DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Madeleine Albright, egykori külügyminiszter asszony mondta, hogy a történelmet előrefelé éljük, mindig előrenézünk, amikor a történelmet éljük, és visszafelé tekintve írjuk. Hogy mi lesz majd a krónikákban, úgy gondolom, azt majd az idő eldönti. De azért felhívnám a figyelmét arra, hogy Európában jelen pillanatban egy nagy kérdés áll a középpontban, nevezetesen, hogy miként lehet a válság terheit megosztani, miként lehet a lakosság, az állam és a vállalkozói szektor között úgy megosztani a terheket, hogy ki tudjunk jönni ebből a válságból.

Hadd tegyem hozzá, hogy félszóval említette a devizahitelesek problémáját. Az Economist ez év szeptemberében azt írta, hogy ez a magyar gazdaság gordiuszi csomója. Nagy öröm számomra, hogy a magyar gazdaság gordiuszi csomóját éppen a múlt héten a Bankszövetséggel kötött egyezséggel sikerült megoldani. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy Lord Buxton, az angol felsőház egyik tagja kiírt egy díjat arra, hogy vajon hogyan lehetne megoldani azt a problémát, hogy ha kiválnak önálló államok az eurózónából és visszakapják régi valutájukat vagy ezt a valutát létrehozzák, hogy lehet megoldani ezt a problémát a legkisebb nehézséggel. Ez egyébként jelen pillanatban a közgazdászok számára elérhető második legmagasabb pénzdíj, 250 ezer fonttal jutalmazzák, 25 ezer szót kérnek a tanulmányban, a beadási határidő pedig január 31., azaz a következő hónap. Ebben megfogalmaz egy kérdést, amin szerintem érdemes elgondolkodni: tételezzük fel, hogy Görögország visszakapja a drachmát, és hogyan oldjuk meg azt a helyzetet, hogy van egy görög állampolgár, neki van egy jelzáloghitele egy spanyol banknál euróban. Ugye, ismerős a helyzet? Van egy magyar állampolgár, van neki egy jelzáloghitele egy osztrák banknál, mondjuk, svájci frankban. Jelzem, hogy ennek a kérdésnek a megoldásán jelenleg a világ legjobb koponyái dolgoznak. Egyébként több mint hatszázan jelentkeztek erre a pályázatra.

Az, hogy valamit elméletileg meg lehet oldani, még nem jelenti azt, hogy politikailag is kivitelezhető, éppen ezért úgy gondolom, az az egyezség, amely létrejött a Bankszövetséggel, egy hosszú távú kezelést tesz lehetővé, és valóban a teher- és kockázatmegosztás áll a középpontban. Svájci franknál nézve a rögzített árfolyam 180, az eurónál 250. Ez alatt az adós viseli a terheket és a kockázatokat, 180 és 250 forint felett - svájci franknál és eurónál - kétharmad részben a bankok, egyharmad részben pedig az állam. Úgy gondolom, ez nagyon jó példája - ezen dolgozott a kormány másfél évig, és ezen dolgozik más területeken is - egy kockázat- és tehermegosztás kialakításának. S hozzátenném, a bizalmat is erősítette ez a lépés azzal, hogy szabályozza, most már milyen ütemben történik a bankadó alkalmazása: 2012-ben változatlan mértékben, 2013-ban fele arányban, 2014-ben pedig az uniós szabályokhoz igazodva.

(13.30)

Ami pedig az uniós csúcsot illeti és az ahhoz kapcsolódó gazdaságpolitikát, ez a "spekulációs tőke" az ön fogalma, ezt sehol nem használják egyébként, uniós nyelvezetben ilyen nincs. A spekulációs tőke megadóztatása semmilyen uniós dokumentumban nem található, és nem található abban az államközi egyezménytervezetben sem.

Való igaz, hogy két fontos területet ölel át ez az államközi egyezmény: az egyik az államháztartás stabilitásának a biztosítása, az ehhez szükséges fékek beépítése, a másik pedig az Euró Plusz paktumhoz kapcsolódva valóban adójogi kérdések. Ezért gondolom, hogy a magyar kormánynak, a parlamentnek nagyon is meg kell vitatni ezt a kérdést, hiszen szerepel ebben egyébként az egységes társaságiadó-alap biztosítása és a pénzügyi tranzakciós adó is. Hozzátenném a pénzügyi tranzakciós adóhoz, amit ön spekulációsnak nevez, hogy ennél nem ortodoxabb eszközt a világon nem tudok elképzelni. Ez egy sültbaloldali eszköz, azok is mondják ezt, én nem is nagyon értem, hogy miért kapja ezt fel; vagy értem persze - ha a pártjának ez a hozzáállása, akkor nyilvánvalóan lelkük rajta. Én úgy gondolom, a magyar parlamentnek meg kell vitatni, hogy valóban olyan eszközöknek az alkalmazása, amelyek az adórendszerbe mélységesen belenyúlnak, mennyiben egyeztethető össze a nemzeti érdekekkel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu