DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves képviselőtársaim! Az előbbi kis kitérő után lássuk, hogy mi is történt március 15-én Magyarországon, illetőleg Budapesten.

"Az ünnepen a hétköznap értelme lepleződik le" - mondja Hamvas Béla. Én azt gondolom, hogy ezen a március 15-én is pontosan ez történt. Volt egy kis maroknyi csapat, amelyik fogta, és petárdadurrogtatás közepette egy kis performanszt rendezett a Bank Centerben, volt, aki így ünnepelte március 15-ét. Volt egy másik maroknyi csoport, akik elmentek egészen Esztergomig, és Esztergomban ünnepelték március 15-ét. A pikáns csak az ebben a történetben, hogy pontosan a szocializmus idején ítélték halálra Esztergomot, akkor, a '45 utáni időszakban próbálták eljelentékteleníteni ezt a korábbi komoly koronázó várost, esetleg talán éppen azért, mert a katolikus egyháznak volt a központja. Volt egy másik csoport, amelyik pedig kihasználta, és politikai áruját kínálgatta a nagyérdemű közönségnek. Reményeink szerint, mivel pultokról kínálták, csak remélni tudjuk, hogy ezt nem pult alól tette meg.

Azt kell látni tehát, hogy három kisebb csoportosulás saját belpolitikai pártérdekét felhasználva igyekezett március 15-én a magyar emberekhez férkőzni, és igyekezett egészséges vagy kevésbé egészséges áruját rátukmálni az emberekre. És hát volt egy nagy tömeg, volt egy több százezres tömeg, amelyik a Kossuth teret és környékét betöltötte, fiatalok, idősek, családok voltak ott a napsütéses időben, és ezek az emberek hitet tettek a nemzeti összetartozás mellett. Felemelő érzés volt a több százezres tömeg részének lenni, akik - még egyszer mondom - március 15. valódi, máig ható üzenetét, a nemzeti összetartozást képviselték, és emellett tettek hitet. Beigazolódott, hogy aki kormányzóképes, az ünnepelni is tud.

Még egy nem utolsó, talán naiv elképzelésemnek szeretnék hangot adni. Azt gondoltam, hogy azokban az időszakokban, amikor Magyarországot külföldről sorra érik a különböző igaztalan támadások, akkor lesznek olyan bölcsek a politikusok - függetlenül attól, hogy melyik padsorban és melyik frakcióban ülnek, tehát lesznek olyan bölcsek és nagyvonalúak -, hogy az ország érdekében félreteszik kicsinyes pártpolitikai érdeküket; nem ezt történt. Az előbb említett három kisebb csoportosulás esetében nem ez történt, és ezt igazán fájlalom.

Viszont ha a következő időszaknak és a következő éveknek az a szokása megvalósul, amikor kordon nélküli, rohamrendőrök nélküli fővárosban vagy országban lehet ünnepelni - mint ahogy ez megtörtént a Kossuth téren -, és az emberek hitet tehetnek a nemzeti összetartozás mellett, akkor eljutunk oda, ahova a '48-as ifjak is szerettek volna eljutni, hogy közösen elmondhatjuk, hogy "a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez". Remélem, hogy egyszer mindannyian részesei lehetünk ennek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu