ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Azt gondolom, ahhoz, hogy a törvényjavaslatot megértsük, érdemes egy kicsit visszatekintenünk arra, hogy milyen területfejlesztési rendszer működik Magyarországon. Én azt gondolom, ezt annál is inkább meg kell hogy tegyük, mivel itt a szocialista képviselőtársaink részéről rengeteg dicsérő szó elhangzott a korábbi rendszer működését illetően.

Ha megengedik, én egyetlenegy momentumra szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, amiről azt gondolom, hogy a területfejlesztés tekintetében talán az egyik legfontosabb szempont, ha ítéletet akarunk mondani egy területfejlesztési rendszer működéséről. Ez a szempont véleményem szerint pedig a területi különbségek kérdése.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1996 és 2010 között, amióta megszületett ez az 1996-os törvény, a területi különbségek Magyarországon nagymértékben megnőttek, tehát az a területfejlesztési politika, az a területfejlesztési rendszer, amelynek az egyik legfontosabb feladata az lett volna, hogy csökkentse a területi különbségeket, végső soron kudarcot vallott. Mondok önöknek néhány konkrét adatot is, mert azt gondolom, hogy nagyon beszédes számok ezek.

Ha összehasonlítjuk az 1996-os GDP-adatokat, ilyen jellegű adatok állnak rendelkezésre, akkor azt láthatjuk, hogy míg, mondjuk, egy Nógrád megye, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében 1996 és 2010 között az egy főre jutó GDP aránya 3-3,5-szeresére növekedett, addig egyik-másik dunántúli megyében a 8-szorosára. Ha még most ehhez hozzászámoljuk azt is, hogy eleve magasabb volt a GDP, mondjuk, az 1996-os időszakban egy olyan térségben, amely fejlett iparral rendelkezett már akkor is, jóval fejlettebb volt, mint egy nógrádi, szabolcsi, dél-alföldi térségben, akkor azt láthatjuk, hogy bizony nem is kis mértékben, hanem nagyon nagy mértékben megnőttek a területi különbségek Magyarországon.

Sokan voltunk úgy, azt hiszem, akik az európai uniós 8000 milliárdos forrás pályáztatásának, tervezésének az indításakor abban reménykedtünk, hogy ezek a források majd lehetőséget biztosítanak arra, hogy ez a területi kiegyenlítődés -, amit egyébként mindannyian érzünk és tapasztalunk a környezetünkben, a saját bőrünkön is, tehát ehhez nem feltétlenül kellenek ilyen KSH-adatok, tehát bíztunk abban, hogy ez a területi kiegyenlítődés - valamennyire oldódni fog, de látványosan nem ez történt. Az a 8000 milliárd forint, ami rendelkezésre állt, azt gondolom, hogy nem a legmegfelelőbb módon lett felhasználva, de inkább azt is mondhatnánk, hogy sok tekintetben megbukott.

Ha elemezzük a pénz felhasználását, akkor azt láthatjuk, hogy 60-65 százaléka volt az, amely olyan jellegű támogatás volt, amely nem a gazdasági potenciált kívánta vagy tudta erősíteni, hanem egyszeri jellegű beruházásról, támogatásról, fejlesztésről van szó. Ezekben a mutatókban egyébként, ha már statisztikáról beszéltem, Európában az egyik legrosszabb mutatóval rendelkezünk. Nem is csoda, vannak már arról is kimutatások, hogy az uniós források melyik ország gazdasági növekedéséhez milyen mértékben tudtak hozzájárulni, és azt láthatjuk, hogy Magyarország esetében ez jóval elmaradt, mint más országok esetében. Tehát azzal a lehetőséggel, ami adott volt számunkra, Magyarország nem tudott olyan módon élni, ahogy kellett volna.

Persze, ezek elsősorban tartalmi kérdések, amiről én beszéltem, de nemcsak tartalmi, hanem, úgy gondolom, hogy formai kérdések is. Azáltal, hogy a területfejlesztés rendszere megváltozik, nagyobb figyelmet fog fordítani arra, hogy a helyi javaslatokat, véleményeket becsatornázza. A döntéshozatal közelebb fog kerülni a helyi szinthez. Én azt gondolom, hogy ez önmagában nem is azt jelenti, hogy sokkal jobban működő területfejlesztési rendszer lesz, de nagyon fontos, hogy lehetőséget teremt arra, hogy valóban a helyi érdekek jelenjenek meg, ne pedig a Budapesten kigondolt lobbiérdekek alapján kerüljön a pályázati pénzek felosztása és megpályáztatása sorra, hanem valóban történjen meg. Úgy gondolom, hogy ez az intézményrendszer, ami itt létrejött, de még az elején tart, garanciát jelenthet arra, hogy ez megtörténik. Legalábbis én úgy gondolom, hogy mi, vidéken élő képviselők azon leszünk, hogy minden igyekezetünkkel segítsük azt, hogy a későbbi gyakorlati működés során a további kormányrendeletek megalkotásakor ezek a szempontok, amelyek a leszakadófélben lévő területek esetében fontosak, minél inkább érvényesülni tudjanak.

Ebben a tekintetben én a törvényjavaslatból, ha megengedik, egy pontot kiemelnék még. Ez a 17. §-ban található szabad vállalkozási zóna kérdésköre. A jobbikos képviselőtársaink jelezték, hogy jó lenne ezt részletesebben szabályozni a törvényben. Ezzel nem értek egyet. Én azt gondolom, hogy a kormányrendeletnek meg kell hagyni azt a szabadságot, hogy elvégezze ezt a szabályozást. Ez annál is inkább nagyon fontos, mert a gazdasági helyzet is folyamatosan változhat. Olyan tényezők, amik az egyik térségben előnyt jelentettek, előfordulhat, hogy a későbbiekben kevésbé jelentenek előnyt, és egy-egy iparág nehezebb helyzetbe való kerülése olyan térségeket is nagyon rosszul érinthet, ahol egyébként a gazdasági helyzet nem rosszabb az országos átlagnál. Tehát ezt a szabályozási lehetőséget, úgy gondolom, meg kell hagyni mindenféleképpen a kormányrendeletnek.

Mi bízunk abban, hogy azok a térségek, amelyek nagyon komoly foglalkoztatási problémákkal küszködnek, azok a térségek, ahol tulajdonképpen a közmunka kibővülő rendszere jelenti a megélhetés egyetlen lehetőségét, azok a térségek is be tudnak ebbe a kérdésbe kapcsolódni. Én azt gondolom, hogy nagyon sokan fogjuk ezt a munkát segíteni, hogy ez így megvalósuljon.

Emellé nyilván mellé kell még rakni üzleti szolgáltatásokat. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy támaszkodni kell a helyben meglévő vállalkozásokra, a helyben meglévő kis- és közepes vállalkozásokra is, amikor vállalkozási övezetekről beszélünk, az ő támogatásukra fejlesztésükre. Nyilvánvalóan mind az Országgyűlésnek, mind a kormánynak megvan az a lehetősége, hogy egyéb eszközökkel, kedvezményekkel segítse, hogy az ilyen térségek leszakadása ne folytatódjon tovább, és az az olló, ami a fejlett és a fejletlen térségek között megvan, zárulni tudjon.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a magam részéről elfogadásra javaslom a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy azt nagyon fontos látni mindannyiunknak, hogy ez újfajta kereteket szab. Én arra biztatnék mindenkit, hogy ezeknek a kereteknek a megtöltését ötleteivel, javaslataival a későbbiekben is segítse, mert mint nagyon sok minden más törvénynél, amely az országot kívánja megújítani, ennél a törvénynél is nagyon sok fog azon múlni, hogy a hétköznapi munkában hogyan sikerül úgymond a törvény adta újabb kereteket megtölteni, aprópénzre váltani, a jelen törvénytervezet esetében azt elérni, hogy az a leszakadás, ami az elmúlt tizenöt évben megvolt, tovább ne folytatódjon, és azok a térségek is lehetőséget kapjanak állami finanszírozás, állami támogatások által, amelyek ezt mindenféleképpen ennyi idővel a rendszerváltás után már megérdemelnék.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu