ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Bevezetésnek engedjen meg nekem egy mondatot, elnök úr, ami nem konkrét ponthoz kapcsolódik. Annak idején az általános vita során elmondtam, hogy tulajdonképpen a címet sem értem már, mert ami itt le van írva az egész jogszabályban, az nem Magyarország pénzügyi stabilitásáról szól, az másról szól. Az négy dologról szól, és az a négy dolog együttesen nem Magyarország pénzügyi stabilitása. De ezt csak úgy bevezetésként jegyeztem meg, rátérek a pontokra.

Nem mi nyújtottuk ugyan be, hanem az LMP, Scheiring Gábor nyújtotta be a 3. pontot, amely az államadósság-mutató számításakor alkalmazandó számítási módszert próbálja meg korrigálni. Miről is van itt szó? Itt arról van szó, hogy a külföldi pénznemben fönnálló adósságot milyen módon, milyen áron kell számba venni. Tulajdonképpen minden elszámolásnál ez alapelv volt valamikor, talán még ma is az, hogy általában a dolgokat folyó áron szokták figyelembe venni.

Az elszámolóár, meg egyéb dolgok a népi demokráciáknak voltak a csodálatos mutatványai; általában folyó áron kell a dolgokat nyilvántartani és figyelembe venni. De mivel itt olyan dolgokról van szó, azaz a külföldi pénznemek árfolyam-ingadozásai sajnos annyira sűrűek és annyira változóak, hogy tulajdonképpen támogatni tudjuk azt, amit Scheiring Gábor itt javasolt, hogy negyedévente meghatározott átlagos árfolyamok alapján kellene figyelembe venni az államadósság-mutató számításánál az adott értéket.

Tehát ezt javasolni tudjuk, mert valóban a folyó ár óriási, szerintem jóval nagyobb kockázatot jelentene, hiszen a folyó ár hihetetlen módon változik, különösen az ilyen válságos időszakokban, amikor az egész világon instabil a pénzügyi helyzet, nincs fix pont, nincs stabilitás. Tehát ezt támogatnám a magam részéről.

Aztán hozzá szeretnék szólni - egy pillanat, meg kell keresnem ezt a pontot - a szintén Scheiring Gábor által javasolt 15. ponthoz, ahol arról van szó, hogy a gazdálkodó szervezetet az elért eredménye alapján terhelő fizetési kötelezettség mértékét az adóalap összegétől függetlenül az adóalap azonos arányában, egységesen kell megállapítani.

Ezzel tulajdonképpen egyet lehetne érteni, ami nekem ebből hiányzik, azt az általános vita során mondtam el, és most azért elmondom e pont kapcsán is. Ez pedig az, hogy mi az, hogy gazdálkodó szervezet. Nem a gazdálkodó szervezet; hát minden profitorientált szervezet - tehát igen, minden profitorientált szervezet, nyugodtan fejezhetem ki így magamat - azonos módon köteles teljesíteni az állammal kapcsolatos különböző fizetési kötelezettségeket.

Miről beszélek én itt? Arról, amit szintén elmondtam az általános vita során, hogy kérem szépen, tarthatatlan az az állapot, hogy multinacionális cégek nem olyan módon járulnak hozzá a befizetéseikkel a költségvetés bevételi oldalához, amilyen módon elvárják és be is hajtják a magyar vállalkozóktól, a magyar profitorientáltan működő vállalkozásoktól, cégektől s a többitől. Ez egy fenntarthatatlan állapot, kérem szépen, mert ha ezt fenntartjuk, akkor semmit nem lehet kifejezni a GDP százalékában, mert az egész egyszerűen nem lesz igaz.

Tehát itt azt javasolnám, hogy ezt a szövegrészt, amit Scheiring Gábor javasolt, ki kellene egészíteni, és legalább odáig el kellene jutni, hogy meg kell legalább azt egy mondatban említeni, hogy a jelenleg különböző jogcímeken adómentességet élvező külföldi cégek is - és itt meg kell határozni egy időt - belátható időn belül az általános feltételek szerint ugyanúgy kötelesek adót és járulékokat fizetni, mint bármelyik magyar vállalkozás. Higgyék el, hogy ezt meg kell lépni előbb-utóbb.

Szeretnék még hozzászólni azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket a Jobbik nyújtott be, és ezek többnyire a nyugdíjjal foglalkoznak. Igen, kétségtelen, hogy itt is vannak problémák. Nem csak a jogszabály elnevezésével van probléma, meg nem csak azzal van probléma, hogy a nemzeti vagyont is úgy kezelik, mint hogyha az állami vagy a társadalmiféle vagyon azonos lenne a nemzeti vagyonnal. Nem azonos, mert a nemzeti vagyonba, kérem tisztelettel, beleszámít mondjuk, az én házam is, mert sajnos, a fogalom magába öleli a saját házamat is. Tehát ugyanez a probléma, amikor itt most keverik a fogalmakat, és amikor például azt mondják, hogy a munkavállaló nyugdíjjárulékot fizet, és ugyanakkor tudjuk a többi jogszabályi összefüggés alapján, hogy amit a munkáltató fizet azon a címen, amit eddig nyugdíjjárulékként fizetett, azt most adónak tekintik, és adó módjára kezelik.

Kérem, ezek borzasztó zavarokat okoznak, mert ugyanakkor itt, ezekben a pontokban - ugye, nehogy elnök úr gyorsan rám szóljon, itt a 22., a 24. pontról beszélek, hogy világos legyen a dolog - ez borzasztó zavart kelt, mert kimondja a törvény azt, hogy a nyugdíj alapja a nyugdíjjárulék. Na de most akkor melyik? Az, amelyet a munkavállaló befizet, vagy az is, amit a munkáltató fizet be adó címén? Tehát itt vagy nem precíz a fogalmazás, vagy szándékosan nem precíz a fogalmazás. Úgyhogy kérem, hogy azért nézzék át részben az ajánlásainkat, részben gondolkozzanak el ezen, amit most itt elmondtam, és ha lehetséges, próbálják meg pontosabbá tenni a szöveget.

Mint ahogy szintén a 22. pontban azt javasoljuk, hogy amikor állami nyugdíjrendszerről beszélünk, és állami nyugdíjrendszerben való ellátásról beszélünk, akkor, kérem szépen, a következőket kell lerögzíteni a törvényben, ha már egyszer idekerült, ebbe a törvénybe, ami teljesen érthetetlen. Azt, hogy mit fizetünk ki ilyen címen: öregségi nyugdíjat, árvaellátást és hozzátartozói nyugellátást. Mert az összes többi az nem nyugdíj. Az rokkantjárulék, az ez, az, amaz. A nyugdíj alatt ezt kell érteni: öregségi nyugdíj, árvaellátás és hozzátartozói nyugellátás. Higgyék el, hogy ez sokkal pontosabb és sokkal precízebb megfogalmazás lenne, mint amit jelenleg a jogszabály alkalmaz.

Ajánlom tehát figyelmükbe azt, hogy gondolják ezt végig, és ha lehet és egy mód van rá, akkor próbálják meg elfogadni majd ezeket a benyújtott javaslatokat.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.50)

Forrás: parlament.hu