DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánom megismételni az általános vitában elmondottakat, mert úgy tűnik, hogy teljesen felesleges, hiszen az általános vitában kifejtettem volt, hogy a magasabb jogi státust természetes személyek esetén a parlament adja meg, a magasabb jogi státust, ahogy a nemzetiségek esetén, az egyház esetében is a parlament adja meg, mint ahogy normatív módon a közhasznú civil szervezetek feltételrendszerét is parlament állapítja meg.

Ez azt jelenti, hogy kiemelkedő természetes személy, intézmények esetén - köztársasági elnök, Állami Számvevőszék elnöke s a többi -, de azért nem kívánom ezt megismételni és hosszabban kifejteni, mert úgy látszik, hogy süket fülekre talált. Senki erre nem válaszolt, senki nem mondta, hogy ez a rendszer, amit a nemzetiségi törvénynél követtünk, az rossz, ne a parlament állapítsa meg a nemzetiséget; az egyházi státus megállapítása... - ami kiemelkedő státus a más vallási közösségekhez képest, hiszen nem egyházakról beszélünk, hanem vallási közösségekről, az egyházat összefoglaló névként alkalmazzuk.

(15.10)

Szeretnék válaszolni Turi-Kovács képviselő úrnak, hogy óva intek mindenkit, hogy teológiai kérdésekben állást foglaljon, még akkor is, ha értene hozzá, mert egy adott teológiához talán ért, nem biztos, hogy minden vallási közösség teológiájának akár felületes ismeretével is rendelkezik. A parlament nem ezzel foglalkozik. A parlament vallástörténeti, vallásszociológiai kérdésekkel foglalkozik és nem teológiai kérdésekkel. Amikor a természetfölöttire irányuló definíciót állapítottuk meg, a legkisebb közös többszöröst próbáltuk, mert van olyan világvallás, és most megfogadtam és továbbra is tartom magam következetesen, hogy egyetlen konkrét egyház nevét nem fogom kiemelni, de az öt nagy világvallás közül van egy, amelynek nincs istenfogalma, viszont a természetfölöttiben hisz. Most kizárnánk a világon egyébként milliárdos nagyságrendet képviselő világvallást ebből a körből abban a pillanatban, ha ezt a definíciót így szűkítenénk, de ez nem teológiai kérdés, hanem mondom, definíció kérdése is, és bizonyos fajta tudományos alapozottsággal bír.

A 3., 16. pontok tekintetében kénytelen vagyok felvetni a plenáris ülés előtt is azt, amit a bizottsági ülésen felvetettem, hogy nyilván házbizottsági állásfoglalás kell arról a kérdésről, hogy a Demokratikus Koalíció nevében lehet-e módosító indítványt előterjeszteni, amikor a Házszabály szerint ilyen formáció nem létezik. Fel kell vetnem azt a kérdést, hogy ilyen esetben érdemi vizsgálat nélkül kellene elutasítani az ilyen módosító indítványokat, mert független képviselő adhat be módosító indítványt, de nem létező Demokratikus Koalíció...- most ha már játszunk a szavakkal, hogy Demokratikus Koalíció, akkor tegyük hozzá az eposzi jelzőt is, hogy szemkilövő Demokratikus Koalíció nem hiszem, hogy beadhat módosító indítványt. De ez egy olyan alaki kérdés, amelyben előbb-utóbb a házbizottságnak állást kell foglalni, mert én a bizottsági ülésen ezt már felvetettem, és azt gondolom, hogy előbb-utóbb ebben a kérdésben egyértelműen állást kell foglalnia a Háznak.

Szeretnék az emberi jogi bizottság egymással összefüggő módosító indítványairól beszélni, de előtte engedtessék meg, hogy vallástörténeti szempontból számháborút ne folytassunk: a keresztények 396 évet vártak az elismerésig, van olyan keresztény egyház, amely 1500 évet, tehát a 20 évről tessék szíves lenni így gondolkodni az egyházi elismerést tekintve.

Az pedig egy téves fogalom, hogy a 12 apostol egyházat alapított volna. Minden keresztény egyház a pünkösdöt jelöli meg, 3 ezer ember volt az egyházalapításkor, már az alapításkor. De azt hiszem, megint a lényegi kérdést kerüljük meg. Azért a lényegi kérdést kerüljük meg, mert a vallásszabadság kérdéséhez nem az tartozik hozzá elsősorban, hogy egyházi státusban vagy vallási közösségként, egyesületként működik. Teljes szabadsággal vagy teljes vallásszabadság közösségi mivoltát átélheti egyesületi szinten, ami mindenki számára adott.

Itt válaszolok Turi-Kovács képviselő úrnak: senkivel nem állapodtak meg az előző szocializmus időszakában lévő parlamentben, hogy hozzák ezt a '90. évi IV. törvényt. Részt vettem azokon a tárgyalásokon. Volt egy párt, amely már nincs a parlamentben. Ha összehasonlítja annak a pártnak az egyházi törvénytervezetével, az előző Németh-kormány parlamentje tökéletesen azt fogadta el. Bocsánatot kérek, ennek a következménye volt, hogy sehol Európában 360 egyházat nem jegyeztek. Hogy mennyire komoly ezen 360 egyház bejegyzése - ez sem pontos szám - a különböző bíróságokon, de ha mondjuk a 340 és a 360 közül becsült számot fogadunk el, érdekes módon 72 tartotta fontosnak azt, hogy az egyházi státust január 1-je után megszerezze. A 360-ból 72 tartotta fontosnak.

Hogy még továbbmenjek, hogy utána az emberi jogi bizottság ezt a kérdést kívánja rendezni akként, hogy az automatikus átmenetet és a vallás közösségi joggyakorlatát biztosítja egy egyesületbe történő átmenéssel, tehát akik az egyházi státust január 1-jétől nem kapják meg, és szabályozta azt a kérdést, hogy hogyan kaphatja meg az egyházi státust. Ugyanúgy, annak a mintájára, ahogy a nemzetiségi státust kapja meg, a Tudományos Akadémia nem a teológiai kérdéseket fogja vizsgálni, hanem azt a kérdést, hogy a törvényben lévő definíciónak és azoknak a vallástörténeti kritériumoknak megfelel-e. Erről foglal állást, mert a Tudományos Akadémiának teológiai osztálya nincs, viszont van vallástörténeti, vallásfilozófiai és egyéb osztálya. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy megnyugtató dolog.

Ha Mirkóczki Ádám felvetését fogadnám el, akkor nagyon érdekes dolog jönne ki, mert tényleg ebben a pillanatban politizálnánk át, ha a parlamenti hat párt alakítana bármifajta bizottságot és állásfoglalást, hozzáteszem, nem teológiai, hanem vallástörténeti kérdésekben. Tehát azt gondolom, hogy ha elfogadjuk azt a mintát, amit a nemzetiségi törvénynél követtünk, akkor ugyanazt az eljárást kell elfogadnunk, amit a nemzetiségi törvénynél is alkalmaztunk.

Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy az emberi jogi bizottság a törvényalkotói szándékkal tökéletesen szembemenő, koncepcionális kérdésekben tökéletesen ellentmondó módosító indítványokat nem fogadta el. Ezért sajnálatos módon nagyon kevés olyan módosító indítvány volt, szemben az előző törvénnyel, ahol csak ellenzéki oldalról 48 módosító indítványt sikerült befogadni, azt gondolom, hogy ami a törvénnyel szembemegy, az a törvényt negálni próbálja, és fenn akarja tartani azt az állapotot, amely ezen a területen az országban uralkodott. Nyilvánvalóan ennek nemet kellett mondanunk.

Azonban felhívom a figyelmet a 15. számú indítványra. Érdekes módon részben a vallási definíció megváltoztatása ugyanazon előterjesztőktől, részben pedig a feltételrendszerének a megváltoztatása egy konkrét, ma és egypár napig még egyházként működő szervezetre vonatkozik, arra a szervezetre, amely szervezettel kapcsolatban például nemzetbiztonsági kockázatot állapítottak meg. Nem tudni, hogy kik által vagy milyen szakértők által íródott ez a módosítás, viszont nagyon árulkodó, ha ez a módosító javaslat kifejezetten egy adott egyházzal azonosítható. Lelke rajta, természetesen mindenkinek jogában van, de ha valaki úgy gondolja, hogy tanításának nem kell hogy legyen hitvallása és rítusa, nem kell se százéves működésnek lennie, se semmiféle működésnek, és nem kell megfelelni a nemzetbiztonsági feltételeknek, akkor ez bizony egy adott, ma még, pár napig egyházként működő szervezet.

Tisztelt Ház! Azonosítható... - és ez azért érdekes kérdés a demokrácia szempontjából, mert higgyék el - ebben a teremben még nem beszéltünk erről, de eljön az idő, és szükséges beszélni arról -, hogy a demokrácia igazi veszélyei mindig abban vannak, amelyek nem a nyilvánosság előtt zajlanak. Mindig abban vannak, hogy döntéshozói posztokat kívánnak megszállni, alakítani próbálják a törvényhozást nem nyilvános eszközökkel, hanem azokkal az eszközökkel, hogy beépülni szervezetekbe, és bizonyos értelemben nemzetbiztonsági kockázatokat vinni a döntési rendszerbe. Hogy most konkrét dolgot mondjak, Nyugat-Európában ismert volt a P-2-es páholy, vagy sorolhatnám azokat a szervezeteket, amelyek az igazi kockázatot jelentik, és ha van ilyen egyház, amely ilyen módszerekkel kíván élni, és nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akkor lehet olyan módosító indítványt beadni, hogy nem érdekes... - de hadd hívjam fel a képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy nem a jelenlegi időszakban, hanem az előző kormány időszakában több évben a nemzetbiztonsági évkönyvben szerepelt mint nemzetbiztonsági kockázat egy egyház. Akkor azt mondják önök, hogy igen, nekünk ezt tudomásul kell venni, és azt mondják önök, hogy pontosan, tehát nehogy ráfogják, hogy ezen kormány időszakában szerepelt ez.

Tisztelt Ház! Végül pedig sajnálatos módon, most éppen Lamperth Mónika nincs itt, de kétségtelen tény, hogy olyan szakértői a közjogi érvénytelenségnek és az újraszabályozásnak nem vagyunk, mint az előző kormány időszakában, amikor közjogi érvénytelenséget állapítottak meg, akkor nagyon egyszerűen alkotmánysértőnek és törvénysértőnek állapítanak meg, a törvényességi felügyeletről van szó... - nagyon egyszerűen döntött a kormány, és kormányrendelettel szabályozott. Meg kell mondanom, hogy a jelenlegi kormánykoalíciónak nagyon sekélyes a fantáziája, hogy még nem jutott el ide, hogy ebben az esetben tanult volna a nagy elődöktől, és az Alkotmánybírósági döntését nem alázatosan vette tudomásul, hanem ugyanazt szabályozta kormányrendeletben. Most az ugyanúgy visszahozott törvényekről nem beszélek.

(15.20)

Ezek után erkölcsileg meg mer szólalni? Remélem, hogy a jegyzőkönyvben majd olvassa, akinek szólok. Mi egy alkotmánybírósági határozatot tudomásul véve a Házszabály szerint lefolytatjuk azt a vitát, ahogy az eljárási rendben meg kell hozni a törvényt, és eleget teszünk törvényalkotói kötelezettségünknek, ugyanakkor azzal vádolnak bennünket, hogy az Alkotmánybíróság határozatát nem kellő alázattal vesszük tudomásul. Tisztelettel kérem, nem mi nem vesszük tudomásul! Demokratikus Koalíció? Ugyan kérem, a Demokratikus Koalíció egy alkotmánybírósági határozat után kormányrendelettel ugyanazt meghozza. Demokratikus Koalíció?!

Azt gondolom, a tisztesség megkívánja, hogy arról beszéljünk, ami a törvényben van, arról beszéljünk, ami a részletes vitára tartozik, és tartsuk egymást annyira tiszteletben, hogy fogadjuk el, hogy mindenkit a jó szándék vezényel. Azt meg tessék elfogadni, ha van egy törvényalkotási szándék, meg akarjuk változtatni azt a helyzetet, amibe Magyarország került az 1990. évi IV. törvény alapján, amikor senkivel nem egyeztettek. Az Ellenzéki Kerekasztalnak nem volt témája 1990-ben a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény. 1989. július 26-án oszlatták fel az Állami Egyházügyi Hivatalt, és a Miniszterelnökség mellett rögtön létrehoztak egy egyházi titkárságot, amelyet Sarkadi Nagy Barna, Miklós Imre volt helyettese vezényelt. Ebben a légkörben kellett akkor törvényt alkotni. Kivel egyeztették ezt az egyházi törvényt? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Azt hiszem, hogy eljött a rendszerváltás órája ebben a kérdésben is. Azért merek erről szólni, mert 1993-ban ezt a törvényt többek között a Kisgazdapárttal és az MDF-fel megpróbáltuk megváltoztatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu