HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Először is, én is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a törvény megírása és beterjesztése miatt, mert valóban egy olyan minőségű és színvonalú munkával állunk szemben, ami sokszor sajnos ritka a magyar törvényalkotás tekintetében.

A magam részéről az érték fogalmának tisztázása és bővítése érdekében szeretnék egypár szóban szólni, és azt szeretném hozzátenni a törvényalkotás munkájához.

Meggyőződésem, hogy ez az egyik legnehezebb kérdés, és ahogy a törvényben olvastam, úgy éreztem én is, hogy ez az a kérdéskör, amivel maga a törvény megfogalmazója és beterjesztője is csak általánosságokban foglalkozik. Ezt nem a hibájául rovom fel, hanem tényként állapítom meg, hogy valóban, ez egy olyan problémakör, amivel már, mondhatjuk: több ezer éve foglalkozik az emberiség története, és nagyon nehezen lehet konkrétan definiálni és konkrét definíciót adni neki.

(13.30)

Több ezer éve, mondom, hiszen már a több ezer éves mítoszok is tulajdonképpen arról szólnak, hogy hogyan igyekezzünk a múlandón örökkévalót szerezni, de azután a későbbiek során a görög, hellén gondolkodás ezt tudománnyá is próbálta emelni, tudománnyá is próbálta formálni. Ott jelenik meg először az értékek fogalmának - hogyan mondjam - a csoportosítása, a definíciószerű meghatározása is, majd később azután a kereszténység is a részévé tette az értékelméletet, az axiológiát, és Kant volt az, aki a közös társadalmi alapját is megfogalmazta. Nincs olyan közösségi érzés, amely ne valamilyen érték hatására valósulna meg, sőt maga a census communis, azaz a közös öröm, amelyet csak együtt lehet érezni egy új érték létrejötte és az arra való rácsodálkozás által, ez tehát maga az érték Kant megfogalmazásában.

Tehát közösség és érték csak együtt tud létezni, együtt tud megvalósulni, és a kettőjük közötti - mondjuk így - közvetítő közeg a kultúra. A kultúra a közösség nyelve, törvényei, hagyománya az, ami az értéket az emberi fogalmak számára befogadhatóvá teszi. A közös kultúraértelmezés mutatja fel tehát azokat az értékeket, azaz végeredményben az ember elemi, ösztönös törekvése örökkévaló értékek létrehozására, birtoklására, azaz a kultúraösztön eleve megkövetel egy már létező emberi közösséget. Ez tehát a kultúra, az értékek, illetve a közösség, ez az a hármas egység, amely egymás nélkül számunkra értelmezhetetlen és értelmetlen is tulajdonképpen, és ez az, ami miatt, úgy gondolom, rendkívül aktuális kérdés, amit a törvény úgy összességében felvet, és ami miatt muszáj, hogy ezzel foglalkozzunk, mert - mondjuk így, idézőjelben mondom - egy rendkívül "modern" problémával állunk szemben.

Beszélhetünk-e ma, mostanában olyan közösségekről, amelyeket a klasszikus értelemben vett közösségnek hívunk? Nagyon sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy társadalmunkban egy nagyon komoly atomizálódás megy végbe, amely pontosan ezeket a közösségeket támadja meg, ezen keresztül a közösségek által képviselt kultúrát is, nagyon sok esetben éppen azért, mert a közösségek már nem képviselnek egy-egy fajta kultúrát, ezért minden relatívvá válik, így az értékek fogalma is relatívvá válik, hogy mi szép, mi jó, mi az, ami valóban örökkévaló, ami a közösség által felmutatható érték. Ezért fontos szerintem, meggyőződésem szerint az érték fogalmát tehát bizonyos értelemben pontosítani, akár ebben a törvényjavaslatban és egyértelműsíteni is számunkra.

A saját szakmámból, az építészet területéről hadd hozzak egy példát, hogy konkrétan mire gondolok. Sok esetben, amikor a közösségek próbálják a saját maguk értékeit számba venni, hiszen ez már most is folyik, ugye, értékvédelmi rendeletet alkotnak, mondjuk, egy kistelepülésen belül, és ott bizonyos tárgyakkal, épületekkel, műtárgyakkal kapcsolatban megállapítják, hogy melyik értékes, melyik az, amelyik kevésbé értékes, illetve mely része adott esetben egy épületnek vagy műtárgynak, amit ők értékként fogadnak el, és megőrzendőnek javasolnak. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nagyon sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy sokszor bizonyos értelemben ez valóban csak egyedi épületekre, műtárgyakra terjed ki, de területi védelemre nem.

Mire gondolok konkrétan? Gondolok itt például arra, hogy értékként lehetne kezelni adott esetben magát a településszerkezetet vagy a településképet, tehát egy külső pontról szemlélve magát a település látványát, de ugyanúgy a település táji környezetét is lehetne értékként definiálni. Gondolják, fel tudna-e épülni egy ronda dobozszerű jelenség, amit épületnek nem igazán tudunk nevezni - mondjuk, egy Tesco -, bármilyen település környezetében, hogyha a település az értékvédelmi rendeletében konkrétan ezekre a dolgokra is kiterjedne, és azt mondaná, hogy az az utcahálózat, amely jelenleg már kialakult, az a fajta beépítési mód, az az építési vonal és így tovább, az érték, amit eddig a közösségünk, a településünk kialakított és megvalósított, tehát ettől eltérő építési módot nem tudunk elképzelni, és nem is szeretnénk a környezetünkben látni.

Ugyanúgy a településkép: hogyha távolról tekintünk egy falura, egy városra, bizonyos sziluett az, ami, ugye, rendkívül jellemző egy adott városra. Mondjuk, például én félig-meddig ceglédinek vallom magamat, a nagyszüleim is onnan származnak. Az Alföldünk egyik legjellegzetesebb sziluettjével rendelkező városról van szó, a nagytemplom hegyszerű kiemelkedésével, környezetében a kis házakkal. De ugyanúgy értékként lehetne megnevesíteni és számon tartani a hagyományos művelési formákat, a településkaraktert, tehát a településkép különböző elemeit, formáit, anyagait, színeit. Mindezek olyan dolgok, amelyeket a közösség együttese hozott létre, tehát nem egyéni emberek munkája, hanem valóban a közösség értékteremtő eredményének a gyümölcse. Én azért gondolom, hogy ez rendkívül fontos, mert sajnálatos módon mostanában sok szempontból az egyedi érdekek sokkal inkább előtérbe valók ezen közösségi értékekkel szemben, amelyeket sajnos - még egyszer mondom - nem nagyon definiálunk.

Mondok egy példát: a helyi építési szabályzat módosítása. Jön egy beruházó, egy ingatlanfejlesztő, igen sok pénze van, ez már önmagában meg tudja alapozni azt, hogy ő a település fejlődését szolgálja - nagyon idézőjelesen mondom, amit mondok -, és ezért veheti magának a bátorságot, hogy olyan rendeletmódosítást kezdeményezzen, amely ezen előbb felsorolt értékekben okozna durva károkat. De ha megfordítanánk a hierarchiát, ha mondjuk, a helyi törvények, rendeletek között felállítanánk egy rendkívül szigorú alá-, fölérendeltségi viszonyt, és azt mondanánk, először vannak a mi értékeink, amelyeket most már így törvényi szinten, állami szinten is védeni rendelnek, és ahhoz képest lehet bármilyen további rendeletet vagy bármilyen más további előírást módosítani, és ezen előbbihez kellene hozzárendelni, akkor nem tudom elképzelni, hogy azok a rendkívül tájromboló beavatkozások, mint amilyenek például a környezetünkben, az agglomerációban rendre előfordulnak, megvalósulhattak volna vagy megvalósulhatnának.

De kimondhatná például egy közösség azt is, hogy mi értéknek tekintjük a település vagyonához tartozó földet, földvagyont. Ugyan nem tudom, mennyire tudják, kedves képviselőtársaim, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény, amelyet tavaly év végén fogadott el a Ház, egy olyan rendelkezést tartalmaz, hogy településeinknek a vagyonrendeletüket idén március 1-jéig kell felülvizsgálni és meghatározni, hogy a vagyontárgyaik közül melyiket tekintik a nemzeti vagyonba tartozóknak. A nemzeti vagyonba tartozhatna értelmezésem szerint az összes olyan érték, amit például itt ez a törvény is felsorolni rendel, illetve amit az előbb is elmondtam. Megdöbbentő volt látnom, hogy egy nem is kis város esetében a rendeletmódosítást úgy adták be, hogy a nemzeti vagyonba tartozik egy, azaz egy darab dolog. Mit gondolnak, hogy mi? A temető! A temető, azért, mert kötelező önkormányzati feladat, és az azt szolgáló vagyontárgynak, ugye, a nemzeti vagyonba kell tartoznia forma szerint. Ez nonszensz!

Én azt gondolom, ha az értékek felsorolási kategóriájában például helyet kaphatna az, hogy a föld, a magyar föld is érték azon település számára, és minden településünk számára nyilvánvaló módon, akkor ez természetesen és nyilvánvalóan része kellene hogy legyen így nevesítve a nemzeti vagyonnak is.

Nos, ezt gondoltam volna röviden önökkel megosztani, és nagyon szépen kérném az előterjesztőt, amennyiben van rá lehetőség és mód, ilyen értelemben az érték fogalmának esetlegesen egy kibővített, egy kicsit bizonyos értelemben pontosított verzióját is tárja elénk. Mindenesetre én a magam részéről és nyilvánvalóan a jobbikos képviselőtársaim nevében is a támogatásunkról tudom biztosítani a beterjesztőket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.40)

Forrás: parlament.hu