SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, engem kicsikét meglep az a kedélyes nyugalom, amely jellemzi a Házat ennek a törvénynek a vitája során. Ugyanis azt gondolom, nemcsak ez a törvény egy szimbolikus törvény, hanem ez az egész nap egy meglehetősen szimbolikus nap. Ugye, biztosan mindannyian tudják már, hogy a mai napon Fellegi Tamás felajánlotta a lemondását. Azt nem értem egyébként, hogy miért ő az, aki lemond. Azt látom, hogy elég sok kudarcot könyvelhet el ő is a tárcája élén, az viszont meglep, hogy megelőzte lemondásával Matolcsy Györgyöt. Az viszont egyértelmű ezek alapján, hogy a két tárcára egyaránt jellemző gazdaságpolitikai bukdácsolás és kudarcsorozat mára eléggé komoly politikai válsággá érett össze, amiért önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egyértelműen majd számot kell adni, és valahogy rá kellene bírniuk a miniszterelnöküket, hogy tegyen rendet. A minimum, amit ebben a helyzetben lehet követelni, az, hogy a teljes gazdaságpolitikát újra kellene szervezni, és legalább két új miniszterre szükség lenne. Egyrészt Fellegi Tamás helyére kell egy új minisztert jelölni, másrészt Matolcsy Györgyöt is azonnali hatállyal le kellene váltani.

Ennek a gazdaságpolitikai kudarcsorozatnak, ha van írásos szimbóluma és írásos bizonyítéka, akkor ez a ma, most tárgyalt úgynevezett pénzügyi stabilitási javaslat. Ez a pénzügyi stabilitási javaslat ugyanis a nevével ellentétben nem a stabilitásról szól, hanem arról, hogy önök immáron törvényi keretek között is, törvényben elismerik, hogy az önök által indított háború az államadósság ellen elbukott. Ez a törvényjavaslat, amit Matolcsy György benyújtott a Háznak, nem szól másról, mint arról, hogy az önök egyik legfontosabb politikai célkitűzése, az államadósság csökkentése 2016-ra tolódik ki. Ez nem mást jelent, mint hogy önök törvényben ismerik el, hogy a legfontosabb politikai céljuk teljesítésére is alkalmatlanok.

Sajnos, azonban ez a törvény mást is tartalmaz, mégpedig azt, hogy a legfontosabb eszközt, ami ezért a gazdaságpolitikai kudarcért felel, az egykulcsos adót kétharmadba öntenék. Ez pedig egészen pontosan azt jelenti, hogy a saját célkitűzéseik teljesítése alól felmentik a kormányt, ugyanakkor a következő kormányt a bukott eszköz használatára kötelezik. Ez, tisztelt képviselőtársaim, egészen egyszerűen téboly. Tehát az, hogy a saját bukott eszközükhöz ragaszkodnak, az egy dolog, de hogy a következő kormányt is ennek a bukott eszköznek a használatára kötelezik, egész egyszerűen téboly.

Lássuk akkor részletesen is, hogy mit is tartalmaz ez a törvényjavaslat! Szeretném előre jelezni, hogy egy tucatnyi módosító indítványt nyújtottam be ehhez a törvényjavaslathoz, ami nem azt jelenti, hogy ez a törvényjavaslat jó dolog lenne, és néhány korrekcióval akár elfogadhatóvá is válna. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat gyökeresen átalakuljon, de a legjobb az lenne, hogyha ezt önök visszavonnák. Ezekkel a módosító javaslatokkal a célunk mindenekelőtt az, önöknek esélyt adjunk arra, hogy még visszataláljanak valahogy a józan ész útjára, és valahogy a parlamentáris játékszabályokhoz visszataláljanak. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, azzal, hogy az adópolitika megváltoztatásának a lehetőségét kiveszik a következő kormány kezéből, kiüresítik a demokratikus választást. Ugyanis, ha van lényege egy demokratikus választásnak, akkor az, hogy az újraelosztással kapcsolatos szabályokat, ezen belül pedig kiemelten az adózással kapcsolatos szabályokat meg tudjuk változtatni.

Nézzük tovább a részleteket! Úgy fest, hogy Matolcsy Györgyre most már csak a piszkos munka elvégzése hárul: a Valutaalap tárgyalódelegációjából kihagyták, viszont azt a nemes feladatot rábízták a miniszter úrra, hogy saját maga szignózza ezt a törvényt, ami - mint említettem - az önök által indított háború elbukásának az írásos bizonyítéka.

Az, hogy 2016-ig nem kell csökkenteni az államadósságot, feketén fehéren le van szögezve ebben a törvényjavaslatban. Ez egészen egyszerűen egy hanyag egyszerűséggel végrehajtott 180 fokos fordulat a korábbi kommunikációjukhoz képest. Ha volt oka a háborús retorikának, akkor az az államadósság ellen indított háború. Ez az egész háborús szóhasználat ott indult el, hogy önök meghirdették az államadósság ellen viselt háborút. Ezzel, hogy 2016-ra tolják ki az adósság csökkentésének a kötelezettségét, a háborús retorika indítóokát kérdőjelezik meg, az államadósság csökkentésének a célját. Ez messze több, mint hogy a kormány hitelességét kérdőjelezi meg.

Hogyha ez a 180 fokos fordulat kínos, akkor ennél már csak az kínosabb, ahogy most itt is hallottuk, illetve ahogy a hétfői napon a kormányszóvivői iroda megpróbálta megmagyarázni ezt a rendkívül rossz bizonyítványt. Ugyanis a hétfő délutáni közleményében a kormányszóvivői iroda úgy fogalmazott, hogy az ország pénzügyi stabilitásáról szóló javaslatban rögzített átmeneti időszak alatt a tavasszal elfogadott hatályos konvergenciaprogramban rögzített hiányszámok szabályozzák az adósságcsökkentés minimális mértékét, a program pedig összességében szigorúbb szabályokat állít a költségvetést alkotó kabinet elé, mint a stabilitási törvény.

Mit is jelent ez a magyarázat, amit itt már az expozéban, illetve a vezérszónoklatokban is hallhattunk a kormányoldal részéről? Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a kétharmados stabilitási törvénnyel első nekifutásra felülírják az alkotmányt, felülírják az alkotmányban foglalt adósságcsökkentési célkitűzést, majd nem elég, hogy az alkotmányt felülírják egy kétharmados törvénnyel, de rögtön magát a kétharmados törvényt is felülírják gyakorlatilag egy sajtpapírral, ugyanis a konvergenciaprogram gyakorlatilag kormányrendelet szintjén létezik.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát önök azt mondják, hogy ez a papírdarab, ami a konvergenciaprogram, egy erősebb papírdarab, mint ez a kétharmados törvény, és ez a kétharmados törvény pedig egy erősebb törvény, mint maga az alaptörvény.

Hát hogy van ez, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Mi szükség van erre? Mi szükség van erre, hogyha nem az, hogy önök ezzel felmentést kívánnak adni saját maguknak az államadósság csökkentésének a célja alól? Hogyha nem ez lenne az önök által elérni kívánt cél, akkor semmi nem gátolná önöket abban, hogy a konvergenciaprogramban foglalt szigorú szabályokat belefoglalják ebbe a törvénybe. De nem ezt teszik, hanem azt teszik, hogy van egy ilyen homályos státusú papír, ami felülír egy kétharmados törvényt, ami pedig felülírja az alkotmányban foglalt adósságcsökkentési kötelezettséget. Azt gondolom, ez legalább két alkalommal is kínos. Kínos attól, hogy bebukták az államadósság elleni háborút, és az pedig ennél már csak kínosabb, ahogy ezt a fegyverletételt megpróbálják mentegetni, magyarázni.

Na, akkor nézzünk néhány szakaszt konkrétan is! A 4. § Matolcsy miniszter úr szerint - hogyan is fogalmazzak - egy előremutató és modern képletet tartalmaz az adósságmutató terén. Nem tudom, hogy mennyire erény ez a modernség és ez a modern képlet, de hogy unortodox, az egészen biztos. Ugyanis a szabály lehetőséget nyújt az adósság elszabadulására, magas infláció mellett. Mivel már az előző Orbán-kormány is előszeretettel élt az infláció alultervezésével, és a jövő évi költségvetés tervezete is sajnos erre utal megint, ezért kíváncsian várjuk, hogyan csökken majd így a nominális adósság, főleg ha a keletkező többletforrásokat jó szokásukhoz híven eltőzsdézik vagy egyéb kreatív módon használják fel.

Az 5. § alapján már nem pótköltségvetésnek kell hívni azt, ami valójában egy pótköltségvetés, hanem az új szabályozás alapján elegendő lesz majd egy szimpla módosítás, ráadásul olyan túlbonyolított szabályok mellett, amelyeknek az értelmezése meglehetősen szabad, például az, hogy a cél, hogy az adósság csökkentését a pótköltségvetés vagy a költségvetés ne veszélyeztesse. Az LMP itt egyértelműen tiszta vizet öntene a pohárba: ahogy az államháztartási törvény tervezetéhez, úgy ide is módosító indítványt fogunk majd benyújtani, hogy legyen az Országgyűlésnek egyértelmű lehetősége arra, hogy egy pótköltségvetés tárgyalása során világos képet kaphassunk arról, hogy a kormány hogyan képes sáfárkodni a rábízott adóforintokkal.

(18.10)

A 7. §-sal folytatnám. Az alaptörvény adósságszabálya eszerint felfüggesztésre kerül technikai recesszió idején. Tisztázni kell, hogy mely időpontban mondhatja ki a kormány azt, hogy visszaesés van. Itt a GDP-adatok negyedéves közléséhez logikus kötni ezt a szabályt, és rendeletben kell megfogalmazni, hogy érvénybe lépett-e a kormány értelmezése szerint ez a szabály, különben számíthatunk arra, különösen a Matolcsy György-féle gazdaságpolitika regnálása alatt, hogy a miniszteri fejben lévő fantáziavilág szétcsúszása után a kormány majd felmenti magát saját deklarált céljainak teljesítése alól.

Itt van a mára klasszikussá váló 43. §, mely szerint egyes adósságszámítási szabályok majd csak később lépnek hatályba. Mint már mondtam, ez a paragrafus egyértelműen azt jelenti, hogy önöknek saját maguk felmentést adnak a legfontosabb célkitűzésük alól, az adósság csökkentése alól, és ezt a terhet, ezt a célt a következő kormányra lőcsölnék, úgy, hogy közben a következő kormány mozgásterét jelentősen szűkíteni kívánják.

Nézzük akkor, hogy milyen eszközökkel, milyen intézkedésekkel teszik meg ezt a mozgástérszűkítést! Igazából azt gondolom, hogy ez az igazi feketeleves, ugyanis a javaslat értelmében a Költségvetési Tanács a nyilvánosságtól elzárt ülésein dönthet majd arról, hogy elfogadhatónak tartja-e a következő legitim kormány által meghozott költségvetési törvénytervezetet.

Ebből a szempontból pedig kifejezetten tanulságos, hogy kik azok, akik megkapják ezt a zárt ajtók mögötti mérlegelési lehetőséget: egyrészt Járai Zsigmond, a Fidesz-kormány volt pénzügyminisztere, másrészt Domokos László, a Fidesz volt képviselője, harmadrészt majd a következő jegybankelnök, aki majd Simor urat fogja követni, és minden bizonnyal hasonlóan távol áll majd a Fidesztől. Tehát lesz három, Fidesz által kinevezett tagja a Költségvetési Tanácsnak, egyébként úgy, hogy a Költségvetési Tanácsnak nincs hivatala, tehát saját számításokat majd nem fog tudni végezni, hanem valamilyen sajátos érdek alapján zárt ajtók mögött eldönti, hogy a Ház elé beterjesztett költségvetési tervezet elfogadható-e.

Ebből, tisztelt képviselőtársaim, könnyen következhet az, hogy 2014 után akár egy egész kormányzati ciklus alatt is az önök által elfogadott utolsó költségvetés, a 2014-es utolsó fideszes költségvetés marad életben, ugyanis ennek a Költségvetési Tanácsnak lehetősége lesz arra, hogy megvétózza a költségvetést.

Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy ezt a kormánybuktató magatartást végül is semmilyen törvényes hatalom nem tudja ellenőrizni. Egyetlenegy törvényes hatalom lenne képes ellenőrizni a Költségvetési Tanács eme magatartását, egy új kétharmados alkotmányozó többség. Azt gondolom, hogy ennek az esélye majd 2014-ben fog látszódni, de hogy meglehetősen demokráciakorlátozó ilyen jogkörökkel felruházni a Költségvetési Tanácsot, az biztos.

Külön érdekesség, hogy a törvény a Költségvetési Tanácsot olyan feladatokkal látja el, amit felkészült stáb nélkül gyakorlatilag képtelenség ellátni. Mint mondtam az előbb, a Költségvetési Tanács hivatalát önök felszámolták, minden ellenzéki tiltakozás ellenére számolták fel. Azokat a módosító javaslatainkat lesöpörték az asztalról, amelyek a Költségvetési Tanács hivatalának helyreállítását célozták volna. Innentől kezdve elég nehéz pontosan látni azt, hogy tulajdonképpen milyen számítások alapján fogja majd ez a háromfős testület azt a több száz fős apparátus és a leendő kormánytöbbség által előkészített költségvetést alkalmatlannak minősíteni és megvétózni.

Összességében tehát, a valódi költségvetési felelősséget segítő Költségvetési Tanácsot önök felszámolták, és gyakorlatilag egy teljhatalommal rendelkező Költségvetési Tanácsot hoznak létre helyette. Ez az új Költségvetési Tanács pedig majd gyakorlatilag meg tudja puccsolni a következő kormány gazdaságpolitikáját, úgy, hogy mindezt zárt üléseken teszi, úgy, hogy efelett a leendő kormánytöbbségnek vagy leendő bármilyen alkotmányos szervnek, a kormánytól független szervnek nincs ellenőrzési joga, nincs ebben a rendszerben semmilyen átláthatósági garancia.

A következő pont, ami talán a választókat a legjobban érdekli, az az, hogy az egykulcsos adót kétharmados törvényben rögzítik. Ha egy dolgot kellene megnevezni, ami miatt az államadósság ellen indított háború elbukott, akkor az az egykulcsos adó, ami egy visszafele elsülő fegyver a kormány kezében, azzal az ötszázmilliárdos lyukkal, amit a költségvetésen vert. Az a helyzet ugyanis, hogy az egykulcsos adó révén frissiben feltőkésített társadalmi réteg - ahogy itt az egyik KDNP-s képviselőtársam fogalmazott az adó céljával kapcsolatban - nemhogy többet fogyasztani nem volt hajlandó az elmúlt két évben, de több embert foglalkoztatni sem nagyon hajlandó.

Tehát van egy fegyver, amit az ellenzék már eleve jelzett, hogy nem fog működni, ami egyértelműen visszafele sült el, emiatt elbukták az államadósság ellen indított háborút, viszont most a következő kormányt arra köteleznék, hogy ezt a bukott gazdaságpolitikát kövessék. Nem elég önöknek az, hogy jobboldali közgazdászok sora tiltakozik az egykulcsos adó ellen, nyílt leveleket kapnak arról, hogy vonják vissza ezt az egykulcsos adót, nem elég önöknek az, hogy jól tudják, hogy a társadalom többsége elutasítja az egykulcsos adót, nem elég az, hogy a demokratikus választások lényege az, hogy az adórendszer megváltoztatható legyen, nem, egyik sem elég: önök bebetonozzák kétharmadba az egykulcsos adót. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy önök szerint az Orbán-Matolcsy duó tévedhetetlen; két kulcs rossz, egy kulcs jó, maradjon ez így mindörökké, ameddig legalábbis egy új kétharmados többség el nem törli ezt.

Ha megnézzük továbbá, hogy milyen részletszabályokat rögzítenek, akkor az is meglehetősen kétséges, ahogy a gyermekek után járó adókedvezménnyel kapcsolatos szabályokat rögzítik. Azzal ugyanis maximálisan egyetértek, hogy szükséges a költségvetésnek és szükséges az államnak a gyermekvállalás költségeit elismernie és a gyermekvállalás és gyermeknevelés költségeihez társadalmilag hozzájárulnia. Ugyanakkor az már egy alapvető politikai kérdés, politikai értékválasztás kérdése, hogy ehhez a költséghez a mindenkori többség hogyan kíván hozzájárulni. Ha a társadalom úgy ítéli meg, hogy a gyermekvállalás költségeinek társadalmasításához a legjobb út nem a gyermekek után járó adókedvezmény, hanem az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítése, akkor erre lehetőséget kell adni a következő kormánytöbbségnek. Ezzel, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt törvényben rögzítik, ezt az alapvető értékválasztást vonják meg az állampolgároktól, és egy alapvető demokratikus nézeteltérést eleve kizárnak a politikai küzdőtérről. Ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan.

Mint ahogy elfogadhatatlan az is, hogy folytassam, hogy csak a nyugdíjjáruléknak nevezett befizetés keletkeztethet nyugdíjjogosultságot. Nyugdíjjogosultságot egyéb befizetés, többek között adó is keletkeztethet, és az LMP egy idevonatkozó módosító javaslata megteremtené az összhangot a törvény két szakasza között, és hierarchiát állítana fel, mégpedig hogy az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését, ez legyen fontosabb szabály, mint hogy milyen forrásokból finanszírozza ezt a mindenkori kormány. Az eredeti javaslat alapján ugyanis borítékolható a folyamatos nyugdíjjárulék-emelés, amelynek katasztrofális reálgazdasági következményei lennének.

A törvényjavaslat szerint mindemellett választási években jelentősen csökkenne az adórendszer kiszámíthatósága. Egy fontos javaslatunk szerint még négyévente, a választásokra tekintettel sem sérülhetne az adórendszerrel szembeni egyik legfontosabb elvárás, annak a kiszámíthatósága, tervezhetősége. Indokolatlan szűkíteni az egyébként helyes kiszámíthatósági szabályokat. Ezzel olyan széles kiskapukat teremt a jogalkotó, melyek aláássák a normatív szabályozás érvényesíthetőségét.

Az állami nyugdíjrendszerben szükséges mindemellett egy úgynevezett alapnyugdíj bevezetése, amelynek minden Magyarországon lakóhellyel rendelkező, az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött magyar állampolgár a jogosultja a nyugdíjcélú befizetéseitől függetlenül. Ezt egy nagyon fontos alapelvnek tartom. Azzal, hogy kétharmadban rögzítik azt, hogy csak nyugdíjjárulék keletkeztethet nyugdíjjogosultságot, önök azt is törvényben rögzítik, hogy azoknak az állampolgároknak, akik jelenleg munkanélküliek, és nem tudnak nyugdíjjárulékot fizetni, nekik nem lehet jog által érvényesíthető követelésük nyugdíjszolgáltatás iránt. Ezzel a kétharmados javaslattal ezt érik el.

(18.20)

Ezzel szemben a helyzet az, hogy szükség lenne egy olyan alapnyugdíjra, egy olyan garantált minimálnyugdíjra, ami minden állampolgárnak biztosít egy - beismerem - minimális, de mégiscsak valamilyen tisztes megélhetési lehetőséget az időskorra. Egy ilyen alapnyugdíjat nem lehet járulékokból fizetni, ugyanis épp a lényege az, hogy a járulékbefizetésektől függetlenül is, függetlenül attól, hogy valaki munkanélküli volt-e, függetlenül attól, hogy a gazdasági rendszer, a munkáltatója arra kényszerítette, hogy a szürkegazdaságban adózás nélkül keresse meg a betevő falatokra valót, függetlenül ezektől a tényezőktől legyen jogosult egy garantált minimálnyugdíjra, és legyen lehetősége arra, hogy időskorában is egy alapvető, emberi élethez méltó életet éljen.

Összességében tehát egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amelyik minden bizonnyal be fog kerülni a legbotrányosabb öt törvényjavaslatuk sorába, ez a törvényjavaslat ugyanis alapvetően korlátozza a demokratikus választások értelmét. Ha van értelme egy demokratikus választásnak, az az, hogy a soron következő kormány az előző kormánytól eltérő gazdaságpolitikát folytat, eltérő társadalmi csoportokat próbál az életesélyének kibontására és megélésére ösztönözni. Ha van demokratikus választásnak értelme, akkor az ez. Ez pedig az adórendszer változtatásában nyilvánul meg. Önök azzal, hogy kétharmadhoz kötik az adórendszer megváltoztatását, éppen hogy ezt a lényegi elemet vonják ki a demokratikus választásból. Mindezt teszik úgy, hogy jól tudják, az állampolgárok többsége szeretne egy olyan kormányt, amely nem követi az Orbán-Matolcsy-féle bukott gazdaságpolitikát, és az egykulcsos személyi jövedelemadó helyett, mondjuk, egy háromkulcsos igazságos jövedelemadó-rendszert vezetne be.

Több alkalommal bemutattuk már képviselőtársaimmal azt a költségvetési alternatívát, amely tartalmaz egy ilyen adórendszert. Azt érdemes ezzel kapcsolatban látni, hogy a társadalom kétharmada, a keresők kétharmada jobban járna egy ilyen adórendszer-javaslattal. A gyurcsányi 2008-as és az orbáni 2012-es adórendszerhez képest is az LMP adórendszer-javaslatával a keresők alsó kétharmada-háromnegyede több pénzt tudna hazavinni, jobban ösztönözve lenne az egész középosztály és az átlag alatt keresők arra, hogy többet dolgozzanak, ugyanis több munkával több pénzt tudnának hazavinni, egyedül a társadalom legfelsőbb rétege lenne az, amelynek a közteherviselésben határozottabb szerepet kellene vállalnia.

Jól tudják önök, hogy az állampolgárok többsége elítéli a társadalmi egyenlőtlenségeket, jól tudják önök is, hogy a társadalom többsége olyan adórendszert szeretne, amely az egyenlőtlenségeket nem növeli, hanem csökkenti. Jól tudják ezt önök, mégis ezzel ellentétesen cselekszenek, azt mondják, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György egyszer s mindenkorra tudja a tökéletes megoldást, s valamilyen isteni kinyilatkoztatás jegyében örök érvényűvé kívánják tenni ezt az egykulcsos adót. Ez egészen egyszerűen felháborító, botrányos, és azt gondolom, önök is tisztában vannak azzal a lelkük mélyén, hogy jobb lenne ennek az országnak egy olyan adórendszer, amellyel az átlag alatt keresők és a középosztály is jobban jár. És azt gondolom, azzal is tisztában vannak, hogy botrányos a következő kormány kezét ilyen formában megkötni.

Összefoglalásul a másik fontos tanulsága ennek a törvényjavaslatnak: ahelyett, hogy büszkén és bátran beismernék, nem volt elég két év önöknek arra, hogy megtalálják az államadósság csökkentésének az eszközét, ahelyett, hogy ezt beismernék, egy kétharmados törvényben sunnyogva teszik le a fegyvert az államadósság ellen vívott háborúban, viszont nem átallják ezt az államadósság elleni háborút kiterjeszteni a következő kormányra. Nekem semmi bajom nincs azzal, hogy ezt fogalmazták meg a legfontosabb célként, de azzal már vitáznék, hogy érdemes-e az alkotmányba foglalni, pontosan azért, mert adódhatnak olyan helyzetek, ahol a költségvetésnek ösztönözni kell a gazdaság szereplőit arra, hogy termeljenek, fogyasszanak, ami adott esetben az államadósság növelésével járna, az államadósság növelésével lendítené be a gazdaság működését.

Viszont az egészen egyszerűen kínos, hogy meghirdették az államadósság elleni háborút, most pedig ebben a törvényjavaslatban anélkül, hogy ezt kimondanák, leteszik a fegyvert. Az, hogy a konvergenciaprogram ennél erősebb szabályokat tartalmaz, érthetetlen magyarázkodás, ugyanis ha komolyan gondolják azt, hogy csökkenteni akarják az államadósságot, akkor nem értem, hogy a kétharmados törvénybe miért nem ezt írják bele. Miért nem azt írják bele, hogy ragaszkodunk az államadósság csökkentéséhez, nem 2016-tól, hanem 2012-től? Ez lenne a helyes magatartás, nem pedig az, hogy suttyomban leteszik a fegyvert az államadósság ellen indított háborúban.

Összességében tehát leteszik a fegyvert, elbukták az államadósság ellen viselt háborút. Azon a napon tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, amikor Fellegi Tamás bejelentette lemondását. Remélem, hogy legalább még egy embert magával visz, Matolcsy Györgyöt. Ezen a napon tárgyaljuk azt a stabilitási törvényt, amely a bukott eszközt, az egykulcsos adót kétharmados törvényben rögzítené, és gyakorlatilag egy alkotmányos puccs lehetőségét adja a fideszes pártkatonákkal feltöltött Költségvetési Tanács kezébe. Erről beszélünk, erről tárgyalunk most. Egyébként pedig azt gondolom, eléggé szimbolikus, hogy mindezt önök csendben végignézik, nem szólalnak meg, nem teszik ezt szóvá, nem írják tele a jobboldali sajtót, nyugodtan olvasgatják a Blikket, miközben gyakorlatilag megadják a Harmadik Köztársaságnak a kegyelemdöfést, bár összességében azt gondolom, lehet, hogy ez már nem is a kegyelemdöfés a Harmadik Köztársaságnak, hanem egészen egyszerűen hullagyalázás.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu