DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Látjuk, hogy a Jobbik nemcsak az eszmei, ideológiai fundamentumot, a nemzeti hitvallást teszi meg, hanem azért gyakorlatias szempontokat is fölvet. Nyilván ezek azt igazolják, hogy a hungarikumtörvénynek, amelyről az elején beszéltünk, valóban nemcsak eszmei értéke van, hanem gyakorlati haszna is. Én azt tudom mondani önöknek, nyilván nem vagyok arra feljogosítva, hogy a kormány nevében itt most költségvetésről nyilatkozzam, különösen nem egy másik tárcának a költségvetéséről, de szeretném önöket megnyugtatni arról, hogy a kormányzatnak ez egy kiemelt célkitűzése, mint ahogyan maga a törvény is, és a kormány támogatni fogja körülbelül ekkora nagyságrendben a hungarikumok ügyét. (Varga Géza: Melyik költségvetésben?) A kormány költségvetéséből vagy a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetéséből, gondolom, vagy a Miniszterelnökség költségvetéséből, úgyhogy én azt hiszem, megnyugodhatnak.

Viszont ebéd felé közeledve azért hadd idézzek; ha Lezsák képviselő úr sok-sok szellemi értéket fölsorolt itt és könyveket, akkor hadd idézzek még gyorsan én is néhányat abból, amely rendelkezésünkre áll, és mindenképpen védendő termékek.

(10.40)

A csabai kolbász, a csigatészta, a birsalmasajt, a disznósajtot említettem, a kalocsai fűszerpaprikát említettem, az ágyas pálinkáról is beszélhetnénk hosszasan; a konyakos meggy Kugler Henrik budapesti cukrász kiváló találmánya - 1859-ben találta ki ezt a bizonyos konyakos meggyet -, a kürtőskalács elhangzott, a budapesti téliszalámi, a szegedi téliszalámi, a békési szilvapálinka vagy a szatmári szilvapálinka, a kecskeméti kajszibaracklekvár vagy a szatmári szilvalekvár, a libatepertő is egyébként a tanyavilágban oly gyakori és a mai napig kedvelt élelmiszer, a Negro cukorka, a pemetefű-cukorka, a Rákóczi-túrós, a rétes, a Rigó Jancsi, a szaloncukor, a tarhonya vagy a tepertős pogácsa mind-mind élelmiszer-ipari hungarikum.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu