DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Képviselő Úr! Először is, a nyelvbotlás: államtitkár. Köszönöm szépen.

Egy régi, gyermekkori élményem jut eszembe a téma kapcsán, és engedjék meg, hogy ezt megosszam önökkel.

(16.00)

Én délvidéki születésű gyerek vagyok, szabadkai, Szerbia területén, a valamikori Jugoszlávia területén születtem. Emlékszem, amikor a szüleimmel a nagy hidegek előtt, még a tél beállta előtt, de aztán tényleg, amikor a mínuszok jöttek, akkor kihordtuk a régi rossz pokrócot, kabátot, a régi rossz takarókat, és bizony édesapám bemászott abba az aknába, és bebugyolálta. Édesanyám adogatta ezeket a régi, eldobásra szánt ruhaneműket és takarókat, és bebugyoláltuk a mérőórát is meg a hozzá tartozó vezetéket is, ezáltal lehetett megakadályozni a mérőóra és a vezeték elfagyását.

Amit ön ismertetett, az teljesen korrekt. A szolgáltató az, aki beszerelheti, aki megváltoztathatja, aki javíthatja, de ettől még a házi ivóvízhálózat a fogyasztóhoz tartozik. Tehát a csonktól, ahogy jön a víz az utcán található vezetékben, a mérőórán keresztül egészen a csapig házi ivóvízhálózatnak minősül, és ilyenformán annak a fenntartása a fogyasztó kötelessége, azt megőrizni épségben és működtetni a fogyasztó kötelessége.

Ön azt kérdezi, hogy miért minden esetben a fogyasztó felelős az elfagyott vízóráért. Visszakérdezhetnék: ki más lehetne? Mondhatnánk azt, hogy a szolgáltató, de abban a pillanatban a szolgáltató lehetetlen feladatot kap, mert minden egyes háztartásnál például ezt a védekezési munkálatot neki kellene elvégezni, ami képtelenség, fizikai lehetetlenség. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István: Nincs is hozzá joga!)

Forrás: parlament.hu