DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megengedi, mottóként azért a tényeket: önök 37 vonalat bezártak, mi nem zártunk be egyet sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Mi 11-et újranyitottunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

De ön elveket kér rajtam számon. Ha az elveket nézzük, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy szükség van-e az országot, a társadalmat, a gazdaságot átfogó nagy rendszerekre. Szükség van-e az úthálózatra, az energiahálózatra, szükség van-e az informatikai vonalakra, és szükség van-e a vasúthálózatra?

A válasz egyértelműen az, hogy igen. Ezt mondtam tíz évvel ezelőtt is, ezt mondtam öt évvel ezelőtt is, és ezt mondom ma is. Szükség van a magyar vasútra. Nem az a kérdés, öt évvel ezelőtt sem az volt a kérdés, hogy hányan utaztak rajta, vagy ma hányan szállnak fel; egyébként nem kevesen, több millió ember. De nem ez az igazi kérdés. A kérdés az, hogy mit szeretnénk, hogy öt vagy tíz év múlva legyen vasút, amelyre még fel tudnak szállni emberek. Az a kérdés, hogy azt a hálózatot, amelyet két világháború, Trianon után ez az ország meg tudott őrizni, ezt a mai, igen kompromisszumokkal terhelt világban meg tudjuk-e tartani.

Miniszter úr, ezeket a kompromisszumokat, kényszereket nem én hoztam létre. Ezt a kompromisszumkényszert az ön által is képviselt kormányok hozták létre, amikor egy súlyosan alulfinanszírozott vasútra ráterheltek 80 milliárd nevesített kötelezettséget. Igen, elveket nem szabad feladni, elveket tartani kell, az elveket tartjuk, de kompromisszumot kell kötni, különösen, ha azt a kényszer szüli, olyan kényszer, amit az ön részvételével működő kormányok hoztak létre és hagyományoztak ránk.

Ezzel együtt vonalakat nem kívánunk megszüntetni. Igen, minden menetrendi kérdést egyeztetünk mindazokkal, akiket érint. Igen, minden olyan utasszámlálást és egyéb technikai lépést megteszünk, ami akár a lehetséges vasútfejlesztésekhez, akár a kötött pályás és közúti közlekedés kapcsolatainak a megtartásához, illetve jobbításához szükséges. Igen, ezeket megtesszük.

Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a parlamenti konvenciókkal szakítva ne azt kérjem öntől, hogy fogadja el a válaszomat. Ha ön elfogadja az én válaszomat, akkor én rossz választ adtam. Én azoktól kérem, hogy elfogadják a válaszomat, akik utazni akarnak öt vagy tíz év múlva vasúton. Azoktól kérem, hogy elfogadják a válaszomat, attól az 50-60 ezer embertől, akinek ma a magyar vasút munkahelyet jelent, és attól a kormányoldali többségtől kérem a válaszom elfogadását, akik ezt a politikát a választások előtt is és után is vallják, gyakorolják és megvalósítják.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu