TUKACS ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottságban az ellenzéki képviselők részéről kisebbségi vélemény fogalmazódott meg a tervezettel kapcsolatban. Ezeket szeretném összefoglalni több pontban, lehetőleg visszaadva azt, hogy az ellenzéki oldalon is egyes kérdések más-más hangsúlyokkal, más-más súllyal vetődtek fel.

Először is, az ellenzéki képviselők megállapították, a törvény arra törekszik, hogy egy rendkívül érdektagolt területen fogalmazzon meg egységes szabályokat, hiszen mindannyian ismerjük azt, hogy a személyszállítás közszolgáltatási és egyébként versenyvilágában is az érdekek jelentősen ütköznek: főváros és vidék, kötöttpályás közlekedés és nem az, önkormányzatok és kormány között, és akkor még nem szóltam az utasokról, akik egyébként használják ezeket a közszolgáltatásokat.

A törvény a létező szabályokat, a létező, eddig meglévő szabályokat foglalja egységes keretbe, néhány pontban azonban szeretnék a törvényben foglaltakkal kapcsolatban sarkosabb véleményt megfogalmazni. Ezek a következők voltak. A bizottság ülésén élesen vetődött fel az, hogy rögzíteni kell, hogy a személyszállítás közszolgáltatásaiból pályáztatás nélkül nyereséges vonalak, járatok, területek nem kimazsolázhatók.

A második ilyen pont: az ellenzéki képviselők más-más hangsúllyal, de kritika tárgyává tették a törvénytervezetben meglévő és munkáltatókra vonatkozó úgynevezett 86 százalékos szabályt, amely ilyen mértékben kötelezi a munkáltatókat a közlekedés igénybevételének térítésére a dolgozóknál. Míg egyes képviselők - ilyenek voltak a szocialisták - nem bírálva azt, hogy a törvény segíteni kíván a munkavállalóknak, azon aggályokat vetették fel, hogy vajon az alkalmazásban, a foglalkoztatásban nem jelent-e ez majd problémákat, nem jelent-e szelekciót, magyarul, nem fog-e a munkáltató arra törekedni, hogy inkább helyi és kevésbé nem helyi munkaerőt foglalkoztasson, jobbikos képviselőtársunk a bizottság ülésén a vállalkozások szempontjából tette bírálat tárgyává ezt a szabályozást.

A harmadik ilyen tétel volt, amit bírálatként megfogalmaztunk, hogy bár a törvény jó szándékkal fogalmaz meg prioritásokat és mondja elsődlegesnek példának okáért a kötöttpályás közlekedést a közúti közlekedéshez képest, addig a törvény betűje és a valóságos koncepciózus fejlesztéseknek az iránya és ezek összehangolása lesz majd a kérdés. Ha a törvény betűje csak írott malaszt, mert ezek a közszolgáltatások nem vagy nem vehetők jó színvonalon igénybe, akkor természetesen felesleges arról beszélni, hogy minek mihez képest van prioritása.

A vita során felmerült az, hogy a törvény hozzányúl egy nem közszolgáltatási területhez, ez a taxiszolgáltatás ügye, és ebben nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy vajon a piac eldöntötte-e azt a kérdést, hogy mennyi vállalkozó legyen jelen egy-egy településen. Miután a piac ezt a kérdést nem tudta eldönteni a szolgáltatást igénybe vevők javára, magyarul, nem lett jobb, biztonságosabb, színvonalasabb ez a szolgáltatás és - magunk között szólva - olcsóbb sem, ezért az a kérdés nem megkerülhető, hogy vajon a szabályozásban - szerintünk a törvényben, államtitkár úr válaszában a bizottsági ülésen jelezte, hogy más szabályozásban - jogot kell adni arra, hogy ebben döntések szülessenek, tehát ne lehessen ezt a szolgáltatást korlátlanul igénybe venni.

Végül az a szándék vagy az a kritika fogalmazódott meg a törvénnyel kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő időszakban, években a finanszírozás biztonságossá tétele lesz az egyik fő kérdése ennek a törvénynek, mindamellett, hogy megfogalmaz kötelező szolgáltatásokat, mindamellett, hogy ez néha a törvényből nem vehető ki, hogy mennyire racionális, tehát mennyire lehet egyes követelményeket hozzáilleszteni másokhoz, a finanszírozás hosszú távú biztonságossá tétele minden szempontból fontos ezekben a közszolgáltatásokban.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu