DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Képviselőtársaim fokozott érzelmi állapotát nem is annyira az időtúllépés okozta szerintem, hanem az, hogy ön itt játszi könnyedséggel köztiszteletben álló embereket - legyenek azok világi vagy egyházi emberek - olyan könnyedén és egyik nevet a másik után olvasva, különösebb bizonyítékokat itt föl nem mutatva vádolt meg az előző rendszerrel való súlyos kollaborációval, ami méltán sokakat felháborít, akik ezeket az embereket tisztelik évek, évtizedek óta. Úgyhogy nem tudom, hogy ön hogyan tudja ezeket a vádjait bizonyítani, de arra, amit ön egyházi és világi személyekről egyaránt mondott, arra pont itt volt véletlenül államtitkártársamnál egy könyv, Csaba testvértől. Hadd idézzek önnek ebből! Szerintem egy kis szerénység így karácsony előtt nem árt önnek sem, és egy kis alázat sem. "A besúgó papok és mások társaiktól bocsánatot kértek. Azt viszont igazságtalannak tartanám, ha úgy tennénk nyilvánossá a nevüket, hogy a vezetők neve, akik a kommunizmus áldozataivá tették őket, titokban maradhat, hiszen a saját aktáikat eltüntették, megsemmisítették. (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Ez a baj!) Ez teszi feltárhatatlanná az ügynökkérdést." (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez igaz!)

Szerintem Csaba testvér pontosan a lényegére tapintott ezzel, és erre sokan rájöttünk tőle függetlenül is. A legnagyobb probléma abból van, amikor mindig az utolsó láncszemet próbálja valaki felelősségre vonni. Nem mintha annak az embernek adott esetben ne lenne felelőssége. Nem menteni kívánom őket, de a legfontosabb azoknak a személyeknek a feltárása és a Terror Házában is a verőlegények falára való kitétele, vagy máshol is, akik ezt a rendszert működtették, akik kitalálták, akik azt a logikát létrehozták. Ez ügyben nem kevés lépést tettünk, és nem a tétlenség volt jellemző az elmúlt egy évben sem a kormányra.

Az európai uniós elnökségünket arra használtuk fel, képviselő úr, amit ön is tudhat, hiszen ezt többször nyilvánosságra hoztuk, hogy európai uniós szinten hoztunk létre egy olyan deklarációt, egy úgynevezett következtetést, ami egyértelművé teszi az Európai Unió számára saját feladatként azt, hogy az ilyesfajta kommunista rendszerek működtetőit mindenképpen feltérképezze és a kommunizmustól így mindenképpen el tudjon határolódni és megakadályozza az újraéledését. De ugyanígy itt a parlamentben, szerintem önök is támogatták a Btk.-módosítást, ami a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását is büntethetővé tette. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ezen a téren nem voltunk egyáltalán tétlenek. Az igazság feltárásában előreléptünk; nem a vádaskodásban, az igazság feltárásában.

Idén, 2011-ben volt a parlament előtt az a törvényjavaslat, amely az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szólt. Ennek pontosan az volt a célkitűzése, hogy ezek az információk nyilvánosságra kerülhessenek. Egyrészről szabályozta, hogy minél szélesebb körű legyen az információs önrendelkezési jog, védi az érintettek személyes adatait, viszont a minősített adatokhoz való hozzáférést közérdeknek minősíti, tehát ehhez mindnyájan hozzá is férhessünk, ezt kívánja ez leszögezni.

Ugyanígy az alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti törvény is ezt rögzíti, ezt a részt, azt hiszem, ön nem idézte az imént, hogy a kommunista diktatúra hatalombirtokosai a mai értelemben vett közszereplőnek minősülnek. Kötelességük tehát tűrni azt, hogy róluk bármilyen tényállítások, amelyek nyilván így megalapozhatóak - nyilvánosságra kerüljenek és a szerepükkel összefüggő összes személyes adat nyilvános adatnak minősül. Ez, azt hiszem, igen nagy előrelépés azzal kapcsolatban, amit ön is és sokan, akik az igazságot szeretnék felderíteni, pártfüggetlenül előrelépésnek tarthatnak ebben az évben. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amiről ön is említést tett, valamelyest a lengyel példa nyomán is jött létre, ami a '98. évi MXVI. volt Lengyelországban. Ott nemzeti emlékezet intézetének nevezik ezt az intézetet. És pontosan a mi célunk is, amit rögzítettünk ebben a törvényben, amiről önöknek is lehetőségük lesz szavazni, a kommunista hatalom birtokosainak szerepét feltérképezni és az eredményeket közzétenni. Ez a közzététel nyilvánvalóan onnantól kezdve adott esetben annak a közzétételét jelenti, hogy ki kivel állt kapcsolatban. Vannak olyan városok, vannak olyan intézetek, amelyek erre időt, energiát fordítottak.

Nem a törvényi háttérrel van elsősorban a probléma Magyarországon. Három dologgal van a probléma Magyarországon. Az egyik, ha rossz irányba támadunk, és nem a működtetőket, hanem azokat próbáljuk célkeresztbe venni, akik a legvégén voltak ennek a sornak. A második rész, hogy ez egész egyszerűen egy munkaerő-probléma, hiszen a levéltárban nyilvános ezeknek az adatoknak a nagy része. Ami most még él, azok nagy része nyilvános, ezek kutathatók. Csak úgy kutathatók, hogy több tíz folyóméternyi irat van, nincsenek rendszerezve. Nagyon sok embernek nagyon sok munkaórája szükséges hozzá. A harmadik és legnagyobb probléma, hogy pontosan a kommunizmus működtetői '89-90-ben amit csak lehetett, megsemmisítettek, ezért soha nem fogjuk tudni sajnos az egészet feltárni. Köszönöm szépen. Igyekeztem pontos lenni, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu