Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 10., 11. és a későbbiekben a 32. pontjához kívánnék egypár szót szólni. Kissé méltatlannak érezzük, hogy 1 óra 50 perckor, tehát hajnali 2 órához közeledve kell erről tárgyalni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), de igyekszem nem visszaélni senkinek a türelmével, a lényegre szorítkozni, amennyiben megtisztelt a Ház a figyelmével, amint a szavazógépek kattogása elhalkul, ebben elnök úr segítségét kérném. Nagyon szépen köszönöm.

Tehát látható, hogy az előttünk fekvő előterjesztés mintegy fűnyíróelvszerűen igyekszik a kormányzat megszorító politikáját tovább erősíteni a tekintetben is, hogy a megváltozott munkaképességű személyek esetén lehetővé teszi azt, hogy a közfoglalkoztatási bér 50 százaléka helyett most már csak a 40 százalékát kapják, végül pedig a közfoglalkoztatási bér 80 százalékát kapják 100 helyett más esetekben, más minősített esetekben.

A legnagyobb baj, és fogalmi tisztázást is igényel, főleg az LMP-s képviselőtársakkal kapcsolatban, hogy itt bizony nem a roncstársadalomról van szó. Ez az előterjesztés mintegy 200 ezer magyar embert érinthet, több tízezret bizonyára érinteni fog. Ezért is megalázó hajnalban tárgyalni több tízezer magyar ember sorsáról.

Azért nem egyezik a roncstársadalom a megváltozott munkaképességűek körével, mert a roncstársadalomba értik a nemzeti radikálisok, a jobbikosok, általában a jó érzésű magyar emberek azokat is, akik nem kívánnak tenni a sorsuk jobbrafordulásáért. Ebben az esetben viszont nem a társadalmon élősködőkről beszélünk, hanem azon korlátozottan munkaképes vagy megváltozott munkaképességű személyekről, akik nem igazán reménykedhetnek a szociális védőhálóban, lévén, hogy az nincsen.

(1.50)

És amikor képviselőtársam a nagyon sajnálatos öngyilkosságokról beszél egy szociális katasztrófa közepén, s a fideszes képviselő belevakkantja a levegőbe, hogy ülj le, többször egymás után - igen, nagyon jól tudja, hogy kiről van szó -, akkor erre azt mondom, hogy ez elfogadhatatlan a nemzet templomában, és el kéne gondolkodni azon, hogy méltó-e a mandátumára.

Visszatérve a tárgyhoz: nagyon fontos lenne arról is beszélnünk, hogy miért nem tudnak önök mit kezdeni a megváltozott munkaképességűekkel, hiszen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) látszik, hogy itt fűnyíróelvszerű megszorítás következik be, ami még tovább csapolja a számukra juttatott kiadásokat. Pontosan azért nem tudnak, mert munkahelyteremtés Magyarországon lényegében nem valósult meg.

Azokon a deprimált területeken, térségekben, ahol a legtöbben élnek mind a megváltozott munkaképességűek, mind pedig a rokkantak köreiben található emberek, ott pontosan nem sikerült semmilyen előrehaladást elérni, egy-egy EU-s pályázatot esetleg fel tudnak mutatni, de azok sem rendelkeznek multiplikátorhatással, hiszen nagyon sokszor díszkőburkolásra vagy kutyafitneszre fizetnek a bizonyos pályázati források, normális, életképes beruházásokra, vállalkozások megalapozására nem.

Ezzel párhuzamosan a rehabilitációs ellátást és eszközparkot leépítették vagy hagyták leépülni, és az is elmondható, hogy a kisvállalkozások tekintetében sem tudtak olyan előrelépést elérni, hogy kisvállalkozók tudják a munkaerőpiacra visszahozni vagy segíteni ezen rokkant emberek visszahozását a munkaerőpiacra, mert látható az, hogy az önök gazdaságpolitikája nem teremtette meg azokat a lehetőségeket, amelyek által tízezreket lehet visszahozni a munka világába.

Ezzel párhuzamosan viszont a megszorításokat csúcsra járatták, bár miniszterelnök úr is hangsúlyozta, hogy a megszorítások korszaka véget ért, ezzel párhuzamosan érdekes módon az áfa, a jövedéki adó, az eva mértéke növekedett, tehát olyan rekordszintű megszorításokról is beszélhetünk, melyek bizonyítják, hogy a kormányzat gazdaságpolitikáját az IMF írja kottába, és a finomhangolását is nagyon sokszor ő végzi, mindenféle látszatbalhé ellenére.

Az látható, hogy ezen ajánlással kapcsolatban is végre be kéne ismerni, hogy egy szociális katasztrófa közepén vagyunk, és nem az a megoldás, hogy megszorításokkal tovább sarcoljuk az amúgy is nélkülöző réteget, hiszen mi értelme lenne egy szociális háló nélküli országot vezetni. Akár az önök kormányzásának is mi értelme van, ha a nélkülözők számára egy védőhálót nem tudnak biztosítani? (Zaj. - Az elnök csenget.)

Mi értelme egy olyan kormányzásnak, olyan vezetésnek, amely nem tudja a nyugdíjak értékét garantálni, mert nem tudja? Mi értelme egy olyan kormánynak uralkodnia, amely nem tudja a demográfiai katasztrófát megállítani? Arról kéne beszélnünk, hogy hogy lehet visszafordulni a szociális katasztrófa felé vezető útról. Ez az előterjesztés nem afelé mutat, nem a munkahelyteremtés, nem az értelmes gazdaság tágítása, a lehetőségek szélesítése felé mutat, hanem egyértelműen, fűnyíróelven megszorít, elvesz azoktól, akiknek amúgy is alig van, és olyan életviszonyok közé kényszeríti őket, amiről önök talán még fogalmat sem tudnak alkotni. Példának okáért arról, hogy hogy lehet az 57 ezer forint 50 vagy 40 százalékából megélni. Ezen kellene elgondolkodniuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu