DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, hogy 2006 ősze és a 2006 őszén történt jogsértések emléke nem lehet relativizálható Magyarországon, az idő múlása nem adhat alapot arra, hogy azt, ami 2006 őszén történt, különböző pártpolitikai érdekből, illetve az emlékezet kopása miatt megpróbálják eljelentékteleníteni, viszonylagossá tenni.

Függetlenül attól, hogy mi történt az elmúlt másfél évben, egyértelművé kell tenni, hogy olyan egy demokratikus jogállamban, ami 2006 őszén megtörtént, nem történhet meg. Egy demokratikus jogállamban az államhatalom, a kormányzat nem használhatja föl pártpolitikai célokra az erőszakszervezeteket, nem manipulálhatja kénye-kedve szerint a rendőrséget, illetve a titkosszolgálatokat. (Szórványos taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) 2006 őszén és egyáltalán a 2003-2009 közötti időszakban Magyarországon párpolitikai célokra használták a rendőrséget és a titkosszolgálatokat.

Azt is tekintetbe kell venni, és ez egyébként egy fájó hiányossága is - nem az egyetlen - ennek a jelentésnek, hogy a történet nem 2006 őszén kezdődött. A sorozatos jogsértések, a gyülekezési jog módszeres, sorozatos megsértése, lábbal tiprása 2003-ban kezdődött el az akkori kormánykoalíció részéről (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gergényi.), és tulajdonképpen az, ami történt 2003 elejétől kezdve - jó néhány strasbourgi ítélet, illetve legfelsőbb bírósági ítélet is kimondta az akkori magyar kormány, illetve a magyar rendőrség jogsértéseit -, az nyílegyenesen vezetett a 2006. őszi durva jogtipráshoz.

Pontosan azért, mert 2006 őszén egész egyszerűen a kormányzati működés kilépett a jogállami mederből, azért, mert egész egyszerűen az állam nem volt képes érvényt szerezni a különböző jogállami elveknek, javasoltuk azt Szabó Timea képviselőtársnőmmel, hogy a 2006. szeptember-októberi cselekményekkel kapcsolatban a tisztelt Ház alkosson egy közkegyelmi törvényt. Minden olyan esetben szükség van közkegyelmi törvényre, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy egész egyszerűen az államgépezet nem volt képes jogállami mederben maradni, és ennek az is következménye, hogy természetesen történtek jogellenes cselekmények, de maga az az államgépezet, amelyik arra hivatott, hogy a jogellenes cselekményeket megakadályozza, illetve szankcionálja, ha ezek bekövetkeztek, maga nem volt abban a helyzetben, hogy ennek a feladatának eleget tudjon tenni. Éppen ezért lenne, lett volna szükség arra, hogy 2006 őszével kapcsolatban egy közkegyelmi törvényt alkosson a parlament.

És azért én szeretném a méltányosság kedvéért azt is megemlíteni, hogy annyiban mindenképpen fordulat történt, hogy egy fél órával ezelőtt a szószékről Harangozó képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről megtette azt, amit a szocialisták az elmúlt négy-öt évben nem tettek meg, hogy legalább bizonyos cselekmények tekintetében elnézést kért. Én azt gondolom, hogy ezt azért értékelni illik, hiszen az elmúlt öt év arról szólt, hogy az akkori államhatalom birtokosai fölépítettek egy üdvtörténetet arról, hogy a garázda csőcselékkel szemben ők a békés többség érdekeit védték. Én azt gondolom, hogy innentől kezdve, hogy elhangzik egy-egy ilyen bocsánatkérés, ezt az elbeszélést nem lehet tovább fenntartani. (Kőszegi Zoltán: Ez a kettős beszéd.)

Világossá kell tenni, hogy nincs helye kettős beszédnek Magyarországon sem itt, sem a határokon túl. Világossá kell tenni azt is, hogy a 2006 őszén történtek tekintetében nincs helye relativizálásnak, nincs helye annak, hogy különböző, azóta történt események miatt elhalványuljon annak az emléke, ami abban az időszakban történt. Azt is világossá kell tenni, hogy annak, aki ebben a kettős beszédet fenntartja, annak, aki továbbra is arról szónokol, hogy akkor a csőcseléktől védték meg a békés többséget, annak nincs hitele, hogy a demokrácia védelmében bárhol, akár Magyarországon, akár a határainkon túl felszólaljon. Nem demokraták azok, akik egyébként akár békés tüntetők szétverésére, akár jogosan elfogott személyek megkínzására utasításokat adtak, azt eltűrték, vagy éppen a különböző brutalitások elszenvedőin nevettek. Ezek az emberek nem demokraták, nincs erkölcsi hitelük arra, hogy a demokrácia nevében bármit kinyilatkoztassanak akár a parlamentben, akár más fórumokon. (Taps. - Kőszegi Zoltán közbeszól.)

Ugyanakkor szeretném azért azt is világossá tenni, hogy ebben az esetben, amikor ez a jelentés készült, illetve amikor a miniszterelnök megbízást adott az azóta alkotmánybíróvá lett, tett (Derültség.) Balsai István számára, nem teljesen tiszta az, hogy egyáltalán miért volt szükség erre, hiszen az emberi jogi bizottság egy igen kiterjedt és számos tanút meghallgató vizsgálat során letett egy mindössze 18-20 oldalas, de annál magvasabb jelentést az Országgyűlés asztalára, amit az Országgyűlés azóta sem tárgyalt meg. Szeretném jelezni azt, hogy az emberi jogi bizottság egy sokkal alaposabb munkát végzett, mint a miniszterelnöki megbízott, hiszen - legalábbis szándékai szerint - szeretett volna mindenkit meghallgatni; más kérdés, hogy néhányan kibújtak az országgyűlési bizottság előtti megjelenés terhe alól. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György.) Viszont ugyanezt az alaposságot a miniszterelnöki megbízott munkájáról nem lehet elmondani.

Az sem egészen világos, hogy mi volt egyáltalán a rendeltetése a miniszterelnöki megbízotti poszt létesítésének. Először is szeretném azt elmondani, hogy mi az, ami biztosan nem lehet feladata egy miniszterelnöki megbízottnak. De még ezt megelőzően szeretném arra önöket emlékeztetni, hogy annak idején, a rendszerváltást követő években, Antall József kormányzása során eléggé érzékenyen reagált az akkori miniszterelnök arra, hogy különböző pozíciók milyen egyéb megbízatásokkal összeférhetetlenek. Az első ciklusban, Antall József kormányzása idején elképzelhetetlen lett volna az, hogy kormánybiztosként, miniszterelnöki megbízottként egy pártpolitikust, egy országgyűlési képviselőt rendeljenek ki. Ez nem volt szokás akkoriban. Egész egyszerűen a kormányzat, illetve a parlamenti működés elválasztásával ez nem fér össze.

Sajnálatos módon az azt követő ciklusokban elszaporodott az, hogy különböző politikusokat, különböző klientúrába tartozó személyeket kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi pozíciókkal fizetnek ki, fizettek ki. Ez ma már egészen elszaporodott, hiszen országgyűlési képviselőből miniszteri kabinetfőnök, majd kormánybiztos is lehet, mint azt ugye láttuk az elmúlt hónapokban.

Nézzük azt, hogy mi az, amit biztosan nem végezhet egy miniszterelnöki megbízott vagy kormánybiztos. Nem veheti át a nyomozó hatóság szerepét. Ha egy kormányzati személy vizsgálódása esetén fölmerül a gyanúja bűncselekmény elkövetésének, feljelentést kell tennie, de nem minősíthet cselekményeket, maximum, ha a tevékenysége során olyan tények, tényálladékok állnak össze, ami egy gyanút megalapoz, akkor meg kell tenni a feljelentést. Nem gondolom azt, hogy egy közpénzen működtetett hivatal, egy miniszterelnöki megbízott, egy kormánybiztos arra lenne kirendelve, hogy különböző politikai nyilatkozatokat tegyen.

Végezetül, és ezt érzem a legfontosabbnak, és egyben a legsúlyosabb hibájának is - majd ha odaérek - Balsai István ténykedésének, és külön szomorú, hogy ezt egy azóta alkotmánybíróvá lett volt képviselő követte el, hogy egy miniszterelnöki megbízott nem bírája a bíróságoknak. Vizsgálhat sok mindent, leginkább a kormány fennhatósága alá tartozó szervek működését; nem vizsgálhatja és nem teheti elemzés tárgyává a bíróságok munkáját. Ezt megteheti egy jogtudós, megteheti egy jogvédő iroda; nem teheti meg egy kormányzati személy, és főként nem teheti meg az Országgyűlés.

(18.10)

Ezt egyébként a 2010. májusi országgyűlési határozat vitájában is elmondtuk.

Ehhez képest érdemes végignézni, hogy akkor egyáltalán mi értelme van - bár feltehetően jobb lenne, ha erre a kérdésre az azóta itt már nem szolgáló alkotmánybíró adna választ, vagy esetleg a kinevező miniszterelnök - mégis egy ilyen miniszterelnöki megbízottnak. 2006 őszét és egyáltalán az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában történt különböző rendőrségi eseményeket elég sok furcsa köd és homály borítja. Éppen ezért lenne értelme egy kormányzati személy működésének abban - nyilván kiegészülve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vagy az erre hivatott rendészeti szervek munkájával -, hogy a különböző tényeknek utánaeredjen. Lenne értelme egy ilyen miniszterelnöki megbízott munkájának, ha a munkálkodása végén tisztábban látnánk abban a tekintetben, hogy például az akkori miniszterelnök, különböző miniszterek vagy más politikusok konkrétan milyen utasításokat adtak; hogy a különböző gyanús események, amik belengték a 2004-2009 közötti időszakot, valójában mire vezethetők vissza. Ha a kormányzat kirendel egy ilyen személyt, ennek a személynek elvileg rendelkezésére állhatna egy olyan információs bázis, amely segítene oszlatni a ködöt a 2002-2010 közötti időszak gyanús ügyeit illetően. Nem ez történt, hiszen nagyon sok esetben most, a Balsai-jelentés után sem látunk tisztábban. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, a különböző politikai megállapítások vagy politikai lózungok megírása aligha lehet egy miniszterelnöki megbízott feladata, erre ott van Habony Árpád, ehhez tehát nem kell külön miniszterelnöki megbízottat kirendelni.

A másik kérdés, hogy egy miniszterelnöki megbízottnak milyen felelősséget lehet vizsgálni. Jogi felelősséget semmiképpen, de a politikai, erkölcsi és főként a szakmai felelősséget annál inkább. Keveset beszélünk erről, de a büntetőjogi vagy éppen polgári jogi felelősségre vonás mellett elég érdekes lehet az, hogy adott esetben a rendészeti szerveken belül vagy a különböző minisztériumokon belül milyen függelemsértések történtek, amelyek az adott jogág szankciórendszere alapján szankcionálhatók a különböző utasítások vagy különböző ellenőrzések elmulasztása tekintetében. Arra lenne jogosítványa és lehetősége egy miniszterelnöki megbízottnak, hogy ennek utánaeredjen; ezt se tette meg Balsai István.

Végezetül lehet olyan feladata egy miniszterelnöki megbízottnak, hogy levonja 2006 őszének a tanulságait, és intézményes biztosítékokat adjon arra, hogy Magyarországon ilyen soha többé ne fordulhasson elő. Például az előzetes letartóztatás intézményének újraszabályozására adhatna különböző jó tanácsokat, megoldási javaslatokat. Nem tette meg ezt sem Balsai István, úgyhogy a költői kérdés az, hogy mennyivel vagyunk előbbre 2006 őszéhez képest azonkívül, hogy most éppen önök kormányoznak és nem Gyurcsány Ferenc. Mi történik, ha Gyurcsány Ferenc visszatér? Milyen intézményes biztosítékok vannak most a kezünkben 2006 őszéhez képest, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő?

Arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy ebben a jelentésben olyan politikai megnyilvánulások vannak, mint például hogy Gyurcsány Ferenc ezekkel a cselekményekkel kívánta maga mellé állítani a közvéleményt. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Ha egy miniszterelnöki megbízottat rendel ki a miniszterelnök, akkor az tényeket derítsen föl, és ne politikai megállapításokat tegyen.

Elméleti, szemléletbeli és logikai vita is van ezzel a jelentéssel kapcsolatban. Az elméleti vitát illetően a legfontosabb problémának azt látom, amikor Balsai István a képviseleti népszuverenitás, tehát a parlament dominanciája mellett érvel. Ezt a vitát már többször megpróbáltuk lefolytatni az elmúlt másfél évben. Egy jogállamnak az a sajátossága, hogy egyik hatalmai ágnak sincs dominanciája. Tudom, önök azt gondolják, hogy kaptak kétharmados felhatalmazást, és az a korlátlan hatalomgyakorlásra adott felhatalmazás. Nem így van! Akár kétharmados, akár négyötödös, akár bármekkora felhatalmazást kap valaki a választóktól, tudnia kell, hogy egy jogállamban a parlament működése is korlátozott. A parlamentnek sincs korlátlan hatalma, éppen ezért a képviseleti népszuverenitás dominanciájáról értekezni teljes tévút.

Másrészt azt a kijelentést teszi Balsai István, hogy jogállamban nem maradhatnak büntetlenül bűncselekmények. Van egy rossz hírem: sajnos igen. Ha nem sikerül valakiről bebizonyítani a bűnösségét, akkor az bizony büntetlenül marad. Pontosan az lenne a feladata egy kormányzati megbízottnak, hogy a kormány rendelkezésére álló tényeket derítse fel.

Harmadrészt vitánk van abban is, hogy egyáltalán mit tekintünk bűncselekménynek. Az egyszerű gyanú esetén nyomozást kell elrendelni. Tehát ha Balsai Istvánnak vagy bárki másnak egyszerű gyanúja van valamely ügy tekintetében, akkor tessék nyomozást elrendelni. Ehhez képest itt van a Közhatalom Jogsértettjei Egyesületének az a gyűjtése, hogy hány ügyben történt már meg a feljelentés az elmúlt években, és Balsai-jelentés ide, emberi jogi bizottsági jelentés oda, ezek az ügyek nem haladnak előre, és a köd nem oszlik.

Van egy szemléletbeli különbség is közöttünk. Balsai István olyan megjegyzéseket tesz például a 2006. október 23-ai eseményekkel kapcsolatban, hogy nem a célszemélyeket verték meg és szállították el. Itt azért álljunk meg egy szóra! Egy jogállamban még a célszemélyekkel, tehát még a bűnelkövetőkkel kapcsolatban sem alkalmazhat törvénytelen módszereket a rendőrség. Az egy dolog, hogy békés tüntetésre rátoltak egy oda nem való tömeget, az egy dolog, hogy békés járókelők szemét kilőtték, de például én magam láttam - hiszen a Hír TV közvetítette élő egyenesben -, hogy a Madách térnél rendzavarókat földre visznek, majd a fejüket rugdossák. Azért emellett sem mehetünk el szó nélkül! A bűnelkövetőkkel szemben sem jogosult bármilyen módszer bevetésére a rendőrség egy jogállamban.

S arról se feledkezzünk meg, hogy komoly logikai bakugrások is vannak ebben a jelentésben. Például egy francia parfüm elvételéről ír a Balsai-jelentés, de ha ezt alapul veszi, akkor hivatkozzon arra is, hogy mivel támasztja alá az ilyen és az ehhez hasonló események meglétét.

Összességében azt látom, hogy meglehetősen hiányos a tények, főként az olyan tények felsorolása tekintetében a jelentés, ami nem mások jelentéséből van összeollózva, hanem kifejezetten a kormányzati apparátusból nyerhető ki. Azt tudom mondani, hogy ennél akár a Morvai-, akár a Gönczöl-, akár a Papp-jelentés vagy éppen az emberi jogi bizottság jelentése is sokkal alaposabb volt. Ha terrorcselekményről beszél és ezt nem politikai célzattal teszi, akkor legalább a valószínűsítés szintjén rögzítenie kell a célzatosságot, ami tényállási eleme a terrorcselekménynek, tehát hogy kifejezetten a megfélemlítés célzatával vetette be, mondjuk, a lovas rohamot Gyurcsány Ferenc. Bizonyítani kell azt, hogy Gyurcsány Ferenc utasított, és bizonyítani kell a célzatot. Itt nem járunk előbbre, mint a különböző publicisztikai elemzések.

Látom, hogy nagyon ingatja a fejét képviselőtársam, ezért egy dolgot hadd idézzek fel az akkori időkből. Én ügyvédként akkor képviseltem egy ellenzéki vezetőt, aki azóta miniszterelnök lett, akit azért pereltek be, mert azt találta mondani, hogy politikai utasításra (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Felmentést kaptál, András?) - nyilvános az az információ, Gaudi képviselőtársam, amit elmondok - vetették be a rendőrséget 2006. október 23-án. Egy ellenzéki politikus, egy pártpolitikus megfogalmazhat ilyet. S vélhetően igaza is volt. De amikor egy kormányzati jelentés készül, amikor egy miniszterelnöki megbízott azzal a küldetéssel dolgozik, hogy új tényeket nyerjen elő, ez a megállapítás nagyon soványka. Konkrét tények kellenek ahhoz, hogy a terrorcselekmény gyanúját meg lehessen fogalmazni. El lehet mondani politikusként és elmondhatja bármelyikünk, az a gyanúja, hogy politikai utasításra történt a rendőri beavatkozás; ez egy politikai megállapítás. De ha terrorcselekménnyel vádolunk valakit, ehhez több kell.

(18.20)

Ehhez legalább a valószínűsítés szintjén a célzatot és azt, hogy konkrétan ki adott utasítást, legalább valószínűsíteni kell; ez innen elmaradt.

Nem tudunk meg többet sem arról, hogy Szilvásy György milyen alapon hivatkozott Debil és Gyík telefonbeszélgetésére, és egyáltalán kik ezek, történt-e például államtitoksértés. Nem tudunk meg többet arról, hogy a TV-székháznál miért várakozott a Garibaldi utcában az a rendőrszakasz, amelyik elvileg szakavatott lett volna. Nem tudunk meg többet arról, hogy ezeknek a feljelentéseknek az ügyében mi történt. És nem világos az emberi jogi bizottság és Balsai alkotmánybíró munkája között elhatároló sáv (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nem világos az, hogy milyen javaslatai vannak a jelenlegi kormányzatnak az intézményes biztosítékokra.

Politikai sejtetések vannak, illetve a bíróságok bírálata van ebben a jelentésben, éppen ezért ez egy meglehetősen pongyola munka, méltatlan a kormányzathoz, méltatlan a parlamenthez egy ilyen jelentés, hogy ezt elfogadja. Éppen ezért az LMP frakciója nemmel fog szavazni erre a határozati javaslatra.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu