FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mai felszólalásom a zivataros XX. század egyik felemelő eseménysorozatának állít emléket.

A hazánkat kivéreztető I. világháború, a Károlyi Mihály vezette liberális és szabadkőműves kör hazaáruló tettei és a Kun Béla vezette bolsevik Tanácsköztársaság, majd pedig a trianoni igazságtalan békediktátum után néhány ezer hazafi, valamint a magyar diplomácia óriási sikert ért el. Sajnos azonban a hivatalos történetírás még mindig nem kezeli a megfelelő helyén a soproni népszavazást és az oda vezető utat, a Rongyos Gárda néven elhíresült felkelők tevékenységét, önfeláldozó harcait. A magyarság számára fájó, Trianonban aláírt békediktátum előtt már volt egy megrázó élmény: a valamikori társállam, Ausztria ugyanis területet követelt és kapott az antanthatalmaktól, mintegy 4500 négyzetkilométernyi területet, 350 ezer lakossal ítéltek átadásra, három várossal, köztük Sopronnal.

Azonban volt visszaút. '21 nyarán több szálon indult meg a fegyveres ellenállás előkészítése. A fegyveres felkelést azonban nem a hivatalban lévő magyar kormány, hanem két elkötelezett hazafi, Prónay Pál és Gömbös Gyula szervezte és irányította. A szintén soproni Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. '21. augusztus 20-án Sopronban 10 ezer fős tömegtüntetésre került sor, a soproniak és a rábaköziek ezrei tiltakoztak az elszakítás ellen. Az érintett terület átadására a magyar kormány gróf Sigray Antalt mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával Ostenburg-Moravek Gyula őrnagyot, a II. országos csendőr zászlóalj parancsnokát bízták meg.

Augusztus 28-án a történelmi határt több helyen osztrák csendőralakulatok lépték át, a cél Sopron volt. Az egységek lőfegyverekkel, géppuskákkal voltak felszerelve, Ágfalvánál azonban a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló irreguláris erők meglepetésszerű puskatűzzel visszavetették az osztrákokat. Ezzel a kis csatával megkezdődött a nyugat-magyarországi felkelés. A felkelőket Rongyos Gárdának nevezték el, soraikban az akkori Magyarország valamennyi társadalmi rétege ott harcolt, egymás mellett küzdöttek szegények és úri fiúk, leszerelt honvédtisztek, veterán frontharcosok, soproni főiskolások, polgárok, műegyetemisták, gazdászhallgatók, vasutasok. A maximum 2500-3000 fős felkelő sereg 200 kilométeres határszakaszon küzdött az ezeréves határokért.

A szeptember 8-ai második ágfalvi csatában a felkelők, akik mintegy 110-en lehettek, visszavetették az osztrák csendőröket. Az ütközetnek három magyar és két osztrák áldozata volt. Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól.

Október 4-én Felsőőrön Prónay Pál bán és vezérkara kikiáltotta az önálló Lajta bánságot, amely mint önálló tartomány csak november 10-éig állt fenn. A tartomány létrejötte meggyorsította a tárgyalásokat. 1921. október 11-e és 13-a között Velencében tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István és Johannes Schober kancellár. Az aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere.

A népszavazás december 14-e és 16-a között zajlott, előbb Sopron, majd a következő nyolc falu, Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva és Ágfalva lakossága voksolhatott a hovatartozásról. A két aktus részeredménye együttesen adta a szavazás végeredményét, amelyet december 17-én a Zrínyi Ilona Tiszti Lánynevelő Intézetben hirdettek ki, a soproni lapok pedig rendkívüli kiadásban adták ország-világ tudtára, hogy 7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk. Magyarországra szavazott 15 304 fő, Ausztriára 8227-en voksoltak. A nemzetgyűlés 1922-ben Sopron törvényhatósági joggal felruházott városnak a magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodásáért a megtisztelő "Civitas fidelissima" címet adományozta.

Tisztelt Ház! Sajnos ma nincsen hazafias magyar diplomácia, hiányzik a külpolitikai küzdeni akarás. Az elmúlt két évtized számtalan hazaárulásnak minősíthető tettet látott, elég csak a módszerváltás utáni első kormány gyenge, hazaárulásnak minősíthető külpolitikájára gondolni. Tárgyalások útján, ügyes diplomáciával visszakerülhettek volna elszakított magyar területek, Kárpátalja, amiről az ukránok mondtak le, Csehszlovákia felbomlásakor a lehetséges tárgyalásokat elmulasztotta Antall József kormánya a Felvidék ügyében, a délszláv háború során pedig Jugoszláviától lehetett volna területeket visszaszerezni, és akkor még nem is beszéltünk a 2004. december 5-ei második Trianonról, a lisszaboni szerződés olvasatlan aláírásáról és Románia feltétel nélküli EU-csatlakozásának megszavazásáról.

Tisztelt Országgyűlés! Mai felszólalásomat Gyömörey Károly barátom emlékének ajánlom. Miközben a jelenlegi kormány és a kormánypártok soraiban olyanok ülnek, akik két évtizede még kivonultak a parlamentből Trianon hallatán, miközben hazánk bukaresti nagykövete idiótának nevezi azokat, akik hisznek Magyarország feltámadásában (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.),Gyömörey Károly éveken át a Ság-hegyi trianoni megemlékezések szervezésével a Jobbik bobai szervezete elnökeként küzdött azért, hogy felnyissa nemzettestvéreink szemét, és a trianoni gyalázatra és egyúttal napjaink nemzetpusztítására is ráirányítsa a figyelmet.

Gyömörey Karcsi magyar volt a legjavából, nemcsak a helyi közösség, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyugat-dunántúli nemzeti oldal központi alakja, akitől becsületből, kitartásból, tenniakarásból mindannyian példát vehetünk. (Az elnök ismét csenget.) Gyömörey Károly 51 évet élt. Nyugodjon békében!

Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu