VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Megadatott nekem az, hogy ezt a kort, amire most emlékezünk, 10-12-14 éves gyermekként, serdülőként élhettem át, így tehát nagyon sok személyes emlékem is fűz ehhez. Ezért is örülök annak, hogy eljutottunk oda, hogy néven nevezzük most már a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló határozatban azt, hogy mire emlékezünk. Mert eddig csak azt hallottam és hallottuk nagyon sokszor, amit az én névdruszám elmondott a maga pártjának állásfoglalásaként, amikor össze akarja keverni a pirosat a zölddel, a sárgát a lilával, amit pedig összekeverni nem lehet. Nagyon sokszor megemlékeztünk már a nácizmus áldozatairól, megemlékeztünk, és emlékművek állnak méltán, mert minden diktatúra elítélendő. De most nem erről van szó! Tiltakozom az ellen, hogy ezt a határozatot bármi módon is gyöngítsük és összekeverjük mással.

Ez a határozat arról szól, amit a kommunista diktatúra végzett el, mégpedig egy meghatározott időben. Nem is általában a kommunista diktatúráról, mert arról van egy emléknap, hanem azokról emlékezünk meg, akik 1948. augusztus 20. után, amikor Rákosi Mátyás Kecskeméten elmondta azt a beszédét, aminek következménye lett a kuláküldözés, majd a kuláküldözés után következménye lett a kitelepítések. Ezzel nagyon módszeresen történt a magyar társadalom általam előbb már említett középrétegének, nyugodtan mondhatom, gerincének a megtörése, gerincének az eltávolítása a városokból Hortobágyra, a kulákságnál pedig a falvak tönkretétele.

Nekem van egy egyéni képviselői javaslatom: a kulákságról külön is emlékezzünk meg, mert az is egy külön téma, és külön téma a kitelepítések témája is. Ha összekeverjük a dolgokat, akkor megint egy szürke, semmitmondó lötty lesz belőle, de nem lesz belőle emlékezés. Ugyanis itt ideológiáról volt szó, bosszúról volt szó, rablásról volt szó, mert ezeknek a vagyonát, a lakását rabolták el, és annak a rétegnek a módszeres irtásáról, amely Magyarországot meghatározta.

Úgy érzem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként külön is meg kell említeni, hogy a kitelepítések elrendelésénél nagyon lényeges volt az az ideológiai meggondolás is, hogy ez a réteg volt az egyházak meghatározó csoportja is a városokban, és amikor az úgynevezett klerikális reakció elleni harcot hirdeti meg Rákosi, akkor hirdeti meg mind a kulákság, mind pedig a gazdag polgárság elleni harcot; tehát együtt mind a három ellen.

Pártunk, frakciónk minden tekintetben támogatja ezt a határozatot. Nem általánosságban, hanem néven nevezve a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről van szó és legyen szó. Ezt így tudjuk támogatni. Nagyon lényeges benne a befogadókról való megemlékezés is.

Kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák ezt a javaslatot, és legyen ez a határozat a mi képviselői munkánk négy évének egy maradandó emléke is, hogy megörökítjük a róluk való megemlékezést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu