Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ilyen rendelkezésekre tényleg csak a Dnyeszter menti demokratikus köztársaságban lehetne példákat találni, de rendes, normális jogállamban nem. Amiről itt beszélünk, valóban egy olyan nagyon súlyos aggály, amire egyszerűen választ önök nem tudnak adni. Hát hogy lehet az, amit Nyikos László képviselőtársam is kihangsúlyozott, hogy a KT három tagja közül gyakorlatilag bárki dönthet úgy, a triumvirátus bármelyik tagja dönthet úgy, hogy felülvizsgálja nemcsak a választott képviselőket, de az Országgyűlés egyik bizottságát vagy szervét is, gyakorlatilag teljes vétót gyakorolhat.

A köztársasági elnök nevezett ki itt két érintett személyt, és hát elmondhatjuk azt is, hogy a számvevőszéki elnök is bármikor ezt a vétót gyakorolhatja. A lényeg az, hogy ezen triumvirátus önöket is bármikor felülvizsgálhatná, és a későbbi kormányzatokat is. Egy olyan szerkezet alakul ki ennek értelmében, amilyenre talán példát sem találni. De önmagában az előterjesztés címe és a pénzügyi stabilitásra való utalás is egy kicsit csalóka, hiszen látható az, hogy a Fidesz-gazdaságpolitika csapdasorozata itt is fellelhető, ami kezdődött az egykulcsos adózás óriási csapdájával, amelyet önök sikertörténetként propagálnak, ugyanakkor látható volt már január 1-jével, amikor az állampolgárok egy igen jelentős része nettóban kevesebbet vihetett haza, mint korábban. Tehát mindenki számára látható volt, hogy miről van szó, hogy egy újabb megszorító intézkedéssorozat első vagy közbülső lépcsőjéről van szó, ugyanakkor önök ennek az ellenkezőjét propagálták.

Itt pedig a beépített államadósság-korlát is csalóka. Tehát ez sem feltétlenül a cél felé hat, hiszen látható, hogy az önök erőltetett, brutálisan erőltetett törlesztőpolitikája mellett és ennek ellenére is kialakult az a helyzet, hogy sajnos nominálisan rekordszintet ért el az államadósság. Tudom, hogy ez nagyrészt az árfolyam-ingadozások következménye, de ezeket a jövőben sem zárja ki semmi. Az, hogy több mint 20 500 milliárd forintra rúg az a szint, aminek a törlesztési kötelezettsége is egyre súlyosabb terheket ró az országra, már-már kikerülhetetlen csapdának tűnik, pedig önök látszólag mindent megtettek azért, hogy ebből a csapdahelyzetből kikerüljenek. Itt van önök előtt az ír példa. Itt vannak olyan nemzetközi példák, amelyek legalább meglebegtetnék annak a lehetőségét, hogy próbáljuk feszegetni a kereteket, újragondolni ezt a rendszert, és mégis, még retorikai szinten sem merül fel önökben az, hogy ezen rendszer kereteit egyáltalán megérintsék, vagy a széléig elmenjenek. Pedig látható lenne az, hogy ha nem tárgyaljuk újra az államadósságot tisztességes módon - nem ész nélkül, de mégis kemény feltételekkel -, akkor Magyarország ebből a csapdahelyzetből nem tud kikerülni.

Tehát igenis lenne kit keríteni a tárgyalóasztal túlsó felére. Miniszterelnök úrnak és a kormánynak is két fő aggálya volt, amikor arra kértek minket, hogy az államadósság újratárgyalását még elvi szinten se vessük fel, mert ez károkat okoz az országnak. Az egyik fő aggályuk a forint árfolyamának esetleges bedőlése volt. Hát azt hiszem, ezen aggályuk az utóbbi hónapok tekintetében nem bizonyult megalapozottnak, hiszen a forint árfolyama így is egy olyan skálán mozog, aminél rosszabbat nagyon nehéz elképzelni a jövőben. De a másik érvük még inkább megdőlt, ami a hitelminősítőkre vonatkozott, mely tekintetben azt kérték tőlünk, hogy ne beszéljünk az államadósság újratárgyalásáról, mert leminősítik Magyarországot. Hát kérem szépen, Magyarországot a föld alá leminősítették, és a forint árfolyama olyan szinten van, ami a stabilitástól nagyon-nagyon messze áll.

Állítjuk, hogy rosszabb helyzet nem nagyon következhetett volna be akkor sem, hogyha megpróbálkoznak a valódi gazdasági szabadságharccal, tehát kerítenek egy delegációt a tárgyalóasztal túlsó felére. Ez ugye, nem történt meg, pedig az EU- és IMF-hitelek tekintetében egyértelmű, hogy ki ülne oda, az államadósság tekintetében pedig szintén tudjuk azt, hogy mintegy 30-40 intézményi nagybefektetőnél összpontosul a papírok többsége, ezen belül is 6-8 kezében található a magyar államadósság 60-70 százaléka.

Lenne kivel tárgyalóasztalhoz ülni, vannak nemzetközi példák is erre, tehát ismertek azok a sikertörténetek is, amelyek legalább részeredményekkel kecsegtetnek, de meg sem próbálni, na ez a történelmi lehetőség elmulasztása, és ebben érhető tetten talán leginkább a kormányzat felelőssége. Pénzügyi stabilitásról beszélni addig, amíg az egykulcsos zsákutcából nem igazán látják önök sem a kiutat, hiszen már minket sem kecsegtetnek ezzel, nem beszélnek arról, hogy egy-két éven belül itt komoly gazdasági fellendülés várható; lassan a szocialista retorika köszön vissza, melynek értelmében önök szerint nemzetközi válság van, Magyarország sem keveredhet ki egy normális, gyarapodó állapotba ebből. Ugyanakkor meglenne a lehetőség, megvannak a használható receptek, megvannak az átvehető minták is, az kellene, hogy elszántság, bátorság is párosuljon emellé, és példának okáért, amikor az EU-csúcs sorra kerül, és önök EU-paktumot akarnak aláírni, legalább lebegtessék meg azt, hogy az államadósság kérdésében egy újratárgyalási folyamat, egy vizsgálati folyamat megindulhasson. Hiszen, ha nem is diagnosztizálják a problémát, akkor esélyük sem lesz terápiát gyakorolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu