DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért ilyen kurta-furcsa az előkészítése egy ilyen nagy jelentőségű törvénynek. Vajon miért ilyen rövid az expozéja a kormány részéről egy ilyen, az egész államháztartást, minden egyes működő állami szervezet pénzügyi gazdálkodását meghatározó törvénynek? És természetesen joggal merül fel a kérdés, hogy vajon most egy ilyen törvénnyel lehet-e Magyarország hitelességét itthon és külföldön helyreállítani, hogy vajon egy ilyen tartalmú törvénnyel lehet-e ma Magyarországot ebben a nagyon válságos időszakban megfelelő államháztartási keretek között működtetni.

Azt szeretném mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, a szakmai közvélemény véleménye alapján is, hogy ez a törvény alkalmatlan ennek a hitelességnek a visszaállítására. Azt szeretném mondani önöknek, képviselőtársaim, hogy ami az elmúlt másfél évben a jogalkotásban és a gazdaságpolitikában történt, az azzal a mondattal jellemezhető, hogy az önök kormánya elkövetett minden olyan hibát, amit egyáltalán el lehetett követni. S ennek eredményeként vagyunk ma olyan helyzetben, s nem csupán egy miniszter lemondása miatt, mert ilyen előfordul bármelyik országban és bármelyik politikai életben is, hanem amiatt, hogy egy ilyen jelentőségű törvényt ilyen módon tárgyalunk.

Öt pontba szeretném foglalni önöknek a Magyar Szocialista Párt nevében azt a legfontosabb tanulságot, amellyel a törvény esetleges megszavazása esetén Magyarországnak szembe kell néznie. Szeretném azt mondani, hogy január 1-jén teljes káosz lesz a magyar állam pénzügyeiben, ha ezt a törvényt önök megszavazzák. Nem marad több, mint két hét vagy talán annyi sem a teljes államapparátusnak, beleértve az utolsó állami vállalatot, önkormányzatot vagy annál nagyobb tételekkel gazdálkodó szervezeteket is, arra, hogy áttérjenek egy teljesen új rendszerre. Másodszor: nem ezt a törvényt kellett volna ma megalkotni, nem ezt a törvényt kívánták önök sem megalkotni korábban, hiszen amikor az önök alaptörvényét ide a Ház elé terjesztették és érveltek mellette, akkor az egyik érvük az volt, hogy egy egységes közpénzügyi törvény fog Magyarországon létrejönni, és ez fogja alátámasztani, ez fogja az alkotmányosságot és a törvényességet biztosítani. Semmi ilyen egységes közpénzügyi törvény nem született. Sőt, s ez a harmadik jellemvonása ennek az előterjesztésnek, még a vele párhuzamosan tárgyalandó, a pénzügyi stabilitásról szóló törvénytervezettel sincs megfelelő összhangban az önök által előkészített javaslat és törvénytervezet. És van természetesen messzebb és hosszabb távra ható következménye is. Nevezetesen: egyre átláthatatlanabbá teszi az államháztartást ez a törvénytervezet, sőt, a költségvetés megalapozott előkészítését is nagymértékben nehezíteni fogja. Márpedig ha a költségvetés előkészítése megalapozatlanabbá válik még a mainál is, amelynek egyébként tanúi vagyunk ezekben a napokban és hetekben, és az állam pénzügyei is átláthatatlanná válnak, akkor az nem fogja helyreállítani azt a bizalmat és azt a hitelességet, amelyre mindnyájunknak és az egész országnak szüksége lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az öt fontos tanulságnak elég, ha egyetlenegy indokát mondok: egyetlenegy darab hatástanulmány, elemzés, értékelés nem készült el egy ilyen nagy jelentőségű törvény előkészítése során. Erre a magyar törvényhozásban, a magyar kormányzásban egyébként még nem volt példa az elmúlt évtizedekben. És ezzel biztos nem lehet azt a hibás gazdaságpolitikát korrigálni, amelyet az önök kormánya az elmúlt másfél évben követett. Nem lehet azt a keresletélénkítésre alapozott gazdasági növekedést, amiből semmi nem lett, azt az államadósság-csökkentési programot, amiből szintén semmi nem lett, és azt a pénzügyi fegyelmet, amit ígértek, amiből szintén semmi nem lett, kompenzálni. Egészen más természetű intézkedésekre, egészen más természetű törvényekre van szükség.

Elsősorban kiszámíthatóságra. Az egyetlen és tisztességes megoldás az lenne - és ez megteremtené a hitelességet -, ha önök úgy döntenének, hogy Magyarország alaptörvényét nem léptetik életbe január 1-jén. Hogy ez mennyire megalapozott, az mutatja, hogy éppen önök jelentették be egy nappal ezelőtt, hogy hat sarkalatos törvény elkészítését a következő félévre fogják halasztani. Ez is mutatja, hogy mennyire nincs társadalmi támogatottsága az önök alaptörvényének, hogy mennyire előkészítetlen az az alkotmányos váltás, amit önök Magyarországra erőltettek.

Másodszor, vissza kellene állítani a jogbiztonságot. Ez három dologgal pontosan bemérhető lenne és bizonyítható Magyarországon belül és kívül. Az Alkotmánybíróság hatáskörének a visszaállításával, a Költségvetési Tanács függetlenségének, hatáskörének a visszaállításával, és az országos érdekegyeztetés rendszerének a visszaállításával. Ha ezt a három döntést önök meghozzák, akkor valóban lesz jogbiztonság Magyarországon, akkor valóban lesz hitelessége a magyar államháztartásnak és a magyar gazdaságpolitikának és költségvetésnek. Sőt, tovább kellene lépniük, és biztosítani kellene azt, hogy az állam működése során a közjogi és a magánjogi szerepkörök különüljenek el egymástól. Önöknek biztosítani kellene a bírói függetlenséget, biztosítaniuk kellene, hogy a közszolgálat szakmailag valóban megalapozott, független tevékenységet tudjon folytatni, és biztosítaniuk kellene, hogy a magyar jogalkotás összhangban legyen annak az európai uniós jogalkotásnak a lényegével, amely meghatározza Magyarország működését. És természetesen rendezniük kellene azokat a negatív jogi és gazdasági következményeket, amelyeket egyes döntéseikkel hoztak, amelyek teljes jogbizonytalanságot jelentenek. Most legalább azt kellene biztosítaniuk, hogy ami pénz még megmaradt az emberek magán-nyugdíjpénztári megtakarításaiból, tehát ami pénz még ebből megmaradt, azt zárolják, és csak és kizárólag nyugdíj kifizetésére lehessen a jövőben felhasználni.

(14.10)

Önöknek biztosítani kellene, hogy azok az emberek, akik ott maradtak a magánnyugdíjpénztárakban, ne veszítsék el az állami nyugdíjjogosultságukat akkor, amikor befizetik abba a nyugdíjalapba a járulékukat. Önöknek valóban azt kellene biztosítaniuk, hogy azokat a különadókat, döntően az iparági válságadókat valamilyen módon tervezzék meg, hogy hogyan fogják rendezni a jövőben, főleg akkor, ha esetleg ebben negatív bírósági ítéletek is születnek. Önöknek valóban azt kellene biztosítaniuk, hogy a gazdasági növekedés elindításához és a költségvetés fenntarthatóságához szükséges intézkedések szülessenek meg, és nem egy ilyen fércmunkát előkészítetlenül, szakmai viták nélkül, konszenzus nélkül az Országgyűlés elé hozni, amelyet a kormány összesen háromperces expozéban tudott megindokolni az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük akkor tehát ennek a törvénytervezetnek a tartalmát is, ne csupán a körülményeit és a feltételeit! Elhangzott itt az indoklásban, hogy milyen nagy fejlődés az, hogy négy alrendszer helyett kettő jön létre, és ez milyen fejlődés. Az a fejlődés, hogy a társadalombiztosítás önálló alrendszere elveszíti önállóságát? Az a fejlődés, hogy a nyugdíj- és az egészségbiztosítási befizetések, amelyek járulékalapú befizetések, még azzal a relatív önállósággal sem rendelkezhetnek, amellyel korábban rendelkeztek? Mennyivel lesz ez a rendszer olcsóbb, mennyivel fogja ez az állami vagyont hatékonyabban kezelni, mennyiben fogja ez a működési mód elősegíteni azt, hogy Magyarországon korszerű állami gazdálkodás legyen? Szeretném elmondani, hogy a törvénytervezet alapján semmi erre utaló javaslat, semmi erre utaló lépés nincs, tehát ennek a döntésnek, ennek a törvénynek semmi értelme nincs az egész alrendszer vonatkozásában.

Másodszor, önök azt mondják, hogy az egyenlegcélt rögzíteni kell, méghozzá az államadósság csökkentésével összhangban, és hogy ezt minden év március 31-éig fogják megcsinálni. Szeretném mondani, hogy ezzel semmi baj nem lenne, ha ez tartható lenne. De pontosan önök azok, akik már most sem tartják egyébként ezeket a szabályokat, mint ahogy egyébként az alaptörvénynek a hasonló tartalmú előírását sem. Ugyanis már önök most kezdeményezik azt, hogy függesszék fel ezt a szabályt a ciklus végéig, 2015-ig. Erre nem válasz az, hogy ott van az Európai Bizottsághoz beterjesztett konvergenciaprogram, amely helyett egyébként újat kell csinálni. Erre nem válasz az, hogy önök megígérik, hogy ipiapacs be fogják tartani ezt az államadósság-csökkentési programot e helyett a törvényi rögzítés helyett. Ehhez nem elég az, hogy olyan szándékot tulajdonítanak, amelyet aztán nem tudnak végrehajtani, sőt nem is biztos, hogy abban az ütemben, ahogy önök egyébként elképzelték egy elég zavaros matematikai képletükkel egy másik törvényben, ez egyáltalán realizálható lehetne. Lehetne ez egyébként a kormány gondja, az önök gondja, csak az a probléma, hogy ez nem csupán a kormány gondja lesz, hanem Magyarországé is.

A harmadik: itt is elhangzott a vitában, illetve az expozékban és a frakcióindoklásokban, hogy milyen korszerű dolog, hogy kimaradnak a plafontörvénynek a korábban meglévő előírásai, vagyis például az, hogy a bevételeket külső és belső bevételekre kell osztani, vagy el lehet különíteni, hogy vajon egy forrása a költségvetésnek honnan származik, hogy ezután nem kell elszámolni azzal, hogy más célra a költségvetésbe érkezett pénzeket egyébként az eredeti céltól eltérő formában használják fel - szóval, ez minden, csak nem modernizáció, ez minden, csak nem átláthatóság, ez minden, csak nem követendő példa.

Sőt, szeretném mondani, hogy már volt több példa az önök kormányzása alatt, hogy ilyen szabályokat, ilyen törvényeket szegtek meg. Csak egyetlenegy példát mondok, talán a legvilágosabbat: amikor önök időben kicsúsztak az adótörvények elkészítésével, mert képtelenek voltak előkészíteni, akkor 45 napról lecsökkentették 30 napra az adótörvények bevezetésének a határidejét. Ha valaki elolvassa a mostani államháztartási törvényt és a pénzügyi stabilitásról szóló törvényt, ott pedig azt fogja találni, hogy új adónemek bevezetésénél önök azt javasolják, hogy ez nemcsak hogy 30 nap, nemcsak hogy 45 nap legyen, hanem 180 nap legyen, 6 hónap. Vagyis most önök olyan kötelezettséget akarnak vállalni saját gyakorlatuk ellenére, hogy már június 30-áig megmondják, hogy a következő évben milyen adótörvények lesznek, milyen új adók lesznek. Az egész gyakorlatuk, amelyet eddig követtek, gyökeresen ellentétes ezzel.

A negyedik: kihagyják az úgynevezett magántőke és állami tőke együttműködését korlátozó szabályokat, annak az elszámoltatási rendjét, teljesen szabályozatlanul hagyják több száz milliárd forint sorsát az állami költségvetésben.

Az ötödik: szintén kihagyják, hogy a hiányt rendezni, tartozást átvállalni csak költségvetési előirányzatként elszámolva lehet. Kihagyják azt a fontos szabályt, amely fegyelmet hoz a költségvetésben, amely fegyelmet hoz az állami gazdálkodásban, amely átláthatóságot jelent, és lehetővé tesznek olyan trükköket, amelyeket egyébként gyakoroltak 1998 és 2002 között, amikor kormányoztak, mint az infláció tudatos alultervezése vagy a befolyó többlet-adóbevételek évközbeni elköltése és a zárszámadásban annak utólagos elszámolása. '98 és 2002 között a zárszámadások szerint évente körülbelül 180-260 milliárd forint ilyen szabályozatlan kiadás volt Magyarországon az önök kormányzása alatt.

A hatodik probléma ezzel a törvénytervezettel: a tervezési szabályokat megváltoztatták. Az is elhangzott, hogy milyen korszerű, hogy ezután nem fog alulról építkezni a tervezés, nem lesznek kíváncsiak arra, hogy milyen valódi társadalmi és gazdasági folyamatok vannak, nem érdekli önöket az, hogy az élet egyes területein milyen változások következnek be, hanem önök megmondják fölülről, hogy ennyi pénz van erre a feladatra, erre a feladatra és erre a feladatra, és semmilyen módja nem lesz az egyeztetésnek, az iterációnak. Természetesen a realitások talaján állva mindenki tudja, hogy a teljes összeg nem változhat, de az egy képtelen tervezési módszer, hogy mindent felülről, a kormányból vagy még szűkebb körből nevezzenek meg a legapróbb részletekig, és ne adjanak arra lehetőséget, hogy legalább az időközbeni változásokat a tervezés során érvényesíteni lehessen.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Sőt, és ez a hetedik, azt gondolom, rendkívül fontos az is, hogy az intézkedések hatásait a társadalomra önök negligálni kívánják, nem kívánnak a költségvetési törvény benyújtásakor ilyen típusú elemzéseket elvégezni, nem kívánnak olyan hatástanulmányokat bemutatni, ami egy-egy intézkedésnek a konkrét társadalmi csoportokra vagy gazdasági folyamatokra vonatkozó hatását mutatja. Én azt gondolom, hogy ez is megengedhetetlen és teljes mértékig elfogadhatatlan.

A hároméves kitekintés a nyolcadik kérdés. Erre a hároméves kitekintésre, amely biztosítja azt, hogy Magyarországon előre lehessen gondolkozni, hogy ne csupán egy évre történjen a tervezés, hanem három évre előre, és azt évente megismételjük, hogy a valóságot, a változásokat tükröztetni tudjuk a költségvetésben... - nos ezt a teljesen természetes igényt, amit egyébként egy legkisebb vállalat is alkalmaz a tervezése során, nemhogy nagyobb országok vagy működő nagyobb vállalatok és intézmények, önök teljes mértékig le akarják egyszerűsíteni gyakorlatilag olyan egyszerű keretszámok sorozatára, amiből aztán az égvilágon semmit nem lehet elolvasni.

Nem lehet elkerülni azt a gyanút, hogy ez a törvény még utólag is Kopits György úrról szól. Nem lehet elkerülni azt a gyanút vagy megalapozott gyanút, aminek itt tavaly tanúi voltunk, amikor a Költségvetési Tanács - akkor még létező Költségvetési Tanács - elnöke, Kopits György itt, erről a pulpitusról azt mondta az önök 2011-es költségvetésének a tervezésekor, hogy előretekintve a hároméves költségvetési terv alapján felelőssége tudatában mondja, hogy ebből nagy baj lesz, hogy ebből egy nagyon komoly konfliktus és válság fog keletkezni. Nem lehet attól a gyanútól eltekinteni, hogy önök még utólag is szeretnének minden olyan lehetőséget kiiktatni, hogy bárki a szakma részéről, a társadalmi érdekképviseletek részéről vagy az ellenzéki pártok részéről ezt a véleményt megalapozottan meg tudja fogalmazni. Egyébként Kopits György, ha még emlékeznek rá képviselőtársaim, itt a beszédét azzal fejezte be, hogy "Hajrá Magyarország!" - ismerős önöknek a jelszó -, és hozzátett még valamit: "Hajrá hitelesség!" Másfél évvel ezelőtt megmondta azt, amire ma mindnyájunknak nagyon kellene figyelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kilencedik pont, a kilencedik probléma ezzel az államháztartási törvénnyel az, hogy olyan mértékig egyszerűsíti a költségvetési támogatás feltételeit, hogy gyakorlatilag semmilyen érdemi feltételt nem támasztanak nem állami szerveknek nyújtandó költségvetési támogatásról.

(14.20)

Hadd mondjak csak egyetlenegy példát a munkaügyi kapcsolatok vonatkozásában, mert ez érint a legtöbb embert. Kérem, olyan feltételek voltak eddig, hogy nemcsak hogy be kellett tartani egy munkáltatónak a bejelentési kötelezettségét, hogy ki dolgozik nála, különben nem kaphatott ilyen támogatást, hanem biztosítania kellett a megfelelő munkabért, a munkaidőt, a munkavédelmi eszközöket, sőt - nyilván ez az önök számára teljesen idegen -, még a szakszervezetek jogosultságait, jogait is be kellett tartani ahhoz, hogy egyáltalán állami támogatásban részesülhessen. Ezeket a szabályokat önök mind kiiktatják, sőt nem csupán ezeket a munkaüggyel kapcsolatos, a munkásokat, az alkalmazottakat védő intézkedéseket iktatják ki, hanem minden más olyan feltételt, amely az állami pénz támogatásként való garanciáját teremtette meg eddig, hogy az megfelelő célra, megfelelő módon és megfelelő formában fog az adott intézményhez vagy vállalathoz kerülni.

A legszebb példa persze a leegyszerűsítésre a költségvetés módosítása. Csak szeretném visszaidézni önöknek, hogy milyen típusú szigorú rendszer van ma még életben és fog megszűnni, ha önök elfogadják ezt a javaslatot. Az első lépésben, ha egy érintett előirányzat 10 százalékát meghaladja a változás, vagy adott esetben a főösszeg 0,1 százalékát, akkor a kormánynak 30 napon belül jelentést kell készíteni az Országgyűlésnek az okokról és a probléma olvasásáról. A második lépésben, abban az esetben, ha az Országgyűlés által megszavazott állami költségvetéstől a kiadási főösszeg 2,5 százalék mértékig eltér, akkor azt a kormány egy törvénymódosítás formájában köteles az Országgyűlés elé terjeszteni. A harmadik, amelyet nevezzünk pótköltségvetésnek, hogy ha ez az eltérés eléri az 5 százalékot, akkor gyakorlatilag egy új költségvetést kell beterjeszteni az Országgyűlés elé.

Ez a három garancia azt szolgálja, ami a magyar alkotmányos rend alapja, hogy a költségvetést a Magyar Országgyűlés határozza meg. Amíg parlamenti demokrácia van, ez a joga elvitathatatlan a Magyar Országgyűlésnek. Amennyiben ezt a három feltételt önök kiiktatják - és a tervezetben ez szerepel, sőt, a fogalmat sem ismerik már, hogy pótköltségvetés, nem szól róla a tervezetük -, akkor a Magyar Országgyűlést gyakorlatilag ettől az alapvető jogától fosztják meg. Azt gondolom tehát, hogy azokkal az általános mondatokkal, amelyeket önök a törvényjavaslatban megfogalmaztak, semmiféle garanciáját nem adják sem az átláthatóságnak, sem a nyomonkövethetőségnek, sem a hitelességnek.

A tizenegyedik ilyen probléma a közfeladat fogalmának a hiánya, erről a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke egy más összefüggésben, kisebbségi véleményként már szólt. Ez nem egyszerűen jogi kérdés, hanem egy működésbeli kérdés, mert pontosan definiálni kell azt, hogy milyen típusú feladatok ellátására lehet a magyar állami költségvetés pénzeit felhasználni, mint ahogy számos fogalmi zavar is van, és ez a tizenkettedik probléma ezzel az államháztartási törvényjavaslattal, amelyet önök ideterjesztettek, hogy nehezen követhető - igazából el tudnak-e igazodni ma önök az államháztartás rendszerében, ismerik-e, hogy ott mi történik, van-e fogalmuk arról, hogy milyen döntések születnek, és egyéb milyen fogalom milyen feladatot és milyen pénzt takar?

Végül, tizenharmadik pontként, csak tanulságul szeretném elmondani, hogy azok a szabályok, amelyeket önök egy kormány-ellenőrzési szervnek adni akarnak, példátlanok és teljesen teljesíthetetlenek. Hadd mondjak rá egyetlenegy példát: ha a KEHI - a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal - az ellenőrzése során feltár valamilyen problémát, akkor ő maga mehet a bíróságra a helyett az állami szerv helyett, amelynek az adott ügyét éppen vizsgálta. Ha a bíróságon ezt a pert elveszíti a KEHI, akkor annak az állami szervnek kell majd a bírságot kifizetni, amelynek a tudta és megkérdezése nélkül egyébként ilyenfajta jogi lépéseket tettek.

Számos ilyen ellentmondás van ebben a tervezetben, számos olyan megoldási mód van, amely végiggondolatlan, előkészítetlen, és amelynek a bevezetése és néhány napon belül, január 1-jén való életbe léptetése biztos káoszt fog okozni a magyar állami pénzügyekben, márpedig ez senkinek nem érdeke; nem érdeke, szeretném mondani, önöknek mint kormánypárti képviselőknek, nem érdeke a kormánynak, de - ami ennél nekünk sokkal fontosabb - nem érdeke Magyarországnak.

Azt javaslom tehát a szocialista képviselőcsoport nevében, hogy ne támogassák ezt a törvényjavaslatot, kerüljön vissza újrakidolgozásra, egyeztetésre, és egy általános, átfogó közpénzügyi törvény formájában tárgyaljon róla az Országgyűlés.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu