SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt mondta államtitkár úr ma este a második expozéjában, hogy nehéz a megelőzést a technológiai folyamatokban érvényesíteni. Ez valószínűleg így van, ha nem így lenne, akkor már biztosan tettünk volna lépéseket efelé, és a világban is sokkal komolyabb lépéseket lehetne detektálni. De meg kell tennünk. Nincs más út, én azt gondolom, és erre vannak is eszközök, vannak is lehetőségek. Mi Magyarországon még egyetlenegy tétova lépést sem tettünk a megelőzés irányában, és ezt nyilván nem lehet az önök másfél éves kormányzására ráhúzni és az önök hibájául felróni. A rendszerváltás óta nagyon sokat kellett volna tenni ennek érdekében az eddigi kormányoknak. Semmit nem tettünk érdemben még a tiszta technológiákért. Ami történt, azt az ipar és a kereskedelem a saját jól felfogott érdekében tette, de nyilván ez sem kevés.

Nagyon sok lehetőség van a legjobb elérhető technológiaszabályozásban, nagyon sokat tehetnénk az úgynevezett ökodizájn érdekében, a környezettudatos vállalatirányítás érdekében. Az anyagmérlegek megkövetelése nagyon jó eszköz lenne, és még hosszasan sorolhatnám. Azért nem teszem, mert egyrészt nagyon késő van, másrészt meg mi ezt már megtettük annak idején abban a hulladékmegelőzési ajánlásunkban, amit még civil korunkban készítettünk.

2013-ra nemzeti megelőzési programot kell készíteni, ezt a keretirányelv nekünk előírja, és ez jövőre van. Ez azt jelenti, hogy ezt már nagyon-nagyon alaposan elő kellene készíteni, el kellene kezdeni lépéseket tenni ennek az irányában, hiszen több hónapig tart egy ilyen anyagnak az elkészítése, és utána még tovább tart ennek a társadalmi vitája, ahol minden érdekelt csoport és civil szervezet elmondhatja az ezzel kapcsolatos álláspontját és véleményét. Azt hiszem, az utolsó órában vagyunk, hogy hozzákezdjünk ehhez a munkához. A törvénytervezet ugyan azt mondja, hogy az országos hulladékgazdálkodási terv szerves része lesz a nemzeti megelőzési program, én azt gondolom, hogy ez nem egy teljesen jó szemlélet. OHT, országos hulladékgazdálkodási terv már réges-régen kellene hogy legyen, azt gondolom, hamarabb kellett volna megalkotni, mint a törvényt, hiszen először stratégiát kell alkotni és csak utána a szabályozást. Mindenesetre a nemzeti megelőzési program túlmutat a hulladékgazdálkodáson, tehát nem lehet a hulladékgazdálkodási tervbe beszuszakolni egy olyan programot, amely az egész termelési és fogyasztási folyamatot át kell hogy fogja, és minden szinten beavatkozásokat kell hogy javasoljon.

Említettem a fogyasztást. Ha már nehéz a megelőzést a technológiai folyamatokban érvényesíteni, legalább próbáljuk meg ezzel párhuzamosan a fogyasztási mintázatainkat átalakítani. Ez lehet, hogy nem olyan nehéz és nagyon sok megelőzési hozadéka lenne. Ha lenne itt valóban betétdíj, mint ahogy államtitkár úr szeret erről nyilatkozni, és mindig őszinte lelkesedéssel hallgatom, akkor legalább a csomagolási hulladékunknak egy komoly részét le tudnánk tudni, és akkor itt még nem is hasznosításról beszélünk, hanem komolyabb megelőzésről. Ha lenne differenciált hulladékdíj, mint ahogy ez a törvénytervezet nem teremti meg ennek a lehetőségét, továbbra is elmarad, én azt gondolom, hogy a szolgáltatók differenciált módon és arányosan vessék ki a szolgáltatásuk ellenértékét, akkor ebben megint komoly megelőzési lehetőségek lennének, hiszen ha én differenciáltan és arányosan fizetem otthon a hulladékdíjat, akkor meggondolom azt, hogy mit vásárolok a boltban, meggondolom azt, hogy szelektálok-e, meggondolom azt, hogy komposztálok-e.

(23.30)

És ha van egy ösztönző díjrendszer, akkor mind a hármat meg fogom tenni, jól felfogott érdekemben. Van egy nagyon szűk fogyasztói réteg, amelyik már most is megteszi ezt, pusztán azért, mert az ő környezettudata már egy magasabb szinten van, és magától, saját erkölcsi útmutatása alapján megteszi a hulladékmegelőzési lépéseket. De az emberek nagy többségét - tegyük a kezünket a szívünkre - ösztönözni kell a pénztárcáján keresztül, és ez egyáltalán nem az ördögtől való. Tehát egyrészt a technológiai folyamatokban érvényesíteni a megelőzést, másrészt pedig a fogyasztási mintázatokat szelíden, ösztönzőkkel és mindenféle adminisztratív intézkedésekkel igenis lehet segíteni.

De egyáltalán, mit jelent ez a megelőzés? Ezeket a vitákat nagyrészt már lefolytattuk 2007-2008-ban, amikor a hulladékos keretirányelv készült; többéves folyamat volt, és több szinten hozzá lehet szólni, az uniós jogalkotás masinériája ezt lehetővé teszi, és nagyon sokat beszéltünk megelőzésről. Mi nagyon örültünk annak, hogy ez a hulladékhierarchia ilyen formában megszületett, és ilyen hangsúlyos helyre került a keretirányelvben. Ezt a hierarchiát vagy piramist itt már többen elszavalták előttem, én nem fogom megismételni, hiszen már mindannyian álmunkból felkeltve is tudjuk, hogy hogyan néz ki a hulladékpiramis. De mit is jelent ez voltaképpen? Milyen kötelezettségeket ró ránk? Hogyan fogja befolyásolni a napi döntéseinket, akár a gyártásban, akár a kereskedelemben, akár a fogyasztásban? Milyen hatállyal bír a mi mindennapi életünkre? Mit tesz nekünk kötelezővé ez a hulladékhierarchia? Önmagában nyilván semmit. Nem tudom, államtitkár úr egyetért-e velem ebben.

Önmagában ez az ötlépcsős hulladékhierarchia nem mond semmit. Ezt föl kell öltöztetni, meg kell tölteni tartalommal, és azt gondolom, az Európai Unió, joggal vagy jogtalanul, de elvárja a tagállamaitól, hogy a nemzeti szabályozásban ennek valós tartalma legyen. Ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban nem telik meg a hulladékhierarchia tartalommal, nem vezethető le belőle semmi érdemi intézkedés, és valahol a felhatalmazások környékén látjuk azt a rengeteg elkészítendő végrehajtási rendeletet, ami majd talán értelmet ad ennek a hulladékhierarchiának, és valóban elkezdik terelni a hulladékunkat a hierarchia mentén a sokkal fejlettebb hulladékgazdálkodási cselekvés irányába. De ebből a törvénytervezetből magából nem derül ki, hogy ez mi is pontosan - hacsak a 4. mellékletből nem. De hát mi az a 4. melléklet? Ez itt intézkedéseket akar sorolni - de hát ebben egyetlen intézkedés nincs! Lehetne idézni ebből mondatokat, ami teljesen üres lózung, és intézkedésnek aztán végképp fel nem fogható. Úgyhogy ez a melléklet nem biztos, hogy előbbre visz minket a megelőzés megértésében és a helyes hulladékgazdálkodási cselekvésben.

Én azt gondolom, rengeteg tennivalónk van a megelőzéssel, és az állam a szabályozáson, az ösztönzésen keresztül és az adminisztratív intézkedéseken keresztül is nagyon sokat tehetne azért, hogy valóban kevesebb hulladék keletkezzen. És ezután jönnek persze természetesen a hasznosítási és a legvégén az ártalmatlanítási feladatok.

Ha csak egyetlen példát veszünk, a biohulladékok példáját, én azt gondolom, ez a törvénytervezet nem teszi egyértelművé, hogy a hulladékbirtokos saját maga is, úgy mondom, hogy elbánhat az általa termelt biohulladékkal. Hogy ennek a legegyszerűbb módja, hogy a háztartások, nyilván az elővárosi kertes és falusi háztartásokról beszélek elsősorban, de ez a háztartásoknak a fele Magyarországon: egészen egyszerűen tudná a saját biohulladékát, a saját szerves hulladékát otthon tartani és feldolgozni, és akkor egyszerre megúsznánk komoly logisztikai erőfeszítéseket, megúsznánk mindenféle koncentrált begyűjtéseket és az ehhez kapcsolódó hasznosítási telephelyek kialakítását. Ugyanakkor lenne otthon valamiféle olyan talajjavító anyagunk, amire óriási nagy szükségünk is van, hiszen a talajaink nagy része szerves anyag tekintetében ki van zsigerelve a hatvanas évek óta, és azt gondolom, nem tehetjük meg, hogy a hulladékunknak a valóban komposztálható részét beletesszük a vegyes hulladékba, és elküldjük a szeméttelepre.

Nagyon komoly kötelezettségeket ró ránk az Európai Unió, de hagyjuk az Európai Uniót! A saját jól felfogott érdekünk, hogy ne vigyük a hulladékunk biológiai részét a lerakókra, mert ott nincs jó helyen. Mert jön rá a patkány, mert bűzös lesz, mert öngyulladást okozhat, és nem sorolom. De nincs jó helyen az égetőben sem, hiszen rontja az égetés hatékonyságát és így tovább. A rákospalotai hulladékégető műben augusztusban mindig terveznek egy kéthetes nagy leállást, mert olyan nagy a hulladéknak a dinnyehéj- meg a kukoricacsutka-tartalma, hogy nagyon nedves a hulladék, és érdemes azt egy kicsit megszikkasztani. De ez csak egy kitérő. Ez a tervezet sokkal határozottabb rendelkezéseket kellene hogy tartalmazzon a biológiai hulladék hasznosításának elősegítése érdekében és a biohulladék otthon tartásának érdekében, és így megúszhatnánk azt is, hogy feleslegesen kifizessünk nemzetgazdasági méretben 4-5 milliárdnyi szemétdíjat mi, egyszerű háztartási emberek vagy egyszerű polgárok a biohulladékunkért. Úgyhogy én az gondolom, erre sokkal több figyelmet kellene fordítani.

A hasznosítás területén mit segít nekünk ez a törvénytervezet, milyen kereteket nyújt? Azt gondolom, a nagyon komoly vitákat lefolytattuk tavasszal a termékdíjtörvény kapcsán, hiszen a termékdíj nagyon komoly ösztönző kellene hogy legyen a hasznosítás és ezt megelőzően a szelektív gyűjtés területén. De mit látunk? Hogy itt egy nagyon komoly piaci átrendeződés történt, és egyelőre nem látjuk még ennek a pozitív oldalát - bárcsak látnánk! Sorra dőlnek be a kis begyűjtő cégek, pedig mindenáron a kis- és középvállalkozókat akarnánk támogatni. Egyelőre csak a nagyvárosok közszolgáltatóival van begyűjtési szerződés, amennyire én jól tudom; az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség semmi más szerződést nem kötött meg, mint pár tízezer tonna csomagolás tekintetében, amikor 850-950 ezer tonna csomagolási hulladékunk van, és ennek 60 százalékát hasznosítani kellene.

Uniós közbeszerzést kellene kiírni a koncentrált begyűjtéshez - ez nem történt meg egyáltalán. De ha meg is fog történni, ezt tavasszal elmondtuk, nem biztos, hogy jól jövünk ki belőle, mert könnyen megnyerhetik ezt a külföldi hasznosítók, és akkor valósul meg az, amit Bödecs képviselő úr mondott, hogy kiviszik innen a hulladékunkat is hasznosításra.

60 milliárdot fognak beszedni termékdíjból, és ebből az OHÜ csak 16 milliárdot fog gyűjtésre fordítani; a többi egy sarc. Az nem ösztönöz, az egy adó! A termékdíjnak az lenne a dolga, hogy ösztönözze a begyűjtést és a hasznosítást; ilyen formában ez nem fog megtörténni.

És akkor már csak hab a tortán - remélem, van időm elmondani -, hogy azt válaszolta nekem a miniszter úr az írásbeli kérdésemre, amikor az OHÜ tendereit és hasznosítási kapacitásait firtattuk, hogy - tessék figyelni! - "fontos azt kiemelni, hogy a nem lakossági eredetű hulladékok piacán az OHÜ mint finanszírozó forrás kiegészítő szerepet játszik"; és tovább nem idézem, hanem élőszóban mondom: gyakorlatilag enélkül is szépen elköszörülne ez a piac, és a hasznosítást pusztán a nyersanyag árából is megéri végezni. Ez nagyon-nagyon komoly tévút, és azt gondolom, nem szabad ebbe az utcába belemenni, nagyon-nagyon veszélyes, hiszen nem fogjuk tudni teljesíteni az uniós hasznosítási követelményeket.

Még egy jelenség, amit már említettem a vezérszónoki felszólalásomban is, hogy itt három dolgot akarnak egyszerre véghezvinni. Az egyik az, hogy most rezsimaximalizálás történt december végén, de mondjuk, ez el fog menni egy hatósági áras szabályozásba; ez az egyik jelenség. A másik, hogy lerakási járulékot fognak kivetni; és én őszintén örülök annak, amit államtitkár úr mondott itt az elején, hogy jelentősen finomodott az eredeti törvénytervezethez képest a lerakási járulék kivetésének módja és üteme - remélem, ezt komolyan vehetjük -, de mindenesetre lesz egy ilyen járulék. És a harmadik elem pedig, hogy önkormányzati többségi tulajdonú cégek fogják ezt beszedni. Tehát egyrészt nem lehet annyit beszedni a lakosoktól, amennyit kellene, másrészt pedig még lerakási járulékot is ki kell gazdálkodni, harmadrészt pedig az önkormányzati cég nyakába varrjuk ezt az egész új helyzetet.

(23.40)

Ez a három együtt, azt gondolom, nem megy. Ez a három olyan rendezetlen állapotot fog okozni a piacon, hogy sorra fognak ezek az új önkormányzati többségi tulajdonú cégek bedőlni, és ez nem lehet cél. Ez egyszerűen nem lehet cél. Itt az államnak - ezt elmondtam a vezérszónoki körben - teljesen más szerepet kellene adni, nem tulajdonosi szerepet, és az önkormányzatoknak sem tulajdonosi szerepet elsősorban. Ahol már ez megvan, hadd maradjon, és sőt, menjünk ebbe az irányba, de itt a szabályozás, a kontroll és az ösztönzés lenne az állam szerepe.

Köszönöm szépen a figyelmüket és türelmüket.

Forrás: parlament.hu