BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Hadd mondjam azt, hogy kár volt ezt az erkölcsi emelkedettséget, amit itt hallottunk, ilyen homályos papírok mögé elrejteni, hiszen azt a romolhatatlan és romlatlan felelősséget, amit önök képviselnek, azt nyugodtan lehet a nyilvánosság előtt is vállalni.

(15.10)

De a nagyon enyhe és visszafogott iróniát félretéve, egyetértek önnel abban, hogy az az eset, ami a közszolgálati médiában, konkrétan is a Magyar Televízióban történt, szerintem is sérti a személyiségi jogokat, és úgy gondolom, hogy ezt ki kell vizsgálni, és akik felelősek ezért, azokon ezt számom kell kérni. (Dr. Schiffer András tapsol.) Úgy gondolom, hogy a médiatörvény erre alkalmat és lehetőséget nyújt, úgyhogy szerintem érdemes élni ezzel a lehetőséggel. (Dr. Schiffer András tapsol.)

A hozzászólása egyéb részeiben azért, úgy gondolom, nem sikerült elkerülni azt a hibát, ami egyébként az emberi jogok harcosainak az alapvető hibája szokott lenni, hogy az összes sérelmet összegyűjtjük, és az emberi jogok alapján állva megpróbáljuk politikai fegyverként használni azokkal szemben, akikkel egyébként nem értünk egyet. Tehát itt a költségvetéstől elkezdve mindenféle dolog össze lett sepregetve, minden emberi jog, és természetesen minden emberijog-sértés, amivel önök nem értenek egyet a mi kormányzásunkban. Így nehéz, úgy gondolom, párbeszédet folytatni ebben az ügyben, hiszen még egy fél mondattal az ön hozzászólásában is fel lehetett fedezni azt, hogy az egyetemes emberi jogok is - amelyeknek valóban az elmúlt héten volt a megemlékezés napja - megengedik azt a megfogalmazást például a szociális jogok területén, hogy az államok a gazdasági és egyéb teljesítőképességük és a nemzetközi együttműködés összefüggésében tudnak segíteni a polgáraiknak abban, hogy ezekhez a jogokhoz valóban hozzájussanak.

Különösen sérelmesnek tartom azt, amit a közmunka, a Start-munka, a közfoglalkoztatással kapcsolatban elmondott. Azt, hogy ma olyan honfitársaink vannak bevonva ezekbe a programokba, akiknek korábban lehetőségük sem volt arra, hogy ilyen munkát végezzenek, ezt valamifajta kényszerítésnek tekinteni, szerintem ez a munka lényegének a félreértése.

De hogy ne csak arról a szomorúságról beszéljünk, ami önt teljesen elborította az elmúlt percekben, szeretném felhívni az ön figyelmét arra a megemlékezésre, amit egyébként a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Független Rendészeti Panasztestület és a Hanns Seidel Alapítvány tartott éppen az emberi jogok napjának az előestéjén, ahol ennél azért derűsebb hangulatban találkoztak olyan emberek, akik nem feltétlenül a kormány támogatásáról híresek, többek között Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért, a TASZ ügyvivője, aki nem volt ilyen szigorú a kormánnyal, bár már ő az az ember, aki talán a legtöbb, több száz, ha kell, talán még több ezer elégedetlenkedőt is az utcára tud vinni a kormány intézkedéseivel szemben; ő azt mondta, hogy számos területen javultak az emberi jogok a Fidesz-kormány alatt. (Dr. Schiffer András: Én mit mondtam?) Elérkezünk majd a frakcióvezető úrhoz is. És vannak persze olyan kritikák, amiket ő maga is megfogalmazott. Ott volt egyébként Gaudi-Nagy Tamás, aki a Jobbik egyébként példamutató bennülési gyakorlata ellenére most éppen nincs itt a teremben. Sőt, ott volt az ön frakcióvezetője, Schiffer András is, aki szintén ennél azért sokkal méltányosabb véleményt fogalmazott meg.

Úgy gondolom, nem véletlen, hogy ott találkoztunk, az ön által is említett a 2006 őszi események, amelyek összehoztak bennünket annak idején. És szerintem érdemes ehhez az origóhoz visszamenni, és azon gondolkozni, ha akkor sikerült együtt állnunk ebben az ügyben - én elismerem önnek, hogy kormányon egy kicsit nehezebb védeni az emberi jogokat, mint ellenzékben, nekem erről van tapasztalatom -, akkor talán érdemes lenne abban a keretben és azoknak az értékeknek az alapján a valóságos emberi jogi kérdésekről beszélni, nem pedig egyszerűen csak politikai fegyvernek használni azt.

Valóban hiányzott egy olyan párt erről a megbeszélésről, amelyet 2006-ban sem sikerült meghívni, mert éppen más dolguk volt, ez a Magyar Szocialista Párt, amelynek az elmúlt hatvan évben az emberi jogok területén felhalmozott deficitet nem sikerült még ledolgozni, sőt, újabbak növelték ezt a deficitet. Úgy látszik, ezzel már együtt kell élnünk néhány évtizedig. Én mégis szeretném felhívni az ön figyelmét azokra az intézkedésekre és törekvésekre, amelyek arról beszélnek, hogy ma Magyarországon például a nemzetiségek jogai erősödnek, akár szociális értelemben - felhívnám a figyelmét a nemzeti felzárkózási stratégiára -, akár arra a talán nem lényegtelen tényre, hogy ez a parlament a mi kétharmados többségünkkel teremti meg a nemzetiségek parlamenti képviseletét, ami egy régi adóssága a magyar demokráciának és egyébként az emberi jogoknak is.

És hogy szólásszabadság van még mindig ebben az országban, annak ellenére, hogy ön ennek az ellenkezőjét állítja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az a nagyvonalú fél perc, amit az elnök úr önnek engedélyezett, úgy gondolom, hogy elég szépen bizonyítja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu