DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha nem a tegnap reggeltől vagy déltől együtt töltött időt próbálnám aposztrofálni, akkor mondhatnám, hogy egy elég laza felkészülés előzte meg a mai ülésnapnak ezt a napirendjét, de ha nem tettem volna ez ügyben semmit, hogy valamelyest is készüljek, azt gondolom, ha csak jegyzeteltem volna, egészen simán ki tudnék belőle csiholni egy elfogadható hozzászólást. Ennek ellenére azt szeretném tenni - nyilván mindenki emlékszik, hogy mit mondott, meg hogy a másik mit mondott -, én néhány evidenciát vagy inkább azt mondanám, hogy teljesen törvényszerű és talán nem elég hangsúlyosan elhangzott dolgot szeretnék mondani.

Azt mindannyian megállapítottuk, hogy ez a javaslat, ez a törvényjavaslat két részből áll, tartalmaz egy egészségügyi részt, bár elhangzott az is, hogy szét kéne választani, talán nincs is helye benne az egészségügyi tartalomnak, a doktorokat ki kellene venni, még ez is elhangzott, holott én azt gondolom, hogy talán úgy mondhatnánk, ez a fő csapásiránya, vagy ez volna igazándiból a feje, a lelke ennek a törvényjavaslatnak a megfogalmazás szerint is.

Amikor a nemdohányzók védelmében tárgyalt, illetve vitatott és aztán életbe léptett törvény - amely január 1-jével némi toleranciával lép majd életbe - vitája zajlott, elég kemény kritikát kaptam, meg is mondom őszintén, elég radikális nézeteket képviseltem, vissza is kellett vonjak egy javaslatot, úgyhogy nem csodálkozom, hogy elég sok tekintetben szélsőségek felé is hajlunk. De azt, amit az elején is elmondtam, hogy igazándiból itt egy cél van megjelölve és ehhez egy eszközrendszer van rendelve, ezt most is fenntartom, még akkor is, ha ezt a dolgot Janus-arcú megjelenésnek is aposztrofálta az egyik képviselőtársunk. Szerintem nem erről van itt szó.

Azt hiszem, azt azért tudnunk kell, hogy van a cél, és afelé elindulunk valamilyen eszközzel, és ha ezt valamiféle metafórába foglalnám, akkor meg kell határozni annak a lónak az irányát, amelyikre föl akarunk ülni, és azt is el kell döntsük, hogy jó irányba van-e a ló, mi vagyunk-e fölül, mi ülünk a lovon és nem fordítva, és azt is, hogy mi a lovon hogy ülünk, milyen irányban, mert elég komolyan célt lehet téveszteni a dologgal.

Szeretnék azért egy, ha nem is axiómát, de mindenképpen egy meghatározást mondani, azért ami egy orvosi szövegből merített meghatározás, egy alaptétel volt a gyermekgyógyászati tanulmányaink során, hogy a gyermek nem kis felnőtt. Tehát egészen más törvények, más élettani viszonyok vonatkoznak a gyermekre, és éppen ezért a gyermek- és a fiatalkorú más, mint mondjuk, egy kis felnőtt, tehát még a ruhaméretekben is megvannak a gyermekméretek, és nem ugyanolyan számozással, csak egy kisebb értékkel jelöljük meg a gyermekruhát, mert másról van szó.

Éppen ezért azért gondolom, hogy ezt hangsúlyoznom kell, mert azok az ártalmak, azok a noxák, amelyek a gyermeket és a fiatalkorút érik, nem ugyanolyan hatással vannak egy gyermeki vagy fiatal szervezetre, mint egy felnőttre. Bármenyire is úgy gondoljuk, hogy napi egy vagy másfél doboz cigaretta elszívása egy felnőtt embernek meg sem kottyan, mert azért nem így van ez sem, de azért ugyanez vagy ennek csökkentett mértéke is a gyermek- vagy fiatalkorú számára nem ugyanazt a hatást váltja ki.

Azt gondolom, hogy ez az egyik fontos különbség, és ezért még hozzávéve azt is, amit már hallottam itt az egyik hozzászólásban, hogy bizonyos fertilitási, a termékenyítőképességben zavarokat okoz, egyébként elsősorban a férfiaknál, de a hölgyeknél is, és bizony ez is egy biológiai hatása a korán megkezdett dohányzásnak, éppen ezért nem egészen azonos, amikor egy fiatalember mondjuk huszonévesen vagy 30 évesen akár már túl a családalapításon azt mondja, hogy én most akkor dohányozni fogok. Igen, jog szerint 18 éves kora után ezt megteheti, de azt gondolom, hogy még biológiailag nem annyira érett, mint egy 30 éves ember, és igenis, ezt valamilyen módon el lehet fogadni, de semmiképpen nem kell letolni ezt a korhatárt 18 év alá.

Azt hiszem, még egy apróságot azért meg kellene hogy említsek, nevezetesen, hogy a gyermekek, fiatalok családban élve, közösségben élve sajnos elszenvedik, jobban elszenvedik, mint a felnőttek, a passzív dohányzásnak az ártalmait.

(17.00)

Egy felnőtt ember fogja magát, elmegy egy másik helyre, vagy keres egy másik társaságot, akár, urambocsá', másik kocsmát, sőt, egy vendéglőben ma már, hál' istennek, azt már elértük, hogy vannak nemdohányzó részek is. De azért egy gyermek vagy egy fiatalkorú a családjában nem teheti meg, sőt, egy-egy felnőtt közösségben sem, hogy ő határozza meg, hogy a dohányosok által használt helyiségben tartózkodik vagy nem tartózkodik, sokszor rá is kényszerül. Úgyhogy ez összességében azért elég komoly ártalom a fiataloknak, és azt hiszem, hogyha csak kicsit is segítünk ennek a leküzdésében, illetve ennek a további romlásában, hogy hamarabb és könnyebben jut hozzá a dohánytermékhez, már segítettünk.

Még egy dolog, ami kifejezetten szakmai. Minden ilyen ártalomról tudjuk azt, hogy időbeni hatások is változtatnak az eredményen. Tudjuk azt, hogy a daganatos betegségek kialakulásához idő kell. Az a fiatal, amelyik tizenéves korában elkezdi a dohányzást, valószínűleg több eséllyel lesz már negyvenöt-ötven éves korában a nagyobb kockázatú csoportban, mint az, amelyik esetleg csak harmincéves korban. Tehát ez is egy közvetett, nem azt mondom, hogy döntő, de mégiscsak egy bizonyíték.

Hogy kinek mi a felelőssége és időben, arra már utalt Horváth Zsolt képviselőtársam is, hogy ennek most az egészségügyi hatása valószínűleg nem mérhető, mert az, hogy valamit el sem kezd, annak nincsen mérhető hatása, amennyiben pedig majd a másik oldal, a közgazdaságra vagy a gazdaságra gyakorolt hatásait nézzük, ott ez azonnal jelentkezik.

Én csak arra emlékeztetnék, talán orvoskollégáim, az idősebbek emlékeznek arra, amikor a világszerte már tomboló szenvedélybetegségek sorában a drogoknak a megjelenése Európa-szerte is már megvolt, mi úgy csináltunk a '70-es évek közepéig, mintha erről itt Magyarországon szó sem lehetne. Aztán egyszer csak a '70-es évek végén megjelentek, mondjuk, elsősorban a Belügyminisztérium lapjaiban és a Belügyminisztérium osztályairól szóló közlemények, hogy jaj, bocsánat, hát tényleg, mégiscsak van itt ilyen dologról szó.

Én azt hiszem, hogy azért, mert most pillanatnyilag nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mégis mi lesz a holnapi vagy holnaputáni eredménye ennek, nem tehetjük meg, hogy ezen felülemelkedve vagy ezzel nem foglalkozva úgy csinálunk, hogy minden rendben van. Azt gondolom, hogy éppen ez a felelősségünk, hogy most, ebben a helyzetben az a kormány és az a parlament, és én most arra utalnék, hogy egész lavinaszerűen elment a dolog ilyen gazdasági irányban, de még talán nem késő, hogy a javaslatokkal kiegészítve ezt a helyére tegyük, meg kéne tegyük azt, amit egyébként valóban több éven vagy akár évtizeden keresztül is nem tettek meg az eddigi kormányok, és ez a mi felelősségünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu