Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű a dolgom, hiszen az LMP családokról alkotott elképzeléseit ha én elkezdeném taglalni vagy minősíteni, akkor a felszólalási időm fele elmenne. Visszafogom magam, nem teszem, nem kívánok a deviancia mocsarába süllyedni, inkább értelmes dolgokról beszélnék.

Az előző felszólalást is egyébként nagy szimpátiával figyeltem, hiszen nagyban tudtam azonosulni vele. Egyetlen mondatot és gondolatot kell kiragadnom, amikor is több képviselőtársam azt fejtegette, hogy miről kéne hogy szóljon ez a vita. Nagyon nehezményezem azt, hogy meg kívánják nekünk mondani, hogy miről értekezzünk, de túllépve ezen, én most csak azokra a kérdésekre fogok szorítkozni, amelyeket már kormánypárti képviselőtársaim is emlegettek. És pontosan azért, mert az előttünk fekvő előterjesztés egy nagyon rövid, nagyon meseszerű, lírikus munka és a konkrétumokat jobbára nélkülözi, keretszabályokat hirdet, amelyeket majd későbbi törvénykezési fázisban kíván kidolgozni, ezért, segítvén vagy segíteni akarván ezt a későbbi törvénykezést, beszéljünk pár olyan dologról, amelyek kikerülhetetlenek, ha ezt az egész kérdéskört rendezni akarjuk.

Az egyik legfontosabb ezek közül pontosan a média kérdésköre, ahol a szellemi környezetszennyezéssel szembe lehetne menni, egyfajta fogyasztóvédelemmel pont a gyermekeket, pont a fiatalok lelkét lehetne megmenteni attól a mocsoktól, ami jelen pillanatban rájuk zúdul. Az is látható, hogy amíg a kormányzat egyik kezével ezt fontos célként papírra veti, leírja, addig viszont egy Alföldi Róbert még mindig a helyén van, olyan szimbólumok maradhatnak Magyarországon, amelyek tarthatatlanok lennének, ki kéne őket lőni az éterbe, és másfajta, egészséges szimbólumokkal helyettesíteni őket. Tehát az is látható, hogy amikor szerepel az előterjesztésben, hogy majd ösztönzik a családi értékeket közvetítő műsorokat, akkor az nem párosul megfelelő cselekvési tervvel. Másfél év telt el a kormányzásukból. Majd a harmadik év után lesz egy olyan konkrét szabályozás - nem keretszabályok - lefektetve, ami eredményt tud elérni ezen a területen? Ki fogja akkor ezeket foganatosítani? Ki fogja ellenőrizni?

Nagyon kevés szó esett - és igenis, demográfiai kérdéskörről van szó elsősorban - a rugalmas atipikus munkahelyekről, a jobbikos vezérszónoklatban ez kiemelésre kerül. Látható az, hogy ha rendezni akarjuk ezt a helyzetet, akkor meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy ma egy nőnek, egy asszonynak választania kell a munkavállalás vagy pedig a többgyermekes családmodell között. Ezt a választást a lehető legkisebb kényszerszintre kell levinni: mindenkinek legyen szabad joga ahhoz, hogy eldöntse, milyen életet akar élni, és egy nő se zárassék ki se a gyermekvállalásból, se a munka világából. Ezt kimondottan nem a részmunkaidős és nem a kötött munkakörökkel, munkaidőkkel lehet támogatni, hanem a rugalmas atipikus munkahelyek bevezetésével. Teljesen egyértelmű az is, hogy erre még források is lennének. Lenne honnan forrás, csak nem feltétlenül kéne 95 százalékban azon EU-s pályázatokra szorítkozni, amelyek jobbára díszburkolat lerakását vagy pedig kutyafitnesztelepek létesítését támogatják, tehát az értelmes, emberközeli munkától meglehetősen távol állnak.

Ugyanilyen fontos lenne az úgynevezett gyermekgondozási utalvány bevezetése mellett egy családellátó szolgálat országos kiterjesztésben történő felállítása is. Vannak ilyen civil kezdeményezések, óriási sikerrel egyébként. Lényegében az a céljuk, mint ami a helyi piacok rendszerének, csak az egész család igényszintjének ismeretében kiterjesztve, mely szerint egészséges, jobbára magyar előállítású, hazai alapanyagból származó alapvető élelmiszereket, alapvető fogyasztási cikkeket nyomott áron multi, közvetítő és árdrágító nélkül juttassák el a magyar családokhoz. Hadd ne mondjam azt a mai időkben, hogy mekkora szükség lenne erre, amikor csak a devizahitelek szorításában százezrek fuldokolnak. Óriási könnyebbséget jelentene egy ilyen rendszer, és a magyar gazdáknak, a magyar termelőknek is biztos megrendelést, biztos piacot jelentene.

Éppen ezért nagyon reméljük, hogy a költségvetési, utolsó módosítókról szóló szavazások során végre valahogy majd az Alfa Szövetség is támogatásra lel, mert pontosan ezen tárgykörben már mintegy 350 olyan anyán tudott segíteni, akik a szövetség segítsége nélkül vélhetően elvetették volna a gyermeküket, de így szerencsére tudtak még egy magyar életet ajándékozni a hazának, ami szintén egy pótolhatatlan szolgálattétel. Mintegy 4 ezer olyan családot tudtak már támogatni, akár a legegyszerűbb ajándékcsomagokkal, ünnepek idején, akár a mindennapi életben maradáshoz szükséges alapvető cikkekkel, melyek nélkül azok a családok felbomolhattak volna, a gyermekek pedig az állami intézményrendszerbe kerültek volna, ami egy abszolúte megelőzendő dolog, hiszen a gyermeknek a családban van a helyük. Inkább a családot kell hozzásegíteni ahhoz, hogy legalább egy alapszinten el tudja látni azt az ellátó és gondozó funkcióját, ami nélkül nincsen, nem létezik egészséges társadalom.

A családbarát felsőoktatás kiépítéséről már esett szó, én ebbe nem kívánok még egyszer belemenni. Teljesen egyértelmű, hogy itt milyen lépésekre, milyen tettekre lenne szükség. Ami viszont nagyon fontos lenne, amit az előbb már említettem az MSZP viszonylatában: nem elég magukat a családokat támogatni, legyen szó adókedvezményéről vagy bármilyen egyéb olyan járulékról, juttatásról, amit igénybe vehetnek, hanem le kell számolni a kirívóan pazarló szociális juttatások rendszerével. Senki ne támogasson Magyarországon megélhetési gyermekszülést, ez egy nagyon-nagyon fontos kitétel. Ugyanakkor a családi pótlék teljes rendszerét is át lehetne gondolni. Példának okáért nem ártana legalább egy végiggondolás szintjére eljutni a tekintetben, hogy a családi pótlék folyósításának legyen egy alsó életkori határa. Tehát 13-14 éves "anyákat" ne kívánjon már senki családi pótlékkal támogatni, mert látjuk, hogy itt a felelős nevelés, a felelős gyermekgondozás alapfeltételei is hiányoznak, ily módon is a megélhetési gyermekvállalást ki lehet küszöbölni egyébként.

Mi nem azt mondjuk, hogy ha két magyar fiatal között a gimnáziumban szerelem alakul ki és abból egy gyermek lesz, akkor azt el kell vetetni, dehogy kell. Ha meg tudják tartani és a család segítségével fel tudják nevelni ezt a gyermeket, minden magyar gyermekre szükség van. De azt mondjuk, hogy aki 13-14 évesen megélhetési okokból gyermeket vállal, ezt azért ne finanszírozza az állam, hiszen ennek semmiféle objektív és normális oka nem lehet.

Ugyanilyen módon lenne nem csak a gyermekvállalással, de ennek az egyik legnagyobb alapfeltételével, a lakhatással kapcsolatban is olyan mozgástere a kormányzatnak, amely az úgynevezett szocpol, az úgynevezett lakástámogatási rendszer címszó alatt ismeretes. Másfél év után eljutottunk oda, hogy most már legalább beszél a kormányzat arról, hogy ezt részben visszavezeti; hozzá kell tennem, hogy egy nagyon alacsony költségvetési támogatással, mintegy 5 ezer fiatalnak lehetővé téve - ezt papíron lehetővé téve, mert ki tudja, mennyi lesz az igénylő ezek közül, hiszen jobbára ezt a lehetőséget a kormányzat új lakás vásárlására teszi lehetővé, nem pedig a sokkal életszerűbb dolgokra, mint amilyen a bővítés vagy pedig a használt ingatlanok megszerzése.

Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy megfelelő költségvetési forrásokkal az egész lakástámogatási rendszer tartsa itthon a magyar fiatalokat, akadályozza meg a kivándorlást, amilyen fokon csak lehet, és ezt annyi pénzzel lássuk el, amennyivel csak lehet.

(13.50)

Látható ugyanis, hogy ez egy pozitív szaldójú befektetés, már ebben a ciklusban megtérül, ha ezeket a bővítési, újjáépítési, fejlesztési munkálatokat jobbára minősített magyar vállalkozók végezhetik; lesz ehhez költségvetési forrás. A korábbi hasonló kezdeményezések esetében is bebizonyosodott, hogy egy ilyen rendszerbe betett 1 magyar forint mintegy 3-4 magyar forintot hoz pár éves viszonylatban.

Kérdezem én, hogy akkor miért nem lehet akár 50 milliárd forintot emellé rendelni? Már nagyon sokszor elmondtuk, hogy honnan; látható, hogy a költségvetésen belül is lenne mozgatható forrás. Egy ilyen egyértelmű, a jövőnek pozitív üzenetet mutató, jelzésértékű dolgot miért nem lehet megcsinálni? Értetlenül állunk ez előtt. Végül is azt kell mondanunk, hogy a kormányzat előtt ezen előterjesztésen túl a konkrét szabályozás teljes kialakítása ott áll, viszont ha ezt még ellenőrizni is kívánja, akkor ezt egy fél éven belül tető alá kellene hoznia.

Sajnos, a reményeink nem túl erősek a tekintetben, hogy ez fél éven belül sikerül a kormányzatnak, pedig a legfontosabb gondolatokat megfogalmazták. Idéznék a következőkben: "Ha a gazdasági gondokat nem oldjuk meg, akkor szegények lesznek a magyarok, ha viszont a népesedési gondokat nem oldjuk meg, akkor nem lesznek szegények, mert nem lesznek." Ebben az egy mondatban benne van a lényeg. Azt nem értem, hogy ha ezt a lényegi gondolatot itt nagyon-nagyon sokan látják - és állítom, hogy 90 százalék fölötti azoknak az aránya, akik látják -, akkor miért nem rendelik emellé a konkrét eszközöket. Miért nincs egy konkrét cselekvési terv, nagyon hosszú hónapokkal azután is, hogy egy népesedéspolitikai vitanapon túl van a Ház? Miért nem jutottunk el oda végre, hogy egy konkrét cselekvési tervvel már ennek a ciklusnak a végére megpróbáljuk először lassítani a népességfogyást, aztán megállítani azt a demográfiai katasztrófát, ami előttünk van?

Tökéletesen látható, hogy ha ezt nem teszi meg a kormányzat, akkor lényegében mindegy, hogy milyen, saját maga által eredménynek minősített célkitűzéseket ér el, azt kell mondanunk, hogy Magyarországon ma az első, a második és a harmadik nemzetstratégiai feladat a népességfogyás és a kivándorlás megállítása, és csak és kizárólag abban mérhető a siker, hogy ezen a területen milyen eredményeket érünk el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu