat, 50, 60, 70 települést magába foglaló választókerületben igazán az országgyűlési képviselőnek, az egyéninek nincs olyan bázisa, olyan irodája, talán a lakását leszámítva, ahonnan szervezni tudja a kerületben a képviselői munkáját. Az emberek elvárják az egyéni országgyűlési képviselőtől, hogy találkozni tudjanak vele, elvárják, hogy az ő településükön bizonyos időszakonként megjelenjen, ott legyen, adott esetben fogadóórát tartson, vagy a település ünnepein, falunapján, búcsún, egyéb eseményeken ott legyen, és akkor lehessen vele beszélni.

Én azt gondolom, hogy a javaslat ebben is egy előrelépést fogalmaz meg, hiszen az egyéni választókerület központjában lévő önkormányzatnak, ha az Országgyűlés a javaslatnak ezt a részét elfogadja, akkor az ottani önkormányzatnak biztosítani kell az országgyűlési képviselő számára egy olyan irodát, amely alkalmas felszereltségében, elhelyezkedésében arra, hogy ott az országgyűlési képviselő a helyi munkaszervezéssel, kapcsolattartással, egyéb tevékenységével kapcsolatos irodai tevékenységet, munkát el tudja végezni. Ugyanez a listás képviselők esetében nyilván majd az alaptörvény és a választójogi törvény módosítása miatt változni fog, de jelen pillanatban még a megyei listás képviselők esetében a megyei önkormányzatokat teszi úgymond az iroda biztosítására kötelezetté a megyei listára bejutottaknál, természetesen a javaslat az országos listáról bejutottakról is gondoskodik.

(9.00)

Ebben az esetben talán azt érdemes lesz majd megfontolni az Országgyűlésnek, hogy nemrégiben fogadtuk el a megyei önkormányzatok vagyonátadásával kapcsolatos törvényt. Jelen pillanatban talán a döntéshozóknak, az államigazgatásban dolgozóknak, a kormány illetékes képviselőinek meg kell fontolniuk, hogy mi módon tud egy önkormányzat, egy megyei önkormányzat eleget tenni ennek, ha esetleg éppen nincsen üres irodája, mert egyébként azok az ingatlanok, amelyek korábban ilyen célt szolgáltak, állami tulajdonba kerülnek 2012. január 1-jét követően.

A törvényjavaslat nyilván teljesen új alapokra, ha nem is helyezi, de nagyon megreformálja, jóval átláthatóbbá, transzparensebbé teszi az országgyűlési képviselők javadalmazását. Meggyőződésem szerint, ha az állampolgárok is átláthatóbb, ellenőrizhetőbb, jobban áttekinthető rendszert látnak, és meg tudják nézni, hogy az ő adóforintjukból az adott képviselő mire költ és mennyit, akkor ez egy előremutató törvényjavaslat.

Lázár János képviselőtársunk azt is elmondta, hogy szeretné különválasztani azt a részt, amiből úgymond a képviselők, akik - mint már az elején mondtam - döntő többségükben olyan vállalkozással, magánvagyonnal nem rendelkeznek, amelynek a jövedelméből családjuk és a saját mindennapi életét fenn tudják tartani, ezért ebből élnek. Zárójelben jegyzem meg, azért vannak persze olyanok is, akik ezen túlmutatnak, elég csak a vagyonbevallásokat figyelemmel kísérni, zárójel bezár, de azért jellemzően még nem tartunk ott, hogy olyan képviselői legyenek a Magyar Országgyűlésnek, akik egyéb magánvagyonukból biztosítani tudják a megélhetésüket.

Fontos eleme a javaslatnak a korábbi és az 1990-ben elfogadott, azóta élő rész módosítása, hogy a parlamentből kikerülő országgyűlési képviselők eddig hathavi átlagjövedelemre voltak jogosultak, a javaslat szerint ez megfeleződik, három hónapra csökken le. Én azt gondolom, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetében, abban a pénzügyi környezetben, amelyben eleget kell tennünk az Európai Unió különböző előírásainak, hatnak ránk a nemzetközi pénzpiacok különböző mozgásai, az a spekulációs mozgás is, amely a forintot időről időre támadja, nem mindegy és nem közömbös, hogy a következő parlamenti választásoknál, ahol durván felére fog csökkenni a parlamenti képviselők száma, a jelenlegi 386-ról a bent lévő javaslat szerint 199-re, az úgymond kieső képviselőknek mekkora végkielégítési összeget kell kifizetni. Biztos vagyok benne, hogy a képviselőtársaim ezt is megértéssel fogják fogadni, hiszen be kell látnunk, hogy az ország teljesítőképessége, mármint a költségvetés teljesítőképessége, a horribilis államadósság, amelyet évről évre fizetnie kell Magyarországnak, megköveteli azt is, hogy az országgyűlési képviselők is bizonyos áldozatokat hozzanak.

A törvényjavaslat összességében, azt gondolom, előremutató, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, az országgyűlési képviselők munkafeltételeit jobbá és főleg a vidéki képviselők munkavégzéséhez szükséges infrastruktúrát pedig jelentősen javítóbbá, támogatóbbá teszi.

A tisztelt Háznak a Fidesz-frakció nevében javaslom a törvényjavaslat támogatását. Nyilvánvalóan azok a módosító indítványok, amelyek meg fognak jelenni a törvényjavaslathoz kapcsolódóan, az illetékes bizottság, bizottságok meg fogják tárgyalni, és vélhetően a végszavazás alkalmával a Magyar Köztársaság Országgyűlése egy olyan kétharmados sarkalatos törvényt hoz, amely valahol kiutat mutat abból az átláthatatlan vagy nagyon nehezen átlátható országgyűlési képviselői javadalmazási rendszerből, amely jelen pillanatban van. Nem jelent jelentős visszalépést a képviselőtársaim döntő többségénél. Zárójelben jegyzem csak meg, természetes, hogy ahogy a sajtóban is megjelent, lesznek olyan képviselőtársaink, akik profitálnak ebből, tehát többet fognak kapni, mint jelenleg kapnak. Ők elsősorban azok, akik bizottsági munkában nem vesznek részt. Páran vannak, talán fél tucat ilyen képviselőtársam. A többségnél viszont, főleg azoknál, akik több bizottság munkájában is részt vesznek, mindenképpen egy jövedelem-visszaesést fog jelenteni, zárójel bezár, de ennek ellenére támogatni fogják a törvényjavaslatot.

Szeretném megköszönni a figyelmüket, és ebben a nagyon kényes, hiszen 386-unk egzisztenciális jövőjét érintő törvényjavaslatban, de a 386 képviselőt figyelő 10 millió magyar állampolgárt is nagyon érintő és érdeklő kérdésben kulturált, objektív kritikát kívánok önöknek, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu