KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! - akik még itt vannak velünk ezen a nem késői órán; de azt gondolom, hogy ennél méltóbb körülmények között kellene vitatkoznunk erről az ügyről. Ebben egyetértünk, és azt hiszem, eddig tart az egyetértés a Jobbik képviselőivel, azt kell mondjam, mert valóban úgy gondolom, hogy egy olyan törvényről vitatkozunk, amelyik egyébként szerintem az egyik legfontosabb törvény. Nem gazdasági törvény elméletileg, de gyakorlatilag az, mert a moralitás a gazdaság alapja is kell hogy legyen, egy értékrend, az a gazdaság alapja is kell hogy legyen, a politikáé is és minden más tevékenységé. Én magam is, mivel azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb törvény, amit meg kell vitatni ebben a Házban, ezért nagyon örülnék annak, hogyha itt a vita végén legalább körvonalazódna, vagy valamilyen konszenzus felé közelednének bizonyos definíciók, tartalmak, hogy mi mit jelent, mert én azt láttam a vitában, hogy keverednek egymással fogalmak.

Itt sokan szóltak úgy hozzá, hogy milyen alapon határozza meg a parlament azt, hogy melyik vallás vallás, melyik hit igazság, és melyik egyház nem nevezhető egyháznak. Azt gondolom, hogy ez a törvény, helyesen, nem azzal foglalkozik, hogy milyen hitet nevez hitnek, és melyiket tartja ezek közül igazságosnak meg örökkévalónak; ezzel nem foglalkozik ez a törvény. Azok, akik kifogásolták, főleg az MSZP képviselői, hogy a parlament akar abban állást foglalni, hogy melyik vallás tekinthető igaznak, ezzel nem foglalkozik a törvény.

A hit, én is azt gondolom, hogy a legszemélyesebb személyes ügy, ezt nem a parlament fogja meghatározni, a vallás gyakorlása a legszemélyesebb közügy, ez nem ugyanaz, és most is látszik, hogy akkor keverednek a fogalmak. A hitét bárki Magyarországon gyakorolhatja. Én nem tudok olyanról, hogy üldöznének bárkit a hitéért, ellentétben Kínával, amit példaként hozott az LMP képviselője, Szabó Timea, hogy elhűlt, amikor a szakbizottságban a kínai vallásügyi, nem tudom, milyen bizottság elnöke, ők sincsenek már itt egyébként, hogy meghallgassák... - elhűlt azon, hogy a kínai vallásügyi bizottság elnöke hogyan vélekedett az ottani kereszténységről.

(16.40)

Hát azért tudjuk, hogy ők nemcsak vélekednek arról, hanem üldözik kifejezetten a keresztényeket. Itt senkit nem üldöznek azért, mert buddhista, mert Krisna-tudatú vagy bármilyen más vallást gyakorol. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Még.) A hitéért itt senkit nem üldöznek, és ez nagyon helyes. A hit és a lelkiismeret dolgában úgy gondolom, nincs helye jogi szabályozásnak, ez egy olyan szabadságkérdés, szabadságjog kell hogy legyen, ami minden ember számára adott kell hogy legyen. Ez a törvény ezzel nem is foglalkozik, nem korlátozza semmilyen módon, hogy ki hogyan gyakorolja a hitét.

Azt, hogy mit tekint egyháznak, mit fogad el egyháznak egy állam, az azt gondolom, egyébként minden állam szuverén joga, és Európában számtalan gyakorlat van erre; önök biztosan jól ismerik, az európai gyakorlat nagyon sokféle. Van, ahol 128 egyház van bejegyezve, van, ahol 8, és ez mind európai uniós ország, amiről eddig beszélünk. Tehát eltérő az, hogy mit fogad el egy állam egyháznak. Az egyház pedig, mint tudják önök is, az eklézsia szóból származik, ez közösséget jelent, méghozzá hit gyakorlására létrejött közösséget. És ha így van, mint közösség már nem személyes személyes ügy, hanem a legszemélyesebb közügy innentől, mert innentől a társadalomra, a közösségre hatással van a tevékenysége.

De ez meg már az a terület, ahol viszont egy államnak kell hogy legyen - miután alkotmánya van és az alkotmányban egy értékvállalása van, nemrég fogadtuk el az új alaptörvényt, világossá tette a magyar parlament is elég nagy többséggel, úgy gondolom, hogy Magyarországot keresztény gyökereken élő országnak tekinti, Szent István óta a kereszténység határozza meg Magyarország történelmét; amikor nem így volt, azok az idők hál' istennek elmúltak, azok múlandóak voltak. Tehát mi úgy gondoltuk, hogy az alaptörvényben is rögzíteni kell, hogy Magyarország a keresztény értékek talaján kíván a továbbiakban működni és élni, ezt a rendező elvet tartja olyan rendező elvnek, amire érdemes a társadalmi, a gazdasági és egyéb tevékenységeit, politikáját helyezni. De azt is belefoglaltuk az alaptörvénybe, hogy ugyanakkor pedig vallási türelem és tolerancia van olyan értelemben, hogy természetesen akik nem ezt a vallást gyakorolják, akik nem a kereszténységet tartják vezető irányvonaluknak, azoknak is a vallásgyakorlását ebben az országban lehetővé kell tenni.

Azonban ez a törvény, amivel már foglalkozik, hogy melyik egyházhoz milyen viszonyt alakít ki, melyik egyházzal milyen viszonyt alakít ki, ezt nagyon helyesen teszi. Hiszen ha világossá tette, hogy milyen értékvállalást szeretne Magyarországon visszahozni, visszavezetni a társadalomba, mert ebben látjuk a kimenetel útját, akkor világossá kell tenni azt is, hogy mely egyházak azok, amelyek ezt az értékrendet közvetítik a társadalom felé, és elsősorban ezeknek az egyházaknak szeretnénk abban segíteni, hogy ha az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban vagy bárhol közösségi tevékenységet vállalnak, ők ezt tehessék. Valaki itt fölvetette, hogy milyen alapon zárjuk ki azt, hogy hittanoktatást csak egyház által - a szocialisták, akik már nincsenek itt -, milyen alapon egyház által delegált személy tarthat csak hitoktatást. Remélem, hogy ez csak nekik kérdés, mert akkor azt a kérdést is föltehetnénk, hogy miért nem tanítanak fizikát a földrajztanárok. Kicsit sántít ez a hasonlat, de azt gondolom, hogy azért lefordítható erre a dologra, hogy nyilvánvaló, hogy a hitről az tud beszélni, aki a hitet gyakorolja és ismeri.

Önök fölvetették azt - és ezzel én magam személy szerint részben egyetértek -, hogy nem számszerű, azt hiszem, Zagyva képviselő úr mondta, hogy nem számszerűsíthető a hit gyakorlásának minősége és annak a fontossága. Ebben én egyetértek vele, nem az határozza meg egy egyház fontosságát, a tanításainak a fontosságát, hogy hányan gyakorolják, hanem az, hogy azok a tanítások tévtanok vagy olyan tanok, amelyek valóban segítenek az eligazodásban. Ebben egyetértünk. Viszont valamilyen rendszert föl kell állítani egy jogszabályban, ami mentén mégiscsak az egyházi tevékenység bírálata valamilyen objektív mutatók alapján történik meg, mert ha nem így lenne, akkor itt mi hosszan vitatkozhatnánk a parlamentben, akár hónapokig, például önnel, hogy ön mit tekint egyháznak, meg mi mit tekintünk egyháznak. Tehát nem lenne objektív mércéje ennek. Mint ahogy kiderült ebben a vitában is, hogy ki-ki ezt másként gondolja, ami egyébként rendben van. De egy jogszabályban nem lehet relativizálni azt, hogy milyen eljárásban minősítünk valamit egyháznak vagy milyenben nem.

Ezért ezek a mérőszámok, lehet vitatkozni, hogy miért nem 80 év, miért nem 85, miért 100, és ezek a viták lehetnek még helyesek is, de szükségtelenek, mert valamilyen mércét egy eljáráshoz fel kell állítani.

Azt hiszem, talán szintén csak a szocialistáknak volt azzal problémája, hogy miért kötelező a hitoktatás. Erre válaszolt államtitkár úr, hogy nem kötelező, hanem szabadon választott, de fontos, és ezt magam is fontosnak tartom, hogy valóban, a magyar oktatási rendszer annyira értékrelatívvá vált, éppen egyébként többek között az egyházügyi szabályozás miatt is meg a korábbi alkotmány miatt is, hogy a felnövekvő generációk már nem is nagyon tudják az eligazodás útját. És ez látszik a társadalom tevékenységén, mind a gazdasági tevékenységén, mind a társadalom olyan jelein, hogy hogyan esnek szét a családok, a közösségek, hogyan veszíti el a moralitását egy társadalom, hogyan veszíti el a hitét, hogyan veszíti el a munkakedvét akkor, ha nincsenek ilyen gyökerek.

Végül azzal szeretném zárni a magam hozzászólását, hogy remélem, a vita azért tényleg vita marad, és semmi nem előre eldöntött és kőbe vésett, hogy ha ebben a törvényben nem sikerül még teljes mértékben jól szabályozni, hogy valóban, a búza az ocsútól váljék el, azok az egyházak, amelyek társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, azok valóban egyházzá válhassanak. Magam is a mellett voltam, hogy az eredeti törvénytervezetet támogassuk, ahol még három csoportban voltak nevesítve azok az egyházak, amelyeket egyháznak lehet és érdemes Magyarországon minősíteni. Miután most lehetőségük lesz - és úgy tudom, hogy már 72 kérelem van az Országgyűlés előtt -, lehetőségük lesz ezeknek az egyházaknak, amelyek esetleg méltatlanul kimaradtak az egyházi minősítésből, lehetőségük lesz ezt kérni, én biztos vagyok benne, hogy a parlament bizottsága és a parlament maga azoknak az egyházaknak, amelyek valóban fontos társadalmi tevékenységet végeznek, valóban a hit gyakorlására jöttek létre, ezeknek az egyházi státusát vissza fogja adni; magam is ebben reménykedem, és ebben a reményben kérem, hogy támogassák önök is ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu