DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is arra kérném Göndör képviselő urat, hogy tényleg ne vegye el Tállai államtitkár úr kenyerét. Tudom, hogy önök alapvetően egyetértenek a Fidesszel a kiemelt beruházási törvényt illetően, de majd nyilván államtitkár úr megvédi az álláspontot, most éppen ők kormányoznak.

Örülök annak, hogy a konkrét előterjesztés vonatkozásában egyetértünk, a vita valóban abban van, hogy az, hogy most csak egy kicsit rövidítik le a határidőt bizonyos vállalkozások érdekében vagy nagyon rövidítik le, nem ez a kérdés lényege. Magát a törvényt, a kiemelt beruházási törvényt, a 2006. évi LIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, mert Göndör képviselő úr, még egyszer mondom, ott van a vita közöttünk, hogy ha és amennyiben önnek az a diagnózisa a magyar közigazgatásról, ami, higgye el, hogy ez nemcsak bizonyos, a mindenkori kormány által kiemeltnek minősített vállalkozásokat érint hátrányosan.

A másik: ön azt mondja, hogy a 2006-ban megalkotott törvényben vannak bizonyos garanciák. Milyen garanciák? Értékhatárról én is tudok. Milyen garanciák?

Hogyan tudnak önök például elszámolni azzal, hogy az önök kormányzása alatt gyakorlatilag egy kaszinókapitalizmust kezdtek el építeni, hiszen az önök kormányai számára a kaszinók voltak kedvesek. Miféle garancia volt akkoriban? (Göndör István: Az Audi és a Mercedes?) Ebben a törvényben semmiféle garancia nincsen; a mindenkori kormány, függetlenül attól, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor a miniszterelnök, nem tartozik elszámolással a választópolgárok előtt, hogy miért kedvezményez egy vállalkozást. Ez az igazi botrány.

A másik pedig, képviselő úr, ön felteszi a kérdést, hogy ki fog itt munkahelyet teremteni, ha a multiknak nem lesz kedvük idejönni, és azonkívül meg hogy ne álmodozzunk. Az a helyzet, Göndör képviselő úr, hogy ezeket a mondatokat húsz éve hallgatjuk. Húsz éve Magyarországon a neoliberális közgazdasági iskola képviselői, illetve különböző, őket szolgáló politikusok ugyanezeket a mantrákat lökték el, és itt tartunk, ahol tartunk. Ott tartunk, hogy a magyar nemzetgazdaságban exportra megtermelt termékek jelentékeny része, legalább négyötöde valójában importtermék. Ott tartunk, hogy ha például Pécsett bezár egy nagy multinacionális cég, az Elcoteq, és lesz 2-3 ezer munkanélküli, akkor egész egyszerűen nincsen egy olyan vállalkozói réteg, amelyik az így munkanélkülivé vált embereket fel tudja szívni. (Göndör István: Erről beszélek!)

De ki alakított ki egy ilyen nemzetgazdaságot? Ki kormányzott ebben az országban húsz évig? Képviselő úr, én ezt kérdezem. Amikor az Elcoteq bezárja a kaput vagy más ilyen cégek bezárják a kaput, azok nem a magyar nemzetgazdaság természetes mozgásai miatt zárják be a kaput, hanem mert tőlünk távol, valahol történik egy üzleti döntés. Magyarországnak, a magyar gazdaságfejlődésnek ma az lenne az alapvető érdeke, hogy létrehozza a gazdaság szerkezetén belül azt a masszív középréteget, amelyik megvédi az embereket attól Pécsett, Zalaegerszegen, Győrben, de bárhol máshol, hogy ha egy külföldi befektető úgy dönt, vagy a külföldi központban, Luxemburgban vagy bárhol másutt úgy döntenek, hogy le kell építeni, akkor ne a munkanélküliségbe hulljanak bele ezek az emberek. Ezért is van szükség erős hazai kis- és középvállalkozói rétegre, és minden olyan törvény, ami indokolatlan versenyelőnyöket biztosít nagybefektetőknek, akár multiknak, akár a mindenkori kormányzathoz közel álló oligarcháknak, az egész egyszerűen lefojtja a helyi gazdaság fejlődését, lefojtja a hazai kis- és középvállalkozói szektor fejlődését.

Köszönöm. (Göndör István: Ez nem igaz! - Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu