SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt én is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, és ismét elmondani azt, hogy ennek a törvénynek a benyújtási módja elfogadhatatlan és botrányos. Elmondtuk bizottsági ülésen, elmondtam napirendi előtti felszólalásomban is azt, elhangzott itt Mirkóczki Ádám részéről is, hogy tegnap éjfélkor még nem volt fönt az irományszöveg. Kaptunk mindenféle technikai indokot, hogy összeomlott a rendszer, az egyik kormánypárti képviselőjük még azt is állította, hogy ez azért nem került fel, mert kommunista a Ház apparátusa, és bojkottálták az iromány felrakását a www.parlament.hu címre.

Nem tudom, hogy most mennyire kommunisták a Házban dolgozó emberek, vagy pedig egyébként számított volna-e érdemben az, hogy most éjfélkor vagy este hatkor nyújtják be ezt a javaslatot. Azt gondolom, hogy érdemben semmi különbség nincs a kettő között, én este hatkor ugyanis felhívtam az emberi jogi bizottság titkárságát, és megkérdeztem, hogy miután ma reggel tárgyaljuk ezt a javaslatot, van-e irományszöveg. Azt válaszolták, hogy nincsen, még tart az ülés, még dolgoznak rajta; tehát itt nem egyszerűen a rendszer technikai összeomlásáról van szó, mint ahogyan ezt többen próbálták beállítani. Egyébként meg úgy gondolom, hogy amúgy sem tegnap, hanem napokkal korábban meg kellett volna kapnunk, hiszen tudtuk, már pénteken Lázár János jelezte azt, hogy vissza fogják vonni önök ezt a törvényjavaslatot. Akkor ugye nem mondta, hogy miért, de már mindenki tudta, hogy azért, mert az Alkotmánybíróság el fogja ezt kaszálni, tehát azért lett volna idejük erre.

Azt gondolom, hogy Rétvári Bence államtitkár úr a napirend előtti felszólalásomra adott válaszában egyébként csúsztatott, bár többször elmondták, és próbálták lenyugtatni az ellenzéket, hogy a két törvényjavaslat között nem lesz majd érdemi különbség, tehát nem kell aggódnunk azon vagy amiatt, hogy csak pár percünk lesz átnézni szó szerint bizottsági ülés előtt ezt a javaslatot, ugyanis nem lesz a korábbi és a mostani között lényeges különbség. De úgy gondolom, ha elolvasta volna az államtitkár úr ezt a most elénk terjesztett javaslatot - ahogy ez korábban is elhangzott -, látta volna, hogy igenis vannak lényeges különbségek. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy ezeket majd megint egy zárószavazás előtti módosítóban kívánják-e elénk tárni, hogy a mostani visszásságokat, amelyekről egyébként részletesen tárgyaltunk bizottsági ülésen is, kiküszöböljék.

Tudom, hogy a Fidesznek nagyjából mindegy, hogy mit gondol az ellenzék, de mi még mindig hiszünk a demokráciában, és azt gondoljuk, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdés szabályozását nem lehet ennyire rövid idő alatt rendezni. Egyébként az a furcsa, hogy ha megnézzük az Alkotmánybíróság december 19-ei döntéseit, akkor láthatjuk azt, hogy a kiemelt büntetőügyekre vonatkozó egyes büntetőeljárási szabályok alkotmányosságának vizsgálata kapcsán - tehát nem a médiatörvénnyel és nem az egyháztörvénnyel kapcsolatban - az Alkotmánybíróság ismételten kimondta azt, hogy alkotmányossági szempontból nem fogadható el az a törvénykezdeményezési gyakorlat, miszerint a jogalanyok széles körét érintő átfogó törvényeket nem a kormány terjeszti elő az előírt egyeztetési előírások betartása mellett, hanem kormánypárti képviselői indítvány alapján fogadja el a parlament.

Úgy látszik, hogy a tisztelt kormánypárt nem tanult az Alkotmánybíróság határozatából, hiszen most sem a kormány terjesztette elő ezt a javaslatot, hanem megint egy képviselőtársuk, tehát nem nagyon értjük, hogy vajon az alkotmányossága hogyan fog megállni ennek a törvénynek.

Egyébként nem tartjuk véletlennek azt sem, hogy csak Lázár János jegyezte ezt a javaslatot a korábbi, az eredeti verzióval szemben, aki egyébként most nincs itt; no comment. Nem tudom, hogy arról van-e szó, hogy az eredeti kereszténydemokrata beterjesztők vajon nem akarták adni a nevüket ehhez a javaslathoz, vagy mi történt azóta. Vagy ha Rétvári Bence KDNP-s államtitkárként úgy gondolja, hogy nincsenek lényeges változások az eredetileg beterjesztett és e között a javaslat között, akkor vajon saját képviselőtársai miért nem vállalták azt, hogy most is jegyzik ezt az előttünk fekvő irományt.

Egyébként azt gondoljuk, hogy az eredeti verzió, és ahogy értesültünk, a KDNP által most is támogatott verzió sokkal európaibb, sokkal előremutatóbb törvényjavaslat, mint az, amit a Fidesz most itt igyekszik áttuszkolni az Országgyűlésen. Értjük a KDNP-s képviselőtársaink lojalitását a nagyobbik kormánypárthoz, de úgy gondoljuk, hogy itt ők is védik a védhetetlent; és nyilván erre nem várunk választ, ezt mi magunkban elkönyveltük.

Számunkra továbbra is érthető és méltányolandó a törvény benyújtóinak eredeti szándéka, bár ettől nagyon messze kerültünk, azt gondolom. Valóban itt volt az ideje, hogy tanulva az elmúlt húsz év halogatásaiból és mulasztásaiból, végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és rendezzük az egyház és az állam kapcsolatát, ezzel is egy kiszámíthatóbb és rendezettebb viszonyt teremtsünk, és kiszűrjük mindazokat, akik az eddigi törvény hibáit és kiskapuit kihasználva ügyeskedtek és nyerészkedtek az állami költségvetés forrásaiból.

A célok helyesek, a megvalósítást azonban most még annál is kevésbé tudjuk elfogadni, mint ahogy azt első verzióban tettük. Az ezen törvénytervezet által meghatározott kereteken túl vallási közösségeinknek sokkal több méltányosságra, valódi jogegyenlőségre, világosabb határokra van szükségük, hiszen országunk életében pótolhatatlanul értékes munkát végeznek, történetük összefonódott nemzetünk történetével, és mind a mai napig értékeikkel gazdagítják kultúránkat, mindennapjainkat. Ezt figyelembe véve az LMP módosító javaslattal fog élni, hogy méltányosan tovább tudjon működni minden közösség és szolgáltatás.

Habár a törvény preambulumába bekerült korábbi javaslatunkra az egyház és az állam szétválasztásának elve, ez nem jelenik meg következetesen a törvényjavaslatban, hiszen a javaslatban továbbra is csak 14 felekezetnek, vallási közösségnek adna automatikusan egyházi státust, ahogy ezt a korábbi verzió is tartalmazta. Eddig mintegy 72 felekezet, vallási közösség nyújtotta be kérelmét az egyházzá váláshoz a megbukott törvényt komolyan véve.

Nagyon örülünk, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság egyébként a mai ülésén felhatalmazta a bizottság elnökségét, hogy foglalkozzon tovább ezen felekezetek és vallási közösségek beadványaival, és hogy arról folyamatosan tájékoztassa a bizottság tagjait. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezen egyházi közösségek eddigi munkáját az egyházzá válásukhoz komolyan vegyünk.

Továbbá minden tiszteletünk a Magyar Tudományos Akadémiáé és az Akadémia elnökéé, de számunkra elfogadhatatlan, hogy egy olyan szervezet döntsön egyházi iratokról, dokumentumokról, amely a teológiát nem ismeri el önálló tudományágnak, és tagjai között nincsenek a teológia révén bekerült teológusok. Továbbá azt is gondoljuk, hogy az államnak és a politikának semmi köze nincs az egyházhoz, ezt elmondták már korábban is: világosabb kritériumokra van szükség, és azt javasoljuk, hogy egy zárt rendszerben, mérlegelési jogkör nélkül, csak nemzetbiztonsági és alkotmányjogi véleményezéssel ellenőrizze a törvény által megkívánt dokumentumok meglétét.

Végül a nyilvántartásba vétel javaslatban szereplő kritériumairól szeretnék néhány szót szólni. Méltánytalannak érezzük, hogy minden nem automatikusan bejegyzett egyháznak február 29-ig kell döntenie, hogy egyesületként folytatja-e tevékenységét vagy jogutód nélkül feloszlatják. Ezt a rendelkezést módosító javaslattal javasoljuk megszüntetni.

(14.30)

A javaslat a költségvetési támogatást 2012. december 31-ig fenntartja a szociális intézmények tekintetében. Véleményünk szerint a szolgáltatásokat, mint például a közművelődési és szociális szolgáltatásokat nem lehet egy tollvonással megszüntetni, a jogutód szervezeteknek azonos finanszírozási feltételeket kellene továbbra is biztosítani.

A regisztrációs kérelmek, hitvallás és egyházi rítus. De ki és milyen szempontok szerint dönt erről? Elhangzott már a korábbiakban is, hogy a javaslat legalább százéves nemzetközi múltat, működést kér egy vallási közösségtől. De miért pont száz év ez az idő? Reméljük, hogy erre választ kapunk.

Meg tudná-e egyébként bárki közülünk mondani azt, hogy a Magyar Katolikus Egyházat vagy az ortodox egyházat mikor alapították? Ez ad hoc és méltánytalan feltétel, úgy gondoljuk, hogy ezt el kell törölni az egyéb eljárási szabályokkal, bármi történjen is.

Látjuk a rendteremtés igényét, amely a törvényjavaslatban megjelenik, méltányolható az üzleti alapon szerveződő álegyházak, ál vallási közösségek elleni fellépés is, illetve ahogy Lukács képviselőtársam itt elmondta, a politikai tevékenységet végző, vallási tevékenység mögé bújó, közösségek elleni fellépés is, de nagyon komoly kérdéseket vetnek fel a törvényjavaslat bizonyos részei.

Az egyház-finanszírozás ugyancsak nagyon kérdéses pontja a törvénytervezetnek. Az államtól kapott általános támogatással nem kell elszámolniuk az egyházaknak, tehát a bejegyzésnél kell a vallási tevékenységet bizonyítani, de az erre az államtól kapott pénzről nem kell tanúsítani, hogy arra is fordították. Ez megint csak nem szolgálja az átláthatóságot, és továbbra is fenntartja a mostani általános közvélekedést, amely szerint az egyházi pénzek ki tudja, milyen zsebbe vándorolnak. Egy demokráciában, ahol világos keretek vannak, úgy gondoljuk, ez megengedhetetlen. Ha a rendszerezés és a rendteremtés a célja a törvényjavaslatnak, akkor ezeket mindenképpen szükségesnek tartjuk korrigálni. Az LMP módosító javaslatot fog benyújtani ennek érdekében.

Biztos vagyok abban is, hogy minden vallási közösségnek elemi érdeke, hogy elszámoltatható legyen, és a korrupció lehetőségének még csak az árnyéka se vetüljön rájuk, így ennek a szakasznak a megváltoztatásáért az LMP mellé fognak állni, reméljük.

Az állam lehetőséget biztosít az egyházaknak, hogy részt vegyenek a jogalkotás kapcsán a jogszabálytervezet és jogalkotási koncepciók véleményezésében, ezzel összefüggésben az érintett minisztériumok stratégiai partneri megállapodást köthetnek az egyházakkal is - olvashatjuk a törvényjavaslatban. A törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapjog, mely szerint meg kell teremtenünk a vallási egyesületek számára is a véleményezési jogot és ennek fórumait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi törvény nagyon-nagyon fontos törvény. Sok modell, sok gyakorlat van szerte a világon az állam és az egyház viszonya tekintetében. Többször szóba került az angol, a francia, az amerikai modell; ezeknek legtöbbször történelmi gyökerei vannak, ezeket megfelelő mérlegeléssel lehet csak figyelembe venni a magyar viszonyokra nézve, nem is beszélve arról, hogy komoly évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkeznek ezek az országok.

Azt gondolom, szégyen, hogy erről a törvényről ilyen előzmények után, ilyen körülmények között beszélünk. Azt már meg sem említem, hogy miközben folyamatosan hangsúlyozzák az egyházak konzultatív szerepét a jogalkotásban, a most benyújtott és jelentős változtatásokat tartalmazó szöveget nemhogy a hivatalos fórumokon - például a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, ha már felvették az egyházakat tagnak - nem véleményezték ezt az egyházak, de még az egyházi vezetőknek sem volt igazából esélye ezt az új javaslatot áttekinteni. Emlékszem, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatnál - ezt Nyakó képviselőtársam is elmondta - itt ültek a karzaton az egyházak képviselői. Azt gondolom, akkor - az önök számára legalábbis - ez egy ünnepélyes pillanat volt. Nem hiszem, hogy most, nemcsak mi, de hogy önök azt gondolják, hogy ez az.

Az LMP - és ezt minden rosszindulat nélkül mondom - az egész Országgyűlés nevében szégyelli most magát, hogy ilyen körülmények között kell tárgyalnunk ezt a rendkívül fontos törvényt, és kétlem - de ezt az önök lelkiismeretére bízom, tisztelt KDNP-s képviselőtársaim -, hogy önök most nagyon büszkén ülnének itt.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu