FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, vegyen elő tollat, papírt, és igyekezzen érdemben válaszolni majd felvetéseimre. A helyiek élete ugyanis korántsem rendeződött, és nem tért vissza a normális kerékvágásba a vörösiszap-katasztrófa után sem Kolontáron, sem pedig Devecserben. Még mindig rengeteg a kérdés, az aggodalom. Mindenkit kár ért, aki itt élt a katasztrófa pillanatában, mindenkit megilletne tehát, de mindmáig hiányzik az erkölcsi kártérítés. Sokaknak a mai napig nem térítették meg a katasztrófa során keletkezett károkat, a másodlagos károkról nem is beszélve, számos gazdasági hátrány csak most kezd érződni a településen. Kolontáron bezárt például az egyik élelmiszerbolt, mert nem volt már vevő a településen. Sokan nem tudják eladni a házakat azok valós értékén, akik pedig maradni szeretnének, építeni a helyi közösséget, azok ingatlanjainak értéke több millió forintot zuhant. A helyiek nem hitelképesek, hiszen házaikat rendkívül alacsonyan értékelik fel, mivel a bankok rontottak az érintett települések besorolásán. Ezeket a károkat ki fogja megtéríteni az ártatlanok számára?

Tovább fokozza a településeken a hangulatot, hogy a felelősségre vonás tekintetében sem történik semmi. Hallottuk a hírt a vádemelésekről, ugyanakkor a vizsgálóbizottság által feltárt tényekről, ami szerint a katasztrófa oka egyértelműen a hanyag, profithajhász tulajdonosi szemlélet volt, sehol nem olvashatunk. A gátfal süllyedése a műholdfelvételek tanúsága szerint jól mérhető volt legalább egy évtizede, a humán és ökológiai katasztrófát pedig a tározóban felhalmozott, az engedélyezett mennyiség többszörösét kitevő, mintegy egymillió köbméternyi, erősen maró, lúgos folyadék okozta. Úgy gondoljuk, hogy megkezdődött a MAL Zrt. vezetői felelősségének elmaszatolása a vörösiszap-katasztrófa kapcsán, hiszen az önök által vezérelt sajtóban a valódi okok helyett a talajtörést jelölik meg a tíz halálos áldozattal járó tragédia okaként.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan féltik joggal az egészségüket. A február közepén tapasztalható rendkívül szeles idő hatására a MAL Zrt. tározóiból elszabadult vörösiszappor vörösre festette Kolontár települést és környékét. Február 16-án már a Veszprém Megyei Napló is beszámolt a történtekről. Tili Károly polgármester úr telefonon elmondta, hogy az esetet tapasztalva azonnal értesítette a környezetvédelmi hatóságot, a katasztrófavédelmet és önöket is, a Belügyminisztériumot. A minisztérium azonban csupán egy automatikus választ küldött, amelyben az szerepelt, hogy a törvényben foglalt határidőn belül reagálnak. A környezetvédelmi hatóság fényképeket kért, a katasztrófavédelem pedig nem reagált a településvezető levelére.

A helyiek, a katasztrófát átélt emberek joggal félnek a szállóportól, bár az MTA szerint a por nem veszélyes, én mégis szkeptikus lennék ebben a kérdésben. A száraztechnológia során ugyanis a vörös por nagy mennyiségben száll a környező településekre, amelynek káros hatásai csak egy bizonyos idő elmúltával mutatkoznak. Ennek ellenére önök megszüntették Devecserben a szűrőközpontot ahelyett, hogy inkább Kolontáron is nyitottak volna egyet. Az állapotokat jól mutatja, hogy Tili Károly polgármester a Veszprém megyei sajtó által is idézett szavai alapján előfordult, hogy a védőnő Lőrincepusztáról nem engedett haza gyermekeket. Államtitkár úr, nem tudom, tudja-e, hogy Lőrincepusztán 30 ember él a vörösiszap-katasztrófa óta is, akiknek elköltöztetését mind a mai napig nem oldották meg.

Kérem, felvetéseimre igyekezzen érdemben válaszolni, de kíméljen meg a szokásos kormánypropagandától, és a nemzeti együttműködés rendszerére se hivatkozzon mindaddig, amíg jól tudjuk, hogy az adományozók által a károsultak közvetlen megsegítésére összegyűjtött több mint 2 milliárd forintot különböző közösségi célok címszóval osztották szét olyan beruházásokra, amelyek nem szolgálják alapvetően ezeknek a településeknek a megmaradását, jövőjét. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az ügyvédi munkaközösség költségei szintén körülbelül 2 milliárd forintot tesznek ki, önök pedig ahelyett, hogy egyeztettek volna a lakossággal, illetve a helyi civil szervezetekkel ennek az összegnek a felhasználásáról, ügyvédi költségekre költötték az adományt.

A kérdéseim tehát a következőek. Miért szüntették meg a devecseri szűrőközpontot? Miért kezdődött el az iszapkatasztrófa valódi felelőseinek szerecsenmosdatása? Miért nem kaptak még sokan a mai napig sem kártérítést odaveszett javaik után? Ki fogja enyhíteni a gazdasági és másodlagos károkat? Ma reggel beszéltem ismét a kolontári polgármester úrral (Az elnök csenget.), aki elmondta, hogy mind a mai napig nem érkezett önöktől válasz. Pedig akár írhatták volna azt is, hogy majd akkor segítenek, ha piros hó esik.

Ön jön, tisztelt államtitkár úr. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu