DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat címe szépen van megfogalmazva. Valóban jó lenne, hogyha a címnek megfelelő tartalmat is látnánk a javaslatban, a tartalom azonban erősen vitatható. Erősen vitatható, hiszen az imént általam már érintett részei a javaslatnak igencsak furcsán vannak megfogalmazva. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem biztos, hogy azonos értékű vagy egyenértékű dolgokat tartalmaz a javaslat, ráadásul erősen vitatható némely része a javaslatnak.

Szeretném a 6. §-sal kezdeni, amely azt mondja: az államadósság-mutató számításakor a külföldi pénznemben fennálló adósságot keletkeztető ügyleteket azonos árfolyamon kell figyelembe venni. Ez a pontja a javaslatnak teljesen bizonyos, hogy ellentétes az Európai Unió, az Európai Statisztikai Hivatal, a magyar Statisztikai Hivatal erre vonatkozó számaival is, illetve eljárási rendjével. Ebből következően szerintem ezzel csak azt fogják elérni, hogy egy valóságos folyamatot elleplező, eltakaró olyan számítást írnak elő kétharmados törvényben, amelyre - mivel törvény előírja - kénytelen lesz majd, aki ezt csinálja, a számítást ilyen módon végezni, hogy aztán mellette gyorsan kiszámolja a reális számokat is az adósságmutató kapcsán. Ebből következően úgy gondolom, teljesen fölösleges, helytelen, a nemzetközi gyakorlattal ellentétes ennek a pontnak a bent tartása a javaslatban, és az elfogadása. Kifejezetten az a helyes, hogyha ezt a pontot ki fogják hagyni a javaslatból, és a végső törvénybe ez már nem fog belekerülni.

Rendkívül fontos ugyanakkor az, hogy ez a javaslat, ahogyan fogalmaztam, azért is heterogén, mert a javaslat nemcsak eljárásokat ír le, hanem egészen furcsa módon olyan intézményeket is szabályoz, olyan intézményeket is leír, amelynek, hát legalábbis vitatható, hogy ebben a javaslatban ilyen helye és ilyen szabályozási formája van. Utalok itt a III. fejezetben leírt, az Államadósság Kezelő Központ szabályozására vonatkozó tételekre, hiszen ez egy intézmény működését, az intézmény létrehozását, működésével kapcsolatos szabályokat tartalmazza - teljesen szükségtelenül - ebben a törvényben. Meggyőződésem szerint valami egészen félreértett gondolat eredményeképpen kerülhetett ide, ebbe a törvénybe ez a bizonyos szabályozás, avagy valami egészen más szándék húzódik meg emögött. Ebben persze nem szívesen találgatok, de az Államadósság Kezelő Központnál nemrégiben bekövetkezett személyi változások azért elég sajátságosak voltak, hiszen úgy lett vezető választva, hogy törvényt kellett hozzá módosítani. Immáron sokadszor személyre szabta a Fidesz a törvényt annak érdekében, hogy az általa szívesen látott személy tölthesse be az Államadósság Kezelő Központ vezető tisztségét.

A Költségvetési Tanács szabályozása, ami ebben a javaslatban ezt követően szerepel, kifejezetten ellentétes azzal az irányzattal, és azt gondolom, azzal a nemzetközileg is megalapozott szándékkal, amely Magyarországon a Költségvetési Tanács létesítésére, a Költségvetési Tanács működésére vonatkozó alaptörvény megfogalmazásakor elfogadásra került az Országgyűlésben.

(19.40)

Azért gondolom ellentétesnek, mert olyan módon hagyja a tanács működését, amelyre a világban sehol nincs példa. Nemcsak az Európai Unióban, de az Európai Unión kívül sincs sehol sem példa arra, hogy ilyen módon szabályozzanak hasonló jellegű intézményt, hogy ebben az intézményben nem főállású tagokat nevesít immáron kétharmaddal ez a bizonyos törvényjavaslat. A nem főállású tagok egyéb tevékenységük mellett végzik el ezt a feladatukat, úgy mint a jegybank elnöke, illetve az Állami Számvevőszék elnöke, valamint a Költségvetési Tanács elnökének meghatározott paraméterek szerint, köztársasági elnök által kinevezett személy.

Azt csak óvatosan jegyzem meg, hogy eléggé furcsa dolog, hogy egy ilyen jelentős szereppel, jelentős súllyal felruházott intézmény vezetőjeként úgy lehet valaki a Költségvetési Tanács elnöke, hogy semminemű vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget nem is érint a törvényjavaslat. Úgy tűnik, mintha ez a személy - mint majd később látni fogjuk a tevékenység kapcsán, felülírhatja az Országgyűlés többségének is a döntését - nem köteles arra, hogy vagyonnyilatkozatot tegyen, nem fogalmazódik meg vele szemben semmifajta átláthatósági követelmény. Egy meglehetősen lazán megfogalmazott feltételrendszer alapján a köztársasági elnök kinevezi, mégpedig úgy, hogy a köztársasági elnöknek a büntetlen előéletet, a magyar állampolgárságot, a kiemelkedő szakmai ismereteket, valamint tapasztalatokat igazolni kell. Hogy milyen módon kell igazolni, azt persze nem tudom, ki fogja majd megmondani a köztársasági elnöknek, hogy hogyan lehet a kiemelkedő szakmai ismereteket, illetve tapasztalatot megfelelőképpen igazolni az elnök számára, ha a feltételek igazolása esetén dönt a Költségvetési Tanács elnökének kinevezéséről.

Azért mondom, hogy ha eléggé vitatható módon körülírt feltételekkel rendelkező személy kinevezésre kerül a tanács elnökeként, akkor azt követően már vagyonnyilatkozat-tételre nem kötelezett. Hasonló beosztásokban Magyarországon mindenki kötelezett vagyonnyilatkozat-tételre. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan az, ami itt a javaslatban ilyen értelemben a tanács elnöke kapcsán megfogalmazásra került.

A költségvetési bizottságban az elmúlt hónapokban megtapasztaltuk azt, hogy milyen furcsa helyzet teremtődött Magyarországon a Fidesz által létrehozott, ezen felállású Költségvetési Tanács működése kapcsán. Mit is tapasztaltunk? A 2012-es költségvetés beterjesztett változatával kapcsolatban a tanácsban nem alakult ki egyetértés. A tanács két tagja, a Fideszhez erősen köthető tanácselnök, Járai Zsigmond, valamint a Fideszhez szintén erősen köthető - hiszen nagyon sokáig testületi tagja volt, és miatta is törvényt kellett módosítani, hogy kinevezhető legyen ÁSZ-elnöknek - Domokos László támogatta a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot, a Nemzeti Bank elnökeként Simor András pedig nem támogatta ezt a javaslatot. Ezt követően furcsa módon mi történt? Az történt, hogy Járai Zsigmond, aki egyébként második, harmadik, vagy nem tudom pontosan, negyedik tisztségeként a jegybank felügyelőbizottságának elnöke, valamint Domokos László az Állami Számvevőszék elnökeként elkezdte ostorozni a jegybank tevékenységét. Ilyen értelemben, ha úgy tetszik, akkor látható és érzékelhető módon egyfajta harapófogóba próbálják fogni a jegybank elnökét jelen pillanatban is, mímelt és indokolatlan, megalapozatlan, szakmailag nonszensz állítások közepette próbálják meghurcolni jelenleg is a jegybankelnököt.

Ebből tehát az következik számomra, hogy ez a mostani, immáron kétharmados törvényben rögzített feltételrendszerű Költségvetési Tanács egy rosszul működő, egy visszaélésekre lehetőséget teremtő felállást betonoz be és rögzít le hosszú távon. Nyilvánvalóan, akik ezt most előterjesztik, illetve végiggondolták, majd esetleg meg fogják ezzel a tartalommal szavazni, arra gondolnak, hogy persze a jelenlegi jegybankelnököt egy új jegybankelnök fogja követni, az új jegybankelnök kinevezésénél az ő kétharmados palotaforradalmi többségük fog majd érvényesülni, és a következőnél már nem lesz ilyen vita a három személy között, hanem majd egységesen fognak gondolkodni a mostani kormánytöbbség kottája alapján.

Úgy vélem, hogy teljesen helytelen és teljesen rossz a tanács eljárására vonatkozó szabályozása is ennek a törvénynek. Teljesen rossz, hiszen egy olyan, sok éve fennálló vitát old meg most kétharmaddal a szakmai konszenzus ellenére, a szakmai konszenzussal szemben, amely korábban azon bontakozott ki, hogy lehet-e vagy sem a parlamenti döntést felülíró szerepe a Költségvetési Tanácsnak. Jelen pillanatban egy olyan személynek, egy olyan személy által vezetett Költségvetési Tanácsnak adnak ezzel a parlamenti döntést is felülíró szerepet, amely személy egy ember, a köztársasági elnök kinevezésével kerül a beosztásába, egyébként senki meg nem választja, egyébként semmit nem kell igazolnia tulajdonképpen az előzményeket illetően. És hova is tartozik elszámolási kötelezettséggel? Jelenleg úgy tűnik, hogy senkinek nem tartozik elszámolási kötelezettséggel, hiszen a tevékenységéről ebben a mostani törvényjavaslatban semmilyen módon meg nem emlékeznek, hogy ki felé és milyen kötelezettséggel tartozik a továbbiakban.

Az önkormányzati részt érintették már kollégák, én azzal nem foglalkoznék túlságosan sokat.

Ellenben szeretnék foglalkozni mindenképpen az adórendszert érintő részével ennek a bizonyos javaslatnak. Ugye, azt fogalmazza meg, hogy "A közteherviselés alapvető szabályai", V. fejezet, és ettől kezdve foglalkozik bizonyos adózási kérdésekkel. Kifejezetten káros, kifejezetten Magyarország számára hátrányos az, ahogyan most megfogalmazásra kerül az egykulcsos adó kétharmaddal történő bebetonozása ebben a javaslatban. Azért mondom Magyarország számára hátrányosnak, mert sikerült önöknek olyan adórendszert előállítaniuk Magyarországon, amelynek eredményeképpen 2010-ről 2011-re virradóan az adórendszer változásának eredményeképpen Magyarországon mintegy 80 százaléka az adófizető állampolgároknak rosszabbul járt.

Ezt most megfejelték, 2011-ről 2012-re virradóan sikerült olyan adórendszert összeállítaniuk, amelynek eredményeképpen sem a gyermektelen, sem az egygyermekes, sem a kétgyermekes, sem a kettőnél több gyermekes keresők esetében nem nő a jövedelmük, hanem csökken a jövedelmük, ha 220 ezer forint alatti bruttó keresettel rendelkeznek az emberek. Ezt megpróbálják kiegészíteni valamiféle kompenzációs rendszerrel olyan kötelezettséggel, amely az alkalmazókra, a vállalkozókra, a foglalkoztatókra terhel kötelezettségeket. Azt gondolom, ez súlyos félreértése a magyar valóságnak. Csak emlékeztetném önöket arra, hogy a Fidesz-kormányzás idején 2000-2001-ben, illetve 2002-ben végrehajtott hároméves, nagyon gyors minimálbér-emelési program eredményeképpen az következett be, hogy Magyarországon megszűntek ágazatok. Magyarországon a keleti országrészben rendkívüli mértékben megnövekedett a munkanélküliség, és Magyarországon olyan helyzet teremtődött, hogy cégeknek kellett bezárni a kaput, megszüntetni a tevékenységüket. A konfekcióipar, a textilipar, az agrárfeldolgozás bizonyos ágazatai ebben az időszakban mentek tönkre és fejezték be tevékenységüket Magyarországon. A cipőipari vállalkozások 90 százaléka Kelet-Magyarországon beszüntette a tevékenységét ezen döntések eredményeképpen.

Sajnos, most a minimálbér ismételt jelentős emelése, valamint az imént elmondott adópolitikai döntések eredményeképpen valószínűleg ugyanilyen sors vár Kelet-Magyarországon nagyon sok vállalkozásra. Egy példát már korábban itt megemlítettem, most ismét elmondom. Egy élelmiszer-feldolgozásban dolgozó, 15 főt foglalkoztató, magyar tulajdonú kisvállalkozás havi többletköltsége a meghozott döntések eredményeképpen, tehát a minimálbér-emelés, illetve az adórendszerben meghozott döntések eredményeképpen 500 ezer forinttal magasabb. Tehát havonta 500 ezer forinttal többet kell kifizetni ennek a vállalkozásnak. Ez a vállalkozás az elmúlt években átlagosan összesen 2 millió forint nyereséget tudott évente előállítani. Nem fogja bírni a következő időszakban ez a vállalkozás a működését fenntartani, hiszen nincs az a pénz, amelyből elő tudná teremteni a több mint 5 millió forintot, 6 millió forintot elérő éves többletteher fedezetét.

Ebből következően úgy gondolom, hogy ezeket a döntéseket minimum még néhányszor meg kellene gondolni. És miután ebben szerepe van az egykulcsos adónak is, ezért úgy gondolom, hogy súlyos hiba, kifejezetten nagy tévedés, és kifejezetten káros és hátrányos azon kelet-magyarországi térségekre, ahol én is élek, egy ilyen döntés meghozása, ugyanis be fogja betonozni annak a kényszerhelyzetnek a hosszú távon való fennmaradását, ami alapján az ottani térségben nem fognak tudni fennmaradni vállalkozások. Nem fognak tudni foglalkoztatók fennmaradni, a munkanélküliség nem fog tudni csökkenni, és ebből adódóan mérhetetlen nagy szociális feszültségek fognak ebben a térségben növekedni a következő időszakban.

(19.50)

Úgy gondolom, hogy ráadásul még a munkatörvénykönyvben megjelenő regionális minimálbér bevezetésének a lehetősége is tovább fogja szítani a feszültségeket, hiszen ezt követően egészen más lesz az ottani minimálbér meg az ország más részén fizetendő minimálbér, az ottani emberek munkája értékének a pénzbeli kifejezése és a másutt élő emberek munkájának a pénzbeli kifejezése.

Ugyancsak vitatható az e törvényjavaslatban szereplő azon szándék megfogalmazása, amely azt mondja, hogy az adórendszerben kell érvényesíteni a családi kedvezményt. Azért vitatható ez a dolog, mert Magyarországon az elmúlt húsz évben volt ilyen és volt olyan logikája is az adórendszernek. Volt, amikor azt mondta az egyik kormányzat, hogy az adórendszert meg kell szabadítani valamennyi társadalompolitikai követelményt végrehajtó, megtestesítő vagy megvalósító paramétertől, és volt olyan kormányzat, amelyik bőségesen hozott be ilyen jellegű követelményeket az adórendszerbe. Az adórendszernek igazából nem lenne feladata, hogy ilyen típusú követelményeket bármilyen módon érvényesítsen, az adórendszert tiszta adórendszerként kellene működtetni. A nemzetközi tapasztalatok általában azt támasztják alá, hogy azok a jó adórendszerek, amelyek így működnek. Aztán természetesen minden országban valamilyen mértékben, ennél általában kisebb mértékben, de el szokott ez torzulni.

Itt most Magyarországon, ha ez a pont elfogadásra kerül, akkor egészen elképesztő dolog kerül kétharmaddal beépítésre a magyar jogrendbe, hiszen ez azt mondja, hogy a 33. § (1) bekezdése szerinti fizetési kötelezettség megállapításakor a gyermekvállalás és -nevelés költségeit családi kedvezmény formájában kell figyelembe venni. Azért helytelen ez a fajta megközelítése a dolognak, mert ha ez ilyen módon marad bent a javaslatban, és utána még tovább fűzi, hogy a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékét a gyermekszámtól függően eltérően kell megállapítani, azzal, hogy magasabb értékű családi kedvezményt három vagy több gyermek nevelése, gondozása esetén kell nyújtani. Ez így kétharmados törvényben rögzíti, hogy eltérő az egyes gyermekek társadalmi értéke a törvényjavaslat megfogalmazói szerint.

Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, akkor különbséget tesz gyermek és gyermek között aszerint, hogy milyen jövedelmű szülők gyermekeként született meg, és hányadik gyermekként született meg a családban. Ez teljes tévedés, teljes félreértés, és teljes mértékben elfogadhatatlan, ha ilyen módon fogják elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mert teljesen bizonyos az, hogy a következő időszakban létezik majd olyanfajta gondolkodás is - hiszen létezett az elmúlt évtizedekben is -, amely gondolkodás ezzel szakít, ettől eltérő értékrendet kíván megvalósítani. Még egyszer mondom: nem lehet elfogadni azt a szándékot, azt az elképzelést, hogy ilyen jellegű, egyébként a világ valamennyi országában, az Európai Unió valamennyi országában viták kereszttüzében álló gyakorlatot immáron kétharmados törvénnyel rögzítsen a jövőt illetően kötelező érvénnyel Magyarországon egy mostani parlamenti többség, függetlenül attól, hogy hogyan fejlődik majd a társadalom a következő időszakban. Ez egy ma is vitatott kérdés, amely egészen más megvilágításba kerülhet a későbbiek során. Ezért azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ez a része teljes mértékben elfogadhatatlan.

Ugyanilyen módon elfogadhatatlan a javaslatnak az a része, amely azzal foglalkozik, hogy milyenek is a nyugdíjrendszer alapvető szabályai az országban. Azért tartom mindezt elfogadhatatlannak, mert abból a téves feltételezésből indul ki ez a javaslat, hogy mindenkinek van lehetősége mindenkor nyugdíjjárulékot fizetni. Tudjuk, az elmúlt tíz év mindenki számára bizonyíthatta, hogy ez nem mindig az egyén döntésén múló kérdés. Ez nem mindig az egyén döntésétől függ. Nem biztos, hogy mindig mindenkinek van lehetősége arra, hogy ezzel a kötelezettségével éljen, hogy ezt folyamatosan teljesíteni tudja. Ebből következően nagy valószínűséggel tarthatatlan az a megfogalmazás, ami jelenleg szerepel ebben az előterjesztésben, nevezetesen az, hogy öregségi nyugdíj ennek megfelelően, az ilyen módon történő befizetés eredményeképpen állapítható csak meg.

Nagyon félreérthető, félreértésre alappal okot adó az a megfogalmazása is ennek a javaslatnak, amely úgymond erényként vagy értékként próbálja beállítani azt, hogy a nyugdíjak reálértékét biztosítani kell. Azért félreérthető ez a megfogalmazás, mert a jelenlegi kormánytöbbség törvénymódosításokkal már éppen azt biztosította, hogy a következő évre nem lesz a nyugdíj reálértékét őrző juttatás. Éppen azt biztosította, hogy a nyugdíjasok, miután az elmúlt húsz év bizonyította, hogy a nyugdíjasok fogyasztása eltér az átlag magyar fogyasztásától, és a nyugdíjas fogyasztói kosár által számolt nyugdíjemelési mérték az elmúlt években azért alakult ki a magyar jogrendben, mert éppen ezzel próbálta a kormányzat honorálni a nyugdíjasoknak az átlagtól eltérő fogyasztásából adódó különbséget, és ilyen értelemben a nyugdíjas fogyasztói kosár által számított inflációs mértékkel növelte a nyugdíjakat az elmúlt időszakban. Ezt most megszüntették, az átlagos inflációhoz igazítják a nyugdíjemelés mértékét, és ebből következően bizonyosan néhány tized százalékponttal kisebb nyugdíjemelést adnak a nyugdíjasoknak, mint amilyen mértékben a nyugdíjasok jövedelmének a változását emelni kellene ahhoz, hogy a számukra érzékelhető valóságos reálértéktartás biztosítható legyen a következő években. Ezért is gondolom, hogy az itt szereplő pont egy jól hangzó, de a valóságtól nagyon távol álló pontot tartalmaz a javaslatban.

Befejezésül: a Szocialista Párt részéről több indítványt nyújtottunk be a javaslat módosítását célozva, döntően azért, mert a számunkra elfogadhatatlan pontokon megadjuk a lehetőségét annak, hogy korrigálásra kerülhessen ez a bizonyos benyújtott javaslat. Meg vagyunk győződve róla, hogy a javaslat adó- és nyugdíjrésze, gyermekkedvezményrésze a mostani megfogalmazás szerint semmilyen módon nem fogadható el, hiszen olyan módon korlátozza, olyan módon teszi kényszerpályára Magyarországon a következő években meghozandó döntések lehetőségét, amelynek a negatív hatását a mostani kormány már érzékelheti, hiszen egy korábban nem eléggé megfontoltan megfogalmazott alaptörvénybeli kitételből most úgy menekül, hogy eltolja a hatálybalépését 2016. január 1-jére. Ezért legyenek megfontoltabbak, gondolják meg sokkal jobban azt, amiket elmondtunk ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, mert higgyék el, hogy nemcsak egy igazság létezik, higgyék el, hogy nemcsak az az egy igazság létezik, amit akkor gondoltak, amikor bevezettek egy ilyen adórendszert, egy ilyen típusú nyugdíjindexálást, mint ami most érvényben van Magyarországon, és egy ilyen típusú gyermekkedvezmény-érvényesítési lehetőséget, mint ami most érvényben van. Mélységesen igazságtalan és aránytalan rendszereket vezettek be. Ennek az összes következménye látható már Magyarország megítélésében, az elmúlt másfél évbeli magyar gazdaságpolitika megítélésében, és azt gondolom, szükséges lenne, hogy ezeket a korrekciókat vegyék figyelembe, és érdemi vita után alakuljon ki egy olyan törvény, valóban, amely a későbbiek során Magyarország pénzügyi stabilitását szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu