DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Lehetséges, amennyiben a parlament dönt egy ilyen kérdésben, vagy dönt egy kérdésben, ez emeli az adott kérdés tekintélyét, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy adott esetben kockázatot is jelenthet, mint ahogyan egy kétharmados többséggel történő elfogadás is jelentheti és jelezheti azt, hogy az adott politikai többség erőből, a politikai hatalmát felhasználva mondhatja bárkire, hogy egyház, vagy mondhatja egy másik szervezetre, hogy nem az. Ennek a kockázata ez az átpolitizáltság.

(14.50)

Nemcsak elegánsabb, de logikusabb is lenne a bíróságok hatáskörébe tenni ezt a kérdést, megszabni azokat a normákat, kritériumokat, amelyek alapján a bíróság dönthet - mint független testület -, ahol egyébként lehetne biztosítani a fellebbezés jogosítványát is.

Én is azt gondolom, hogy ez egy helyesebb út lenne, és rossz arra az alapra helyezni ezt az eljárást, ami most egy ilyen pszeudo- vagy nem létező jogintézmény, ez a népi kezdeményezés, ezer fő aláírásával indított eljárás, nyilván teljesen bizonytalan alapra helyezi ezt az egész kérdést, megkérdőjelezve ennek az alkotmányosságát is.

Az egyik legfontosabb kérdés egyébként az, hogy akkor most mit kezdünk ezzel a százéves határral, százéves dologgal. Egy homlokegyenest más eljárási kritériumot határoztak meg ezzel, eddig húsz év hazai működés kellett, most száz év nemzetközi működés kell. Nem tudom, hogy végeztek-e egyáltalán valamifajta hatástanulmányt - hiszen több mint 250 egyházról beszélünk -, hogy hogyan érinti ezeket az egyházakat, melyeknél vannak ilyen gyökerek, jogos-e ez a kritérium.

A Magyar Tudományos Akadémia szerepét is azért hadd kérdőjelezzem meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely nem feltétlenül járatos teológiai kérdésekben, tekintve, hogy ilyenfajta "tagozata" - idézőjelbe téve - nem működik.

Forrás: parlament.hu