ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megígérem, hogy megpróbálom nem kitölteni a 30 perces időkeretet. (Dr. Bárándy Gergely: Én inkább tenném azt!)

Az előttünk fekvő szabályozás valóban mindig, minden alkalommal, amikor a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényről tárgyalunk, természetesen fontos döntés az Országgyűlés előtt. Azt szeretném leszögezni, hogy az Országgyűlésnek e téren törvényalkotási kötelezettsége van, ami egyébként az alaptörvényből ered, az alaptörvény ugyanis kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Bankról sarkalatos törvénynek kell rendelkeznie. Ez a sarkalatos törvény jelenleg nincs meg, hiszen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény egy feles jogszabály. Ennek megfelelően egyébként az előző ciklusokban végeredményben tetszése szerint módosítgathatta a mindenkori Országgyűlés.

Éppen ezért én innen is indulnék ki. Azt gondolom, valójában az, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény egy jelentős része sarkalatossá, azaz kétharmados törvénnyé válik, az a Magyar Nemzeti Bank intézményi függetlenségének erős biztosítékát jelenti. Ez a törvény tehát megerősíti a Magyar Nemzeti Bank független működését, nem teszi lehetővé azt, hogy egyébként a jövőben a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó alapvető szabályokat újra lehessen írni. Nem lehet ilyet megtenni sem a monetáris tanács, sem az MNB alapvető feladatai tekintetében, de nem lehet majd megtenni értelemszerűen a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek tekintetében sem.

Azt gondolom, hogy éppen ezért ez egy erény, ezt szeretném kihangsúlyozni, és azért kell erről sajnos részletesen beszélnem, mert a mai gazdasági bizottsági ülést, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke részt vett a törvény általános vitájában, nem tisztelték meg MSZP-s és LMP-s képviselőtársaim, ennélfogva kénytelen vagyok részben én interpretálni az ott elhangzottakat. Ezt a Magyar Nemzeti Bank elnöke is - függetlenül attól, hogy jó néhány ponton vitázik a törvénnyel - egyértelműen kiemelte, hogy azt az MNB is jónak tartja, hogy sarkalatossá válnak az MNB-törvény meghatározó pontjai.

Azt értelemszerűen meg lehet vitatni - és ebben a Fidesz képviselőcsoportjának megvan a nyitottsága -, hogy mely pontok azok, amelyek a sarkalatos körben maradjanak, és esetleg érdemes-e a sarkalatos törvényekre vonatkozó témakörök számát szűkíteni. Elképzelhetőnek tartom, hogy e téren módosító indítványokkal éljük, itt a Magyar Nemzeti Bankkal egyébként egyeztetni kívánunk az álláspont kialakításában.

A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, az alapvetően ennél a törvénynél az, hogy a törvény benyújtásának milyenek a körülményei. Itt ugye sok dolgot hallottunk ellenzéki képviselőtársainktól, de azt szeretném leszögezni, hogy a mai napon erre is egyértelmű válaszokat kaptunk a gazdasági bizottság ülésén. Ezt csak azért szeretném elmondani, mert ahogy említettem, két frakció képviselői nem voltak jelen, így ezeket a válaszokat nem hallhatták.

Ezek közül a válaszok közül az egyik arra vonatkozik, hogy most az Európai Központi Banknak elküldött törvényjavaslat és a kormány által benyújtott miben különbözik egymástól; azt gondolom, két olyan kérdésben, amely két kérdés esetében egyébként a parlamentnek van lehetősége arra, hogy akár fel is oldja az ezzel kapcsolatos ellentmondást. Ugye először is a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatban a végleges kormánydöntés előtt azt a verziót küldték ki, amely a bérezésre vonatkozóan alternatívákat foglalt magában. Nyilvánvaló, hogy itt az alternatívák közül egyet választott a kormány a benyújtáskor; nem lehet alternatívákat tartalmazó törvényjavaslatot benyújtani az Országgyűlés elé. A másik oldalról pedig ebben az Országgyűlés is kialakíthatja a végső álláspontját, akár az EKB véleményének a figyelembevételével is. Erre a későbbiekben szeretnék egy kicsit részletesebben is kitérni.

A másik különbség a makroprudenciális szabályozás jogköre. Azoknak, akik esetleg nem értenék ezt, ez gyakorlatilag arról szól, hogy volt egy olyan verziója az MNB-törvénynek, ami sok más országhoz hasonlóan megnyitná azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer bizonytalanságainak szabályozására a Magyar Nemzeti Bank, illetve annak elnöke rendeletalkotási jogot kapjon. Az én meggyőződésem szerint egyébként - és azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez személyes vélemény - a makroprudenciális szabályozásra szükség van; ugye, ez jelenleg a magyar jogrendszerben egy szétosztott feladat, részben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, részben a kormánynál, részben a Magyar Nemzeti Banknál található. A makroprudenciális szabályozás jogkörének egyértelművé tétele az én meggyőződésem szerint segítené a Magyar Nemzeti Bank működését, illetve a monetáris politikát is a jövőben.

Ehhez azonban akkor már érdemes megfontolni, hogy a makro- és mikroprudenciális kérdések szabályozását is tartsuk egy helyen, azokhoz az országokhoz hasonlóan, amely országok pontosan a pénzügyi problémáik miatt egyébként megtették azokat a lépéseket, hogy a pénzügyi szervezetek felügyeletére vonatkozó szabályozást és a monetáris politikára vonatkozó szabályozást egy intézménybe vonták össze. Ezt tette Írország, ezt tette Olaszország is, éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja igencsak megfontolandónak tartja, hogy az alkotmányügyi bizottságnak azt a módosítóját, amely az átmeneti törvényhez benyújtásra került, támogassuk. Ez természetesen csak egy lehetőséget nyit meg, ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésnek kell eldöntenie, hogy mikor kíván élni.

Ezt a lehetőséget egyébként, jelezném, a Nemzetközi Valutaalap is támogatta egy 2009-es tanulmányában; ezt akár meg is tudom mutatni a képviselőtársaimnak, angolul is, magyarul is, ki milyen formában kíváncsi rá, itt található nálam éppenséggel az iPaden. Ebben elég világosan és egyértelműen leírják, hogy ők is a maguk részéről egy ilyen lehetőséget támogathatónak látnak. Azt gondolom, hogy éppen ezért ezt érdemes megfontolnia majd az Országgyűlésnek, és önmagában azért, hogy egyébként az Országgyűlés előtt ma önmagában csak a jegybankról szóló törvényjavaslat van, a kettő között nincsen semmilyen ellentmondás, főleg akkor, ha az Országgyűlés tudja azt támogatni - én ezt módosító indítványként be is fogom adni -, hogy a makroprudenciális jogkörökre vonatkozó szabályozás egyébként bekerüljön az MNB feladatai közé. Mondhatnánk azt, hogy ez lenne az első olyan lépés vagy átmenet, amely lehetővé teszi a pénzügyi közvetítő rendszer feladatainak és a monetáris politikai feladatoknak az együttes, egy intézmény körében történő szabályozását.

Ez egyébként - még egyszer szeretném jelezni önöknek - alapvetően nemzetközi tendencia; ha jól olvastam, ezt még a nemzetközi szakértők is, akik kritikus véleményeket fogalmaznak meg, még azok is elismerik ebben a formában, hogy ez egy olyan nemzetközi tendencia, ami mellett egyébként az én meggyőződésem szerint is érdemes kiállni. Nem véletlen, hogy ilyen módosító indítvánnyal a vita során élni fogok, és kérni fogom mind a saját frakcióm, mind pedig értelemszerűen e téren a kormány támogatását. Meggyőződésem szerint itt a törvényjavaslatban érdemes lenne visszamenni ahhoz a verzióhoz, amit egyébként az Európai Központi Bank is megismert, véleményezett, és a véleményében még támogatott is.

A gazdasági bizottság mai ülésén részletes tájékoztatást kértünk a kormánytól, hogy dolgozza fel az Európai Központi Bank megérkezett véleményét. Az Európai Központi Bank véleményének ismeretében kívánjuk eldönteni, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket ebből a véleményből figyelembe fogunk venni. Az én tudomásom szerint ebben a véleményben nem szerepel olyan kérdés, amely az uniós csatlakozási szerződésnek vagy uniós jogszabálynak a megsértésére utalna - ugye, ez az, ami esetleg módosítási kötelezettséget vezet le az Országgyűlés számára; a többi csupán vélemény, mely véleménynek a figyelembevételére van lehetősége az Országgyűlésnek, meg el is utasíthatja azt. Első ránézésre, amit ebből az időközben megérkezett EKB-véleményből látni lehet, az én meggyőződésem szerint van mód arra, hogy ezek közül a vélemények közül többet is figyelembe vegyünk, és akár többségi, akár kormányálláspontként itt a Házban megjelenítsünk, tehát több ponton az EKB által megküldött észrevételeket az én meggyőződésem szerint be lehet és egyébként be is kell emelni a parlament előtt fekvő nemzeti banki törvénytervezetbe.

Szeretném azt elmondani önöknek, hogy az én meggyőződésem szerint mindenben megfelelt a kormány eljárása azoknak az eljárási rendeknek, amelyeket ilyenkor a nemzetközi egyeztetési kötelezettség előír: kiküldte a törvényjavaslatnak a megfelelő verzióját az Európai Központi Bankhoz, az Európai Központi Bank több mint 30 napot kapott a vélemény kialakítására. Ugye nem az az elvárás, hogy egyébként a vélemény ismeretében nyújtsa be a kormány a törvényt, hanem az az elvárás, hogy az Országgyűlés eljárási rendje során legyen lehetőség arra, hogy az Országgyűlés még a döntésénél figyelembe tudja venni az EKB véleményét. Tekintettel arra, hogy az EKB véleménye már itt van, és most éppen az általános vitát kezdjük el, bőséggel van ideje arra az Országgyűlésnek, hogy akár a kormány előterjesztése alapján vagy egyébként figyelembe tudja venni az EKB véleményét. A jövő héten még például a bizottsági üléseken bizottsági módosítók formájában is tudjuk ezt a helyzetet kezelni. Tehát én azt gondolom, hogy éppen ezért kellő időben kezdődött meg a törvényjavaslat tárgyalása, és van mód arra, hogy itt az Európai Központi Bank véleményét is ezek közé be tudjuk építeni.

Szeretnék azokra a kritikákra előre reagálni, amelyek nagyon sok képviselőtársamtól ellenzéki oldalról elhangzottak. Itt kétféle típusú kritika van. Az egyik oldalról jelezném, hogy nálunk, a gazdasági bizottság ülésén gyakorlatilag egyhangúlag támogatták a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, tehát a Jobbik képviselőcsoportjának jelen lévő képviselői is megszavazták azt a kormánypárti képviselők mellett. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy a törvényt is meg fogják szavazni; ez azt jelenti, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találták. MSZP-s és LMP-s képviselők nem voltak jelen a bizottság ülésén, így hivatalos bizottsági álláspontjukat nem ismerhetem, de a sajtóban elhangzottak alapján nagyjából tudom, hogy mi a véleményük.

(13.20)

És ennek alapján azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy ama két ellenzéki vélemény közül, melyekből az egyik - és itt a Jobbik képviselőcsoportjára utalok - gyakorlatilag azt mondja, hogy a jegybank ebből a szempontból túlzott függetlenséget élvez, és jobban összhangot kell teremteni a jegybank és a kormány gazdaságpolitikája között, s ezt akár az intézményi függetlenség gyengítésével lehessen elérni, ezzel a gazdasági bizottságban elhangzott véleménnyel mi nem tudunk egyetérteni.

Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank intézményi függetlenségének megteremtése, és ezért van az, hogy sarkalatos törvény szól az MNB-ről, az egyébként fontos. Az, hogy hogyan teremtődjön meg az összhang, az egy másik kérdés. Az összhang megteremtése tekintetében nem véletlenül hangsúlyozzuk azt, hogy egyébként benne van a Nemzeti Bankról szóló törvényben, hogy nemcsak kizárólag a pénzromlás, tehát az infláció az egyetlen szempont, ami a Magyar Nemzeti Bank működésének feltételeit meghatározza. Ott ott van az is, hogy egyébként mérlegelni kell a gazdaság általános helyzetét, és ebben konzultáció és együttműködés kell hogy legyen a mindenkori kormányzattal. A törvény az én véleményem szerint itt abban előrelépést tesz, hogy azokban a kérdésekben, melyekben legtöbbször surlódás volt, mert nem volt egyértelmű, hogy hogyan kell információcserét lebonyolítani, ezeket most szabályozza. Tehát kimondja, hogy hogyan kell a Magyar Nemzeti Banknak információt adni arról, hogy például mi történik a devizatartalékokkal, mit használ fel interveniálásra, mennyit tett, és így tovább, megfelelő, bizalmas formában, de rendszerezi ennek a tájékoztatásnak a lehetőségét. Ez szerintem a mindenkori kormány számára fontos dolog, mert innen jól lehet látni, hogy milyen devizapiaci folyamatok zajlanak, és annak érdekében esetleg a kormánynak még milyen lépéseket kell máshol, a gazdaságpolitika más területén megfontolni.

Ez szabályozottabbá válik, ugyanakkor az intézményi függetlenség erősödik. És én itt szeretném kiemelni, hogy ebből a szempontból azzal a másik véleménnyel, amely azt mondja, hogy itt minden lépés csak arra szolgál, hogy hogyan szűnik meg a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, azért nem tudok egyetérteni, mert azt gondolom, hogy itt elindul pontosan egy olyan folyamat, ami a jövőben a monetáris tanács számára például lehetővé teszi azt, hogy sokkal több átmenettel és egyébként kiérleltebben tudjon úgy álláspontokat kialakítani, hogy egyfajta folytonosság lesz a monetáris tanács működésében. Ez meglett volna. Jelezném tisztelt MSZP képviselőtársaimnak, hogy pontosan ők voltak azok, akik ezt felrúgták akkor, amikor megszüntették azt a régi állapotot, ami a monetáris tanácsban mindig működött, hogy egyébként a tagok mandátumai különböző időpontokban jártak le. Ezt azért, mert Gyurcsány Ferenc annak idején nem értett egyet az Magyar Nemzeti Bank működésével, az MNB akkori monetáris politikájával, ezért megváltoztatta a monetáris tanács összetételét, ezért fordult elő az a helyzet, hogy egyszerre négy monetáristanács-tag mandátuma járt le ennek az évnek az elején, és az Országgyűlésnek új monetáristanács-tagokat kellett választani, illetve jelölnie a monetáris tanácsba.

Így ma az a helyzet van, hogy a korábbi törvénymódosításnak köszönhetően a monetáris tanácsban egyszerre két tömbben járnak le a mandátumok, egyszerre négy emberé, aztán azt követően megint háromé. Azt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés. Mindenképpen kell egyfajta átmenetet biztosítani a monetáris tanács működésében, és az is helyes, hogyha egyébként ez az átmenet az MNB vezetésében is megjelenik, mert ma az a helyzet, hogy az MNB összes vezetőjének mandátuma is egyszerre jár le, semmilyen folytonosság nem lesz biztosítva a Magyar Nemzeti Bank működésében.

Ezért szerintünk helyes dolog az, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy van lehetőség egy újabb MNB-alelnök és egy monetáristanács-tag jelölésére, mert ezzel kialakulhat az a helyzet, hogy egyébként egy-egy éves változók vannak abban a tekintetben, hogy hogyan járnak le mandátumok. Lehet az MNB-nek olyan alelnöke, aki a mandátumát más időpontban veszíti el, mint a többiek, így lesz jogfolytonosság a jövőben és folyamatos jogfolytonosság, amit sarkalatos törvény garantál, folyamatos jogfolytonosság lesz az MNB vezetésében.

Az, hogy most ez a helyzet éppen úgy alakul, hogy esetleg most kell kijelölni az ezzel kapcsolatos vezetőt, erre azt tudom mondani önöknek, hogy ez a világ minden demokráciájában ebből a szempontból így van. Az a kormány tesz, mondjuk, javaslatot éppen adott esetben a köztársasági elnöknek a megfelelő jegybanktanácsi vezető vagy a jegybanki vezető mandátumának betöltésére, amelyik hivatalban van. Ez így van az Amerikai Egyesült Államokban is, így van a világ más pontján is. Én ebben semmi meglepőt nem látok, ez a mindenkori kormánynak ebből a szempontból jogköre, kötelessége, lehetősége. Az előző MNB-elnököt, illetve a mostanit és annak alelnökeit ebben a formában az akkori kormány jelölése alapján választották meg, illetve jelölték a pozíciójába. A én megítélésem szerint az, hogy ez éppen most történik a mostani kormányzat alatt, ez önmagában nem is történhetne másként; itt az a fontos, hogy a jövőt illetően kialakul egy kontinuus folyamat, amelynek eredményeként nem minden jegybanki vezető mandátuma jár le egyszerre, és a monetáristanács-tagok mandátuma is három hullámban jár le. Ez pedig biztosítani fogja a monetáris politika folytonosságát, a monetáris tanácsi döntéshozatal folytonosságát. Ez egy olyan alapelv, amit egyébként a nemzetközi szervezetek szoktak figyelni, számon szoktak kérni és mindig szoktak hangsúlyozni.

Az MNB elnöke ma azt mondta, hogy erre az lenne az egyik lehetőség, ha meghosszabbítanánk a jelenlegi monetáristanács-tagok mandátumát. Ez persze egy lehetőség, de a jövőre nézve semmilyen törvényi garanciát nem biztosítana, akkor ugyanúgy összevisszaság alakulna ki. Azt gondolom, hogy itt a kiszámíthatóság jegyében kell ezt a döntést meghozni. Ha ez így van, akkor a jövőben három tömbben fog lejárni a monetáris tanács tagjainak mandátuma. Ez pontosan arra ad garanciát, hogy egyébként nagyon nehéz lesz befolyásolni a mindenkori monetáris politika mozgását, a monetáris tanács működését, mert mindig lesz benne jogfolytonosság, és mindig lesz benne később lejáró mandátum, beleértve az MNB vezetését is.

A másik ilyen sarkalatos kérdés - egy kicsit azt érzem, hogy főleg MSZP-s képviselőtársaim kicsit szégyenlősen fogalmazzák meg - a fizetések kérdése. Beszéljünk őszintén! A vita abból származik, hogy természetesen föl lehet venni azt az álláspontot, amit az EKB-tól, az Európai Központi Banktól még valamennyire el is tudok fogadni, tolerálni is tudom, hogy a jegybanki függetlenségnek az is a biztosítéka, hogy egyébként a fizetésbe senki nem szólhat bele. De azért azokban az országokban, ahol komoly gazdasági problémák vannak, ahol adott esetben pontosan emiatt a közszférában széles körű fizetési korlátokat kell elrendelni, ott azért meggondolandó, hogy akkor lehet-e ezt az elvet csak így érvényesíteni. Persze mindig az lenne a legjobb, ha ezt önkéntesen érvényesítenék magukra a mindenkori jegybanki vezetők. Ha nem teszik, akkor ehhez törvényi szabályozás szükségeltetik.

Az EKB-nak nemcsak velünk volt ilyen vitája, ezt szeretném hangsúlyozni. A román nemzeti bank esetében meghozták azt a döntést, hogy amikor Romániában 25 százalékkal csökkentették minden román közalkalmazott bérét, akkor ezzel párhuzamosan - és ezt ott egyébként a Nemzetközi Valutaalap tanácsára tették meg - ugyanilyen mértékben csökkentették a jegybanki vezetők fizetését is. Az EKB ott is kifogást emelt, és azért emelte ezt a kifogást, mert azt mondta, hogy egyébként ez nem helyes, ez sérti a jegybank függetlenségét. Lehet ezen vitázni, de ott is, azt gondolom, ha máshol bekövetkezett ez a csökkenés, akkor érdemes megfontolni, hogy ezt nem kellett-e megtenni azon a területen is. Nem a román példával akarok előhozakodni, csak jelzem, hogy azt, hogy az EKB-nak ebben a tekintetben van vitája, az a vita valamennyire természetes.

Mi a Fidesz képviselőcsoportjában komolyan vesszük, és azt gondoljuk, hogy megfontolandó, hogy itt is érvényesítsük a kormány törvényjavaslatában szereplő 2 milliós bérplafont. Azt a lehetőséget, hogy az EKB a jegybanki dolgozók fizetésére vonatkozó passzusokat, amik arról szólnak, hogy az nem lehet magasabb, mint az alelnökök fizetése - elég logikus megközelítés, hogy egy szervezet csúcsán a vezetők keressenek a legtöbbet és a beosztottak kevesebbet -, ha úgy ítéli meg az EKB, hogy ez sérti a jegybank függetlenségét, mi hajlandók vagyunk megfontolni, hogy ez ezzel kapcsolatos részletszabályokat tekintsük át. A vezetők fizetése tekintetében azonban alapvetően fontosnak tartjuk a 2 milliós bérplafont, de itt is szeretnénk megismerni az EKB pontos véleményét. A végső döntését a Fidesz képviselőcsoportja ez után fogja kialakítani, de nem hiszem, hogy képviselőtársaim a 2 milliós bérplafontól e téren eltekintenének.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetük hadd mondjam azt: az én meggyőződésem szerint az a törvényjavaslat, ami elénk került, még egy szempontból is hordoz egy nagyon fontos változást. Eddig azért többféle monetáris banki működést ismerhettünk meg a világban is, nálunk is. Amikor Simor András elnök úr elnök lett az MNB-ben, akkor erősödött a jegybankban az egyszemélyi döntéshozatal, ahhoz az időszakhoz képest, ami mondjuk, Járai Zsigmond idejét jellemezte, aki sokkal erősebben egy kollektív döntéshozatalon alapuló jegybanki működést részesített előnyben. Ezért volt az igazgatóságnak fontos szerepe a jegybank működésében és a monetáris tanácsnak is szélesebb jogköre.

(13.30)

Simor András kinevezését követően az akkori Országgyűlés módosította a törvényt, az MNB-ben centralizáltabb működés alakult ki, gyakorlatilag megszűnt az igazgatóság, vezetői értekezlet lépett a helyére, másik oldalról a monetáris tanács jogkörei is gyakorlatilag visszamentek a minimumra.

A mi alapelvünk ezzel ellentétes. Mi azt gondoljuk, hogy az olyan fontos kérdésekben, mint a monetáris politikai kérdések, nem az egyszemélyi döntés a célravezető, hanem sokkal inkább a kollektív bölcsesség. Ezért erősíti ez a törvény a monetáris tanács jogköreit, de csak az MNB alapvető feladatai tekintetében, tehát csak monetáris politikai kérdésekben. Alapvetően az összes többi kérdésben, ami a működéssel, ügyvitellel, egyebekkel kapcsolatos, ebben a tekintetben gyakorlatilag megmarad a jegybanki vezetés mozgástere és lehetősége. Itt csupán az alapvető szabályzatokat kell majd leegyeztetni az MT-vel.

Erre két lehetőség van. Az Országgyűlés itt az MNB-nek azt a véleményét, miszerint ez túl sok szabályzat módosításával jár együtt az MNB-ben, kétféleképpen veheti figyelembe. Az egyik: azt mondja, hogy egyszer üljenek le, szánjanak rá egy napot, és a monetáris tanács hozza meg azokat a döntéseket, hogy mit tart a saját hatáskörében és mit nem. Ma az a helyzet, hogy bármit a saját hatáskörébe vonhat. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy minden a hatáskörében van, de ebből bármit leadhat. Ez nyilvánvalóan gyakorlatilag ugyanazt a helyzetet eredményezheti, csak az egyik esetben tételesen neki kell eldöntenie, hogy mit von a hatáskörébe, a másikban pedig végig kell néznie a tételes listát, és ki kell jelölnie, hogy azok közül a hatáskörök közül miket ad ki. Szerintem ez nem egy hatalmas, lényegi kérdés. Meg lehet fontolni ezt a működési elvet is, azt a működési elvet is.

A másik lehetőség természetesen az, hogy az Országgyűlés ebből a szempontból azt mondja, megpróbálja kicsit precízebbé tenni ezt a feladatelhatárolást. Ennek megvan az a veszélye, hogy akkor lehetnek olyan monetáris politikai feladatok, amelyekről egyszemélyi döntés születik. Én a magam részéről - hogy egy példát is mondjak - nem tartom helyesnek, hogy a tartalékszabályozás tekintetében egyszemélyi döntés születik ma a Magyar Nemzeti Bankban. Az, hogy a tartalék hogyan néz ki, mi a mértéke, azon belül fizetünk-e rá kamatot, és ha igen, akkor mennyit, ez egy olyan fontos monetáris politikai kérdés, amiben kell hogy legyen a monetáris tanácsnak hatásköre. Éppen ezért nem véletlenül mondjuk azt, hogy az MT az alapvető monetáris politikai kérdésekben jusson hatáskörhöz és ezt a hatáskörét a döntéseiben érvényesíteni is tudja.

S hogy mondjak önöknek egy olyan elemet, amelyben bizonyos értelemben még erősödik is a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, az pont a Magyar Nemzeti Bank eredményével kapcsolatos elszámolás. E tekintetben az a helyzet, hogy a Magyar Nemzeti Bank mennyi támogatást kapott az államtól vagy hogyan állapították meg az eredményét, azt a nemzetgazdasági miniszterrel mint tulajdonossal összhangban teremtette meg, vagy a mindenkori pénzügyminiszterrel. Ez egyfajta befolyásolási lehetőség volt a mindenkori pénzügyi kormányzat tekintetében. Ma a törvényt úgy módosítjuk, hogy az MNB gyakorlatilag maga állapítja meg az eredményét, amit a nemzetgazdasági miniszter mint a tulajdonos képviselője ebben a formában elfogad. Ez egy olyan változás, amely csökkenti a befolyásolás lehetőségét, a jegybank függetlenségét pedig erősíti. Mi kitartanánk e mellett a döntés és lépés mellett, de kérem, hogy beszéljünk már ezekről is, mert úgy látom, hogy képviselőtársaink ezeket hajlamosak elfelejteni.

Végezetül hadd mondjam el, a Magyar Nemzeti Bank elnökének van egy olyan szerepe, amit más törvény biztosít és garantál. Ebben a törvényben az összhangot kell megteremteni. A Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke a Költségvetési Tanács fontos tagja. A Költségvetési Tanács pedig az alkotmányban szereplő adósságkorlát tekintetében egyfajta költségvetési alkotmánybíróságként működik. Ő mondja ki, hogy a költségvetés elfogadható-e az adósság szempontjából, vagy nem fogadható el. Ebben perdöntő véleménye van. Ez a vélemény az eddigiekhez képest azért erős, mert szavazati jogával ezt akár egy vétóban is kifejtheti. Éppen ezért összhangba hozzuk a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt a Költségvetési Tanácsra vonatkozó szabályokkal, és azt mondjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank költségvetéssel kapcsolatos álláspontját az MNB elnöke a Költségvetési Tanács ülésén jeleníti meg, ott ez a szavazatában is tükröződik, és ott mondja ki, hogy elfogadhatónak tartja vagy nem tartja elfogadhatónak a költségvetési törvényjavaslatot.

Véleményem szerint ez erősíti az MNB szerepét a fiskális folyamatok ellenőrzésében is. Abban erősíti, hogy monetáris oldalról - az államadósság mindenkori alakulása az infláció szempontjából sem mindegy - kifejtheti az MNB az álláspontját, érvelhet, sőt ezt akár egy döntés, egy szavazat formájában is megjelenítheti. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból erre a lépésre szükség van, tehát jó, hogy ez az összhang a Költségvetési Tanács és az MNB-ről szóló sarkalatos törvény között megteremtődik.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy lehet sok mindennel vitatkozni az MNB-törvény kapcsán, egyvalami azonban egészen biztos: ha ez a törvény elfogadásra kerül, a jövőben, pontosan a sarkalatos erejénél fogva, hordoz arra garanciákat, hogy a következő évtizedekre hosszú távon is megteremti a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, s nem tud beleszólni majd a mindenkori kormány abba, hogy az MNB éppen hogyan működik, mert sokkal kevesebb lehetősége lesz befolyásolni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, mint most. Ma ezt az Országgyűlés többsége bármikor megteheti, de a jövőben erre csak lényegesen korlátozottabb lehetősége lesz. Talán ez az intézményi biztosíték egyik legfontosabb garanciája. Éppen ezért kérem önöket, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben legyenek sarkalatos részek, és ha lehet, nagy számban, s ezt az Országgyűlés erős többsége, ha lehet, az ellenzéki frakciók is támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu