FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A második világháborút követően az elcsalt kékcédulás választásokon hatalomra kerülő bolsevik-kommunista, mondhatnánk úgy is, hogy szocionista kormányzat olyan emberiesség elleni bűntetteket hajtott végre hazánkban, amelyekre a mai napig nem talált egyetlen magyar kormány sem gyógyírt.

Rákosi, született Rosenfeld Mátyással egy olyan véreskezű, már a Tanácsköztársaság patkánylázadása idején is fontos szerepet játszó kommunista került Magyarország élére, aki megalomániájával, elkorcsosult világnézetével nehezen gyógyuló sebet ejtett a nemzet testén. A hazánkban a világháborút követően újjáéledő kommunista rendszer soha nem látott nagyságrendben vont ügyészi eljárás alá ártatlan embereket, szervezett koncepciós eljárásokat.

Ahogy a patkányok, ha életük múlik rajta, felfalják saját fajtájukat, úgy ezen emberi állatok is sorba börtönözték be és végezték ki saját elvtársaikat, hiszen Szolzsenyicin óta tudjuk: "A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja."

Tisztelt Képviselőtársaim! A koncepciós eljárásokon, a bebörtönzéseken és a kivégzéseken túl a legtöbb embert a kitelepítés érintette országszerte. A kommunista Rákosi-rendszerben ez volt az egyik megoldása a politikailag veszélyesnek ítélt elemek eltávolításának.

A kitelepítések többségét 1948-1953 között hajtották végre, amelyek bevallott célja az osztályellenesség, például a kulákok, a nemesek, a politikai ellenzék és az önállóan gondolkodó értelmiség elleni csapásmérés volt. A kitelepítettek embertelen körülmények között, közművek, szakszerű orvosi ellátás és fizetés nélkül éltek. Legtöbbjüket a mindenki által jól ismert hortobágyi táborrendszerbe vagy a Mátrában található recski büntetőtáborba hurcolták. Ezen kitelepítések az optimista becslések alapján körülbelül 300 ezer embert érintettek közvetlenül, a hivatalos kitelepítést elkerülendő további, legalább 550 ezer ember hagyta el a budapesti kerületeket és a megyeszékhelyeket, száműzetést vállalva a vidéki falvakban.

Tisztelt Ház! Veszprém megyei képviselőként úgy érzem, emléket kell állítsak a kommunizmus során kitelepített, meghurcolt Veszprém megyei magyaroknak is. A megyében a kitelepítésre ítélt honfitársainkat számos helyen kötelezték ingyenmunkára. Kiemelhetem az ajkai, várpalotai bányákat vagy éppen azokat az ajkai munkatáborokat, amelyekről azóta megfeledkeztek a történelemkönyvek.

Kevesen tudják ugyanis, hogy Ajka is kivette a részét a munkatáborok szörnyűségeiből. Nem is egy, hanem két tábor volt Ajkán, amire a kommunisták büszkék lehettek: egy a Pénzes-híd Gyár utca felőli oldalán, egy pedig a csingeri Jókai-bányánál. Az itt raboskodó, jogtalanul elítélt, ártatlan emberek verejtéke által épült fel a város mai arculata, épült az erőmű és a timföldgyár.

Mindez azonban a Rákosi-rendszer szörnyűségeihez tartozik. Veszprém megyeiként hadd szóljak néhány szót egyik '56-osunkról is, Brusznyai Árpád gimnáziumi tanárról, akit 1956-os szerepvállalásaiért 1958. január 9-én hajnalban végeztek ki. Brusznyai Árpádot az 1956. évi forradalom kitörése Veszprémben érte. Október 26-ától a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese volt, majd november 1-5. között mint ennek elnöke tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy a leglázasabb napokban a korábbi megyei első párttitkárt, Papp Jánost látszatbörtönbe vetette, hogy így védje meg az életét a nép jogos haragjától, az esetleges lincseléstől. Józanságát mutatja, hogy amikor a veszprémi forradalmár egyetemi hallgatók fegyvert akartak fogni az oroszok ellen, megtagadta, meggátolta ezt, s ezzel valószínűleg életeket és későbbi családokat mentett meg. Ellenzett minden erőszakot, önbíráskodást, működése idején nem történt vérontás. Kiadott programnyilatkozatában szükségesnek tartotta a demokratikus választások kiírását és a szovjet csapatoknak az országból való kivonulását. A forradalom és szabadságharc bukása után 1956. november 5-én szovjet katonák letartóztatták, sorstársaival együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan csak decemberben került haza.

A sorozatos tárgyalásokon az a Papp János vallott, tanúskodott ellene, akinek életét pont ő védte a kritikus napokban a forradalmárok jogos bosszújától. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta, amelyet zárt tárgyaláson mondtak ki. A halálbüntetést szintén a véreskezű kommunista, Papp János harcolta ki. A katonai ügyész többször fellebbezett ügyében, eredménytelenül. Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszika-filológus érdekében, de az ismert zenetudós sem tudott enyhítést elérni. Mint mondta: "Ezek vért akarnak inni, nem lehet mit csinálni." Tisztelt Képviselőtársaim! Papp János, aki 1961-ig volt Veszprém megye első titkára, az 1956 utáni állami kitüntetésben részesült hazaárulók egyike volt, Veszprém megye szégyene.

De sajnos napjainkig is politizáló, volt kommunistákat, jelenlegi szocialistákat is adott hazánknak Veszprém megye. Gondolok itt Gyurcsány Ferencre, aki a KISZ-ben futott be komoly karriert, és valamilyen furcsa vonzalomnak köszönhetően éppen Apró Antal kommunista politikus unokáját vette feleségül, vagy Szekeres Imrére, aki szintén a KISZ-ben tevékenykedett mint ifjú kommunista, annak Veszprém megyei vezetője volt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu