MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elsőként talán egy jogos kérdést tehetnék fel a tisztelt előterjesztőknek és kormánypárti képviselőknek, hogy vajon ez-e a végleges verzió, vagy számíthatunk még esetleg zárószavazás előtt egy utolsó módosító indítványként - koherenciazavarra hivatkozva - egy vadonatúj törvényre. Azt gondolom, hogy amit az elmúlt szűk hónapokban tapasztalhattunk ezen a területen, az tökéletesen mutatta ennek a kérdésnek a jogosságát, és azt gondolom, tökéletesen mutatja azon ellenzéki kritikák jogosságát is, amely az önök stílusát és az önök - hogy is mondjam - munkásságát illeti.

Szeretném leszögezni azt is, hogy szeretnék emelkedett stílusban, méltóan az egyházügyi kérdésekhez hozzáállni, méltóan advent végéhez, és olyan gondolatokat megfogalmazva, amelyek egyértelműen kizárólag az egyházügyi kérdések jobbítását szolgálják, de sajnos előre elnézést kérek, és nem a tiszteletlenségem fogja mondatni velem azokat a szavakat, amelyeket majd megfogalmazok, hanem az önök stílusa, mert az, amit a múltkor csináltak és az, amit tegnap éjszaka vagy ma, az finoman fogalmazva is döbbenetes.

Varga képviselőtársam sajnos most kiment a teremből, ha jól látom, ő egészen úgy adta elő az elején - nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek -, mintha az Alkotmánybíróság azért kaszálta volna el az önök előző javaslatát, hogy az majd december hónap végén, szinte karácsonyra legyen újra elfogadva. Egészen elképesztő az a logika és az a stílus, amit önök itt megfogalmaztak. Értem én, és többen meg is fogalmazták, és nyilván meg is fogják még, hogy mennyire kínos, különösen a KDNP-nek. És minden tiszteletem azon képviselőké - amiről mi nyilván nem tudhatunk, hiszen valószínűleg a háttérben vagy szűk körökben dőltek el, hogy bizonyos passzusok hogyan módosulnak vagy hogyan alakulnak - így látatlanban is, akik megpróbálták észérvek mentén a megfelelő mederbe terelni ezt a javaslatot, de sajnálatos módon, azt kell hogy mondjam, nem sikerült.

Ezúton is, ahogy a múltkor, illetve június 23-án egészen pontosan az első önök által benyújtott egyházügyi törvény általános vitájában megfogalmaztam, a Jobbiknak és nekem is kiemelt alapvetésünk, hogy abban a káoszban rendet tegyünk, amely az elmúlt évtizedekben kialakult ezen a téren. És ebben egészen biztosan nincs köztünk vita, nem siratjuk azokat a kis bizniszszektákat és különböző tömörüléseket, amelyek teljesen jogosan veszítik el titulusukat vagy lehetőségeiket, de azt gondolom, hogy egy picit túlzás ez a fűnyíróelv, amit ez a javaslat megfogalmaz. Azért, ha azt vesszük, hogy volt 300, 350 vagy elhangzott ma már itt 360 jelenleg bejegyzett egyház Magyarországon, akkor azt látjuk, hogy a 95 százalékuk megszűnik az lenni. Ez a fűnyíróelv finoman fogalmazva is nem egészen a szakmaiságot vagy nem egészen az alapos mérlegelést mutatja.

De talán térjünk is vissza ahhoz, hogyan is jutottunk el idáig, hogy június 23-a után december 22-én ismét itt állok és vezérszónoklatot tartok az egyházügyi törvényről. Ironikusan szeretnék "gratulálni" ahhoz a teljesítményhez, amit önök ebben a kérdésben végigvittek vagy inkább ámokfutottak, mert ennél dilettánsabb módon, azt gondolom, nem is lehetne. És önök pontosan tudják, hogy miről beszélek. És nem a tiszteletlenségem, még egyszer hangsúlyozom, ami miatt ezeket megfogalmazom, hanem az, amit önök is tudnak legbelül, hogy miről beszélünk.

Úgy kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy először benyújtottak egy javaslatot, annak lefolytattuk az általános vitáját - végig itt voltam, nem is tudom, hány óra hossza volt, talán államtitkár úr is emlékszik rá (Szászfalvi László bólint.), hat-hét óra egészen biztos. Aztán lefolytattuk a részletes vitát korrekt módon, azt gondolom, amit az előterjesztők úgy gondoltak, hogy támogató javaslat, azt támogatták, a többit szokás szerint indok nélkül lesöpörték. Ennek ellenére látszott valami kialakulni. Aztán záróvita előtt megjelent a Fidesz szokásos polihisztori vénája, és Lázár János személyében, aki most is mint előterjesztő, legalábbis a parlament.hu-n ő szerepel - jellemző módon nincs itt, olyannyira érdekli, bár nyilvánvalóan nem ő írta, szerintem nem ő írta, de mindenesetre ő jegyzi, nem tudom, most épp hol van, lehet hogy atomfizikával foglalkozik, hiszen jól láthatóan mindenhez ért (Derültség a Jobbik soraiban.) -, koherenciazavarra hivatkozva beadnak egy utolsó kis módosítást, ami lényegében egy vadonatúj törvény. Aztán teljesen joggal mindenki a maga módján és a maga vehemenciájával fellázadt, és - visszanéztem tegnap este direkt a záróvita felszólalásait - pontosan azt mondtam szó szerint, hogy meggyőződésem, hogy ez a stílus, ez az indítvány és ez az egész mechanizmus, amit akkor műveltek, házszabály- és alkotmányellenes. És, lám-lám, mi történt? Elvileg önök visszavonták, de nyilván csak azért, hogy elkerüljék azt a szégyent, amit most már így is, úgy is viselniük kell.

És szeretném azt is hangsúlyozni most már utólag, több hónappal az eredeti javaslat után, hogy igen, önök - ezt kell hogy mondjam sajnos - hazudtak nemcsak az ellenzéknek, hanem a téma iránt érdeklődő társadalomnak, a sajtónak, folyamatosan azt hangoztatták, hogy a lehető legalaposabban, a legkorrektebb módon mindenkivel egyeztettek, egyeztettek az ellenzéki pártokkal - amit ezúton is cáfolok, mert tudnék róla, ha ez megtörtént volna -, egyeztettek az érintett egyházakkal, vallási közösségekkel, és - ma is elhangzott itt - sok-sok fontos mérlegelés és vita után megszületett ez a kiváló javaslat. Ez még a júniusi javaslat.

(14.00)

Aztán azóta eltelt jó néhány hónap, és a téma iránt minimum is nagyon érdeklődve, sokfelé járva, sok emberrel találkozva - s itt elsősorban plébánosokról és lelkészekről beszélek, javaslom önöknek is, hogy menjenek el szerte az országban kis és nagyobb településekre egyaránt - egészen más véleményeket hallottam. Ha megkérdeznék őket, hogy mi a véleményük a tartalomról, a minőségről és ennek az egész történetnek vagy tragikomédiának az eljárásrendjéről, módjáról, akkor meglepődnének, hogy miket mondanának. Itt is finoman a jövőre nézve, most már tanulva ebből az esetből és "könyörögve" önöknek említeném a nyolcadik parancsolatot: ne hazudj! S legyünk most már annyira korrektek egymáshoz, hogy vállaljuk föl, ha valamilyen területen politikai döntés születik, akkor legalább merjük kimondani: bocs, fiúk, ez van, itt a kétharmad, itt van a döntés joga, nem tudtok mit csinálni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Már többen elmondták, hogy az Alkotmánybíróság mi alapján kaszálta el vagy semmisítette meg az előző javaslatot. Én azt gondolom, hogy az eljárás, legalábbis a tegnap éjszakait tekintve, hiszen éjfélkor még nem volt fönt, bár a dátumozás 21-e, de én 0 óra 5 perckor találtam fent először, de fogjuk rá, hogy az én órám sietett... (Szászfalvi László: 23 óra 56-kor került fel.) Köszönöm, államtitkár úr. Mindenesetre ha 56-kor fönt is volt, a PDF-formátum még nem volt meg, tehát ugyanúgy nem lehetett megnyitni. Nem is értem igazából, hogy milyen általános vitát szeretnének.

Valóban azt gondolják, hogy le lehet folytatni egy ilyen sarkalatos, súlyos és nagyon komoly törvény általános vitáját úgy, hogy elvárják minden frakciótól, hogy éjszaka, a reggel 9-kor kezdődő bizottsági ülésekig alaposan felkészüljenek úgy, hogy közben ez a javaslat is megnyit jó néhány más törvényt, sok minden sok mindennel összefügg, és ebből alaposan, felelősségteljesen föl lehet készülni? Ezt önök sem gondolják komolyan! Ez egy szükséges rossz, amit sajnos el kell szenvedniük, végig kell ülniük ezt az időkeretet, aztán úgyis megy minden a maga módján. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és sarkalatos törvénynél mi mást mondhatnék, mint hogy ez a sarkalatos bűnözés klasszikus esete.

Nem gondolom, hogy önök közül mindenki, aki a teremben van, alaposan végigolvasta tegnap éjszaka és mérlegelte a törvényjavaslatot. Ezt teljesen kizártnak tartom. Megint úgy fognak gombot nyomni egy ilyen kérdésben, hogy fogalmuk sincs róla. Vakon el fogják hinni azt, amit az előterjesztők állítanak, egyébként meg kit érdekel. Tisztelet a kivételnek, ha valaki tényleg alaposan felkészült belőle, de az teljesen nyilvánvaló volt a mai emberi jogi bizottsági ülésen is, hogy a kormánypárti képviselőknek egy-két kivételtől eltekintve fogalmuk sincs arról, hogy megint mit szavazunk általános vitára.

Ez száradjon az önök lelkén, vagy számoljon el mindenki magával úgy, ahogy akar. Ezt meg lehet csinálni a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozattal, de nem lehet megcsinálni az egyházakkal és a magyar társadalommal szemben. A mértékletességet és a kérdéskörhöz való alázatot sokkal komolyabb mértékben elvárnám, mint amit tapasztalok. S még egyszer mondom: ne vegyék tiszteletlenségnek ezeket a szavakat, de ezzel az eljárással, ezzel a stílussal nagyon nehéz úgy azonosulni, hogy közben még dicsérni is kellene azt, hogy hú de jó, ezzel foglalkozunk.

Az egyik, talán kulcsmomentum a javaslatban - hogy egy picit most már konkretizáljuk is a kritikáinkat; s elhangzott már, a záróvitában is elmondtam -, ha valaki egyházzá akar válni hivatalos úton vagy jogi formai úton is, akkor arról majd az Országgyűlés dönt. Ez hihetetlen! Már a legelső verzióban is, amikor ezt bíróság útján szerették volna eszközölni, megfogalmaztuk a kritikáinkat, hogy majd egy bíró eldönti, meg megkérdez egy szakértőt, és az ki lesz. Azt gondolom, itt mindenki érzi, hogy valami talán hibás. A jelenlegi javaslatban pedig ezt a lehetőséget, ezt a jogot áttették az országgyűlési képviselők vállára.

Félve és tényleg tisztelettel kérdezem, nemcsak önöket, hanem egyúttal magunkat is nagy kollektív egészként, hogy kik vagyunk mi, és milyen alapon döntjük el, hogy egy-egy vallási közösség vagy felekezet egyház lehet-e vagy sem. S főleg úgy, ismerve azt a metódust, ami az elmúlt másfél évben működik, nem gondolom, hogy mindenki úgy fog majd gombot nyomni, hogy alaposan teológiailag felkészülve, figyelembe véve minden fontos szempontot, lelkiismerete szerint, objektív módon dönteni fog arról, hogy valaki ott lehet-e ebben a ma még csak 14 egyházat soroló státusban vagy listában. Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolják, és azt gondolják, hogy ez bölcs, felelős, objektív.

Mit mondott a Jobbik, mit mondtunk mi már a legelső általános vitában, és mit mondunk most, a második általános vitában is? Mi a bíróságot sem, amit először szerettek volna, tartottuk elfogadhatónak; bár az egy fontos szempont, hogy oda adott esetben lehet fellebbezni. De azt, hogy az Országgyűlés kétharmaddal döntsön róla, végképp nem tartjuk elfogadhatónak, sőt kifejezetten méltatlannak és megalázónak gondoljuk minden leendő egyházzal, illetve egyházzá soha nem váló közösséggel szemben. Ugyanis mi azt mondtuk, és most is azt mondjuk, nehéz kérdés az, hogy van-e vagy létrehozható-e olyan testület, amely megfelelő szakmai tudással, a lehető legszélesebb spektrumot lefedve, alapos tanulmányozás vagy ismeretszerzés után a lehető legobjektívabban dönthet ilyen közösségekről.

Nem tudjuk, hogy van-e tökéletes megoldás, azt viszont tudjuk, hogy ennél létezik sokkal jobb. Például az, amit mi mondtunk. És nem azért, mert mi mondtuk, hanem azért, mert egyszerűen nem hallottunk jobbat. De vitatkozzon vele valaki vagy mondjon valaki jobbat. Önök szerint az önök kétharmada alkalmasabb-e arra, hogy eldöntse majd a vallási közösségek sorsát, vagy pedig egy olyan testület, amelybe adott esetben a történelmi egyházak delegálnának egy-egy személyt, a Magyar Tudományos Akadémia delegálna egy személyt, és minden parlamenti párt delegálna egy általa felkért szakértőt. Melyik tudna bölcsebb, objektívabb és felelősebb döntést hozni? Önök, akiknek majd nyilván valamilyen úton-módon meg lesz mondva, hogy igen, nem, ha másképp nem, a bekiabálások során, vagy pedig egy ilyen testület, amelynek a tagjai egész életükben ezzel foglalkoznak. Nem hiszem, hogy ezt különösebben ragozni kéne, és nem gondolom, hogy ezzel lehetne érdemben vitatkozni.

Az egészen biztos, hogy a Jobbik ilyen méltatlan szituációkban nem fog részt venni. Ha előáll majd az az eset, hogy bármilyen felekezetről dönteni kell, mi biztosan nem fogunk gombot nyomni, mert nem tartjuk magunkat hozzá sem méltónak, sem megfelelő tudással rendelkezőnek ahhoz, hogy bárkiről megállapítsuk, te lehetsz egyház, vagy sem. Azokat a kritikákat, amelyeket korábban megfogalmaztunk különböző - fogalmazzunk úgy - egyházakkal szemben, természetesen fenntartjuk, ez a mi véleményünk. Mi azt mondjuk most is, hogy vannak olyan tartalmi szempontok, amelyeket sajnos nem vesz figyelembe ez a törvény, mert pusztán kritikai, jogi és formai kritériumokat támaszt.

(14.10)

És mi azt gondoljuk, hogy ez kevés. Teljesen egyetértünk azzal, hogy nem fogunk siratni, mondjuk, egy autószerelők egyházát vagy egy boszorkányszövetséget s a többi, de igenis szeretnénk elismerni és szeretnénk valamilyen módon fenntartani a történelmi egyházak azon előjogát, hogy bárki ne lehessen az ő státusukkal egy szinten.

És igen, mindenki tudja, nem fogom még egyszer elmondani az érveket, a Hit Gyülekezetét továbbra sem tartjuk elfogadhatónak abban a sorban. Lehet gyakorolni és folytatni azt, amit ők csinálnak, csak nem gondoljuk, hogy a katolikus vagy épp a református egyház mellett egyenrangú a helyük.

Egyébként, ami a legmegdöbbentőbb és érthető, hogy miért teszik mindig a tv-közvetítésen kívülre az önök számára kényes vitákat: fórumozva, lakossági fórumokat tartva szerte az országban az önök szavazói nem kis mértékű felháborodással illették ezt a döntést, miszerint a Hit Gyülekezetét oda emelték, ahová. Sőt, sokan egészen azt mondták, hogy én hazudok, ez nem igaz, mert a Fidesz meg a Kereszténydemokrata Néppárt nem ezt ígérte, sőt azt mondták, hogy ők aztán meg fogják védeni a történelmi egyházak méltóságát, becsületét, rangját, ki hogy fogalmazott. Azt mondtam, meg kell nézni a törvényt.

Nyilvánvalóan kényes önöknek, és értem, hogy miért nincs ezekről a kérdésekről nyílt vita vagy televíziós közvetítés. Ez van. Majd magyarázzák el a választóiknak, vagy máskor ne ígérjenek ilyet. Azt gondolom, amikor az első verziót, az első törvénytervezetet benyújtották, amiben három kategória szerepelt, és az első kategóriát az alapján állapították meg, hogy az 1895. évi törvény mit hogyan minősített, talán az a kategória volt, amelyet talán kivétel nélkül minden egyes frakció elfogadott vagy legalábbis nem kérdőjelezett meg; sem mi, szerintem sem az MSZP, sem az LMP, értelemszerűen sem a Fidesz-KDNP. Ehhez képest aztán kukába dobták az egész javaslatot, a polihisztorunk megérkezett, és jött egy kategória. Ez viszont, már azt gondoljuk, nem elfogadható így, ebben a formában.

A kritériumok között itt elhangzott többször, hogy apró hibák lettek korrigálva, apró hibák lettek javítva. Vannak itt érdekességek ezen "apróságok" között. Bár zárójelben hozzátenném, hogy ugyanezt mondták júniusban is. Azt mondták, hogy minden tökéletes, azt mondták, hogy nincsen semmiféle eljárási vagy jogtechnikai hiba vagy bármi olyan, ami miatt az ellenzék, mondjuk, élesen kritizált, aztán kiderült, hogy mégis. Most megint fölteszem a kérdést, hogy ki mikor mondott igazat: most, vagy épp júniusban. De valami nagyon nincs rendben. Mi ugyanazt mondjuk most is, mint amit a nyáron.

Viszont van még egy nagyon érdekes szempont, és akkor megint visszatérek nagy kedvencükhöz, a Hit Gyülekezetéhez. Például önök bevették kritériumnak a száz év nemzetközi működést. A jövőre nézve ezt elvárják minden egyes vallási közösségtől. Hogy milyen módon, az nem szerepel benne, azt nem tudjuk, ez majd egy kérdés is, hogyan kell értelmezni ezt a százéves nemzetközi működést vagy jelenlétet. Erről nem tudunk semmit, csak sejteni lehet. Ezt elvárják a jövőben mindenkitől. Viszont akiket most deklarálnak, 14-eket, ott van olyan, amelyik ezt nem tudná teljesíteni, konkrétan a Hit Gyülekezete. 1979-ben jött létre, ha jól emlékszem. Akkor most ez hogy van? Azt majd magyarázza már el valaki, hogy mitől kap valaki kegyet. És akkor most a történet szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen közösségről beszélünk. Mi az oka annak, hogy valaki kap egy olyan kegyet önöktől, hogy bármiféle megfelelési kényszer nélkül rangra emelik, automatikusan állami támogatást, egyfajta státust is jelent, a többiek között pedig vannak világvallások is, amelyeket teljes mértékben kihagytak belőle? És azért nem ugyanaz, mint mondjuk, az 1900-as évek végén vagy a XX. század végén létrejövő egyházak, akár az iszlám, akár a buddhista, akár a hindu, bármelyik közösséget vagy felekezetet nézzük. Ők joggal kérdezhetnék, hogy akkor most mi van, nekünk miért kell ezeken a kritériumokon átesni, és más miért kapta meg automatikusan.

Azt gondolom, ez is teljesen egyértelmű, tökéletesen mutatja azt, hogy az Országgyűlés teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy ilyen kérdésekben, ilyen felelős, ilyen kényes és ilyen súlyú kérdésekben döntsön. Nekünk egyetlenegy feladatunk lenne istenigazából ebben a történetben, hogy egy olyan keretet hozzunk létre, amellyel valóban szakembereknek biztosítunk lehetőséget arra, hogy valamilyen mederben tartsák ezeket a közösségeket; természetesen, még egyszer hangsúlyozom, mélyen egyetértve azzal, hogy nem tartható a 300-350 bejegyzett vagy regisztrált egyház ma Magyarországon, hiszen jól tudjuk, hogy a pénz nagy úr, és nagyon sokan kihasználták ezt. Nem akarom újra fölsorolni azokat a példákat, amelyeket a júniusi vita során elmondtunk.

Az is érdekes, hogy most úgy hagyták a 14-eket. Viszont Gulyás Gergely képviselőtársunk a ma reggeli emberi jogi bizottsági ülésen elejtett egy olyan mondatot, hogy nagy valószínűség szerint mintegy tucat, azaz 12 egyházzal fog bővülni ez a sor. Akkor kérdem én: ők kik és milyen alapon? Vagy ez megint az, amit Lázár János pontosan ellentétesen fogalmazott meg, hogy nem akarja azt, hogy politikai lobbik eredményeként legyen egy egyház egyház (Nyakó István tapsol.), és ezért nem támogatta azt az indítványt, amit a kukába dobtak, és jött egy új. Akkor kérdezem én újra: megszűnt a politikai lobbi? A Jobbikhoz hiába fordulnak, pedig nagyon sok vallási közösség írt levelet, e-mailt, telefonon kerestek személyesen minket, csak mondtuk, hogy a labda sajnos nem itt pattog, ugyanis van egy kétharmad velünk szemben, aki majd ezt el fogja dönteni. Annyit tehetünk, hogy verbálisan borogatjuk az asztalt, vagy fölhívjuk erre a figyelmet, de az nem biztos, hogy jó lesz annak a közösségnek, az elmúlt másfél év tapasztalata alapján, ha mi valaki mellett kiállunk, azt utána garantáltan le fogják darálni, mert biztos, hogy a Jobbiknak valamilyen szinten szövetségese. Pedig ebben a kérdésben tényleg a lehető legjobb szándékkal állunk önökkel szemben.

És akkor megszűnik a politikai lobbi? Nem. Nem, mert kit kell majd keresni? Orbán Viktort, Semjén Zsoltot vagy valamelyik államtitkárt, vagy valamelyik befolyásos kormánypárti politikust, és akkor ő majd egy szűk asztal mellett előterjeszti, hogy hát, csináljunk már belőlük is egyházat. És akkor majd nyilván 263 mutatóujj egyszerre fog az igenre nyomni, és teljesen mindegy, hogy ki más mit mond vagy mit szeretne.

Ezért mondjuk azt, hogy jó lenne ezeket tisztázni, és ezt a fajta stílust vagy hozzáállást elfelejteni, és valóban széles körben egyeztetve, valóban figyelembe véve mindazt, amit nemcsak ellenzéki pártok, hanem adott esetben akár a már egyházi rangot kapott közösségek, akár a még azon kívül levők megfogalmaztak, lenne mit átbeszélni, és lenne még mit módosítani bőven, azt gondoljuk. Én nagyon bízom abban, hogy figyelembe veszik azokat az aggályokat és azokat a kételyeket, amelyek ma megfogalmazódtak és esetleg még meg fognak fogalmazódni, és nem az lesz, mint a múltkor, bár nyilván illúzióim nincsenek, de bízva abban - fenntartva a megtérés jogát, ezzel a politikai alázattal -, hogy egy picit változtatnak. Nagyon remélem, hogy lesz foganatja azoknak a szerintem - és gondolom, nem csak szerintem - nagyon súlyos kritikáknak, amelyek itt elhangzottak.

Nem is tudom, mivel lehetne ezt befejezni. Ha ez a javaslat ebben a formában érdemben nem fog változni, akkor azt gondolom, már most elkerülhetjük a szóvirágokat és tisztázhatjuk az álláspontokat. Ugyanis önök számtalan esetben áradoztak, sőt esküdöztek, hogy mennyire alapos lett, mennyire korrekt, mennyire körbejárt, mennyire elfogadható és támogatandó.

(14.20)

Én viszont akkor idéznék Jézus Krisztustól, hogy "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem", a Jobbik ebben a formában, erre a javaslatra azt mondja, hogy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu