PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Végül is nem drámai pillanatban szólalok föl, mert az előző kétperces kör után lett volna igazán idevaló az, amit egyébként terveztem mondani az egész törvényjavaslattal kapcsolatos hozzászólásom bevezetőjeként, de ettől most nem térek el.

Úgyhogy hadd idézzem azt a beszédes példát, ami Parkinsonnak az egyik, a szervezeti törvényszerűségről szóló törvénye, mégpedig az 5. számú, és nagyjából úgy hangzik, elmondom a példát: egy hatalmas, globális, nagy multinacionális atomenergia-ipari cég igazgatósági ülésén hosszú távú, több évtizedre szóló programokról döntenek az előterjesztések alapján, rövid hozzászólások után néhány perc alatt. Majd pedig, amikor a vállalati biciklitárolóról és a büfében kapható kávé minőségéről esik szó az egyik napirendi pont alatt, akkor éjszakába nyúló, ádáz küzdelembe torkolló, kegyetlen szópárbajok következnek, és természetesen el kell napolni a kérdést a következő igazgatótanácsi ülésre.

Azt hiszem, hogy a sajtónak igazából így szolgáltatunk kiváló alapot ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán, és teljesen mellékessé válnak azok az elvek, amelyek szerint a javaslat egyébként készült. Úgyhogy a javaslat nem pénzről szól, elvekről szól, és ezeket szeretném kidomborítani. Nem a sajtónak készül ez a javaslat, és remélem, hogy a vita sem a sajtónak szól, hanem a rendnek és az ezen a területen tapasztalható vagy arra lehetőséget adó különböző eljárások elkerülésének.

Ezért az elveket szeretném hangsúlyozni, és hadd emeljek ki egynehányat. A 6. § kívánja rendezni ugyebár a költségtérítést ennek a bizonyos üzemanyagkártyának a bevezetésével, ami azt jelenti, hogy egy távolságarányos elvet tart szem előtt. Fölmerült már a vitában, hogy ez lehet területarányos is vagy lehet feladatarányos is, sőt akár a kettő további kombinációjával is gazdagítható, árnyalható az a rendszer, amely ezt a fajta költségtérítést kívánja megcélozni. Erre nézve magam is adtam be módosító javaslatot, el fognak jutni odáig, meg fogják nézni, és el fogják dönteni, hogy mit szólnak ahhoz, de az elv világosan és tisztán az, hogy területarányos, ez esetben tehát a távolságarányossághoz csak területarányos hányadosokat rendel. De meggyőződésem szerint igazságosabb, gazdaságosabb és arányosabb javaslat születik belőle.

Ilyen további elv, amelyet az előterjesztő az expozéjában hangsúlyozott, az a transzparenciára való törekvés, amely nyilvánvalóan alapkövetelmény egy országgyűlési képviselő javadalmazásáról szóló jogszabály megalkotása során. Ehhez is kívánok módosító indítványokat beadni. Itt csak annyit jegyzek meg, tekintve, hogy az általános vitában vagyunk, hogy szerintem az elengedhetetlenül fontos, hogy az a személygépkocsi, amelyikre az üzemanyagkártya vonatkozik majd - a 6. § (1) bekezdéséről van szó -, a képviselő tulajdonában álló gépjármű legyen, és rendelkezni kell arról is, hogy a feltöltésen kívül mi van az üzemanyag-maradvánnyal adott esetben. Ez azt is jelenti, hogy nyilván a javaslat további pontosításokra fog szorulni, és egész biztos vagyok abban, hogy az alkotmányügyi bizottság a maga lehetőségei szerint és jogkörében sokat ezek közül be fog fogadni és meg fogja azokat tenni.

Itt még egyet emelek ki: képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy az irodáról való rendelkezésnél az külön nem szerepel, hogy ez önálló iroda legyen. Márpedig egész biztos, hogy a különböző parlamenti pártok, politikai pártok munkája során, az országgyűlési képviselők munkájuk során - ha egyéniek azok a képviselők, ha területiek, ha majd a következő választási rendszerben országos listáról lesznek megválasztottak - önálló, a megfelelő elkülönült munkát biztosító és diszkréciót jelentő munkahelyekkel, irodákkal rendelkezzenek.

Ezek azok az elvek, amelyek itt a számomra a legfontosabbak voltak, és ezt alá szerettem volna húzni anélkül, hogy további olyan vitákra adjak alkalmat, mint az esetleges vállalati büfé bevezetésének kérdése.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu