MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon messze szeretném kezdeni a mondandómat, mégpedig 1990, a rendszerváltás előtt. Akkor egy országgyűlési képviselő egy olyan poszt volt, amit mindenki megbecsült, annak ellenére, hogy egyébként mint parlamenti képviselőre az üres kamra kulcsa se volt bízva. Akkor is az egy társadalmilag magas poszt volt. Jött a rendszerváltás, és sajnos amortizálódott az országgyűlési képviselő megbecsülése, megítélése, mert vélt vagy valós okok miatt a bulvármédia rászállt az országgyűlési képviselőkre, és ez volt a legkönnyebb ellenállás irányába a média dolga, mert bárkire bármit mondhatott, aki utána vagy ki tudott bújni a vádak alól, vagy nem.

Az egyik ilyen ok mindig és folyamatosan az országgyűlési képviselők jövedelmi helyzete volt, az emlegetett lakhatási támogatás meg kerületi támogatás és így tovább. Ebből a szempontból éppen ideje, hogy van egy olyan törvényjavaslat a mostani parlament előtt, ahol tiszta viszonyok alakulnak ki, és ebben senki, semmilyen körülmények között soha nem támadható. Ezzel én teljesen egyetértek, amellett, hogy egy parlamenti képviselő munkája - én úgy szoktam mondani - becsületbeli ügy. Becsületbeli ügy alatt értem azt, hogy részt vesz a törvényhozásban, és az ő saját szakmai fölkészülése alapján megpróbál hozzátenni. De hozzáteszem, a szakmai fölkészülés alapján, nem pedig azért, hogy elteljen a parlamentben az idő, és részt vesz a választókerületében, kinek mekkora jutott, kihez mennyi ember tartozik és kihez mekkora terület.

Egyetértek az előttem szóló Ivanics képviselő úrral, hogy talán nem is az a legnagyobb tehertétel, hogy itt kell lennünk három-négy napig Pesten és vitákban kell részt vennünk, hanem hogy kinek hány faluja van, hány képviselő-testületi ülésen, hány öregek napján, hány karácsonyi ünnepségen és hány avatáson és min kell részt venni. Egyetértek az előttem szólóval, hogy ezt a család sínyli meg, az én családom is. Ezt mi együtt elvállaltuk, de ez nem ad jogot arra, hogy itt mi egymást egyfolytában támadjuk. Nekem az a legnagyobb fájdalmam, hogy így mondjam, hogy ellenzéki képviselők a saját jogállásukat és a saját beosztásukat is támadják. Nekünk becsületbeli ügyként egymást tisztelni kéne, és elfogadni azt, hogy itt mindenki a saját képessége szerint a maximálisat teljesíti és nyújtja.

Ha kifogjuk a szelet a vitorlából, és az új törvényjavaslat életbe lép - hogy mikor, azt majd megtudjuk, én úgy gondolom, hogy jövő év szeptember 1-jén -, akkor legalább egy támadási lehetőséget elhárítunk. Az összes többi támadási lehetőség pedig mindenkinek az egyéni problémája lesz, hogy hogy és miként tud helytállni. Úgyhogy én kérem az ellenzéki képviselőket és kérem a szocialista párti képviselőket is, ha itt ülnek, hogy fogadják el ezt a törvényt, támogassák, mert mindannyiunk életét fogja megkönnyebbíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu