VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is tisztázzuk, hogy miért van szükség stabilitási törvényre, miért kell kiegyensúlyozni az államháztartást, miért kell stabilizálni a magyar gazdaság állapotát. Amikor manapság halljuk a kormány részéről egymás után a gazdasági gyorsnaszádról szóló nyilatkozatokat vagy éppen azokat, amelyek Európa elit klubjába sorolják a magyar gazdaságot, akkor először is az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, de mindenképpen mértékletességre és józan belátásra kell hogy fölszólítsuk az ilyen nyilatkozatok alkalmával a kormányt.

Magyarország hosszú ideje, az európai uniós csatlakozása óta folyamatosan túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt áll. Magyarországról nemrég döntött az Európai Unió, hogy ezt a túlzottdeficit-eljárást nem kívánja feloldani, hiszen a magyar gazdaság számos strukturális problémától szenved; olyan problémáktól, amelyeket a jelenlegi kormány sem oldott meg, és ezek egyben olyan problémák, amelyek garantáltan súlyosbodni fognak a következő években.

Az Európai Unió feltételei, amelyeket Magyarországgal szemben támaszt, szigorodnak, a nemzetközi kihívások keményednek, a hitelhez jutás a nemzetközi pénzpiacokon, amelyekből a magyar költségvetés hiányát be lehet foltozni, egyre inkább nehézkessé válik. Csak utalnék arra pár szóban, hogy a közelmúltban lezárult állampapír-piaci aukciók egy része sikertelenségbe fulladt, nem sikerült eladni a magyar állampapírokat, vagy ha igen, akkor olyan hozamszinten, amit a magyar gazdaság garantáltan nem fog tudni kitermelni.

Emlékeztetnék rá, hogy az 5-10-15 éves állampapír-piaci hozamok rendszeresen 9-10 százalék körül alakultak az elmúlt időszakban. Amikor egy kicsit 9 százalék alá csökkent - 0,25 százalékkal - az érték, akkor már kezdtünk fellélegezni, noha erre egyébként semmi okunk nincs. Csak emlékeztetni szeretnék, képviselőtársaim, és azért, hogy tudatosítsam a kormány képviselőiben is, hogy mekkora a baj: az Olasz Köztársaság, amikor elérték a 6 százalékos hozamszintet, akkor az Európai Központi Bank segítségét kérte annak érdekében, hogy az olasz állampapírpiacot segítsenek helyrebillenteni és az olasz finanszírozás problémáit megoldani.

Amikor a Fidesz ellenzékben volt, akkor Szijjártó Péter úgy fogalmazta meg a kormány hitelességi problémáit - természetesen az akkori szocialista kormányét -, hogy körülbelül 400 milliárd forint költségvetési mozgásteret lehetne Magyarország számára teremteni a hiteles gazdaságpolitikával.

(17.50)

Elhiszem, hogy ez az adat valós, nagyjából még osztom is a nagyságrendjét, de nem látom ezt a költségvetési mozgásteret. Ezzel szemben azt látom, hogy a hozamok emelkednek, Magyarország CDS-felára a közelmúltban rekordot döntött, miközben Magyarország kormányzását a szocialistáktól úgy vette át az Orbán-kormány, hogy 180 ponton állt a CDS-felár, az államcsőd elleni biztosítás díja, utána fölszökött ez az érték 650 pont fölé is, és a jelenlegi, jóval 500 pont fölötti tartománnyal sem lehetünk különösebben boldogok.

Meg kell határoznia a kormánynak, hogy mit szeretne kezdeni, hogyan szeretné stabilizálni az államháztartást, mit szeretne annak érdekében tenni, hogy kicsit helyrebillenjenek a dolgok. Két dolog van, amit a kormány rendszeresen felemleget: kiadások, bevételek. Természetes, nem is tudna másból gazdálkodni. Választhatunk: növeljük a bevételeket vagy csökkentjük a kiadásokat. A kormány mindkettőről beszél, de csak az egyiket csinálja. Lassan már két tucat lesz azon új adónemek száma, amit a kormány a jövő évben be szeretne vetni, több mint 500 milliárd forinttal meg szeretné emelni a beszedendő adóbevételek értékét, ezzel szemben azonban nem látjuk a kiadáscsökkentő intézkedéseket, ugyanis a kormány nem hajlandó saját magán spórolni.

Matolcsy György még miniszterjelölt korában azt mondta, hogy a bürokrácia Magyarország számára 2800 milliárd forintba kerül évente, ez 2010-es folyó áron értendő. 2800 milliárd forintnak a miniszter úr 30 százalékát tartotta megspórolhatónak, azaz 840 milliárd forint volt az az összeg, aminek a csökkentésére ígéretet tett. Ennek azonban sajnos, egyelőre legalábbis nyomát sem láthatjuk. Az államadósság nyomaszt minket, a magas újraelosztási szint nyomaszt minket, a devizahitelesek problémája úgyszintén.

Amikor a kormány még ellenzékből megfogalmazta a saját gazdaságpolitikai elképzeléseit, szerepelt a célok között az, hogy le fogják a magyar 50 százalék körüli újraelosztási arányt csökkenteni 40 százalék körülire azért, hogy ezáltal is a versenyképességünket próbáljuk helyreállítani a régiós országokkal szemben. Ennek a törekvésnek, hölgyeim és uraim, egyelőre nyoma nincs.

Csak utalni szeretnék arra, amikor a kormány megfogalmaz egy olyan gazdasági elvet, amely bizonyos peremfeltételek mellett teljesülhet csupán, miszerint át kell terhelni az árukra és a szolgáltatásokra az adóterheket és nem a munkát kell terhelni, ezzel természetesen önmagában egyetérthetünk. A kormány egyet felejtett el: a magyar gazdaság kicsi, nyitott, és akkor, amikor a kormány egyoldalúan ráterheli az árukra és a szolgáltatásokra a többlet adóterheket - csak emlékeztetni szeretnék egyik ilyen jellemző elemére: rekorder Európában a 27 százalékos, jövőre életbe lépő áfakulcs; 35 százalékos áfa bevezetését kérte az Európai Uniótól a kormány -, ezek olyan lépések, amelyeket azért nem lehet meglépni, mert a magyar gazdaság régiós versenyhelyzetben van.

Ha Magyarországon ezeket a lépéseket megpróbáljuk a továbbiakban súlyosbítani és megpróbálunk olyan irányba hatni, hogy bár az OECD kimutatásai szerint az összes OECD-tagállam közül Magyarországon a legmagasabb az árukat és a szolgáltatásokat terhelő adókulcs, és ezeket még megpróbáljuk tovább növelni, ennek az lesz a vége, hogy mivel már túl vagyunk bőven a Laffer-görbe optimumán és nem lehet több adót beszedni ezeknél a termékcsoportoknál, magyar állampolgárok, magyar vállalkozások tömegei fognak külföldön vásárolni és ezáltal nem csupán a költségvetés esik el adóbevételektől, hanem a magyar vállalkozások árbevétele, nyereségessége is csökkenni fog.

Megkerülhetetlen kérdés a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása. Többször fölróttuk a kormánynak azt, hogy rosszul azonosította a gazdaság problémáit, hiszen a magyar gazdaságnak nyilvánvalóan soha nem az volt a legnagyobb baja, hogy a legmagasabb jövedelmű rétegek túl keveset keresnek, és ezért többletjövedelmet kell nekik adni a többi adófizető rovására. A magyar gazdaságnak az volt mindig is a legnagyobb baja, hogy a termelő szféra túl gyenge volt.

A Jobbik megfogalmazott egy alternatív javaslatot a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítására. Az alternatív javaslatunk úgy szólt, hogy hagyjuk meg a kormány által megadott, korábban még a Jobbik által is szorgalmazott családi adókedvezményeket, hiszen azokkal egyetértünk és támogathatónak gondoljuk, a gazdagok segélyezésére fordított, éves szinten 370 milliárd forintot azonban a termelő szférába forgassuk át oly módon, hogy az összes olyan embernek, aki a kutatás-fejlesztésben, az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a vendéglátásban és az idegenforgalomban dolgozik, adjunk adókedvezményt.

Mire lenne ez elég, képviselőtársaim? Ezekben a nemzetgazdasági ágakban a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1 millió 540 ezer ember dolgozik jelenleg. Ha a 370 milliárd forintos összeget, amibe Magyarország számára a személyi jövedelemadó-rendszer egykulcsossá tétele kerül a családi adókedvezmények megőrzésével, ha ezt a 370 milliárd forintot felhasználnánk a termelő szféra támogatására, akkor egy-egy munkahely után a termelő szférában átlagosan havi 20 ezer forint többletjuttatást lehetne adni.

Amikor megkérdeztem a Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjét vagy a Vállalkozók és Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetőjét erről, vagy a gazdasági élet más vezető képviselőit vagy más ismert üzletembert, mindenki azt mondta, hogy ez az egyetlen esélye a magyar gazdaságnak. Arra kérem a kormányt, hogy jöjjön meg a jobbik esze, ismerje föl a magyar gazdaság valódi problémáit, és ennek megfelelően cselekedjen.

Amit el szeretnék még mondani: semmiképpen nem lábalhat ki Magyarország a jelenlegi kátyúból anélkül, hogy a devizahiteleseken ne segíthetnénk. 1 millió 300 ezer ember vett föl devizahitelt. Ki szeretném hangsúlyozni: nem csak azokról az emberekről beszélünk, akik jelzálogalapú devizahitelt vettek föl, mindenkiről. Devizában vannak jelentős mértékben eladósodva a vállalkozások, és a devizahitelek terhét nyögik egyre inkább, egyre nehezebb helyzetbe kerülve az önkormányzatok is.

Ha a devizahiteles családokon és vállalkozásokon a magyar kormány nem lesz hajlandó segíteni, és az IMF-hitel felvételének oltárán feláldozza a magyar devizahiteles családokat és vállalkozásokat, akkor a magyar gazdaságból akkora pénzmennyiség tűnik el, amely nélkül a magyar gazdaság talpra állása nem fog bekövetkezni.

Emlékeztetni szeretnék arra az eredményre, amit a Jobbik szakértői munkacsoportja megállapított a devizahitelezés magyarországi gyakorlatának vizsgálatakor. Két devizanemet különböztet meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a kimutatásaiban. Az egyik az euró, a másik az egyéb deviza. A bankok hitelfelvételeinél, illetve hitelkihelyezéseinél az egyéb deviza kategóriában természetesen a svájci frank dominál.

Ha megnézik ezeket az értékeket, azonnal megdől a bankrendszer azon védekezése, hogy ők azért kérnek az adósoktól jelenleg magas törlesztőrészletet, mert a bankok maguk is svájci frankot vettek föl annak érdekében, hogy ezeket a hiteleket kihelyezzék.

Ugyanis a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hivatalos adataiból kiderül, hogy a hazai bankrendszer 1617 milliárd forintnyi hitelt vett föl egyéb devizában, ezzel szemben a hitelkihelyezés mértéke 7617 milliárd forint. Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint hogy ennek az óriási hitelmennyiségnek a forrása a hazai bankbetétállomány volt, amely 2008-ig meghaladta a bankok hitelkihelyezéseit, és nem többről és nem kevesebbről van szó, mint hogy az az árfolyamnyereség, amit most megfizet valaki a világon azért, mert elmozdult a svájci frank árfolyama a forinthoz képest, a bankoknál csapódik le.

Kérdés az, hogy az Országgyűlés pártjai hajlandóak-e csatlakozni a Jobbikhoz, hajlandóak-e megfosztani a bankárokat attól a luxusprofittól, amire igazságtalanul tettek szert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.); hajlandóak-e az emberek mellé állni a bankárok helyett.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(18.00)

Forrás: parlament.hu