BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömmel szólalok fel ennek a törvénynek a vitájában, egyszerűen azért, mert egészen kivételes pillanatoknak lehettünk szemtanúi már az általános vitára történő alkalmasság megítélése során. Ez pedig az, hogy azóta, mióta mi itt vagyunk a Házban, nemigen volt olyan törvényjavaslat, amely ilyen gondos előkészítés után ilyen komoly szakmai színvonalon és ilyen nagy társadalmi támogatottság mellett került volna a tisztelt Ház elé. Ráadásul a benyújtás módja is teljesen a jogalkotási rendnek megfelelően történt. Kivételesen nem egyéni képviselői indítványként, hanem a szaktárca által beterjesztett javaslatként, és nem is zárószavazás előtti módosítóként került be.

Ilyen értelemben ez egy nóvum, és mindenképpen dicséri annak az államtitkárságnak a munkáját, amely ezt a munkát elvégezte. De beszéljünk a törvény tartalmáról!

Nem ismétlem meg mindazokat, amiket Kepli Lajos képviselőtársam általános értékelésében a vezérszónoki körben elmondott, igyekszem a részletekbe belemenni, és a törvénynek több hasznos, esetleg jobbítandó elemét kiemelni. Általánosságban viszont nagyon röviden azt szeretném elmondani, hogy egy olyan áttekinthető szerkezetű, alapos felépítettségű jogszabállyal állunk szemben, amelyik tényleges és lényeges tartalmi változtatásokat tükröz a korábbi szabályozásokhoz képest.

(22.20)

Kifejezetten megjeleníti a kormányzati politikának, a kormányzati szándéknak azt a változását, ami a hulladékos kérdéskör közszolgáltatásként való felfogását, ekként történő kezelését és ekként szabályozandó tulajdoni és árviszonyait jelenti. Ezt a változást a Jobbik Magyarországért Mozgalom üdvözli, mert úgy gondoljuk, hogy igenis vannak olyan, közérdeket szolgáló tevékenységek Magyarországon - mint ahogyan a világ más országaiban is -, amelyek feltételezhetően közösségi felügyelet mellett hatékonyabban és olcsóbban láthatóak el, mint profitábilis viszonyok között. Az elmúlt két évtized egyébként erről a szakterületről a mi álláspontunk szerint is bebizonyította azt, hogy a teljes piacosítás olyan anomáliákra vezet, amelyek nem szolgálják kifejezetten az elérendő célt.

Itt én is megemlíteném a termékdíj kérdéskörét és esetét, ahol nagyon szépen láthatjuk azt, hogy uniós csatlakozás ide, uniós csatlakozás oda, Unió által meghatározott követelmények ide-oda, bizony mondjuk úgy, hogy az a ránk erőltetett piacgazdasági megoldás, ami itt az előző évtized második felében kikörvonalazódott, aztán megalakult, nem eredményezte a hulladék szelektivitását és megfelelő hasznosítását, ráadásul elvitte Magyarországról a hulladékot, elvitte Magyarországról a munkahelyeket, elvitte Magyarországról a hasznosító háttéripart, és ugyanúgy jártunk a hulladékanyagok hasznosításával és újrafeldolgozásával is, mint számos más gazdasági vertikumban: mi alapanyag-termelővé minősültünk vissza, és a magas feldolgozottságot, magas termelékenységet és munkaerő-szükségletet igénylő ágazatok pedig bizony a külföldi országokban landoltak. Így fordulhatott az elő, hogy még a szemetünk is exportra került, hacsak valaki bármilyen fantáziát látott benne, amiben pedig nem láttak fantáziát, az pedig jött szépen befelé.

Nos, térjünk rá akkor néhány részletes gondolatra! A Jobbik a törvény hatályának megállapításánál, ami egy rendkívül alapos része a törvénynek, kifejezetten üdvözli azt, hogy az olyan, eddig szigorúan hulladéknak minősített elemek esetében, mint például a szennyezetlen talaj vagy más természetes állapotban meglévő anyag, amelyet idáig hulladékként kezeltek, legalább azt megengedi, hogy azt a kitermelés helyén természetes állapotában felhasználják, és ne kelljen hulladéknak tekinteni.

Úgy gondoljuk, hogy a még szennyezetlen talajnál is van egy olyan elem, ahol talán megfontolható egy nagyobb fokú engedékenység, ez pedig a talajnak a termőrétege. Nagyon sok olyan építkezés van, ahol nyilvánvalóan a termőréteg eltávolítása után az nem kerülhet vissza a helyére, és abban az esetben, ha az építkezés során a kitermelést végző valóban különválasztja a termőréteget a talaj többi elemétől, akkor megfontolásra méltónak ajánlanánk azt, hogy ezt a termőréteget ne tekintsük akkor se hulladéknak, ha azt a területről elszállítják, hiszen ez egy komoly piaci értékkel rendelkező biológiai nyersanyag, azaz a valóságban sem hulladék. Egyébként magának a hulladékfogalomnak a meghatározása is elvileg kiemelhetné ezt az anyagfajtát a hulladékok közül, hiszen az általános hulladékfogalom meghatározása szerint olyan anyagról vagy tárgyról beszélünk, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, és nem rendelkezik az anyag piaci értékkel, mert ha rendelkezik azzal, akkor nem megválni szándékoznak tőle, hanem eladni kívánná azt, értékesíteni kívánja azt. Úgy gondoljuk, hogy a termőtalaj egy ilyen értékesíthető, fontos, értékes anyag.

Lépjünk eggyel tovább az ártalmatlanítási műveletekre, ami, ugye, annak a hulladéknak a szomorú sorsa, amelyiket már újrahasználni vagy hasznosítani nem áll módunkban. A törvényjavaslat 2. melléklete határozza meg ezeket az ártalmatlanítási műveleteket. Itt többször beleszaladok természetszerűleg olyan problémákba, hogy önöknek uniós tagságuk folytán harmonizálni kellett ezt a jogszabályt uniós elvárásoknak megfelelően. Ezért most nem jövök elő azzal, hogy milyen vicces az, hogy "a hulladék ártalmatlanítását tengerbe, óceánba" a magyar jogszabály tartalmazza, bár ez tényleg vicces. (Hegedűs Tamás: Pozitív jövőkép!) Igen, ez a pozitív jövőkép, hiszen lehet, hogy országunk határait majd újra három tenger mossa.

Ettől eltekintve fontosnak tartanánk azt, hogy teljesen korszerűtlen és a környezetet nyilvánvalóan károsító hulladékártalmatlanítási megoldásokat ne engedélyezzünk a törvényünkben, még akkor sem, ha egyébként ezt az Unió lehetővé teszi. Lehetünk mi szigorúbbak is, mint az Unió, tehát azzal együtt, hogy tudomásul vesszük, hogy benne van a "bevezetés víztestbe, kivéve tengereket és óceánokat", igenis mellé lehetne tenni ugyanazt a tilalmat - mint ahogy már az ártalmatlanítási módnál szerepel -, hogy nemzetközi egyezménybe ütközés miatt az amúgy sem alkalmazható. Tehát igenis Magyarország miért ne vállalhatná magára azt, hogy nem kívánja tengerbe, óceánba vezetni hulladékait?

A törvény alapelvei megint csak nagyon alapos kidolgozás után kerültek bele a törvénybe, és ezzel egyetértünk. A hulladékhierarchiával kapcsolatban egyetlenegy dolgot szeretnék megemlíteni, és ez nyilvánvalóan tükröz egy kis fogalmi zavart, amit nagyon nehéz lenne a hulladéktörvény keretein kívül kezelni, és ezért muszáj, hogy így legyen, de mégiscsak megjelenik; ez pedig a hulladékhierarchián belül a hulladék újrahasználatra előkészítésének meghatározása, hiszen az újrahasználat az esetek többségében olyan termékeket érint, amelyek nem is váltak hulladékká, tehát nem is kerültek bele a hulladékáramba, hanem éppen azért, hogy a hulladékkeletkezést megelőzzük, eleve újrahasználjuk őket.

Azoknál az eszközöknél, amelyek már hulladékká váltak, ott általában az újrafeldolgozás és -hasznosítás az, ami szóba kerül. Ezzel együtt értjük mi, hogy az újrahasználat a hierarchiában a megelőzés után a második helyen szerepel. Nem tudom, hogy ezen lehet-e valamit finomítani, hogy egyértelművé váljék, hogy az újrahasználat esetében az esetek többségében nem hulladékanyagok újrahasználatáról van szó. Ezzel együtt tényszerűen igaz, hogy a hulladékanyagok egyes elemeinek újrahasználata is lehetséges.

A következő, amit szeretnék kiemelni a jogszabályból, hogy kifejezetten fontosnak és előremutatónak tartjuk azt, hogy az illegális lerakás mellett a jogszabály külön nevesíti a más hulladékkal való összekeverés, bekeverés tilalmát mint illegális tevékenységet.

(22.30)

Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt évek Magyarországán mekkora jelentőséget kapott bizonyos illegális tevékenységet folytató szervezeteknél ez a fajta keverési, bekeverési tevékenység, ahol gyakorlatilag a hulladék eltüntetését újrahasznosításnak vagy komposztálásnak minősítették azáltal, hogy álcázták azt, hogy ilyen módon szabadulnak meg a hulladéktól.

Fontosnak tartjuk, hogy a jogszabály részletesen szabályozza a hulladékstátus megszűnéséhez kapcsolódó követelményeket, és ilyen értelemben megszünteti azt az anomáliát, hogy bárki megfelelő jogalap nélkül egyik pillanatról a másikra azt állítsa a felhalmozott hulladékról, hogy az már nem is az, hanem mondjuk, hasznosításra váró anyag.

Megint beleszaladok az uniós elvárásokba, ezt államtitkár úr a bizottsági vitában külön elmondta, viszont megfontolásra ajánlanám. Ez pedig az az érvünk, hogy amellett, hogy a kereskedő fogalma bekerül a törvénybe, a 12. §-ban szabályozott kereskedői tevékenységnél aggályosnak tartjuk a hulladékkereskedést mint lehetőséget. Egyszerűen azért, mert a hulladék nem jellemezhető a kereskedés fogalmát alapvetően meghatározó profitérdekelt tevékenységgel. Az kereskedik a polgári jog szerint is, aki valamely értékkel rendelkező tárgyat értéktöbblet létrehozása érdekében elad. A hulladék legfeljebb negatív árrés alkalmazásával hozhat hasznot a kereskedő számára, és így a hulladékkereskedelem egyértelműen az illegalitás irányába mutat, mert még egy hasznosítható hulladék esetében is az árat egyre lejjebb kell csavarni annak érdekében, hogy a kereskedő haszonhoz juthasson, és a láncolat végén pedig... (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Forrás: parlament.hu