Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem az az eredendő probléma, hogy támogatjuk-e vagy sem az előttünk fekvő javaslatot. Nyilvánvalóan támogatni fogunk bármit, ami három vagy négy hitelesen segít, nem ez a vita. A probléma ott kezdődik, hogy a hitelkárosultak ügyének rendezése ezzel még nemhogy nem ér véget, de épphogy csak elkezdődik. Tehát látható, hogy egy olyan görgeteget görgetünk magunk előtt, amiből lavina lehet a következő húsz éven belül bármikor, ha nem táncolunk ki belőle egyszer végre. S azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi előterjesztésnek is vannak olyan hibái, amelyek nem feltétlenül rossz szándékból erednek, de mindenképpen korrigálandók és korrigálhatók. Ezt viszont most, ebben a szakaszban lehet megtenni. Példának okáért úgy érzem, hogy az árfolyamgát 2.0-s verziója a közszolgák számára indokolt kedvezményeket nyújt. Én valóban indokoltnak érzem, hogy ezt a kört, főleg a korábbi hitegetések és nem teljesült ígéretek miatt részesítsük kedvezményekben, legalább egy nulla állapotot érjünk el e tekintetben.

Ugyanakkor az a tény, hogy amikor arra kérdeztünk rá, hogy mi lesz a nem közszolgákkal, például a vállalkozói szférában dolgozókkal vagy egyszerű alkalmazottakkal, erre a kormányzat képviselője bizottsági szinten azt mondta nekünk: hát, ők bíznak abban, hogy majd egyedi megegyezéseket tud kötni a munkavállaló hitelkárosult a munkáltatókkal. Azt kell mondjam, hogy e gyermeteg logika mentén ezen társadalmi csoport vagy kör nem menthető meg, hiszen a mai magyar munkaerő-piaci helyzet ismeretében örülhet az, aki nem veszíti el az állását. Nem életszerű az, hogy egyenrangú félként odaül a tárgyalóasztalhoz, és megegyezik a munkáltatójával vagy adott esetben egy multival arról, hogy segítse az ő hiteltörlesztését bármilyen úton-módon. Nem nagyon ismerünk ilyen gyakorlati példákat a való életből. Ez tipikusan annak az esete, hogy a valódi hús-vér, igazi károsultakkal kellene talán egy kicsit többet beszélni, konzultálni, hogy milyen helyzetekkel szembesülnek ők a való életben, és nem irodákból kellene kitalálni a megoldásokat, hanem a való élet alapján.

Hogy mekkora problémáról van szó, azt jelzi az is, hogy a devizaállomány mintegy 19 milliárd eurónyi volt a végtörlesztés megkezdése előtt. Ezt sikerült csökkenteni valamelyest. Még egyszer mondom, nem jelenthető ki az, hogy a csapdából végleg szabadultak azok, akik végtörleszteni tudtak, egyrészt azért, mert több mint negyedük forinthitelbe kényszerült, a nagy többség pedig a családtól szedte össze nagy nehezen a befizetendő forrást, de ezeket nyilván törlesztenie kell az unokatestvérnek, a sógornak, a komának, ahogy elhangzott. Tehát ezek az emberek egyelőre még nem tudják a belső piacon fogyasztásra költeni az így felszabadult összegeket, nem tudják a magyar kis- és középvállalkozók terményeit megvásárolni, nem tudnak nagyon vállalkozásokba kezdeni, hiszen minden forrásuk le van kötve, hogy miután az adósrabszolgaságból hivatalosan szabadultak, valójában is szabaduljanak azáltal, hogy az odacsoportosított forrásokat visszaadják azoknak, akiktől kapták őket.

Az is látható, hogy meg kell nevezünk sokszor, nagyon sokszor, hogy ki engedte ki a szellemet a palackból, hogyan jutottunk el ide. A mai nap folyamán már említettem, az egyik ősbűn az volt, hogy az otthonteremtés, a lakásépítések támogatottságának a rendszere nem volt meg, aztán amikor megvolt, leépítették. Nem lett volna szabad, a maga idejében sem lett volna szabad, sőt ki kellett volna terjeszteni. Ugyanúgy, ahogy most a szocpolt sem csak pár ezer család számára kéne elérhetővé tenni, hanem nyilvánvalóan az anyagi lehetőségek függvényében, de egy gazdaságélénkítő, vitalizáló program keretében, csak magyar vállalkozókat bevonva, vagy akár százezer embert érintő programot is lehetne csinálni, amely megtérül.

De volt egy másik ősbűn is, ez pedig egy 2001-es kormányhatározat volt, amely lehetővé tette az egyoldalú szerződésmódosításokat. 2001-ről beszélünk, 2001-et írunk. Látható, hogy azóta ezt részben már kivezették. A tavaly novemberi kormányzati határozat is afelé mutat, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét csökkentsük. A probléma az, hogy ez január 1-jével nem lépett életbe, mert a Bankszövetség rábírta a kormányzatot arra, hogy csak áprilistól léptesse életbe azt a lehetőséget, amikor már csak egy rögzített sáv mentén tudja majd a bank módosítani a feltételeket. Nagyon jó egyébként, hogy így lesz, de még ez sem teljes körű megoldás. S közben sajnos eltelt több mint tíz év, amíg a bankok egyoldalúan játszhattak, garázdálkodhattak; tisztelet a kivételnek. Szükség van tisztességes bankokra, csak nagyon keveset ismerünk. Ha forintosítanánk, az megoldás lenne. De még a rögzített árfolyam mellett - a 180 forintos árfolyamról beszélek - is elmondható, hogy a hitelesek több mint 94 százaléka ennél kedvezőbb árfolyamon vette fel a hitelét. Tehát a kettő közötti árfolyamveszteség, ami a hitelest érte, a bank számára árfolyamnyereség, és ezt soha senki nem kérte tőle vissza. Tehát a lopott vagyon egy része továbbra is ott van a bankrendszer bizalmunkkal visszaélő tagjainál. És konzerválják ezt az állapotot.

Erre mondom azt, hogy tarthatatlan, és ezért mondom azt, az egyetlenegy megoldás, ami visszaadja a hiteleseknek az összes, tőlük indokolatlanul elvont vagyont, és visszaveszi a bankoktól az összes sarcot, az a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása. Ezzel kapcsolatban másfél évig azt mondták nekünk kormánypárti képviselők, hogy ez marhaság, végig se gondoljuk; ugyanúgy, mint ahogy miniszterelnök úr is mondta, hogy fel se vessük az államadósság újratárgyalását, mert majd bedől a forintárfolyam. Ehhez képest mi a helyzet? Mára látszik, hogy az államadósság újratárgyalása nélkül a magyar gazdaság szinte menthetetlen, másrészt az is látszik, amiről itt és most beszélünk, hogy a forintosítás sem ördögtől való. Ezt két dologgal hadd támasszam alá. Végül is az, amiről most beszélünk, az árfolyamgát és további kedvezmények, részleges forintosítást jelentenek. Tehát a Jobbik szavai, igaz, hogy egyéves fáziskéséssel, de meghallgatásra találtak. Másrészt pedig az alkotmányügyi bizottság egyik albizottságának eredeti jelentéstervezetében - egy kormánypárti többségű szervezetről beszélünk - már szerepelt az az ajánlás a kormány számára, hogy vizsgálja meg a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításának a lehetőségét. Az, hogy ez utána kikerül vagy nem kerül ki a végleges verzióból, teljesen mindegy a tekintetben, hogy ez a kormányzati többségű bizottság már belátta a hibát, és már látja, hogy a Jobbik által hangoztatott aggály igenis alapos volt, és igenis abba az irányba kell elindulni. Hogy ezt a kormányzat majd megfogadja-e vagy sem, ez a saját felelőssége, a saját lelkiismeretének a kérdése.

De az is látható, hogy ez a jelentéstervezet még két tekintetben beismerte azt, hogy a Jobbiknak igaza volt. Ez nem azért van, mert mi vagyunk a kiválasztottak, hanem azért, mert mi az emberek között járunk, és a valódi problémákra reflektálunk, sok esetben pedig elmondható az, hogy nem is a Rózsadombról próbálunk megoldásokat találni a magyar ugar problémáira, hiszen onnan a kilátás egészen más, mi viszont maradtunk ott, ahonnan jöttünk. Ebben a jelentéstervezetben szerepelt az általunk régóta hangoztatott magáncsőd intézményének a bevezetése is, hiszen teljesen jogos, hogy ha cégeknek, gazdasági társaságoknak járhat csődvédelem, akkor járhasson a magyar családoknak is, hiszen a családokért működik a gazdaság, őértük működnek a cégek. Nem azért létezünk, hogy hatékony gazdaságot építsünk.

Végül pedig az általam nagyon sokszor elmondott és nagyon fontosnak tartott kitétel az - amit ez a jelentéstervezet szintén tartalmaz -, hogy a pénzügyi alapfokú ismereteket már az elemi oktatási rendszerbe vigyük be, már gyerekkorban sajátíttassuk el mindenkivel azt, amiből következően majd felnőtt korában kiderülhet, hogy milyen hitelre lehet rábeszélni és milyenre nem. Tehát egy olyasfajta pénzügyi tudatosságot már a fiatalokba vigyünk bele, hogy aztán adott esetben ne hagyják magukat rábeszélni olyan hitelformákra, amikről bár előre nem mindig látszik, hogy életveszélyesek, de a jó esély erre megvan. A devizahitelezésre ez tökéletesen igaz volt, ezért a Jobbik abszolút támogatja, hogy oktatási rendszerbe kerüljön be a hasonló konstrukciók átláthatóvá tétele.

Sajnálatos módon le kell lepleznünk további gyermeteg kormányzati ábrándokat, amelyek bizottsági szinten elhangzottak. Ilyen volt az, hogy a teljes mértékben deprimált, lecsúszott, lassan már teljesen fizetőképtelen adósok számára, akik 90 napon túli elmaradással rendelkeznek, a kormányzat forintosítana és elengedné a tartozás egy bizonyos százalékát. Ez nagyon határozott és jó lépés, a Jobbik ezt javasolta. Önök azt mondták rá régebben, hogy marhaság, aztán megcsinálták. Nagyon örülünk neki, ezzel megint csak sikerült tematizálni a közvéleményt és megmenteni pár embert. Ez egy kiváló dolog.

(12.50)

Csakhogy a kormányzat képviselője a bizottságban egy olyan reményét fogalmazta meg, hogy ezáltal majd 40 százalékkal - szerinte - csökkennek a törlesztőrészletek, akkor ezek az emberek újra azonnal, maguktól a középosztályban találják magukat, újra fizetőképesek lesznek, újabb hiteleket vehetnek fel, és végül is felpörgethetik a belső piacot. Nem életszerű! Olyan emberekről beszélünk, akiknek az utóbbi 10 évét vagy akár az egész életét, ha már elvesztették az otthonukat, hazavágta a magyarországi bankrendszer bizalmunkkal visszaélő része. A kormányzatok folyamatosan asszisztáltak ehhez. A Gazdasági Versenyhivatal, a PSZÁF 2006-2007 felé már igenis verte a palánkot, hogy itt nagyon nagy baj lesz, itt törvénykezési szinten kellene rendet tenni a devizahitelezés ügyében. Senki nem reagált rá. A kormányzat csendben volt, tette tovább a dolgát. 2006-ban Gyurcsányék inkább a szemkilövetéssel voltak elfoglalva, mint a devizahitelesek helyzetének a rendezésével.

De az akkori ellenzék módosító indítványainak hol van a sokasága? Tehát hol van az a szándék, ami papíron láthatóan, nyomon követhetően, visszakereshetően bizonyítja azt, hogy önök már ekkor meg akarták oldani ezt a problémát, pedig látható volt, a PSZÁF, a GVH is bizonyította, és látható volt az, hogy korábban el lehetett volna kezdeni a tűzoltást, de sajnos megvártuk, amíg az egész erdő lángol. A problémánk ezzel most így utólag, hogy igen, meg kell menteni minden hitelest, csak az a baj, hogy sokkal többe kerül, sokkal nagyobb tehervállalást követel az egész országtól, mintha önök mondjuk, másfél évvel ezelőtt kezdték volna el.

Ahogyan képviselőtársam kiválóan elmondta, mintegy 600 milliárd forinttal kerül többe most a helyzet rendezése, mintha önök már a kormányváltás másnapján elkezdték volna ezt. Ez pedig főleg a kedvezőtlen árfolyammozgásokból és a felelőtlen kormányzati gazdaságpolitikából adódik, amely belátásának itt lenne végre az ideje, példának okáért az egykulcsos adórendszer felülvizsgálatáé, amely egyébként a valóságban sokszor kétkulcsos volt az utóbbi időben. Tehát van egy kommunikációs szféra és van a valóság, ez a kettő néha nagyon-nagyon távol van egymástól, de soha nem késő ennek belátása.

Végül pedig még egyszer és utoljára ki kell hangsúlyoznom, hogy van egy olyan társadalmi csoport, amely számára senki nem dolgozott ki semmiféle megoldási csomagot. Itt azokról beszélünk, akik végtörleszteni nem tudtak, mert nem szerencsés, nem gazdag, nem tehetős emberek, és a rokonságuk sem rendelkezik vagyonnal. Azokról beszélünk, akiket, bár hitelekbe kényszerítettek, azóta mégis elvesztették a munkahelyüket, a megélhetésüket, sajnos sok esetben a családjukat is, és van, aki már a lakhatását is, mégis adósrabszolgaként kell hogy élje továbbra is az életét, pedig már az ingatlantulajdonát régen elvitték, és a Nemzeti Eszközkezelő konstrukciója sem tud vagy nem akar segíteni rajtuk, hiszen vannak olyan kikötések és feltételek a Nemzeti Eszközkezelőn belül is, amelyek lehetetlenné teszik bizonyos lecsúszott társadalmi osztályok megsegítését.

Tegyük itt hozzá, sok esetben tisztességesen dolgozó emberekről van szó, tehát nem csak a roncstársadalomról, és a Jobbik kiáll minden tisztességesen dolgozó, ámbár nehéz környezetbe és nehéz sorsba szorult embertársa mellett, rajtuk is segíteni kell, számukra is ki kell dolgozni megoldási csomagokat. De azt látjuk, még egyszer elmondom, amíg a kormányzat kilakoltatási kvótája az idei évre 12 ezer kilakoltatást tesz lehetővé, tehát havonta ezer ember, ezer család, ezer lakás, ezer ingatlan válhat azon pénzügyi rendszer martalékává, amely folytatólagosan visszaélt a bizalmunkkal, ezzel szemben a Nemzeti Eszközkezelő is csak mintegy 8-9 ezer ingatlan megmentésére képes a jelenlegi feltőkésítettségi szintjén. Mindenképpen van egy többezres rés a kettő között, mindenképpen van több ezer ember, akik utcára kerülnek, és senki nem segít rajtuk. Az egész vitában, az egész nap folyamán ezt a kérdést én háromszor feltettem, egyszer sem válaszolt rá senki.

Mi lesz ezekkel az emberekkel? Mi lesz az ő sorsuk egy olyan ígéret ellenére, ami ugye, elhangzott, hogy önök senkit nem hagynak az út szélén? Ez az út egyre fagyosabb, főleg a téli hónapokban, s egyre többen vannak ott a környékén. Valóban senkit nem kellene ott hagyni, de ez csak akkor megy, ha belátjuk azt, hogy volt egy ősbűn, a lakáshitelezés leépítése mellett a 2001. évi kormányhatározat, amely lehetővé tette az egyoldalú szerződésmódosításokat, és van egy megoldás is, ami nemcsak szeleteket old meg ebből a problémából, hanem végleg megoldja, ez pedig a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása, amellyel kapcsolatban a Jobbiknak kidolgozott programja, álláspontja van, ezt már több mint egy éve megosztottuk önökkel. Akkor azt mondták, hogy ez marhaság. Azóta bizonyos elemeit szerencsére megvalósították, amiért egyébként tisztelet illeti a kormányzatot, hiszen belátni a saját hibáikat, azután úgy cselekedni, ahogyan eredetileg kellett volna, ez egy pozitív emberi tulajdonság, mi ezt becsüljük.

Csak azt szeretnénk, hogyha teljeskörűen oldanák meg ezt a problémát. Mi nagyon szívesen odaadjuk hozzá a receptet, nem akarunk babérokat learatni vele, csinálják meg önök, csak végre segítsék meg a hiteleseket, ne csak a többségüket, ne csak bizonyos köröket közülük, hanem az összeset, minden nélkülöző magyar embert Magyarországon, hogy egyetlen család se lehessen veszélyben, hiszen egyetlen úton tudjuk elhárítani a minket fenyegető reprodukciós, demográfiai, népesedési katasztrófát is, hogyha minden család érezheti Magyarországon azt, hogy legalább az alapvető létfunkciók tekintetében biztonságban lehet, és egy olyan állam, egy olyan kormányzat áll a háta mögött, amely képes bármilyen nem általa keltett slamasztikából kihúzni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu