DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, ez egy sokkal inkább a kormánypártok számára is megfoghatóbb téma, mint sok minden volt az előző napokban, illetve a mai nap folyamán, tehát itt jóval több hozzászólást találhatunk. Egyébként sok mindenben egyetértünk, tehát nem kell ezt sem véka alá rejteni. Azt hiszem, abban, hogy a felnövekvő generációk egészségesek legyenek, és hogy nagyon nagy népegészségügyi kockázat a dohányzás, ezt mindannyian látjuk, és azt hiszem, nem sok olyan ország van a világon, ahol ennek a visszaszorítására ne törekednének.

Jómagam elmondtam a kisebbségi véleményben, hogy amúgy pont a fiatalkorúak kapcsán, tehát a 18 év alattiak kapcsán néhány mondat van az előterjesztésben, amely szerintem lényeges változást nem okoz a korábbiakhoz képest. Nyilván ebben lehet köztünk vita. Azonban az elég egyértelmű, hogy az előterjesztés túlnyomó része gazdasági érdekek által motivált. Szerintem ez látszik abból is, hogy az NGM képviselője ül itt és nem az Nefmi képviselője, tehát nem egy egészségügyi szakmai kérdésnek tekintik ilyen módon ezt a dolgot, hanem egy gazdasági kérdésnek.

Komplexen kell látni az előterjesztést is abban a tekintetben, hogy egy folyamatos jövedékiadó-emelés érhető tetten többek között a dohánytermékek piacán. Persze ez egy folyamat. Azt hiszem, hogy egy olyan adónemről beszélünk, amely emelése nyilván egy folyamat. Most drasztikus méreteket ölt, de nem tagadom el, hogy voltak korábban is jövedékiadó-emelések. Talán azért van ez az eszköz a mindenkori kormány kezében, hiszen a dohányosok nem nagyon változtatnak alapvetően a szokásaikon áremelések kapcsán sem. Ez több tanulmányban is tetten érhető.

Valamennyi úgymond hatása lehet annak, ha drágábban érhetik el a cigarettát, azonban nem fognak zömmel leszokni róla. Ez egy másik aggályom egyébként, hogy ezzel párhuzamosan a feketepiacon mi történik. Tehát ez is egy érdekes kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy mondjuk, körülbelül konstans adóbevételek mellett a végén nőni fog az egész piacon belül a feketepiac részaránya, de erre majd akkor fogunk választ kapni, ha látjuk, hogy hogyan működik az előterjesztés.

Felmerült sok minden ebben a vitában. Én azt hiszem, érdekes kérdés talán az, hogy mennyire változnak meg számszerűen az elárusítóhelyek. Azt is tegyük az asztalra, hogy nyilván lesznek olyan dohányosok, nyilván zömük, akik ezt a káros szenvedélyt fenn fogják tartani, és változatlanul élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. Számukra egyébként nehézkesebb lesz a dohánytermék megvásárlása. Ez is vitathatatlan. Jóval kevesebb eladóhely lesz, ami problémákat okozhat a számukra, és az is, indirekt módon egyébként, az éjszakai órákban vagy kisebb településeken a feketekereskedelmet is erősítheti. Ezeknek a kiküszöbölésére egyébként majd lesz egy módosító javaslatom is, amit Göndör képviselőtársammal közösen fogunk beadni. Még most készül, tehát ha legfeljebb egy kicsit változtatnának önök is rajta, még a kapcsolódó körben is lesz idő végiggondolni ezt a kérdést.

Főleg kisebb településeken, mondjuk, vidéki kiskocsmák tekintetében elmondtam, hogy itt a játékadó drasztikus emelése összefügg azzal, hogy a dohánytermékek kapcsán is eleshetnek bevételtől egyes ilyen vendéglátó-ipari egységek. Azt gondolom, hogy ezek válhatnak munkanélkülivé ennek révén. Nem tudom, kompenzálja-e egyébként a trafikok nyitása a másik oldalon ezt a dolgot, nyilván ezt is látni fogjuk, nyilván még nem a jövő héten, hanem kétéves távlatban érdemes gondolkodni, hiszen egy folyamatról beszélünk. Kíváncsian várom én is ezt az ügyet, hiszen úgy látom, vannak annyira elkötelezettek az előterjesztés iránt, hogy el fogják fogadni. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy majd mi történik ebben az ügyben. Meg lehet nézni más országok gyakorlatát is.

Talán annyit mondanék, hogy a környezetéből, az elmúlt néhány hét eseményeiből arra következtetek, hogy az előterjesztés meghatározója a bevételnövelés, szerintem ebben lehetnek kétségek, és csak másodsorban a fiatalok szemléletformálása. Nyilván lehetőséget adott ez a napirend a Fidelitas egyes politikusainak is, hogy elmondják a véleményüket az előterjesztésről. Csak azért zárójelben mondom el, nyilván nem volt tetten érhető a Fidesz ifjúsági szervezetétől az, hogy a fiatalok dohányzását ilyen módon, akár a 18 év felettiekét is, akik már saját szándékból hoznak nyilván egy döntést, amivel lehet nem azonosulni persze; szóval nem volt tetten érhető az, hogy ezt korlátozni akarják, vagy nem kampányoltak ezzel a dologgal, én úgy érzékelem. Most persze beleállnak ebbe a folyamatba, ami nem tudom, milyen ifjúságpolitikai egyeztetés után történt meg. Természetesen, mondom még egyszer, egészségügyi szempontból támogatható a dolog, csak jobb az ilyet szerintem társadalmasítani, hiszen akkor egy fiatal választó is felelősségteljesebb döntést hozhat majd, ha tudja egyébként, hogy egy keretek közé szorítottabb élete lesz akár ezen a területen is. Szerintem ez egy fontos kérdés.

Sokan szólaltak fel, akik elmondták, hogy a 25-55 éves társadalom fele dohányzik, és ugyan később csökken ez a szám, de ennek sajnálatos okai vannak, alapvetően nemcsak a leszokás, hanem nagyon sokan elhunynak, és különböző betegségekben szenvednek a dohányzás miatt.

(17.20)

Ezért javaslom azt, hogy ezt kísérje majd, nyilván ez már talán nem a mi területünk, de az orvostársadalomban lehetne egyfajta olyan munkálkodás, hogy felvilágosító akciókkal, oktatásban szerepvállalással, adott esetben az orvosoknak előadásokat szervezett módon kellene tartani középiskolákban, általános iskolákban, esetleg egyébként ez egy újabb bevételi forrás lehetne az orvosoknak, csak mondom, mert azért nehéz a helyzetük sok szempontból gazdaságilag. Szóval, ilyen ügyek szervezésével, prevencióval kellene még előre menni, erről egyáltalán nem szól az előterjesztés, szerintem ez is fontos lenne.

Göndör képviselőtársam elmondta szélesebb körben és részletesebben a gazdasági aggályainkat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nyilván benne van kódoltan a lehetősége az előterjesztésben annak, hogy egyfajta klientúraépítésnek is a része legyen, ez az önök önmérsékletétől függ, és nyilván az előterjesztés eredeti szándékainak tiszteletben tartásától; erről talán e helyütt ennyit mondanék.

Kitérnék még egy dologra, és akkor kezdjünk el erről egy picit beszélni. Két csoportot különböztet meg településnagyság szerint az előterjesztés. Itt a 2000 főnél van egy határ. 2000 fő alatt egy ilyen koncessziót engedélyez, tehát egy ilyen jogot, nyilván egyet 2000-ig, afölött pedig kétezrenként még egyet. Erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy számszerűen nyilván drasztikusan csökken az elárusítóhelyek száma, de nem kell hozzá azért nagyon nagy tudású közgazdásznak lenni, hogy azt gondolja az ember, hogy van egy bizonyos településméret, ami alatt nem éri meg pályázni vélhetően, mert egyszerűen nem akkora a piac, hogy oda pályázatot adjanak be.

Vélhetően ezeken a nagyon kicsi településeken, ha van egyáltalán bolt, és ha van egyáltalán kocsma, akkor mondjuk, egy van belőle. Ez az egy hely, mondjuk, alapvetően az ottani társasági élet vagy közösségi élet gyújtópontja, középpontja is lehet. Hogy ez jó-e vagy nem jó, ezen lehetne vitázni, de így van ez évszázadok óta a magyar társadalomban, tehát mi már csak ilyenek vagyunk.

Lenne egy javaslatunk Göndör képviselőtársammal, amit majd nyilván a részletes vitában meg lehet vitatni, vagy utána még jobbá tenni, ez úgy szólna, hogy a 6. §-t egy (5) bekezdéssel egészítenénk ki, amely úgy szólna, hogy amennyiben a 2000 fő alatti településen senki nem nyújtott be pályázatot, a helyi bolt vagy vendéglátó egység jogosult dohánytermék kiskereskedelmére. Ezt gondoljuk végig abban a tekintetben, hogy nyilván ha megéri a koncessziót kiváltani, akkor ki fogja valaki váltani, akkor lesz az adott településen elérhető ilyen termék, dohánytermék. Ha nem éri meg, akkor meg azért mégiscsak van egy olyan szempont, hogy aki mégiscsak minden kockázatnak a tudatában, egy felelősségteljes vagy nem felelősségteljes, de egy állampolgári döntést hoz, hogy ő szeretne vásárolni dohányterméket és 18 feletti, akkor tegyük neki lehetővé, akár egy, mondjuk, fiatalkorú számára nem túl látható helyén az elárusítóhelynek vagy éppen egy vendéglátó-ipari helynek. Nem tudom, belefér-e ez az önök törvényjavaslatának szellemiségébe. Gondolják végig, szerintem lehet, hogy ezt lehetne támogatni, és akkor pont azok a kiskocsmák, Pálffy képviselőtársammal beszéltünk erről, pont azok kapnak talán még egy lehetőséget arra, hogy akkor az a néhány doboz ilyen termék, ami elmegy egy-egy nap, az legalább valami pluszbevételt jelenthet azokon a településeken, ahol ők már a bezárás környékén vannak, mert nyilván alacsony a bevételük. Szerintem ezzel lehet munkahelyeket megmenteni; lehet, hogy túldimenzionálom a kérdést, majd a részletes vitában ki fogjuk ezt tárgyalni.

Tehát van most már egy alakulóban lévő módosító indítványunk, lehet, hogy lesz másik is. A bizottsági álláspontom elég egyértelmű volt, hiszen nem támogattam az előterjesztést, megvannak ennek az egyéb okai. Az előterjesztés címe szerintem nem teljesen fedi a tartalmát, és azt gondolom, hogy másról is szól egy kicsit. De ha már itt vagyunk, és vitatkozunk erről az előterjesztésről, akkor szerettem volna, ha ezt a kistelepülések számára szerintem fontos módosító javaslatot megismerik.

Természetesen remélem, hogy a következő napokban egy picit jobbá tudjuk tenni ezt az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu