DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Időközben jelzem, hogy a kodifikációs csoportunk itt újabb módosítók előkészítésén fáradozik, és ennek érdekében kérem elnök urat, hogy ha mód nyílik rá és a Házszabály ezt nem tiltja meg, akkor engedélyezze azt, hogy az ülésnap végéig benyújthassunk módosító javaslatokat. Ezek mind jobbító szándékú és mind olyan, mondjuk, a és/vagy közül az ést választó vagy éppen a vagyot választó megoldások, amelyek teljesen helyes irányba terelik az egyébként adott esetben jó felvetéseket. Mondjuk, az ismételt elkövetésre vonatkozó rendelkezések alóli kivételek körében az önök megfogalmazása szerint bizonyos eseteknél a XXVII. és a XXVIII. fejezetben meghatározott szabálysértések egyidejűleg kell hogy elkövetődjenek, ami nyilván lehetetlen. Tehát nyilván a "vagy" szót kellene alkalmazni az "és" helyett. Tehát ilyet most felfedeztünk egypárat kollégáinkkal együtt. Úgyhogy én erre kérek lehetőséget, hogy ha erre mód van, ezt tudjuk később megtenni.

Én amire most még mindenképpen ki szeretnék térni, az a szabálysértés fogalomköre, egyáltalán az a témakör, hogy a szabálysértés törvényi definíciójában ott van ez a bizonyos társadalomra veszélyesség. Erről már Staudt Gábor képviselőtársam is szólt, a bizottságban is megvitattuk ezt, a kormánypárti képviselőkkel ellentétben nekünk azért volt azonnal véleményünk erről a javaslatról valóban, mert megszoktuk azt, hogy gyorsan kell reagálni, és azt tudtuk elmondani, hogy a büntető törvénykönyv jelenleg zajló kodifikációs munkálataival egyidejűleg kell a szabálysértési törvény ilyen szintű módosítását kezelni. Mert gondolom, hogy nem kell sokat magyarázni, hogy a büntető törvénykönyvbéli, mondjuk, bűncselekmény fogalom definíciójának az esetleges változása, mert jelzem, a Jobbik élt azzal a lehetőséggel, hogy március 9-éig benyújtotta a büntető törvénykönyv kormánytervezetéhez a hatoldalas koncepcionális javaslatait, általános és különös észrevételeit, és egyik javaslatunk az volt, hogy mind a büntetőjog rendszerében, mind a szabálysértés rendszerében vezessük ki a társadalomra veszélyesség fogalmát, ami valójában egy megduplázása, értelmetlen megkettőzése a bűncselekmény fogalomban szereplő bűnösség kritériumának, hiszen az a cselekmény, amely bűnös, az gyakorlatilag materiálisan jogellenes is egyben, tehát értelmetlen még külön keresgélni, hogy mennyiben veszélyes a társadalomra, mennyiben nem.

Itt csak egy példát mondok el, hogy mennyire nem működik ez a fogalom akár büntetőjog, akár szabálysértési jog esetében. Az az eset volt, Károlyi Mihály szobra most itt gyakorta szóba kerül, és ha jól hallom és látom, hatalmas őrséget is szerveztek, a turulvédők megihlették az új vörös őröket, hogy a hazaáruló Károlyi szobrát őrizgessék. Remélem, a hűlt helyét fogják nemsokára őrizgetni; én most is felajánlom, hogy társadalmi munkában képviselőtársaimmal együtt meggyorsítjuk ezt a műveletet, hogy minél hamarabb kerüljön el a helyéről. De volt két fiatalember 2004-ben, akik vörös festékkel öntötték le ezt a gyalázatos szobrot a gyalázatos helyen, és velük szemben rongálás miatt büntetőeljárás indult. Ez még a Medgyessy-érában volt, illetve a büntetőeljárás már a Gyurcsány-érában zajlott. Bevallom őszintén, hogy védőként a társadalomra veszélyesség hiányára is hivatkoztam többek között, amikor azt mondtam, hogy a Kossuth tér mellett álló Károlyi Mihály szobra veszélyes a társadalomra, és ezért aki ezzel a szoborral szemben fellép egy ilyen jelképes formában, annak a cselekménye semmiképpen nem lehet a társadalomra veszélyes. Abszolút csukott fülekre talált ez az érvelés, és természetesen megbírságolták a fiatalembereket, pénzbüntetéssel sújtották őket.

De ugyanez volt, amikor a szovjet emlékmű, a szovjet önkényuralmi emlékmű, az obeliszk ügyében ítélték el Budaházy Györgyöt és társait. Szintén ugyanerre hivatkoztunk. Ott állt egy fél rendőrhadsereg kétszáz méterre, és figyelte, hogy hogyan verik szét az emberek a szovjet emlékművet. Ott a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkoztunk. Vagy pedig önmagában arra hivatkoztunk, hogy szintén egy önkényuralmi jelképet hordozó obeliszknek a szabadságról elnevezett magyar szakrális téren való jelenléte szintén veszélyes a társadalomra. Ráadásul ez a Nagy-Magyarország-virágágyás helyén, oda megszentségtelenítve tényleg a Nagy-Magyarország szellemiségét. Remélem, hogy a Szabadság tér eredeti történelmi arculatának a helyreállítása ügyében is majd előre tud lendülni az ügy, és az Orosz Föderáció kormányával együttműködésben sikerül elmozdítani ezt az emlékművet onnét. Mert legyen az ott valahol, tényleg egy nyugodt kis helyen, valahol félreeső helyen, senkit nem fog zavarni, de így nagyon sok embert zavar. Ott is elítélték Budaházy Györgyöt és társait. Sőt, meg kell mondanom, az a gyalázat is megesett, és tényleg azt mondom, hogy erre már nehéz szavakat találni, hogy a múlt héten változtatták elzárásra annak a fiatalembernek a büntetését, aki ennek az emlékműnek az állítólagos rongálásában vett részt, és ma, 2012 márciusában börtönbe kellett vonulnia annak a fiatalembernek, akit még a gyurcsányista bíróság ítélt el egyébként egy fénykép miatt. Azt írta a blog készítője erről a fényképről, hogy itt a barátom úgy csinál, mint ha az emlékműre ütne. És egy ilyen "úgy csinál, mint ha odaütne" fotó szerepel, és ez alapján ítélték el rongálás miatt, társtettességben elkövetett, 8 millió forintot elérő rongálás miatt, s a többi. Tehát elképesztő dolgok vannak itt. A társadalomra veszélyesség fogalmát itt sem alkalmazta a bíróság. Ezért én dogmatikailag nagyon helytelennek tartom ennek a fogalomnak a továbbélesztését.

Azért beszéltem arról, hogy fontos a büntető kodifikációs folyamatot és a szabálysértési kodifikációs folyamatot egy csapásban tartani, mert most hol fogjuk találni magunkat? Két megoldás lehet. Vagy az lesz, hogy a társadalomra veszélyesség kritériuma itt most beépül a kormány akarata szerint a szabálysértési törvénybe, tehát megmarad, vagy éppen újradefiniálták, mert ha jól tudom, azért került erre sor, mert hála istennek a Magyar Köztársaság fogalom valóban kihunyt így a hivatalos Magyarország megjelölésből, ez nagyon helyes egyébként, és a Magyarország szó maradt a helyében, de ha most megmarad a társadalomra veszélyesség kategóriája a szabálysértési törvényben, akkor értelmetlenné válik a vita a büntető törvénykönyv kapcsán, ahol mi nyilván vehemensen szeretnénk érvelni a mellett és mindenkit meggyőzni, hogy töröljük el a társadalomra veszélyesség fogalmát. Tehát itt az lenne a legbölcsebb dolog, hogy valamilyen módon addig ezt a részt például nyugtatni, kivenni, vagy akár az egész előterjesztést pihentetni addig, amíg a büntető törvénykönyvvel együtt nem tárgyaljuk a kérdést. De mivel vannak jó elemei a törvényjavaslatnak, ezért nem ezt a bevált ellenzéki fordulatot alkalmazom, hogy jaj istenem, vonja vissza a kormány, hanem legalább legyen nyitott a kormányzat arra, hogy ne zárja le a vitát és ne tekintse befejezett ügynek, hogy az egyébként szakemberek által könyvtárnyi irodalommal is alátámasztottan támadott társadalomra veszélyesség fogalmat ki kéne emelni a szabálysértési dogmatikai rendszerből.

S ha már itt vagyunk egy szóra, azért a szabálysértési jogalkalmazás kérdéseiről is beszéljünk egy picit, amiben én nem látok egyelőre garanciális elemeket. Többek között a bírói szabálysértési jogalkalmazás területén hihetetlen anomáliák vannak Magyarországon. És jellemző az Európai Unióra, és délelőtt ezért emeltünk hangot az Európai Unióval szemben, hogy abszolút kettős mércét alkalmaz. Ausztria esetét mondta Répássy Róbert államtitkár úr, hogy Ausztria ellen azért folyik kötelezettségszegési eljárás az Európai Unióban, mert nincs adatvédelmi hatósága sem. Nemhogy olyan jogkörű hatósága van, hogy a miniszterelnök ráhat vagy nem hat rá, egyáltalán nincs ilyen hatósága. És ennek az Ausztriának a Hannes Swoboda nevezetű szocialista európai parlamenti képviselője, aki történetesen szocialista frakcióvezető, habzó szájjal követeli, hogy Magyarország azonnal tartsa be az adatvédelmi szabályokat. Hát nem nevetséges ez? S közben ha megnézzük azt, hogy valójában az Európai Unió hogyan figyel a magyar élet rezdüléseire, akkor ott van a bírói függetlenség kérdése, hogy felemeli a hangját a bírók nyugdíjazásával kapcsolatban; ugye, az Európai Bizottság ebben is kötelezettségszegési eljárást indított.

(18.10)

Csakhogy nem azt hánytorgatja fel, hogyan lehet az, hogy még állásban vannak olyan szabálysértési és büntetőbírók, olyan évek és olyan döntések után, ahol gyakorlatilag a politika kimondott vagy ki nem mondott elvárásainak megfelelő koncepciós eljárások tömegeiben ítélkeztek. A szabálysértési futószalagos ítélkezési gyakorlat nem nagyon látványos része a jogalkalmazásnak, ugye, jobban figyelünk a nagyobb büntetőügyekre, mint a Fekete Sereg és a többi. Nagyon helyes, ezekben kell a médiafigyelem, de arra, hogy a gárdisták tömegeit, százait ítélték el vagy marasztalták el jelentős pénzbírságra olyan ügyekben, amelyekben nem kellett volna, mondok egy példát: 2009. július 4. Ezen a napon, a bajtársiasság napján az Erzsébet téren most már a Kúria által hozott felülvizsgálati ítéletben a rendőrség kimondottan jogellenesen oszlatta fel ezt a tüntetést, amit a politikai foglyok szabadon bocsátásáért és a Gárda betiltása ellen szerveztek, és az ott előállított gárdisták jelentős részét a szabálysértési bíróságok futószalagon elítélték, például még Vona Gábort is 30 ezer forint pénzbírságra ítélték, miközben a kezünkben van egy felülvizsgálati ítélet arról, hogy ott abszolút senki nem követett el jogsértést, csak a rendőrség.

Tehát ez a bírói jogalkalmazás, de még a tavaly március 15-e kapcsán is ugyanez történt. A Hősök terén most is volt egy nagyon furcsa eskü. Ez azért lett furcsa, mert például még azt sem engedték meg az ott esküt tevő gárdistáknak, hogy állva elénekeljék a nemzet himnuszát, a nemzeti imádságunkat, amellyel az alaptörvény kezdődik. Micsoda rendőrség az, amelyik odáig vetemedik, hogy az alaptörvény szellemiségét ilyen durván megsértve megakadályozzon embereket abban, hogy a nemzeti imádságukat elénekeljék?!

Tehát mi történt itt? Tavaly jelentős számú embert előállítottak, 15-20 embert előállítottak, szabálysértési eljárások indultak, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon van néhány bíró, akik felülhelyezik magukat a jogon, például Rácz János volt rendőrből lett bíró, aki egyszerűen fittyet hány a többi bírótársa egyébként helyes döntésére, és mondjuk, van 15 felmentő döntés, és nála, az elé került gárdisták ügyében ő rendszeresen elmeszeli a gárdistákat, függetlenül attól, hogy a többiek milyen szempontok szerint hozták meg a döntéseiket.

Tehát mit jelent ez? Azt, hogy vannak alkalmatlan, szakmailag tökéletesen lejáratódott és a politikai koncepciós ügyekben nagyon gyalázatos szerepet játszó bírók, ezeknek bizony nincs helyük a bírói karban. Az Európai Unió ez ellen nem emeli fel a hangját, vagy éppen nem emeli fel a hangját, hogy egy olyan bíró ítélkezhetett például Budaházy György ügyében, aki maga is annak idején a Legfelsőbb Bíróság párttitkár funkcióit ellátó bírójának a legjobb szakembere vagy segédkeze volt. (Zaj az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Ez a napirend?) Az a napirend, kedves Józsa képviselőtársam, mielőtt megint elkezdene minket hazaárulózni, hogy Magyarországon az önök ideje alatt kézi vezérléssel működtek a bíróságok, a rendőrségek, az ügyészségek, és futószalagon ítélték el a hazafiakat. (Derültség, zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Akármennyire is nevetgélnek ezen, ez bizony így volt, így van. A terroristák itt most nem ülnek. Miért nem ülnek itt egyébként? Szerintem inkább üljenek börtönben, de felháborító az, hogy magyar adófizetői pénzből keresett tiszteletdíjból Gyurcsány Ferenc és társai mi a csodát művelnek most. Miért nincsenek itt? Miért nem vitatkoznak? (Gőgös Zoltán: Ez törvénysértő hozzászólás! - Zaj. - Az elnök csenget.) A hozzászólás szellemiségét majd a házelnök úr fogja megítélni, úgyhogy én be szeretném fejezni a felszólalásomat.

Ennek pedig a legfőbb üzenete tehát az, hogy amikor a szabálysértési jogot szabályozzuk, akkor nagyon figyelnünk kell arra, hogy a szabálysértési végrehajtó testületek, jogalkalmazó szervek, így a bírák esetében is találjuk meg azokat a garanciákat, amelyek kizárják az ilyen típusú bírói önkény tobzódását. A mai napon is, tehát 2012 márciusában is születnek ilyen döntések olyan bíráktól, akiket név szerint tudunk, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk szinte minden bíró minden ilyen döntését ismeri, és meg tudjuk mondani, hogy kik alkalmatlanok. Egyébként most jelentem be, fogunk is alkalmatlansági vizsgálatokat kezdeményezni a Fővárosi Bíróságnál. Igen, bízom benne, hogy a Fővárosi Bíróság új elnöke partner lesz abban, hogy ezek a bírók ne járassák le egyrészt a szabálysértési jogot szabályozó Országgyűlés tekintélyét, és ne sértsék azon embereket, ne bántsák azon embereket, akik éppen a magyar emberek biztonsága érdekében szállnak síkra, és azért kockáztatják a saját, személyes biztonságukat, az egzisztenciájukat, mert nekik fontos a magyar emberek élete.

Akkor itt van még a törvényben viszont egy nagyon érdekes rendelkezés, a rendőrségről szóló törvény módosítása, 7. §, ami egy elrejtett megjegyzésben arról szól, hogy a rendőrségi titkos információgyűjtés eszközeit, módszereit, alkalmazás tekintetében a miniszter utasításban állapíthatja meg. Itt annyi a módosítás, hogy a VII. fejezet szerinti titkos információ gyűjtése korlátozódna, ez a bizonyos utasításadási jog, illetve a következő rendelkezés pedig, hogy a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója szabályozhatja a miniszter jóváhagyásával a titkos információgyűjtés szabályait. Ugye, itt megint el kell mondanunk azt, hogy amit ebből hiányolunk, az az, hogy nem állítják vissza azt a normális állapotot, amely a tavalyelőtti "csengőfrász törvény" módosítása előtt jellemezte az országot, amikor még nem lehetett bírói engedély nélkül egy irreálisan kiszélesített tárgykörben, tehát úgymond a terrorizmussal összefüggésbe hozott személyek tekintetében az igazságügyi miniszternek mindenfajta bírói engedély nélkül teljes körű, totális megfigyelést elrendelni, elrendeltetni, fenntartani, akár határidő nélkül is. Tehát mi úgy gondoljuk, ez a rendelkezés egyrészt gyanús, tehát mi az, hogy milyen utasításokat adhat a miniszter a titkos információgyűjtésre, másrészt ez az egész terrorizmus elleni háború rezsimje - ezt már nagyon sokszor elmondtam - megbukott Európában, az Európa Tanács már réges-rég bírálja ezt az amerikai megoldást, ahol ugye, a terrorizmus elleni háború most leginkább abban ölt testet, hogy magukból kivetkőzött amerikai katonák gyilkolásznak afgán civileket. A magyar hadsereg sajnos ebben partner, és ezzel kockáztatjuk a nemzet biztonságát igazából, hogy magunkra húzunk olyan haragot, amelyet igazából nem kellene.

Tehát összességében ezen kritikai elemeket mindenképpen el kellett mondanom, mert így teljes a kép a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ehhez képest fogjuk majd a módosító javaslataink támogatása fényében a támogatásunkat kinyilatkoztatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu