MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általam kapott ajánlás alapján első körben a 3-as, illetve a 4-es, a 7-es, és aztán mindig bemondom, hogy melyik módosító indítványhoz kívánok szólni.

Előzetesen Varga képviselőtársam hozzászólására reagálnék röviden, amelyben most azt hallottuk, ismételten azt hallottuk, immáron sokadjára, hogy megint milyen nagyszerű a javaslat, és ki lettek küszöbölve azok a jogtechnikai problémák és egyéb apróságok, amelyek ellenzéki részről némi vitára adtak okot.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt most már sokadjára halljuk. Ezt mondták a júniusi általános vitában, aztán a részletes vitában, majd a záróvitában, ezt mondták a múlt héten, és az, amit ön most elmondott, az homlokegyenest egy picit ellentétes a múlt heti általános vitával, hiszen akkor is a százéves nemzetközi működéssel kapcsolatban az volt az álláspont, hogy ez egy elég egyértelmű, elég markáns álláspont, hivatkozási alap, és nincs szükség különösebben módosítani. Ehhez képest egy picit döbbenten látjuk az emberi jogi bizottság által beadott módosítók között ennek nem kis mértékű átalakítását, amivel egyébként alapvetően egyetértünk, legalábbis ezzel a módosítással, hiszen ez már némileg azért jócskán finomít az eredeti javaslaton.

Szeretnék kitérni azonban ismételten arra, ami a kormánypárti képviselők által beterjesztett törvényjavaslatokra olymértékben jellemző, hogy van egy előterjesztő vagy vannak az előterjesztők, akár kormány-, akár önálló képviselői indítvány formájában, majd a részletes vitáig elég alapvető módosításokat és változtatásokat tartalmazó, szintén kormánypárti képviselői módosító indítványok érkeznek. És itt van mindjárt a két kapcsolódó módosító indítvány, Turi-Kovács Béla képviselőtársunk által beterjesztve, amely az én olvasatomban vagy a Jobbik olvasatában azt mutatja, amit oly sokszor elmondtunk már, hogy mennyire alkalmatlan az Országgyűlés arra, hogy egy ilyen kérdést ilyen módon rendezzen.

(13.40)

Ahelyett, hogy a kereteket adnánk meg a megfelelő szakmai fórumoknak, helyette - finoman fogalmazok - kontár módon alapvető kérdésekbe rosszul nyúlunk bele. És itt van rögtön a már említett, Turi-Kovács Béla által beadott képviselői indítvány, amely azt indítványozza, hogy az Isten hitére vonatkozó pluszpasszust rögzítse a javaslat. Én ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy nekem római katolikus keresztényként teljesen egyértelmű és teljesen evidens ez a fajta módosító indítvány, alapvetően én ezzel egyetértek. Amivel a probléma van ezzel kapcsolatban, hogy ha ez így bekerülne a javaslatba, akkor kapásból, mondjuk, egy világvallást kizárunk az egyházak sorából, ugyanis - nem akarok teológiai vitát folytatni - a római katolikus teológia által a vallási tudatnak öt eleme van, és aszerint állapítja meg a katolikus egyház azt, hogy mely közösségek, mely felekezetek számítanak egyháznak vagy mi számít vallásnak. Ezek között bizony, nem tudom, hányan tudják, biztos sokan, van egy ateista vallás is, ez pedig a buddhizmus. Ott ugyanis nem az istenhívés az alapvető cél és nem az üdvözülés, hanem a nirvána, vagyis a semmiben való feloldódás, amely semmiképpen sem nevezhető a keresztény gondolkodás szerint istenhitnek. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy ékes bizonyítéka annak, hogy ha kapkodva, kontár módon belenyúlunk, akkor milyen rossz törvényt tudunk fabrikálni.

A másik, Turi-Kovács Béla képviselőtársunk által beadott kapcsolódó módosító indítvány úgy módosítana, hogy ezt a működési évet szabályozná. Az indoklásban szerepel, hogy 15 év hazai működés, hiszen az indoklás kiemeli Luthert és Kálvint, hogy ők sem alapíthattak volna egyházat, nagyon helyesen. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez vajon milyen problémára vetít rá, egyébként teljesen egyetértve a Turi-Kovács Béla által beadott módosító indítvány alapfelfogásával vagy filozófiájával, hiszen ha ilyen létszámot vagy működési évet veszünk alapul, akkor a képviselőtársammal ellentétben nemcsak Luthert vagy Kálvint lehetne ideírni, hanem magát Jézus Krisztust is. A júniusi általános vitában pontosan erről beszéltünk, hogy ha pusztán formai és technikai kritériumokat állítunk, akkor pontosan a tartalom vész el, és adott esetben olyan kiskapukat nyitunk vagy éppen zárunk be, amely mindenképpen méltatlanná és alkalmatlanná teszi ezt a javaslatot ahhoz, hogy a megfelelő célját elérje.

Akkor rátérnék a Jobbik által beadott módosító indítványokra. A 4. ajánlási pontban úgy szeretnénk kiigazítani a 3. § (1) bekezdését, hogy bővítjük a mondatot, amely szerint a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlását az oktatási, egészségügyi, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben ellátottak, valamint a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak számára egyéni és közösségi szinten is lehetővé kell tenni - és itt jönne a kiegészítés - azon egyházak és vallási közösségek közreműködésével, amelyek tanítása nem ütközik az adott intézmény céljaival.

Hogy ez miért fontos? Kérem szépen, azért, mert vannak olyan közösségek és vannak olyan felekezetek, amelyek meglehetősen mást gondolnak teljesen evidens és teljesen alapvető kérdésekről. Júniusban már elmondtam, példával is megvilágítottam ennek a módosító javaslatnak szerintünk az indokoltságát, mégpedig vegyük csak az egészségügyi intézményben ellátott feladatokat, az egyházak által ellátott vagy ellátandó feladatokat. Mi történik akkor, ha mondjuk, a kórházakban például a Jehova Tanúi megjelennek a vallási küldetésüknek és tanításuknak megfelelő feladataik ellátására, és adott esetben a betegeket, a hozzájuk tartozó, akár közösséghez vagy felekezeti szinten tartozó betegeket, mondjuk, lebeszélhetik a vérátömlesztésről, egy-egy életmentő műtétről, hiszen az ő tanításaikban ez feketén fehéren le van fektetve. Én nem értem sem az előterjesztőt, sem a bizottság álláspontját, sem pedig a kormánypárti képviselőket, hogy ezzel az egy kis fél mondattal mi a problémájuk. Ez senkit nem sért, senki ellen nincs ilyen értelemben. Ez egy abszolút jó szándékú, tartalmilag meglehetősen indokolt módosító indítvány, amely kizárja vagy lezárja azokat a kiskapukat, hogy adott esetben destruktív közösségek megjelenhessenek olyan intézményekben, ahol nem biztos, hogy feladatuk van, vagy jó értelemben vett feladatuk lenne. Nagyon szeretném, ha erre választ kapnánk, hogy ezzel a módosító indítványunkkal alapvetően mi a probléma.

Talán a legérdekesebb, és újfent elmondom, szerintünk a legsúlyosabb és legelemibb módosító javaslatunk, amellyel kapcsolatban természetesen nem volt illúziónk, az a 7. ajánlási pontban fogalmazódik meg. Mi úgy neveztük el, lehetne bármi a neve, mi azt a nevet adtuk, hogy magyar vallásügyi tanácsadó testület, röviden MVTT, ennek a felállítását kezdeményezzük. Én örülök annak, nem annak a létszámnak, amiben most jelen vagyunk, hanem annak, hogy látok végre olyan képviselőket is, akik nem vettek részt az általános vitában, és talán nem hallották azokat az érveket, amelyeket felsorakoztattunk e javaslatunk mellett. Így most újra elmondanám, és a naivitást félretéve, de mégis reménykedve abban, hogy valamilyen szinten belátják ennek a jogosságát, újra elmondanám, hogy miről szól ez a javaslatunk, és úgy gondolom, ezzel meg is világítjuk az önök által beterjesztett törvényjavaslat legnagyobb problémáját.

Önök azt szeretnék, illetve azt terjesztették elő, hogy a jövőben ki válhat egyházzá Magyarországon: majd az Országgyűlés fog dönteni, vagyis az önök kétharmados többsége. Igen ám, de már az elmondottak is rávilágítanak arra, hogy az Országgyűlés maximálisan, hangsúlyozom, maximálisan alkalmatlan arra a feladatra, hogy egyházak, vallási közösségek sorsáról ilyetén döntsön. Mi azt javasoljuk, hogy nem biztos, nem tudjuk, van-e százszázalékos megoldás erre a nagyon komoly kérdésre és elsősorban teológiai kérdésre, viszont tudjuk, hogy van egy sokkal jobb az önök által beterjesztettnél. S hogy a lehető legszélesebb skálát lefedjük ebben a kérdésben vagy a lehető legobjektívebb mércét képviselő testületet felállítsuk, azt javasoltuk, hogy legyen például az 1895. évi egyházügyi törvény által - idézőjelbe teszem, hivatalos formula ilyen nincs -, a "történelmi egyházak" által delegált egy-egy személy, legyen a parlamenti pártok által delegált egy-egy szakértő, és legyen az önök által is javasolt, a Magyar Tudományos Akadémia által delegált egy-egy személy ebben a testületben. És akkor lefedtük Magyarország alapvetően több mint 90 százalékának a vallási hovatartozását, lefedtük azt, hogy kontár módon nyúljunk bele vallási közösségek, egyházak sorsába, ezáltal a közösségeknek vagy a tagjaiknak a sorsába, és lefedtük azt, hogy szubjektív módon vagy éppen politikai lobbi által döntsünk olyan kérdésekben, amelyeknek itt semmilyen szerepe nincs, tehát nem kellene, hogy politikai lobbi döntsön mellette.

Még egyszer felteszem az a költői kérdést, hogy ki tud bölcsebb, méltóbb, az egyházak, vallási közösségek számára kevésbé megalázó döntést hozni egy ilyen súlyú kérdésben, ha már mindenképpen muszáj: az önök kétharmada, akik majd nyilvánvalóan parancsra fognak gombot nyomni, senki nem fog amellett kardoskodni, hogy mondjuk, szeretné megnézni annak az adott vallási közösségnek a teológiai, erkölcsi dogmáját, tanításait, közösségi, társadalomépítő hitéletét, hanem majd el fogja fogadni a frakcióvezető vagy bárki más, magas rangú politikus által bemondott igent vagy nemet, és adott esetben, amikor oda jutunk, akkor 263 mutatóujj egyszerre fog az igenre vagy a nemre gombot nyomni. Mi azt gondoljuk, hogy önökkel szemben ez a testület meglehetősen - és nagyon finoman fogalmazok inkább -, sokkal-sokkal bölcsebb, méltóbb és szakmailag indokoltabb véleményt tudna mondani egy-egy közösségről.

Nem hiszem, hogy azzal önök is vitáznának, hogy mondjuk, a történelmi egyházak, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a frakciók által delegált egy-egy szakértő, akik egész életükben ezzel foglalkoztak, elhibázottabb döntést hoznának, mint mondjuk, majd az önök kétharmada, de ezt nem akarom tovább ragozni, én azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy miről beszélünk.

(13.50)

Aztán itt van a 17. ajánlási pont, amelyről már részben beszéltem, és Varga képviselőtársam említette az imént előterjesztőként, hogy rendezi a problémát. Ezt a mondatot, hogy rendezi a problémát, vagy ezt a kis jogtechnikai hézagot bezárja, vagy koherenciazavarra hivatkozva itt megint módosítani szükségeltetik, nagyon sokat hallottuk. Most már legalább, ha jól számolom, hatodjára hallom ezt, és alapvető változtatásokat eszközöl. Én most nem arról beszélek, hogy egyetértek-e ezzel a módosító javaslattal vagy sem, hanem pontosan arról beszélek, hogy elvileg másféle éve bőven volt idejük arra, hogy alaposan végigtanulmányozva a kérdést, figyelembe véve az elemi jogi, társadalmi, teológiai szempontokat, egy megfelelő, legalább keretet hozzanak létre. Ez nem sikerült. Minden egyes általános, részletes, majd záróvitára olyan elemi változtatásokat eszközölnek, amely pontosan arról tesz tanúbizonyságot, amit minden egyes alkalommal elmondtunk, hogy felkészületlenül, kapkodva, kontár módon próbálunk meghozni egy ilyen fajsúlyos kérdést.

Én azt gondolom, hogy amit Nyakó képviselőtársam is említett ügyrendi javaslatban, megint csak alátámasztott, hogy így nem lehet egy ilyen súlyú kérdést eldönteni; hihetetlen! És itt van a 20. ajánlási pontban, amit örömmel olvastam - nem állítom, hogy a Jobbik javaslatára, de egyelőre csak tőlünk hangzott el az ellenzéki pártok közül -, itt már legalább megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia, és ha csak részben, és általunk nem kellő mértékben, de mégiscsak helyet kap az a szakmai tudás, amit eddig sem lett volna szabad megkerülni, és már eddig is elemi szinten bebetonozva kellett volna lennie ebben a törvényjavaslatban.

Szeretnék még röviden kérdezni - nagyon sajnálom, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam nincs a teremben -, azt mindenképpen kérdezném, hogy ő az általános vita előtti emberi jogi bizottsági ülésen azt mondta, hogy minden bizonnyal egy tucat, azaz 12 közösséggel, egyházzal bővülni fog még a melléklet. Én most szeretném megkérdezni az előterjesztőket, vagy éppen a bizottsági elnök urat, hogy most ezzel mi van. Ezek szerint nem fog bővülni jelenleg, ebben a formában, ahogy majd el lesz fogadva, vagy a későbbiekben vár még vitára vagy éppen mérlegelésre, és egyáltalán kikről van szó? Tehát Gulyás Gergely alelnök úr kikről beszélt, amikor azt mondta, hogy minden bizonnyal 12 közösséggel bővülni fog még ez a sor; én erre nagyon szeretnék választ kapni.

Úgy látom, hogy túlléptem az időt, bár időkeretes, úgyhogy nagy probléma nincs, de majd folytatom még egy másik hozzászólásban. Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu