MENCZER ERZSÉBET, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt másfél-két évben számos vita zajlott a tisztelt Házban a médiaszabályozás kérdéseiről, és ezek a viták nem maradtak e Ház falai között. Érthető módon a legszélesebb hazai közvélemény érdeklődését váltották ki, sőt számomra jóval kevésbé érthető és elfogadható módon országhatárainkon is túlterjedtek, és a szélesebb nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltették.

Ez természetesen nem véletlenül történt. A média mint a negyedik hatalmi ág szabályozása egyértelműen kényes kérdés. A Magyarország elleni nemzetközi hangulatkeltés, az indulatok összeurópai felkorbácsolása azonban nem a jobbító szándékról, hanem a józan és felelősségteljes ellenzéki magatartás teljes hiányáról árulkodik. Örülök, hogy Szalai Annamária, a médiahatóság elnök asszonya, személyesen is jelen van mai ülésünkön, és ő maga tartott beszámolót a 2010 során lezajlott szervezeti átalakulásról.

Attól tartok azonban, hogy ellenzéki képviselőtársaim ezt az alkalmat is saját politikai pecsenyéjük sütögetésére kívánják majd felhasználni. (Dr. Józsa István nevet.) Pedig fontos alkalomról van szó, és nem csak elnök asszony jelenléte miatt. (Dr. Józsa István: Ez úgy hülyeség, ahogy van!) A médiaalkotmány, illetve a médiatörvény vitájával ellentétben ezúttal nem csupán absztrakt jogszabályokról, hanem azok konkrét hatásairól vitatkozhatnánk, akár egészen konstruktív módon is. Ehhez ráadásul fontos fogódzót is kaptunk egy közel ötszáz oldalas beszámoló formájában. De attól félek, konstruktivitást továbbra sem remélhetünk, sőt valódi érvek is csak nyomokban bukkannak majd fel az ellenzék részéről.

Hogy mire alapozom ezt a gyanúmat? (Novák Előd: Na mire?) Higgyék el, nem valamiféle előítélet vagy rosszindulat mondatja ezt velem, tisztelt Ház! (Dr. Józsa István: Nem! Meggyőződés!) Még csak nem is a médiatörvénnyel kapcsolatos vita színvonalából indulok ki, pedig erre is hivatkozhatnék. Míg üres címlapokat csak egyszer láttunk afféle sajtótörténeti érdekességként, addig a sajtószabadság végéről szóló üres frázisokat nap mint nap hallhattunk az ellenzéktől.

De nem emiatt tartok a racionális, szakmai alapokon álló érvek hiányától. Az ellenzéki frakcióknak már papírjuk is van arról, hogy nem rendelkeznek ilyen érvekkel. Ez a papír pedig nem más, mint az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 2011. november 28-ai ülésének jegyzőkönyve. Bár a bizottsági előadó, Németh Zoltán képviselőtársam röviden kitért a kulturális bizottság ülésén elhangzottakra, érdemes alaposabban is felidézni, miről esett szó az ORTT, illetve az NMHH beszámolójának tárgyalása során.

A bizottsági jegyzőkönyv is megerősíti, hogy feladatukat csak a kormánypárti képviselők vették komolyan, akik valóban kérdeztek is a Médiatanács jelen lévő képviselőitől, többek között, ahogy Németh Zoltán is említette, a Kossuth rádió középhullámú adásának határon túli sugárzásával kapcsolatban. Még az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy fontos és releváns kérdésről van szó. Ez is mutatja, hogy minden körülmény adott lett volna az ésszerű szakmai kérdések megvitatásához.

Éppen ezért különösen szomorú, hogy MSZP-s és jobbikos képviselőtársaink legfontosabb problémája az volt, vajon demonstratív módon ásított-e Mandur László Novák Előd hozzászólását hallgatva. Igazán sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen bulvárízű részletekkel kell szolgálnom, de nehezen tudnék emelkedettebb pillanatokról beszámolni az aznapi ellenzéki teljesítményt felidézve.

Nota bene, Novák képviselő úr hozzászólása valóban megért egy demonstratív ásítást. Attól, hogy valamit ezerszer elmondunk, még nem válik igazzá, legfeljebb unalmassá. Novák képviselő úr azonban páratlanul makacs következetességgel ismétli el szinte minden bizottsági ülésen - s gyanítom, itt a plenáris ülésen is lesz szerencsénk végighallgatni -, mennyire alulreprezentált a Jobbik a magyar közmédiumokban. Kár, hogy a tények nem feltétlenül ezt támasztják alá. Ajánlom képviselő úr figyelmébe a tárgyalt jelentés 103. oldalán látható táblázatot, ahol pártjának elnökét, a vizsgált időszakot tekintve a húsz leggyakrabban szereplő politikus között láthatja, megelőzve Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, közvetlenül a 2010-ben még regnáló Demszky Gábor nyomában. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.)

Érdemes tehát fellapozni ezért ezt a beszámolót, tisztelt képviselőtársaim. Persze, ekkor már fennáll a veszélye, hogy az ember nem azt találja benne, ami a prekoncepcióit, a politikai vádjait alátámasztaná. Valószínűleg ezért nem ejtett az ellenzék szinte egyetlen szót sem a bizottsági ülésen arról, ami ebben a beszámolóban áll. Általános elvekről könnyű vitatkozni. Hajmeresztő vádakat megfogalmazni egy jogszabály elképzelt jövőbeni hatásai kapcsán, mondhatni, ellenzéki rutinfeladat.

Arra azonban már nem futotta, hogy az alapos elemzést, az adatokkal is alátámasztott megállapításokat végigkövetve fejtsék ki kritikájukat. Az ugyanis valószínűleg már korántsem lett volna olyan bombasztikus. De az ellenzéket jól láthatóan csak addig érdekli a média, amíg szerepelhet benne, lehetőleg a számára legnagyobb politikai hasznot hajtó körítéssel. Amikor viszont az aprómunkára kerül sor, és arról kellene beszélni, hogy miként tehető jobbá, eredményesebbé a hazai médiaszabályozás rendszere, akkor marad a puszta hallgatás vagy a vélelmezett sérelmek mantraszerű ismételgetése. Pedig valakinek ezt az aprómunkát is el kell végeznie. (Dr. Józsa István: Apró? Kis médiaterror!)

Mondjuk ki nyíltan: a korábbi médiatörvény nem működött, eljárt felette az idő. (Dr. Józsa István közbeszól. - Az elnök csenget.) Meg fogom hallgatni, képviselő úr, higgye el.

(22.20)

A közszolgálati médiumok rendszere, amikor a Fidesz a kormányzást átvette, az összeomlás küszöbén állt, ennek ellenére vagy talán éppen ezért hihetetlenül pazarló módon működött. Párhuzamos struktúrák és kiskirályságok épültek ki, és a panamagyanús esetek sem hiányoztak. Az MTV székházának ügyében jelenleg is zajlik a rendőrségi nyomozás. Egy kormányzó erőnek ebben a helyzetben cselekednie kell, és a Fidesz cselekedett is. Az előttünk fekvő beszámoló azért fontos, és azért érdemelne behatóbb tanulmányozást ellenzéki képviselőtársaim részéről, mert éppen az rajzolódott ki belőle, mi is a kézzelfogható eredménye ennek a cselekvésnek.

Az ORTT, illetve az NMHH 2010. évi beszámolója azért különösen érdekes, mert egy átmeneti állapotot rögzít. Azt a jelentős szervezeti átalakítást tükrözi, amely a kormányváltást követően ment végbe, és alaposan dokumentálja ezt az időszakot. Foglalkozik a felálló új médiahatósággal, a műsorszolgáltatási rendszer változásaival, a műsorszolgáltatás pénzügyi feltételeinek alakulásával. Alapos elemzést ad a rádiós és televíziós médiatartalmakról, és kitér a véleményszabadság helyzetére is. Azok kedvéért, akik nem mélyedtek el benne, elárulom, hogy a jobboldalhoz közel állónak tartott médiumokkal sem bánik kesztyűs kézzel, ha az elvégzett vizsgálatok ezt indokolják.

Ebből a jelentésből természetesen nem az ellenzék által vizionált médiaapokalipszis bontakozik ki. De ettől ez még nem egy kézi vezérléssel készült anyag, hanem racionális vitaalap minden politikai szereplő számára. Mint említettem, a Fidesznek mint példátlan felhatalmazással bíró kormányzó erőnek a médiaszabályozás és a közmédiumok állapotát tekintve feltétlenül cselekednie kellett. Arról lehet vitatkozni, hogy mindent jól tett-e ennek során. Magunk sem gondoljuk, hogy hibátlan törvény született, és többször is jeleztük, hogy amennyiben a gyakorlati tapasztalatok alapján arra szükség van, készek vagyunk a jobbítására. Ehhez azonban higgadt, racionális vita kell, amire jó lehetőséget kínált volna a médiahatóság jelen beszámolója. A bizottsági vita alapján úgy érzem, erre ma nem fog sor kerülni, de nem ez az utolsó ilyen alkalom.

A következő, a 2011. évről szóló beszámoló alapján már a többé-kevésbé üzemszerűen működő új médiarendszerről vitatkozhatunk majd, reményeim szerint végre olyan formában, ami méltó a magyar parlament szellemiségéhez, és ami valóban konstruktívnak mondható. A Fidesz tehát továbbra is nyitott az érdemi vitára. Egyetlen dologra nem vagyunk nyitottak, azokra a nemtelen támadásokra, amelyek a sajtószabadság iránti elkötelezettségünket vonják kétségbe. (Novák Előd közbeszól.) Képviselő urat is meg fogom hallgatni, ha oda kerül a sor. Úgy vélem, ezeknek a vagdalkozásoknak az ideje lassan lejár. Nem is érdemes másként kezelni őket, mint egy demonstratív ásítással.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban. - Novák Előd hangosan huhog.)

Forrás: parlament.hu