SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Burány képviselő úr elég furcsa hasonlattal kezdte a hozzászólását, én talán nem ilyen furcsa, de mégiscsak egy másik hasonlattal szeretném kezdeni.

Amikor önöket hallgatom és az LMP-s kollégákat, akkor nekem az a meglátásom, hogy úgy csapnak rá, mint a tyúk arra a bizonyos, ragadós testnedvre, és úgy cincásszák ezt a témát, úgy... (Dr. Józsa István: Azért mégis a parlament! Vigyázzon már, képviselő úr! - Az elnök csenget.) Hallgasson végig, Józsa képviselő úr! (Dr. Bárándy Gergely: Ha néha megszólal, legalább legyen valami méltóság benne! - Az elnök csenget.) Úgy teszik tönkre azt a maradék hitelességet is, ami önöknek maradt, ami problémákat kelt mindenképpen. (Dr. Józsa István: Mondja el irodalmi nyelven! - Az elnök ismét csenget.) Amikor hitelességről beszélünk, akkor szerintem nem sok számonkérni valójuk van.

Nagyon örültem, amikor Rozgonyi képviselő úr szépen elmondta aránylag szép, kerek mondandóval, amit magamnak is élmény volt hallgatni, sajnálom, hogy önök nem voltak bent, mert akkor ilyen kérdéseket nem tennének föl, amiket föltesznek, és talán Szűcs Erika sem mondaná azt, hogy mi a Magyar Nemzeti Bank legfőbb feladata. Mert nekem szimpatikusabb volt azt hallani, és azt gondolom, talán így is van, hogy a mindenkori Magyar Nemzeti Banknak a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját kell segítenie mindaddig (Szűcs Erika: Nem ez van a törvényben, drága képviselő úr! Nem ez van a törvényben! Az árstabilitás van benne! Megáll az eszem!), amíg ez nem veszélyezteti az inflációs célokat.

Beszéljünk arról, amiért ma itt vagyunk! A bizottsági ülésen ma Karvalics elnök úr volt jelen a költségvetési bizottsági ülésen, és tulajdonképpen ő nem tett más, amikor elmondta a saját mondandóját, mint fölolvasta szó szerint azt a tegnapi politikai nyilatkozatot, amit Simor András elnök úr megtett. Akkor, amikor függetlenségről beszélünk, szerintem fontos azt is tisztázni, hogy magának a Magyar Nemzeti Banknak függetlennek kell lennie a politika behatásától, de talán neki sem kell belesodródni a politikába. Szakmai érveket kellett volna fölsorolnia. Szakmai érveket nem mondott. Olyan érveket mondott, ami általánosítás volt: politikai befolyásolás, az új alelnök bére jelentősen fogja terhelni a Nemzeti Bank költségvetését, ők folyamatosan a költségvetés minél kisebb számokban való megnyilvánulásán dolgoznak, miközben tudjuk, hogy a felügyelőbizottság folyamatosan arra hívja föl a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen pazarló módon gazdálkodik.

Azt gondolom, hogy amikor ilyen nevetséges szakmai indokokat próbálnak fölhozni, az nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Azt is szeretném tisztázni, hogy az előbb az LMP-s képviselő úr, aki a kisebbségi véleményt fogalmazta meg, helytelenül fogalmazta meg azt, hogy az ellenzék egyöntetűen ellene volt ennek, hiszen a Jobbik részéről egyik képviselő úr megszavazta az általános vitára való alkalmasságot, és hallgatva az ő gondolatait, azt gondolom, hogy ebben semmiképpen nincs igazság akkor, amikor arról beszélnek, hogy egyöntetű ellenzéki állásfoglalás van.

Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor részleteiben elemezzük az EKB véleményét, akkor nem arról van szó, hogy általános elutasítás van. Ők általában azt mondják, hogy vannak olyan részek, amikhez nincs is hozzáfűznivalójuk, elfogadhatók, de vannak olyan részek, ahol pontosításokat kérnek. El kell olvasni ezt a véleményt. Igazából ez nem jelent jelentős problémát.

Vannak olyan megállapításaik, melyekben azt mondják, hogy stabil intézményrendszeri keret szükséges, túlságosan sűrűnek tartják a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénymódosítást. Bár meg kell jegyezni, hogy ezek általában jogharmonizációs törvénymódosítások voltak a korábbiakban is, de azt gondolom, hogy nyilván ez egy másik téma. Szeretném arra fölhívni a figyelmet, amire az MSZP-s képviselők folyamatosan hivatkoznak, mégpedig arra, hogy a kormány kiküldött egy anyagot az EKB-ba, majd most egy egészen más jellegű anyag kerül a kormány-előterjesztésként a parlament elé. Ebben van egy nagyon jelentős csúsztatás, ezt önök is tudják, de nyilvánvalóan ez jól hangzik.

Hogy tényszerűek legyünk: október 27-én volt egy egyeztetés a Nemzeti Bankkal, majd amikor ez az egyeztetés megtörtént, november 2-án a kormány kiküldte az Európai Központi Banknak azt az akkor ismert verziót, amire egyébként sürgősséget kért. És itt álljunk meg megint egy pillanatra! Mi a sürgősség lényege? Január 1-jével az alaptörvény életbe lép. Ezt a törvényt el kell fogadni. És akkor, amikor november 2-án a kormány kiküldte és rendkívüli sürgősséget kért, és ehhez képest december 15-én jön rá válasz, akkor valljuk be őszintén, a partnerségnek két oldala van: ne mindig csak mi legyünk partnerek, hanem ehhez partnerséget is kell szerezni. (Közbeszólásra:) Erről beszélünk, én is ezt mondom. Tisztázzuk a továbbiakban! Eközben november 27-ei fordulóval volt egy további egyeztetés a Nemzeti Bankkal. A Nemzeti Bank megfogalmazta az elvárásait, ezek kerültek be tulajdonképpen a módosításba, és a Nemzeti Bank elvárásaival több ez a mostani előterjesztés, mint ami ki lett küldve az EKB-hoz.

Még egy dologra szeretném az önök figyelmét fölhívni. A tegnapi nap, ha nézték azt a mértékadó hírportált, a Hír Televízió műsorát, mondhatnám így - bár reklámot nem akartam nekik csinálni -, itt Patai elnök úr, a Bankszövetség elnöke nagyon érdekes fölvetéssel élt. Akkor, amikor a szerkesztő kérésére volt egy olyan mondása, hogy a bankárok egója olyan nagy volt, hogy nem tudták fölfogni azt, hogy pénzügyi eszközökkel nem lehet rendezni a devizahitelesek dolgait, akkor rákérdezett a szerkesztő, hogy hogy gondolja ezt. Azt mondta - számomra nagyon szimpatikus önkritikával -, hogy az elmúlt 21 évben a banki szféra, a banki emberek elhitték, hogy ők irányítják a világot, és rá kell jönniük, hogy ez nem így van. Azt gondolom, ezt a mértékletességet sok mindenkinek végig kellene gondolni. Talán az EKB-nak is végig kéne gondolni, hogy partnernek kell lenni.

Azért nem mondtam az elején, mert a képviselő úr kívül volt. Én az MSZP-n nem csodálkozom, hogy így viselkedik, de arról az ökopártról, amely magát ökopártnak nevezte, most meg egyébként egy baloldali demagógiába fullad, arról azt gondolom, hogy nagyon sajnálom, nagyon reméltem, hogy annak a szellemiségnek, annak a hangnemnek, amit önök megütöttek egy-másfél évvel ezelőtt, annak nagyon nagy helye lett volna ebben a parlamentben. De baloldali, demagóg... - ahogy fogalmaztak az SZDSZ leszármazottai vagy annak világnak a továbbvivői -, azt gondolom, hogy én a magam részéről nagyon sajnálom, hogy ezzel a hozzáállással vannak, de ezzel együtt azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvényt, tegyék meg a módosító javaslataikat.

Mint ahogy elhangzott egyébként: itt van, az EKB-nak vannak javaslatai, ezeket be lehet dolgozni a törvénybe, ez egy általános vita, még a részletes vita előtt vagyunk. Szerintem egyébként magunk számára is mondom, hogy érdemes megfontolni azokat a javaslatokat, melyekkel ők élnek. Mert jobbá teheti ezt az együttműködést. De azt kimondani, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincs, és mesterségesen balhét csinálni, mert egyébként az sokkal jobban hangzik, azt nagyon sajnálom, hogy önök így állnak hozzá, de nem is nagyon van mit várni önöktől.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu