BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Még meg sem száradt a tinta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény módosításán, máris megpróbálják félremagyarázni a bevezetett ebrendészeti hozzájárulás céljait, megkérdőjelezik annak létjogosultságát. Bízom benne, hogy nem rosszindulatból, csupán tájékozatlanságból teszik.

Pedig csak nyitott szemmel kell járni a világban, az utcán, a vidéken. Napjainkban már a több tízezret is elérheti a kóbor életet élő, sok esetben elvadult kutyák száma. Nemcsak a környéken lakókban keltenek félelmet s fenyegetik biztonságukat - nem ritkák a támadásokról szóló megrázó híradások -, de jelentős károkat okozhatnak a mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és egyéb természeti értékekben. Ezen felül az önkormányzati gyepmesterek évi 30 ezer kutyát kényszerülnek begyűjteni. Az állatoknak sok esetben van gazdájuk, de egyedi jelölésük és egységes kötelező nyilvántartásuk hiányában a gazda, a tulajdonos személye kideríthetetlen, felelőssége megállapíthatatlan. A kérdés komplex kezelést kíván, kívánt.

Kérem államtitkár urat, hogy a nyilvánosság előtt röviden ismertesse a kormány ezen a területen tett legutóbbi intézkedéseit, és segítsen tisztázni néhány olyan kérdést, amely a becsületes, jóravaló ebtartókban az új szabályok kapcsán felmerülnek. Miért van szükség az ebrendészeti hozzájárulásra, mi bevezetésének a célja? Kiknek kell majd fizetni? Van-e olyan kutyatulajdonos, aki mentesül a fizetési kötelezettség alól?

Köszönöm államtitkár úr, professzor úr megtisztelő válaszát.

Forrás: parlament.hu