ELNÖK: Képviselő úr, képviselő úr, elnézést! Az államtitkár úr sem hallja az ön szavait, annyi a bekiabáló, és olyan az alapzaj. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Üljél le!) Az a kérésem - és közben nézem az időt, hogy ennyivel többet adjak -, hogy azok a kormánypárti képviselők, akik sem a kérdező ellenzéki képviselőt, sem pedig a válaszadó államtitkárt nem kívánják meghallgatni, menjenek ki a folyosóra beszélgetni, mert így... (Kőszegi Zoltán: Elnök úr, nézzen oda le! - Mesterházy Attila és Szabó Vilmos az elnöki pulpitus alatt beszélget. - Folyamatos közbekiáltások az ellenzék és a kormánypártok soraiból.) Lenézek, igen. Én nézem, de ha ön elnézne most jobbra, és segítene abban nekem, hogy a teremben lehetőség legyen meghallgatni egymás szavát, akkor abban sokat segítene. (Több képviselő állva beszélget.)

Tisztelt Képviselőtársak! Kérem szépen, aki itt akar maradni, és hallani akarja a kérdést és a választ, az üljön le, és hallgassa meg a képviselő urat. (Közbekiáltások: Halljuk!) Szerintem van időnk, megvárjuk. (Kőszegi Zoltán felé:) Szóljanak a képviselőtársaiknak! Köszönöm szépen.

Képviselő úr, öné a szó, és hozzá fogok egy percet adni.

Forrás: parlament.hu