DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Teljesen egyértelmű, hogy ma este ebben a vitában a nemzetközi radikalizmus és a nemzeti radikalizmus képviselői csapnak össze. A nemzetközi radikalizmus képviselői között legfeljebb árnyalati különbség van: egyikőjük már akkor aláírta volna, amikor még el sem készült ez a paktum, alig várták, az ajtón kifelé menet is kopogtatni szoktak; a nemzetközi radikalizmus nemzeti színű mázzal leöntött képviselői pedig egy kicsit még futottak néhány kört a kakas előtt a baromfiudvarban (Derültség.), aztán pedig ugye a megadás nem túl nemes lépését választották.

Könnyű préda lenne most Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnököt kritizálni, én azonban Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnököt vonnám be egy kicsit a kritika tárgykörébe. Egy kicsit a paktumig vezető út más szempontjait szeretném megvilágítani az önök számára, amely egyben nyilvánvalóvá teszi számunkra Orbán Viktor hihetetlen ravaszságát és politikai rutinját, ugyanis szerény véleményem és meggyőződésem szerint ő teljesen biztos volt abban, hogy körülbelül ez lesz a vége: nemhogy háborút, még csatát sem tud nyerni ebben a küzdelemben, ugyanakkor olyan okosan szervezte a dolgokat, olyan okosan alakította a történéseket, hogy tulajdonképpen mind a saját szavazóbázisát, mind az őt igencsak erős kritikával szemlélő - hogy finom legyek - balliberális szavazótábort is ki tudta elégíteni a következő módon:

Tudta, hogyha legalább valamiféle vitéz ellenállást színlel, akkor a saját szavazói az ezt követő megszorítások után nem őrá fognak haragudni, nem a kétharmados kormányra, hanem inkább az EU-ra és az IMF-re, tehát a Fidesz-szavazótábor dühe sokkal inkább majd az EU és az IMF felé irányul, míg a balliberális szavazók pedig hihetetlenül örülnek annak, hogy az általuk igen-igen utált Orbán Viktorral hogy felmosták a padlót Brüsszelben, hogy letörték a szarvát, és tulajdonképpen megdöglött a mi tehenünk, most megdöglik a Fidesz tehene is, tehát tulajdonképpen Orbán Viktor ebből a szempontból is jól jött ki ebből a küzdelemből. Úgyhogy ne becsüljük le a jelenlegi miniszterelnök úr ravaszságát, és ne felejtsük el ezeket a ravasz húzásokat, amelyeket ő a paktum aláírásáig vezető úton megtett (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ugyanis itt még nem lesz vége, ettől csak sokkal rosszabb lesz a helyzet. Majd folytatom.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu