DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A nemzet jövőjéről vitatkozunk itt, mindenfajta félreértést azért kerüljünk el, tehát itt nem egy jövőbeli, majdani, ránk vonatkozó szabályrendszer szépségeiről vagy rosszaságáról beszélünk, hanem arról, hogy letérünk-e arról a zsákutcáról, amelyen az ország most jelenleg gőzerővel dübörögve halad - és amelynek a mozdonyát itt most a Jobbikon kívül minden párt fűti -, vagy pedig nem térünk le.

Tehát erről, a magyar nemzet jövőjéről szól ez a vita, és nekem, bevallom őszintén, van egy nagyon szimpatikus mondat a Nemzeti hitvallásban, Magyarország Alaptörvényében, amely most már január 1-jétől hatályos. Gondolom, a kormányoldalon mindenki betéve tudja, de azért az ellenzéki képviselőtársaknak és a tévénézőknek elmondom, ami nekem nagyon tetszik, és azért ezt tartsuk szem előtt: "Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre." Ez nagyon szépen és nagyon jól hangzik, de ha ezt önök a komolyság szándékával írták le és mondták el, és ráadásul azt is mondták, hogy "Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit", akkor könyörögve kérem önöket, illetve egyben azért határozottan figyelmeztetem önöket, hogy ne menjenek szembe az alaptörvény ezen, egyébként valóban értékes gondolataival.

Mert gyakorlatilag ez a vita, amit eddig most kormányoldalon produkáltak, és az ellenzéki - nemzeti ellenzéken kívüli - hozzászólásokat nem tudom igazából fő sodorvonalnak tekinteni, én egyébként, bevallom őszintén, tisztelem Harangozó Gábort, aki láthatóan hisz az Európai Unió jobbá tételében, én abszolút nem hiszek abban, hogy jobbá lehet tenni az Európai Uniót. Az Európai Uniót nem lehet megreformálni, mert maga a probléma az Európai Unió, tehát egyszerűen nem lehet, egy olyan berendezésről van szó, amely gyakorlatilag működésképtelen, és egyre rosszabb válaszokat adnak, egyre inkább azt a választ adják, hogy minél nagyobb a baj, amit az integráció idézett elő, annál több integráció kell. Ez egy totális zsákutca, és azért nemcsak én mondom ezt, hanem nálam sokkal komolyabb szakértők, mint akár Varga István, emlékszem még Csath Magdolna nagyon határozott, harcos szavaira bizony sok-sok évvel ezelőtt, de még most is ezt mondja, Bogár László is ezt mondja, és nagyon sok képzett közgazdász azt mondja, de ugyanakkor akár Drábik Jánost is mondhatnám. Nagyon sok ember eléggé egybehangzóan azt mondja ebben az országban, és persze nemcsak Magyarországon, hanem Jens-Peter Bondét is mondhatnám, a híres dán euroszkeptikus politikust, aki egymaga szinte forradalmat tudott elkövetni az Európai Parlamentben sokéves munkásságával, amikor folyamatosan szembesítette azokkal a hazugságokkal az európai intézményeket, amelyeknek a lényege az, hogy a csillogó, csodálatos, kék alapon sárga csillagos felület alatt egy rendkívül ocsmány, gusztustalan gyarmatosítási szisztémát vezettek be Közép-Kelet-Európában.

Tehát olyan szempontból helyes az Európai Unióról beszélni, hogy nem teljes egészében gyarmatosításról szóló rendszer, hiszen azért ennek vannak haszonélvezői. Tehát azért alapvetően a még mindig stabilabb lábon álló nagyobb európai országok - elsősorban Németország, Franciaország, de még akár Spanyolországot, Olaszországot is ebbe a körbe sorolhatom - még mindig sokkal inkább haszonélvezői a rendszernek. Vagy éppenséggel Nagy-Britannia is, amelynek kiváló volt miniszterelnöke, Margaret Thatcher volt olyan ügyes és rátermett, hogy kiharcolta a brit visszatérítést, amelynek nyomán tavaly a költségvetési törvény vitájában azt a megdöbbentő adatot kellett elmondanom itt az ország nyilvánossága előtt - amellyel nem kérkedtek annyira azért a kormánypárti oldalon, de még az MSZP-s oldalon sem -, hogy itt több száz millió forintot kell nekünk Nagy-Britannia részére fizetni mint úgymond visszatérítést. Tehát - bocsánat - többmilliárdos ez a tétel, 13 milliárd forint, ha jól emlékszem. Tehát azért teljesen abszurd rendszer közepén találtuk magunkat.

Egy olyan népszavazási folyamat nyomán kerültünk ide, amiről azt mondom, hogy most azért beszélni kell. Nyilván egy szigorúbb házvezetés még akár azt is mondhatná, hogy miért beszélünk mi most itt a 2003-as uniós csatlakozásról, felejtsük el, itt most előttünk a fiskális unió határozati javaslata áll, ne akarjunk ennél többet. (Az LMP-s képviselők és Zagyva György Gyula beszélgetnek.)

Nagyon remélem, hogy az LMP-s képviselőtársaknál is ki tudom váltani a figyelem olyan szintjét, hogy nem beszélgetnek párhuzamosan, de úgy látom, ez a munkám csak részben vezet sikerre, ezért megkérem Schiffer András most már nem frakcióvezető urat, hogy ha lehet, hasson oda, hogy figyeljenek ide, mert rendkívül zavar egyébként, hogyha nem tudok odafigyelni. (Dr. Schiffer András: És Zagyva Gyula?) Igen, látom, Zagyva Gyula képviselőtársam is ott ül, de remélem, nem ült át az LMP-frakcióba.

Mindenesetre nekem mindjárt az az első számú megjegyzésem ebben a körben, hogy hogyan kerültünk mi ide. Tehát hogyan kerültünk mi erre a vonatra, amikor azt mondják, úgy tudom kifejezni a hasonlatot, hogy arra biztat minket egy utazási iroda, hogy van egy csodálatos úti cél, nagyon kellemes, hosszú évekre szóló stabil nyaralási élmény vár minket egy olyanszerű területen, mint a Kanári-szigetek területén, mondjuk, egy ilyen kis üdülőterületen, és mi megszervezzük az utazást, önökkel semmi gond nem lesz, bízzák ide, szépen ki lehet utazni, majd mi megoldjuk. Fölkapaszkodunk a hajóra, és furcsa jelenségek kezdenek történni. A mosolygó, kedves utazási irodai alkalmazottak helyett egyre több marcona arcú pincér bukkan föl, akik közlik, hogy nincs választék, mondjuk, a sörből, nem lehet többfajta ételt enni, mostantól fogva egyfajta ételt fog enni mindenki, sőt mi több, tessék csak a zsebekből kirakni a pénztárcát. Megszámoljuk, mennyi van benne, berakjuk egy közösbe, és onnantól kezdve mi fogjuk a kapitány úrral szétosztani. Tehát egyre csúnyább ez a folyamat - gondolom, a Madrapur című regényt sokan olvasták Robert Merle-től, hogy felszállnak egy repülőgépre az utasok, egy nem létező úti célra - tehát gyakorlatilag nincs úti cél, nincs ez a csodálatos, fantasztikus idilli sziget, mint a Kanári-szigetek. Egyszerűen ez a jövőkép, amit fölvázoltak elénk.

Nagyon jól emlékszem, ebben a vitában nagyon komoly, súlyos személyiségek, mint például Horn Gyula és társai vagy Kovács László nagyon erőteljesen mondták, hogy tíz év múlva életszínvonalban utolérjük Európát, az osztrák átlagot. Még a fülemben csengenek ezek a mondatok, és ezért mondták azt, hogy a bécsi kávéháznyitás ezek után már csak egy apró kis macskaugrás lesz. Most meg gyakorlatilag oda jutottunk, hogy még egy mignont sem nagyon tudunk Bécsben megvásárolni a magyar átlagfizetésből. Ehhez képest még a Gerbeaud is nagyon rossz itt a Vörösmarty téren, úgyhogy illene kicsit feljavulniuk.

Tehát gyakorlatilag katasztrófa ez az egész történet. Jóval nehezebb szembesülni, és tulajdonképpen egyszerűen azt nem értem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, amikor ma felment oda, és elmondta a beszédét tulajdonképpen a fiskális unióval és az Európai Unióval kapcsolatban, akkor miért nem azzal kezdte, hogy hölgyeim és uraim, torkunkra helyezték a kést - pont. Tessék eldönteni, válsághelyzet van, gondolkodjunk együtt azon, hogy hogyan tudunk ebből a csávából kimászni, és ne próbálja feltüntetni a gazdasági szabadságharc egy újabb győzelmes, diadalmas állomáspontjának ezt a gyalázatos határozati javaslatot, amellyel kapcsolatban azért hihetetlen analógiák bukkannak itt fel. Olyan déj vu érzéseim vannak, hogy tényleg, mintha időutazáson vennék részt.

Tehát 2003 elejétől, januárjától kezdve kezdtük meg a Magyar Földvédő Mozgalommal és több EU-szkeptikus magyar szervezettel azt a reménytelennek tűnő küzdelmet, ami reménytelen is volt, mert ugye, 600 ezer nem szavazatot kapott az uniós csatlakozás során a magyar csatlakozás. De azért az történt - és ezt nagyon sokan elfelejtik -, hogy a népszavazási kérdést beemelték az alkotmányba 79. §-ként, ezzel kizárva minden jogorvoslatot, plusz nem írták oda, hogy a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozással ért-e egyet a jó nép. Tehát azt kérdezték meg az emberektől - tőlünk -, hogy egyetért-e azzal, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. De hogy a százezer oldalnyi uniós joganyag, ami onnét kezdve kényszerítő szükségességé vált, vagy pedig az Európai Bíróság azon döntése, amelyet itt az előbb már idéztem a kétpercesek során, hogy a tagállamok visszavonhatatlanul átruházták szuverén jogaikat az általuk létrehozott Unióra, vagy hogy az Unió joga felette áll minden vele ellentétes nemzeti jognak, vagy kötelezően vállaltuk az eurózónához való csatlakozást...

(23.10)

Tehát ez nem egy szimpátiaérzés, hogy most akkor szeretem-e az eurózónát vagy nem szeretem. Magyarországot jogi kötelékek kötelezik arra, hogy minden gazdaságpolitikai lépését, minden mozzanatát az életben úgy szervezze, hogy minél hamarabb elérjen az eurózónába, ekkor vagyunk jogkövető uniós tagállam.

Ráadásul a népszavazásról - ha már itt vagyunk - mondjuk el, nagyon büszke vagyok arra, hogy 2003. március 23-án volt egy nagy EU-szkeptikus kongresszus Budapesten, ahol nyolc, sőt több is, mint nyolc európai civil szervezet egyöntetűen elfogadott és aláírt egy kiáltványt az Európai Unióról. Elmondom a címét. Mit mondtunk mi erről? EU-bővítés 2004, a gyarmatosítás tisztességtelen módszerei. S mit mondtunk még? Azt mondtuk: tudatában annak, hogy az Európai Unió bővítési folyamata milyen végzetes hatással járhat a tagjelölt országokra nézve, érezze szükségét a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető emberi jogok megerősítésének, felismerve az alkalmazott számos tisztességtelen módszert, hogy ezen országokat az Unióba akarják kényszeríteni, ezért fogadjuk el az alábbi javaslatot. És mi volt a végkövetkeztetése ennek a kiáltványnak, amit egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom akkor még civil szervezetként már aláírt? Az volt, hogy ismerve az Európai Unió jelenlegi szabályait és működési rendjét, az Európai Bíróság döntéseiben meglévő következetes gyakorlatot, továbbá az új európai alkotmány tervezeteit, megállapítjuk, hogy az Európai Unió keretein belül gyakorlatilag lehetetlen megőrizni az állami függetlenséget, szuverenitást és a politikai szabadságjogokat.

Ezt a kiáltványt nagyon sok szervezet aláírta, osztrák szervezetek, például az EU Austrit, az osztrák Kilépés az EU-ból című mozgalom, a Nem az EU-ra Észtországból, Alternatíva EU-ra, Finnország, Nők Alternatívája az EU-ra, Finnország, EU-kritikus Ifjúság, Finnország, Nemzeti Front, Írország, Nemzeti Egyesület, Lengyelország, Szabad Magyarországért Mozgalom, Magyar Földvédő Mozgalom, és - ahogy már mondtam - Jobbik Magyarországért Mozgalom. Leírtunk lényegében mindent arról, hogy hogyan fognak megtizedelődni a családi gazdaságok, hogyan fognak a stratégiai ipari ágazatok ezt követően már a szétvert állapotuknál is rosszabb helyzetbe kerülni. Beszéltünk a termőföld elkeserítő helyzetéről. Azt mondtuk, hogy egy halálos ítélet aláírását jelenti a nemzeti tulajdonú vállalkozásoknak és a magyar mezőgazdaságnak. A magyar termőföld ára alig érte el a csatlakozáskor az uniós átlag 10 százalékát. A minimálbér akkor Magyarországon havi 50 ezer forint volt, 217 euró, a minimálnyugdíj 95 euró. Ezek a viszonyok azért finoman szólva sem változtak drasztikusan.

Ebben nyilván nagyon jelentős ok és tényező az, hogy hogyan éltek, illetve hogyan éltek vissza az Európai Unió lehetőségeivel azok, akik a hatalmat gyakorolták Magyarországon. Egyet kell értsek azzal az állásponttal, hogy nem egy eleve elrendelt katasztrófaturizmus ilyen értelemben az a lehetőségrendszer, amit az Európai Unió jelent. Menjünk el Lengyelországba, én nemrégiben jártam ott, és megdöbbenve, leesett állal tapasztaltam, hogy milyen öntudatosan, milyen mértékben a nemzeti érdekeket előre helyezve élnek a lengyelek. Bementem egy lengyel élelmiszerboltba, és nem találtam külföldi terméket. Minden alapvető termék lengyel gyártású volt. És folytathatnám a sort, hogy erőtől duzzadó lengyel családok ülnek tömegesen a kulturált, hagyományos arculatú éttermeikben. Egyszerűen elképesztő, mennyire szégyellhetjük mi magunkat, hogy hogyan engedtük azt, hogy ez a gyarmatosítás kiteljesedjen egy olyan csatlakozási kampányban, ahol lényegében csak az igenek kaptak kizárólagos támogatást, csak a csatlakozás előnyeiről és a kimaradás hátrányairól beszéltek, míg a kimaradás előnyeiről vagy a csatlakozás hátrányairól nem beszéltek.

Két nagy érv volt: eurómilliárdok fognak ömleni, és a szabadságjogainkat meg fogják védeni. Az utóbbiról, azt hiszem, Gyurcsány Ferenc szemkilövései jó bizonyítványt adtak, az elsőről pedig azok a pályázati visszaélések adtak nagy számú bizonyítékot, amelyeket nem kutatott föl az OLAF. Azt mondja Harangozó Gábor, hogy semmi gond, az Európai Unió majd megtalálja azokat, akik visszaélnek az európai pénzekkel. Nem találja meg! Az OLAF, a csalás elleni hivatal egyetlenegy jelentős ügyét nem ismerem Magyarországgal kapcsolatban, ahol elővették volna azokat a zöldbárókat, pénzembereket, ügynököket, akik életvitelszerűen az uniós pénzek megcsapolására szerveztek, szerveznek és tartanak fenn szisztematikus módon működtetett maffiacsoportokat. Ennek kellene most már véget vetni.

Egyébként azt kell mondanom a határozati javaslatról, hogy gyalázatos a szövegezése. Meg merem kockáztatni, hogy ezt nem az Igazságügyi Minisztérium dolgozói írták. Erről bűzlik, hogy az Európai Unióban szövegezték meg, ugye, kedves államtitkár úr, még mosolyogni is tetszik egy kicsit. Ez elképesztően magyartalan, elképesztően idegenszívű, köze nincs a magyar közjogi hagyományokhoz, köze nincs ahhoz a szentkoronás értékrendhez, amit egyébként nagyon tanulságosan tartalmaz például Halász József Veled Európa, de nélküled EU című kötete, amelyben külön fejezetet szentel a költségvetéssel kapcsolatban annak, hogy amely ország belép az Unióba, az onnét kezdve elveszti a költségvetési önállóságát, átengedi a bevételeit, meghatározzák neki, hogy mire adja ki a pénzeit. Tulajdonképpen arról szól ez a paktum itt előttünk, hogy most elénk teszik ezt a kötelezvényt, ezt a rabszolgalevelet, hogy írjuk alá, hogy tegyék ránk a bilincset. Mi erre határozottan nemet mondunk!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu