SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Az elmúlt húsz év az osztogatások és megszorítások ciklusa volt, ritka kivétel volt a felelős gazdálkodás. Jó időben a politikusok úgy tettek, mintha a pénz a fán teremne, rossz időkben nem győzték hangsúlyozni, hogy az embereknek meg kell érteniük a megszorításokat, és felelősen kell gazdálkodniuk. Azt azonban senki nem mondta el, hogy mit jelent a felelős gazdálkodás az állam számára. Ez a törvény erről szól: államadósság, Államadósság Kezelő Központ, Költségvetési Tanács, adózás, nyugdíj, ezekben a témakörökben zár majd le ez a törvény fontos vitákat, és jelöl ki biztos sarokköveket, amelyekre lehet számítani.

Az államadósság kezelésére tervez ez a törvény egy világos képletet. Nehéz kérdés, hogy mikortól legyen ez a képlet érvényes. Egy hasonlattal élve: máshogy kell vezetni az autót akkor, ha normálisan megy a forgalom, és akkor, ha balesetveszély van. Most el kell hárítani a balesetveszélyt, és közben meg kell határozni azokat a szabályokat, hogy a jövőben ez ne is következhessen be. Ezt tükrözi ez a szabály és a hatálybalépése; annak, hogy ezt pont az MSZP vitatja, szerintem van némi humora ebben a dologban.

Fontos, hogy a törvény kimondja, az államadósságot ugyanolyan árfolyamon kell számolni az év elején és az év végén (Derültség az MSZP soraiban.), azaz kiküszöböli azt a problémát, amivel az MSZP most támad minket, épp az előbb hallottuk. Azt állítják például, hogy ez a kormány nem csökkentette az államadósságot, csak azért, mert a maradék adósság árfolyama megváltozott, valójában azonban 10 százalékkal csökkent az államadósság. Csak világossá kell tenni, hogy az almát az almával, a körtét a körtével kell összehasonlítani, hiszen az árfolyam egyszer fölugrik, egyszer pedig lezuhan, és attól függően nem mindegy, hogy hogyan számoljuk, a finanszírozása attól még nem változik alapvetően.

Egyértelműnek tűnik, hogy mi számít államadósságnak, de nem az, és ez a törvény világosan leszögezi. Nekem például volt vitám szocialista polgármesterrel, aki azt állította, hogy a váltó nem adósság, hanem olyan kötelezettség, mint a pedagógusok bére, hogy a jövő hónapban is ki kell fizetni. Nehéz ezzel a szakmainak korántsem mondható állásponttal vitatkozni, de örvendetes, hogy most már ez a törvény világosan kimondja, hogy mi micsoda, és a jövőben ezzel nem lehet trükközni. Fontos az is, hogy az sem képezheti vita tárgyát a jövőben, ahogy ez az elmúlt időszakban volt, hogy például a MÁV adóssága beleszámít-e az államadósságba vagy sem. Ugye, látszik bizony, hogy mi az a rész, ami beleszámít, és mi az, ami nem - a jövőben ezzel sem lehet trükközni. Egyszerű szabálynak tűnik, talán nem is kellene magyarázni, és nem is kellene egy ilyen sarkalatos törvénybe beleírni, de például a MÁV esetében 75 milliárdot fizetett a MÁV - azaz mindannyian az adóforintokból - csak a működési hitelek kamataira, amelyeket valójában az államnak kellett volna kifizetnie. Az is fontos, hogy az önkormányzatok eladósodására is szerepel egyfajta korlát ebben a tervezetben. Fontos, hogy ha a kormányt érinti az önkormányzatok eladósodása, márpedig érinti, hogyne érintené a központi költségvetést, akkor lehetősége legyen annak a folyamataiba beleszólni. A törvény ezenfelül részletesen szabályozza az Államadósság Kezelő Központ Zrt. működését és szerepét.

Pontot tesz a törvény a Költségvetési Tanácsról szóló vita végére. Látható, hogy a jövőben sokkal nagyobb lesz a hatása a Költségvetési Tanácsnak magára a költségvetésre, mint korábban, pedig korábban hatalmas szervezete is volt, csak éppen jogosítványa nem. Most fordítva van: jogosítványa van, nem szervezete, a szervezetet máshogy biztosítja, mindegyik tag mögött van egy olyan szervezet, amely képes a tagokat megfelelő szakmai véleménnyel felkészíteni, és emellett konkrétan és szerintem nagyon fontos pontokon bele tud szólni a költségvetés készítésébe. Szerintem ez a megoldás jobb, mint a korábbi volt.

Az intézményi keretek kialakítása után a törvény a közteherviselésről szóló résszel folytatódik. Fontos, hogy a közteherviselés alapvető szabályait sarkalatos törvényben rögzítsük, hogy ezáltal minden állampolgárnak és szervezetnek kiszámítható gazdasági környezetet biztosítsunk. Nem lehet évente, félévente, időnként még annál is gyakrabban rángatni a közteher-viselési szabályokat. Erre milyen példákat tudunk hozni, hogy ilyen előfordult: emlékezzünk például arra az ötéves adócsökkentési törvényre, amit 2006-ban az MSZP elfogadott, el is mondták, hogy eszerint már csökken is az adó, aztán ahogy megnyerték a választást, másnap ezt eltörölték. Azért, hogy ne ilyen bizonytalan legyen a környezet, fontos, hogy ezeket a kérdéseket egy sarkalatos törvényben rögzítsük.

Támogatjuk a kormány azon törekvését, hogy ha egyszer rendbe jön ennek az országnak a gazdasága, akkor utána évekre előre lehessen számolni, legalább a keretekkel. Ilyen keret például az egykulcsos családi adókedvezmény, amivel kapcsolatban igaza van Burány képviselőtársamnak abban, hogy ez egy filozófiai kérdés is egyben, nemcsak adózási kérdés; a nagy baj az, hogy az elmúlt húsz évben alig-alig volt olyan filozófiai kérdés, amiben a politikai elitnek sikerült megegyeznie. Ezeket a filozófiai kérdéseket minden egyes választáskor, sőt, időnként még cikluson belül is, különösen amikor koalíciós kormányok voltak, rendre elővették, és ezek szerint a filozófiai kérdések szerint mozgatták az adórendszert is meg az egész államot. Érdemes azon is elgondolkodni természetesen, hogy mibe került ez az államnak anyagilag, mibe került ez a politikai elitnek, hiszen az, hogy így elhiteltelenedett, nem kis részben ennek köszönhető, és talán érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon a választók véletlenül nem azért adtak-e kétharmados felhatalmazást ennek a politikai közösségnek, hogy ezeket a filozófiai vitákat lezárja, legalább egy időre, és kiszámítható környezetet teremtsen. Én inkább ez utóbbira gondolnék.

Ennek keretében a nyugdíjrendszer alapjai is szerepelnek ebben a törvényben, hiszen ha valami, akkor ez igazán meghatározza, hogy stabil-e az állam gazdálkodása, hiszen akkora pénzről van szó. A nyugdíjról leválasztja e törvény a szociális kiadásokat, és kimondja, hogy a nyugdíj csak az öregségi nyugdíj, ideértve a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségét. Azt is kimondja a törvény, hogy a nyugdíjak reálértékét biztosítani kell. Az is egy kicsit érdekes, hogy pont az MSZP kéri rajtunk számon azt, hogy jobb időkben nem nőhet a nyugdíj úgy, ahogy kellene; ha jól emlékszem, akkor pontosan önök voltak azok, akik megszüntették azt a szabályt, hogy gazdasági növekedés esetén is automatikusan nőjön a nyugdíj. (Dr. Veres János: Rosszul emlékszel! - Az elnök csenget.) Lehet, hogy rosszul emlékszem; nem hiszem, de lehet. A nyugdíj az egész életen át végzett munkával kiharcolt jog. Lehet, hogy erre rosszul emlékszem, bár - majd idézni fogom - szerintem nem emlékszem rosszul, de az biztos, hogy arra jól emlékszem, hogy az MSZP volt az, amely egyszer adott tizenharmadik havi nyugdíjat, egyszer pedig elvett. A jövőben erre nem lesz lehetőség, előre szólok, bár nem tudom, hogy az MSZP mikor kerül legközelebb kormányzati pozícióba, remélem, hogy jó későn; tehát erre a jövőben nem lesz lehetőség. Ha a jövőben bármelyik kormány megemeli a nyugdíjakat a reálérték fölött, hiszen erre lehetősége van, akkor azt és a növekmény reálértékét a következő kormánynak meg az azt követő kormánynak is biztosítania kell. Tehát nem lehet a nyugdíjasokkal szórakozni.

Nemcsak az államháztartásnak kell stabilnak lenni, hanem az egyéni, államtól függő családi háztartásoknak is, ezt szolgálja az, hogy a családi adókedvezményt, a gyermekvállalás utáni adókedvezményt és a nyugdíjrendszert ebben a törvényben kell szabályozni. Világossá teszi a törvény, hogy a nyugdíj fizetése állami feladat, azt azonban nem zárja ki, hogy ezenfelül önkéntes alapon más, öngondoskodási formák működjenek Magyarországon, sőt, erre ösztönzi is az állampolgárokat, de az világos, hogy alapvetően a nyugdíj állami feladat.

Összefoglalva: egykulcsos adó, családi adózás, értékálló nyugdíj, Költségvetési Tanács nagyobb hatásköre, korlátozott állami eladósodás - ezek szerepelnek ebben a törvényben, csupa támogatható intézkedés, ezért kérem önöket is, hogy támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.30)

Forrás: parlament.hu