T/5161 A nemzeti vagyonról

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Én pusztán azt hiányoltam, hogy Ékes József képviselőtársam a Fidesz vezérszónokaként egyetlenegy szót nem szólt az előttünk fekvő T/5161. számú törvényjavaslatról. Az ékesszólását, ami neki családi adottság a nevéből adódóan, pusztán arra fényesítette, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos régi történeteket ecsetelje. Igyekszem kreatív módon felhasználni elnök úr instrukcióját, és arra a következtetésre jutni, hogy mindezt abból a meggyőződésből tette Ékes József képviselőtársam, hogy méltassa, indokolja ezen törvény bizonyos célkitűzéseinek az indíttatását.

Tehát végül is, ha nem is szólt egyetlen szót sem magáról az előterjesztésről, azért képes vagyok összefüggést találni az általa elmondottak és az előterjesztés bizonyos szándékai között. A probléma csak az, hogy ezek a szándékok, amit ön is kifejtett, képviselő úr, ebben a törvényjavaslatban nem tudnak realizálódni. Ugyanis ez, amit beterjesztettek másfél év előkészítés után, egy politikai indíttatású törvény. Nagyon jó lenne, ha szakmai törvényt sikerült volna idehozni, és öt olyan sarkalatos szempont van, amit ki fogok fejteni hozzászólásomban, amelyek nélkül ez nemhogy használni nem tud, hanem sajnos pont ellentétét fogja képviselni azoknak az általunk végül is nemesnek tartott céloknak, amikre gondolom, hogy Ékes képviselő úr utalni akart, de még nem mondta ki, hogy a törvény mely passzusaira gondol.

Tehát ez a törvény megalapozatlan, nem csatlakoznak hozzá hatásvizsgálatok, igazán még csak működési mechanizmus sem látható belőle. Ezzel összefüggésben átláthatatlan, egy torzó, ellenőrizhetetlen, mert az ellenőrzés eddigi mechanizmusait is csorbítja. A vagyongazdálkodásban, ahelyett, hogy rendet tenne, inkább az átláthatatlanság, a kaotikus állapotok felé viszi, és a legsúlyosabb hibája, hogy a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot tovább rombolja.

Természetesen hozzászólásomban be fogom mutatni - mert azért a harminc percen túl nem akarom ecsetelni ezt a kérdést... (Közbeszólás a KDNP soraiból: Pedig nagyon szeretnénk! - Dr. Józsa István nevet.) Be fogom mutatni, hogy ezek a tételek miért merülnek fel problémaként az előterjesztéssel kapcsolatban.

Három kérdés. Az első, hogy miért most. Több mint egy évük volt arra, hogy előkészítsék és az Országgyűlés elé terjesszék ezt a törvényjavaslatot. Fellegi Tamás miniszter úr miniszteri meghallgatásakor, 2010 májusában, tehát 18 hónappal ezelőtt már arról beszélt, hogy az ő ethoszában, az ő elképzelései között milyen alapvető szempont, hogy a vagyongazdálkodásról, a nemzeti vagyonról törvényt dolgozzanak ki.

Ugyanakkor az alaptörvény rendelkezései szerint került ez a sarkalatos törvények közé, és fogalmazódott meg az a kritérium, hogy 2012. január 1-jével hatályba kell lépnie. Ezek után úgy látom, hogy mind szakmai, mind jogdogmatikai szempontból egy kelepcébe került az előterjesztő. Ékes József képviselőtársamnak mondom, hogy a szakirodalomban nézzen utána a Bártfai Beatrix Ügyvédi Irodának. Bármilyen sokoldalú is ez az ügyvédi iroda, azért nem tudtak a törvény különböző részei köszönő viszonyba kerülni egymással. Még azt a szakmai alapkritériumot sem tudták megfelelően kezelni, hogy ez a nemzeti vagyon, ami itt, ebben a törvényben nemzetinek van jelölve, nem azonos azzal a nemzeti vagyonnal, aminek a fogalmi köre, mondhatni, száz-százötven év alatt alakult ki, és valódi tartalommal bír.

Itt megkapta a vagyon a nemzeti jelzőt, és egy meglehetősen kusza és tetszés szerint bővíthető kört fed le. Egyetértek képviselőtársaim kisebbségi bizottsági véleményben elmondott hozzászólásával, hogy bizony a nemzeti vagyon része az a magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlanvagyon, tudásvagyon, infrastruktúra, sőt megítélésem szerint még a kulturális értékek is, amelyek legalábbis az áttekintés szintjén bele kellene hogy kerüljenek egy ilyen sarkalatos törvénybe.

Noha kiszámolta Ékes képviselőtársam, hogy már akár múlt hét csütörtökön is lehetett erről bizottsági ülést tartani, végül is az Országgyűlést ezzel kész helyzet elé állították az előterjesztők, azzal együtt, hogy nem tudni, hogy pontosan ki is az előterjesztő, mert a miniszterük éppen lemondott. De nincs elegendő vita arra, hogy ezt akár megismerni vagy részleteiben megvitatni lehetne. Tehát gyakorlatilag a kétharmados többség, ahogy szokta, részletesebb vita vagy érdemi vizsgálat nélkül fog törvényt hozni a teljes állami vagy önkormányzati vagyont érintő alapvető kérdésekről.

Ha volt rá másfél év, mint ahogy kiderült, hogy volt, miért a január 1-jei hatályba helyezést megelőző utolsó pillanatban hozták ide a parlament elé? Miért csak most nyújtották be? Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon lényeges hiátus.

Ki felel ezért a törvényjavaslatért, igazán ki az előterjesztő? Én személy szerint nagyra értékelem államtitkár asszony kitartását, hogy mind a bizottságban, mind itt a parlament előtt derekasan előterjesztette ezt a törvényjavaslatot, de az aláíró az a Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter, aki időközben lemondott. Én nem lennék meglepve, hogy akár e miatt a törvény miatt nyújtotta be a lemondását, mert igényes szakember azért büszkén nem vállal fel egy ilyen Csákiné szalmája (sic!) módján összerakott nagyon szép nevű nemzeti vagyonról szóló törvényt. De ha mosolyognak rajta képviselőtársaim, akkor nézzék meg a törvény fejlődéstörténetét, hogy hogyan nézett ki, mondjuk, két-három héttel ezelőtt, és mi lett belőle a beadásra. Érdekes észrevételeket tudnak tenni, hogy mi miért változott esetleg. Ékes képviselőtársamnak mondom, nem a privatizáció húszéves történetében, hanem az elmúlt két évben mi változott itt a Fidesz háttérgazdasági köreinek nyomására, bizonyos ügyvédi irodák vagy erős emberek nyomására mi minden változott ezen a vagyontörvényen.

(21.30)

Nem biztos, hogy előnyére változott, és az sem biztos, hogy ezt egy ilyen kiváló szakember, mint Fellegi Tamás, fel tudja jó szívvel vállalni.

A harmadik lényeges kérdés, ami a szakmaiságot érinti, hogy hol vannak a megalapozó hatástanulmányok. Nem ismertek azok a megalapozó dokumentumok, akár a minisztériumban, akár valamelyik ügyvédi irodában készültek, amelyek bemutatnák a javasolt szabályozás várható hatásait, bemutatnák a zökkenőmentes alkalmazhatóság érdekében szükséges intézkedéseket. A megalapozatlan jogalkotás veszélyezteti a vagyongazdálkodási rendszer működőképességét, és tekintve, hogy nagy értékekről van szó, ez elfogadhatatlan.

A javasolt szabályozás lényege, hogy a nemzeti vagyonra egy sarkalatos törvény kerüljön kidolgozásra, elfogadásra. Rögzíti meglehetősen ellentmondásos módon a nemzeti vagyon körét, rögzíti annak megőrzésére, védelmére, elidegenítésére, és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás követelményeire vonatkozó részletes szabályokat, ezeket egyúttal valamiért sarkalatosnak is minősítve. Megjegyezzük, hogy ebben a vonatkozásban az önök által eltörölt alkotmány helyére lépő alaptörvénybe is kicsit erőltetetten került bele. Biztos, hogy szükség van átláthatóságra, szükség van értékmegőrzésre, de ez az egész struktúra egy hirtelen összetákolt valaminek tűnik.

Új kategória, régi struktúra. A javasolt szabályozási modellben megmaradna az állami vagyonra, önkormányzati vagyonra, egyes ágazati törvényben már szabályozott vagyonelemekre vonatkozó jelenlegi szabályozási struktúra. Az új törvény a különböző típusú vagyonelemeket az új, nemzetinek mondott vagyon gyűjtőfogalom körébe sorolja, és meghatározza a vagyongazdálkodással kapcsolatos általános szabályokat, hozzáteszem, nem állíthatjuk, hogy teljeskörűen.

Kérdésként merül fel, hogy mennyivel lesz egységesebb a vagyongazdálkodás, ha ugyanannak a széttagolt állami és önkormányzati vagyoni struktúrának az elemei kerülnek bele egy új, nemzetinek nevezett kategóriába. Nem látszik, hogy egységesebb lehetne.

Szintén a deklaráció szintjén szerepel - gondolom, erre is utalni akart Ékes képviselőtársam, csak nem mondta ki -, hogy a deklaráció az egységes elvek mentén fogalmazódik meg. A valóság ezzel szemben változatlanul a széttagolt szabályozás.

A törvényjavaslat szerint a vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon egységes elveken alapuló, átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetése, értékének megőrzése, állagának védelme, értéknövelő használata. Ez gyönyörű, akár Ékes képviselőtársam is mondhatta volna mint a Fidesz vezérszónoka, ha olvasni, vagy idézni akarta volna a törvényt, de azzal nem akart foglalkozni, csak a múlttal, ezért most én elmondom, hogy mik az önök céljai. Ehhez képest az új törvény mellett továbbra is hatályban maradnának azok a speciális szabályokat, kivételeket, a kivétel kivételeit is és az azok alóli eltérő rendelkezéseket rögzítő, az állami vagyonról szóló és más ágazati törvények, tehát jó lenne tényleg lépést tenni az egységesítés irányába.

Az egységesítés szándéka ellenére a vagyongazdálkodás továbbra is többfejű marad. Csak gondoljunk a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra, a Vidékfejlesztési Minisztériumra, a Magyar Fejlesztési Bankra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőre, a Nemzeti Földalapra, ezek mind elkülönített közigazgatási és vagyongazdálkodásban feljogosított egységek. Azonkívül vannak az elkülönített állami pénzalapok, önkormányzatok különböző struktúrával. Kérdés: mennyivel lesz egységesebb a vagyongazdálkodás, ha továbbra sem lesz egy kézben, ahogy az, mondjuk, a miniszteri expozéban másfél éve elhangzott - kár, hogy már nincs az a miniszter ott az élen -, hasonlóan a jelenlegi széttagolt gyakorlathoz. Tehát mitől lesz ez egységesebb? Képviselő úr, erről lehetett volna szólni egy vezérszónokiban, ha lenne rá valami megoldás ebben az előterjesztésben.

A maximális átláthatóság követelménye a szerződő felekkel szemben, ugyanakkor átláthatatlanság az állami oldalon, tovább romló jogbiztonság a működésben. A törvényjavaslat bevezeti, nagyon helyesen persze, az átlátható szervezet fogalmát, és meghatározza annak szigorú kritériumait, és kimondja, hogy csak átláthatónak minősülő szervezettel lehet állami vagyont érintő szerződést kötni. Gondolom, erre is gondolt Ékes képviselőtársam, amikor a negatív példákat hozta a múltból, csak éppen nem mondta ki, hogy erre gondol, de mi olvastuk, hogy valószínűleg erre gondolt. Az átláthatóság követelménye kiterjed a szerződő fél közvetett partnerére, partnereire is, például az alvállalkozó alvállalkozójának a közreműködőjére, vagy éppen ennek sokadik tulajdonosára, úgyhogy ez egy nagyon helyes láncolat. Remélhetőleg a sor elején, aki fizeti a számlát, ennek eleget is tesz, hogy a sor végén a teljesen átlátható, aki a munkát végzi, az is hozzájusson, és ne kelljen tüntetéseket szerveznie.

A javaslat ezzel szemben megszünteti az Állami Számvevőszék azon kötelezettségét, amely alapján az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlással kapcsolatos tevékenységet évente ellenőrzi. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy lesz hatásköre az Állami Számvevőszéknek ellenőrizni ezt a tevékenységet, ugyanakkor úgy gondoljuk, az, hogy az Országgyűlés felé az Állami Számvevőszék beszámolási kötelessége kikerült a törvényből, rossz irányba viszi az átláthatóságot és a monitoringtevékenységet. Mi javasoljuk ezt megváltoztatni az előterjesztésben. Véleményünk szerint a KEHI nem ugyanaz az ellenőrző hatáskör, ellenőrző szerv, mint az Állami Számvevőszék, tekintve, hogy az ÁSZ az Országgyűlésnek tartozik beszámolással, tehát visszalépésnek tartjuk, hogy ezt kiiktatták a törvényből.

A javaslat szerint továbbá megszűnik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. versenyeztetési kötelezettsége a vagyonelemek vagyonkezelésbe adásánál. Tehát ha én visszagondolok Ékes képviselőtársam ékesszólására, amiben hiányosságokat hozott a múltból, akkor itt abszolút be van építve a lehetősége további hiányosságoknak, mivelhogy a versenyeztetési kötelezettség sincs benne az előterjesztésben. Kérdés: hogyan valósulhatna meg az átlátható, hatékony, az adófizetők javát leginkább szolgáló vagyongazdálkodás, ha az állami vagyon kezelését még csak versenyeztetni sem kell? Ez szerintem nemcsak költői kérdés, hanem nagyon is konkrét kérdés. Milyen célt szolgált az, hogy a versenyeztetést ki akarják iktatni?

A javaslat tovább rontja a jogbiztonságot annak bevezetésével, hogy kormányrendelettel, illetve önkormányzati rendelettel is nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé és ezáltal forgalomképtelenné lehet tenni bizonyos vagyonelemeket, lehet, hogy csak átmenetileg. Ez egy új kategóriát nyit, hogy alacsonyabb szintű jogszabállyal is nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűvé lehet tenni. A korábban sokat kritizált vagyongazdálkodási törvényben azért lehetett törvényi garanciát adni állami tulajdoni hányadoknak.

(21.40)

Én sajnálom, hogy ez itt ilyen irányba változik.

A mindenható állam szinte bármilyen szerződést felrúghat, az előterjesztés is ezt mutatja. A hasznosításra átadott vagyonelemek azonnali hatállyal kártalanítás nélkül visszavehetők, amennyiben a hasznosításban részt vevő bármely, a hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló szervezet a szerződéskötést követően bekövetkezett változás miatt utóbb nem minősül átlátható szervezetnek. Tehát ez egy eléggé bizonytalan útvesztő. Például a NIF, amely pályázatokat ír ki útépítésre, vasútfelújításra, visszakérheti a leszerződött összeget, hogyha menet közben bármiféle változás áll be a tulajdonosi struktúrában, amit ő úgy értékel, hogy nem átlátható.

Ki dönti el, hogy átlátható? Ez például nincs teljesen egyértelműen leszabályozva ebben a törvényben. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőben lesz egy ilyen szervezet, amelyik ezzel az átvilágítással foglalkozhat? Ki mer majd állami vagyont érintő közbeszerzésen elindulni, úgy, hogy nem tudhatja, hogy a szerződéstől kártalanítás nélkül is az állam kénye-kedve szerint mikor áll el olyan ok miatt, ami a szerződés teljesítésére lényegében semmilyen hatással nincs, csak épp a huszonhatodik alvállalkozó vagy a közvetett közreműködő tulajdonosai között áll be változás a szerződés teljesítése közben? Tehát ez a passzus önmagában jogbizonytalanságot hoz a működésben.

A másik érdekes terület a koncesszióköteles tevékenységek bővítése, szemben az Unió piacliberalizációs törekvéseivel. A javaslat meghatározza az állam, valamint a helyi önkormányzat kizárólagos, koncesszióköteles gazdasági tevékenységeit, és a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest idesorolja az országos törzshálózati vasúti pályán történő személyszállítást és árufuvarozást, a menetrend szerinti helyközi közúti személyszállítást, az állami tulajdonú nemzetközi kereskedelmi repülőtér létrehozását és működtetését, állami tulajdont képező terek, parkok felszíne alatti építmény létrehozását és működtetését, tehát a mélygarázsok működtetése, építése koncesszióköteles tevékenységgé válik. Félő, hogy ez újabb sarcokat jelent a még működő piacokon is. Tehát egyszer már megcsinálta azt a kormány, hogy az egyébként prosperáló ágazatokat agyonvágta különadókkal - most akkor azt fogják nézni, melyik az az ágazat, amelyik még úgy-ahogy nyereséget tud termelni, és akkor gyorsan rácsapnak még egy kis koncessziós díjat?

Kérdésem: a javaslat előkészítői olvasták-e már az Európai Unió piacnyitást előíró irányelveit? A piaci verseny korlátozása önök szerint a fogyasztók számára kedvezőbb árakat és feltételeket fog eredményezni? A világban tapasztalt tendenciák szerint nem. Tehát ez olyan kérdéskör, ami valószínűleg jogi problémákat fog okozni a bevezetése során.

A működőképességet veszélyeztető szabályozás, a javaslatban szereplő törvényi szabályozás hatása nehezen felbecsülhető. Már szóltam arról, hogy ki fogja eldönteni azt, hogy egy szervezet mitől tekinthető átláthatónak, és hogyan válik ez a gyakorlatban zökkenőmentesen alkalmazhatóvá. A törvényjavaslat nem rendezi a folyamatban lévő ügyek vagyonkezelésére, vagyonhasznosítására kiírt, jelenleg folyó pályázatok sorsát. Nincs rendelkezés arról sem, hogy mik a vagyonkezelési szerződés lényeges tartalmi elemei, mit kell teljesítenie a vagyonkezelőnek. Belső ellentmondása az előterjesztésnek, hogy a törvényjavaslat szövegében a 3. § 4. pontja szerint a hasznosítás nem terjed ki a vagyonkezelésre, míg "A vagyon hasznosítása" fejezet egyből a vagyonkezelői jog létrejöttét írja elő, tehát ez egy belső kohéziós probléma; lehet, hogy a különböző előkészítő ügyvédi irodák közötti egyeztetés nem sikeredett.

Bizonytalanná válnak az állami bevételek és az uniós fejlesztési források is. Nem egyértelmű a javaslat alapján, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kvóták, az üvegházhatású gázok törvény szerinti, a légi közlekedési kibocsátási egységek és a kiotói kvóták kereskedelmének zökkenőmentessége hogyan lesz biztosított ezen, szándéka szerint szigorított törvényi szabályozás keretében. Másutt az egyszerűsítés irányába mennek a kvótakereskedelemben, a tőzsdén is lehet vele kereskedni. Mi lesz Magyarországon?

Kérdés: biztos az, hogy a kvótáinkat, amelyekből komoly állami bevételre lehet számítani, el fogjuk tudni adni ezek között a szabályok között? Mi történik, ha a jelentkező például ázsiai vevő, mert volt már erre példa, nem minősül a jelen szabályok szerint kellően átlátható szervezetnek? Akkor vele megsemmisítjük a szerződést? De ki fog akkor a kvótáért fizetni? Ezek elég jelentős bevételek voltak a zöldberuházások támogatására.

Szeretnék még szólni a közbeszerzési területről is, amely szintén bizonytalanságot árul el. Kérdés: hogyan fogunk utakat, vasutakat fejleszteni uniós forrásokból, ha az ezekhez szükséges vagyonelemeket - például vasúti nyomvonal - elidegeníthetetlennek, megterhelhetetlennek nyilvánítjuk? Hogyan fog bárki az autóútjaink, autópályáink mellé benzinkutakat, út menti pihenőhelyeket, éttermet építeni, ha banki fedezetként, a hitel fedezeteként ezek nem állíthatók be a törvény folyománya miatt, amely alapján ezek elidegeníthetetlen állami tulajdonba kerülnek? Gondoltak ennek a problémának a megoldására?

A másik az, hogy ezzel a 2011. december 31-i hatálybalépéssel lehet, hogy egy költségvetési trükközés alapját teremtik meg, lehet, hogy most fogom elmondani a javaslatot önnek, lehet, hogy nem is gondoltak rá, de van benne egy kis csiki-csuki játék, hogy a törvény hatálya a korábbi szabályozáshoz képest kiterjedne az állam, az önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközökre is, december 31-ei, tehát a zárás napján, így az állam nevében például a minisztériumok által kezelt bankszámlákra és az azon lévő pénzeszközökre is, tehát december 31-én, amikor a zárás megtörténik, és utána január 1-jétől tovább élhetne ez, de a zárás időszakában a pénzeszköz, amikor az éves hiányt kell kimutatni, éppen államosítva lesz, tehát a pályázók által elnyert, de még ki nem fizetett uniós támogatásokat is be lehet számítani az állami vagyonba, így csökkentve virtuálisan az államháztartás hiányát. Lehet, hogy ez nem így van, de a lehetőség benne van, tehát ezt is át kellene gondolniuk.

Kérdéses, hogy a Szent Korona és az Országház, ahogyan így bekerült a kizárólagos állami tulajdonba, nem fog-e gondot okozni a Szent Korona-tanban.

(21.50)

Ugyanis én úgy emlékszem, hogy minden tulajdon a Szent Koronából vezethető le, ha azt most állami tulajdonba helyezzük, akkor a feje tetejére áll az egész. Tehát ez egy történelmietlen megközelítés. Kérdés, hogy valaki el akarta adni netán, meg akarta venni a Szent Koronát vagy az Országházat, hogy ezt kívánja megakadályozni a jogalkotó, mert ez eléggé különös.

Amiről még a hátralévő egy percben szólnék, azok az IP-címek, tehát az internetvégpontok egyedi azonosítóinak állami tulajdonba vétele. Ez egészen ilyen orwelli azonosítási és megfigyelési lehetőségeket nyit meg. Ugyanis azt írja a törvény, hogy ezeknek az adatbázisa is állami tulajdon, merthogy állami tulajdonba kerülnek az IP-címek, és minden állami tulajdonról adatbázist kell létrehozni. Tehát ez a része végképp olyan területre téved a vagyontörvénynek, ami már az emberi szabadságot érinti. Tehát átgondolásra javasoljuk, hogy ezt a részét töröljék.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiból.)

Forrás: parlament.hu